4 hónap, 108 óra repülés, 2 kontinens, 12 ország. Bartha Gergő szatmárnémeti webdizájner első önálló útja során Dél-Afrikát és Ázsiát is beutazta. Az alábbiakban élményeiről beszél és arról, hogy mit jelent számára az utazás.

– Mesélj egy kicsit magadról! 

– A középiskolát a Kölcsey Ferenc Főgimnázium matek-infó szakán végeztem el 2020-ban, egyetemi diplomát pedig Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karán szereztem 2023-ban, marketing szakon. Azért esett erre a szakra a választásom, mert nem igazán vannak webdizájnra kialakított szakok, és mivel szerintem fontos egy bizonyos szintű menedzsment- és marketingtudás, ha a későbbiekben startupot vagy saját céget szeretne valaki, ezért úgy gondoltam, hogy ez egy jó alternatíva lehet. A webdizájnerek manapság már remote-ban (távmunkában), online dolgoznak, és mivel én a későbbiekben is szeretnék majd utazni, ha úgy alakul, ezért is volt jó döntés, hogy az IT, és a dizájner vonalat választottam.

– Mikor kezdtél el utazgatni? Hogyan szeretted meg az utazást?

– Mi a szüleinkkel viszonylag sokat utaztunk, legtöbbször Európán belül, de mindig próbáltunk olyan helyekre elutazni, amiket még korábban nem volt lehetőségünk megismerni. Európában a kultúrát tekintve elég azonosak az országok, Ázsiához viszonyítva, de mindig is nagyon tetszett, hogy ennek ellenére is vannak különbségek, már csak ha az építészetet, vagy a környezetet nézzük. Azóta is próbálom a családomat rávenni arra, hogy mindig más úti célt válasszunk, és próbáljunk új kultúrákat megismerni.

Édesapám a munkája miatt régebben többször is távol volt néhány napra, és az utazásairól mindig hozott nekünk hűtőmágneseket vagy valamilyen tárgyat emlékként. Ez is nagyon megfogott, hogy ő a munkája miatt utazott, viszont ilyen esetekben, nem igazán van lehetőséged felfedezni az adott helyet. Ha a remote-ban való munkalehetőség a jövőben is adott lesz, akkor én majd mindenképp a munkától függetlenül is szeretnék utazni, és kultúrákat megismerni.

Ezek mellett, elég sok külföldi utazós vloggert is követek már régóta, úgyhogy ők is befolyásoló tényezők voltak arra, hogy ennyire megszerettem az utazást én is.

– Hova utaztál legutóbb?

– Legutóbb a családommal Dubajban, az Egyesült Arab Emirátusokban nyaraltunk. A testvéreimmel nagyon szeretjük az aquaparkokat és ott található meg a világ egyik legnagyobb csúszdaparkja, emiatt már régóta el szerettünk volna jutni oda. Én már korábban is utánanéztem, hogy milyen az élet Dubajban és hogy egy kis halászfaluból mit építettek fel csupán pár tíz év alatt, úgyhogy már csak ezért is kíváncsiak voltunk a városra. A város igazából nagyon más mint Európa, mivel nagyon meleg van még szeptemberben is, még este sem megy 30 Celsius fok alá a hőmérséklet. Ezekben a hónapokban igazából 12 óra körül már nem is nagyon lehet látni embert az utcán, egészen délután 5 óráig, mivel annyira tűz a nap kint. Valószínűleg nem lesz az az ország, ahol a jövőben le szeretnék majd telepedni, viszont szerintem egyszer mindenképp megéri ellátogatni.

– Mikor utaztál először egyedül?

– Az egyetem másodévében voltam Németországban egy gyakorlati programon három hónapig, ahol ugye magam kellett rendezzek minden olyan dolgot, amiket itthon például a szülők rendeztek volna el. Mindig is szerettem magam csinálni a dolgokat, és kialakítani magamnak a programot, csak ugye a családi nyaralásokon általában nem a gyerekek szabják meg, hogy melyik napra mi a terv, és emiatt is volt nagyon jó nekem az az út, mert magamra voltam utalva, magam osztottam be a pénzem, az időmet, és megtanultam, hogy hogyan álljak a saját lábamra. 

– Több hónapot töltöttél egyedül Ázsiában. Miért pont Ázsia?

–  Minél több országba el szeretnék jutni, és mivel a családdal főként Európában utazgattunk, ezért Ázsiát néztem ki első úti célnak, mert nagyon megfogott a sok különböző kultúra. Az tetszik nagyon Ázsiában, hogy Európához hasonlóan rengeteg ország van, közel vannak egymáshoz, de szinte minden országban új, más kultúra fogad. Egy másik, számomra nagyon pozitív tényező az volt, hogy Ázsiában nagyon tisztelik az időseket, ami szerintem rengeteg dolgot elárul egy adott országról. Látszik az, hogy olyan helyekre, ahova csak idősek ülhetnek le a buszon, nem ülnek fiatalok, de ha le is ülnek, amint felszáll egy idős, egyből átengedik a helyet. A kulturális különbségeket tekintve régebben, ha európaiként ment valaki Ázsiába, jobban megnézték őt a helyi lakosok, hogy mit csinál ott egy külföldi, de ma már nagyon nyitottak szinte az összes országban, ahol az utazásom alatt jártam. Meglepetésemre többször is előfordult, hogy odajöttek hozzám, hogy megkérdezzék, hogy hova valósi vagyok, és miért pont az adott országba jöttem utazni, valamint olyan is volt, hogy megkértek, hogy fotót készítsenek velem.

A különleges Fehér-templom (Chang Rai, Thaiföld)

– Hogy tervezted meg ezt az utad?

– Szerintem egy ilyen út esetén a tervezési rész a legnehezebb, főleg akkor, ha nagyon sok helyre akar az ember menni. Én évekkel ezelőtt már elkezdtem ezzel a témával foglalkozni, rengeteg dolog le volt mentve, amiben információk és tippek voltak arról, hogyan indulj el az első utadra, miket kell vinned magaddal, mire kell odafigyelni. Összegyűjtöttem a helyeket, ahova el szerettem volna jutni, ezeket egészen az utazásom kezdetéig folyamatosan változtattam. 

Az eredeti tervem az volt, hogy tavaly júliusban elvégzem az egyetemet és már szeptemberben elindulok erre az útra, viszont végül úgy döntöttem, hogy csak újév után indulok útnak. Nagyjából már akkor megvolt a tervem az útra, de mivel tolódott az indulás, ezért még utána is folyamatosan nézegettem helyeket, hogy hova menjek és kb. októberben kezdtem el véglegesíteni a helyszíneket és lefoglalni a szállásokat és a repülőket, ez mintegy két hónapot vett igénybe. 

Az indulás időpontját jó minél hamarabb eldönteni és az első repülőt lefoglalni, de utána még jöhetnek olyan problémák, hogy vagy nem megy repülő az általad kiválasztott helyre, vagy az az ár, amit szántál volna egy adott repülőútra, közben másfélszeresére drágul és ezek mind tényezők lehetnek, amik befolyásolhatják az utat. Az ázsiai út előtt voltam Dél-Afrikában is, mert már oda is régóta el szerettem volna jutni, hogy mehessek egy szafari túrára. Itt még szerettem volna menni Kenyába, Tanzániába vagy Madagaszkárra, de nem volt már olyan járat, amire megérte volna nekem annyi pénzt kiadni, ezért egyelőre csak Dél-Afrikát sikerült beutaznom. 

Fokváros a magasból

– Az utazásod minden pontját megtervezted mielőtt elindultál?

– Nagyon emberfüggő, hogy ki hogyan indul neki egy hosszú utazásnak. Találkoztam olyannal, aki például Londonból repült Thaiföldre, de azonkívül semmi más nem volt lefoglalva, csak annyit tudott, hogy kb. három hónapig akar utazni, és teljesen spontán volt az egész utazása. Én igazából a másik véglet vagyok, mert én inkább előre lefoglaltam a repülőutakat, szállásokat, megvolt egy Excel-táblázatban, hogy hány napot töltök el egy adott helyen, mikor megyek tovább. Az viszont nem volt meg, hogy egy adott helyen konkrétan mit fogok majd csinálni, hanem amikor odaértem, spontán döntöttem el. Elég nehéz megmondani, hogy megéri-e a szállásokat, illetve repülőket lefoglalni előre vagy sem, mert legtöbbször nagyon olcsón fogod megkapni, csak ha közben valami változik, vagy lekésel egy fontos repülőgépet, akkor mint a dominó, tud borulni az egész.

Az 1260 meredek lépcsőfokos Tiger Cave Temple (Krabi, Thaiföld)

Thaiföldi naplemente

– A családnak is megnyugvást adott gondolom, hogy mindig tudták, hogy adott napokon merre jársz.

– Igen, ilyen szempontból jó volt a családnak is, hogy mindig tudták, hogy hol vagyok. Megmondtam előre, hogy ne izguljanak, mert mindig amikor új helyre érek, és eltöltöttem egy pár napot ott, küldök majd nekik szöveges vagy képes anyagot. 

– Mi az, amire mindenképp fel kell készülni egy ilyen hosszú út előtt?

– Van egy pár ajánlott oltás, amit külföldi utazás előtt érdemes beadatni. Amiért a legtöbben izgulnak külföldi utazások előtt, az, ha valamilyen ételt esznek, amiben nem tudják mit raknak, akkor gyomorproblémáik lehetnek pár napig. Ezekre felkészülve ajánlott egy gyógyszeres pakkot vinni, én szerencsére csak kétszer kellett hozzányúljak, de csak mert néhány helyen nagyon hűvösre állították a légkondit, és emiatt megfáztam, de ezenkívül szerencsére semmi más betegséget nem kaptam el.

– Amikor repülővel utazik az ember, a csomag mérete sem mindegy. Egy ilyen hosszú útra te mit vittél magaddal?

– Erre a négy hónapos útra én egy 10–12 kiló körüli táskával indultam el, ami egy olyan méret, amit még felengednek a repülőgépekre is, tehát volt egy nagy hátitáskám, amiket főleg túrázók használnak, és egy kisebb, laptop méretű táskám. Főként sportos, kényelmes ruhákat vittem magammal, amiket könnyen ki lehet mosni és hamar megszáradnak. Tisztálkodási szerekből sem tudtam magammal vinni nagy mennyiségben, mert ugye ezeket a repülőre nem is nagyon lehet felvinni, meg sok helyet is foglalnak, ezeket is mind meg lehetett ott helyileg venni. A szállás kiválasztásánál mindenképp szempont az, hogy lehessen ruhát is mosni. A hostelekben általában pár euróért több kilónyi ruhát is lehet mosni, szóval egy mosásból szinte az össze ruhát ki lehet mosni, de ha valamelyik hostelben nincs ilyen opció, akkor is lehet találni mosodát, ahol szintén be lehet adni ruhákat és másnapra kész van. Igazából a legtöbb dolog, amit magammal vittem az útra, az olyan volt, hogy ha esetleg elhagytam volna őket vagy bármi történt volna velük, tudtam, hogy könnyen tudom pótolni Ázsiában is. A cipőimet féltettem főképp, mert Ázsiában nem voltam benne biztos, hogy könnyen be lehet szerezni egy jobb minőségű cipőt, főleg egy szegényebb, kevésbé fejlett részen. De ezenkívül természetesen az útlevelemre és az elektronikai eszközeimre vigyáztam a legjobban. 

– A folyamatos városváltások során volt lehetőséged ismerkedni emberekkel?

– Mindig úgy próbáltam foglalni a szállásokat, hogy hostelekben is laktam, ahol többen vagyunk egy szobában, de van, ahol airbnb-ben vagy hotelben laktam, ahol magamban szerettem volna megismerni az adott helyet. A hostelekben nagyon könnyű ismerkedni, mert ahogy bevisznek a szobába és megmutatják az ágyat, valaki biztos lesz ott, és egyből beszédbe lehet elegyedni. A legtöbb ilyen helyen vannak csoportos programok, vagy akár napi túrák közeli helyekre, úgyhogy nem igazán vagy magadban, annak ellenére, hogy magadban indultál el. 

Koreai túra az új amerikai barátokkal

Nagyon meglepő volt számomra, hogy azok, akik egyedül utaztak, 60–70%-ban nők voltak, főként 20–24 év körüliek, legtöbben angolok, németek, illetve franciák. Akikkel én találkoztam, helyiektől kezdve a turistákig, mindenki nagyon nyitott és kedves volt. A legtöbb ázsiai országban nagyon jól el lehet boldogulni egy középszintű angoltudással is, úgyhogy nem voltak ilyen szempontból nehézségek.

A mindig kedves és segítőkész gondnok (Phu Quoc, Vietnám)

– Mesélj az ázsiai élményeidről! Voltak-e olyan országok, amik pozitív hatást keltettek benned és nagyon megszeretted?

– Az első ázsiai ország, ahol voltam, az Sri Lanka volt. Azt tudni kell, hogy jelenleg Sri Lanka eléggé visszamaradott, ezelőtt néhány évvel talán volt egy válság is, és rengetegen vesztették el a munkahelyüket. Abból a szempontból jó, hogy nagyon olcsó volt mindenhova eljutni, rengeteg szép hely van, viszont sok helyen eléggé szemetes, és nagyon más érzést kelt elsőre, mint bármelyik európai ország, vagy Dél-Afrika. Ennek ellenére nagyon magasra tette a lécet, mert mindenki nagyon kedves és figyelmes volt, a helyiek odajöttek megkérdezni, hogy honnan jöttem, mi a tervem ott, és nagyon érdeklődőek voltak mindenkivel szemben. Ide még biztos vagyok benne, hogy vissza fogok menni, mert így is rengeteg hely van, ahova nem sikerült eljutnom az országon belül, de egyre többen járnak oda pont amiatt, hogy nagyon olcsó. Ez volt a legszegényebb ország, ahol voltam, látszik az, hogy a válság után próbálnak újraépítkezni és jelenleg nagyrészt a turistákból tudnak megélni. 

Amit még kiemelnék, mint számomra egyik legemlékezetesebb hely, az a Fülöp-szigetek. Egy fokkal talán drágább, mint az átlag kelet-ázsiai országok, de nagyon szép, és érdekesnél érdekesebb szigetek vannak, és ott is nagyon kedvesek a helyiek. 

Sziget túra a hostelben megismert emberekkel (El Nidom, Fülöp-szigetek)

Egy másik ország, ami pozitívan lepett meg, az Kína, ahol sajnos egyelőre csak Shanghajba tudtam eljutni. Sokan mondják azt, ha valaki először megy Ázsiába, akkor a legnagyobb kultúrsokk itt fogja érni. Lehet, hogy én voltam rossz szezonban, de nekem például egyáltalán nem volt kultúrsokk, sőt, teljesen jól éreztem magam ott. Viszonylag sok ember volt kint az utcákon és a tömeg közlekedésen is, de nem olyan mennyiségben, hogy megdöbbentő legyen számomra, hogy mennyi helyi ember van körülöttem. Itt nem találkoztam annyi turistával, mint máshol, valamint az is egy hátulütő volt, hogy nem is nagyon beszéltek a helyiek angolul, ezért általában Google Translate-tel kellett kommunikálni. Shanghaj nagyon amerikás volt szerintem, rengeteg felhőkarcoló volt, minden kivilágítva, de mégis nagyon rendezett és tiszta volt mindenhol.

Shanghai az éjszakában

– Az étkezést könnyű volt megoldanod?

– Én nagyon szeretem az ázsiai ételeket, igazából minden ételt szívesen megeszem vagy kipróbálok. Amiatt soha nem izgultam, hogy nem találok olyan ételt, amit meg tudok enni. Ázsiában, ha utcai árusoknál eszik az ember, akkor megvan az esélye annak, hogy gyomorproblémái lesznek, nem feltétlenül azért, mert rossz alapanyagokat használtak, csupán csak nincs hozzászokva azokhoz a fűszerekhez, amiket ott használnak. Szerencsére nekem nem volt ilyen problémám, de próbáltam mindig úgy beosztani a pénzem, hogy valamilyen vendéglőben tudjak enni, ahol nagyobb az esélye annak, hogy jobb alapanyagokból készítik az ételt. 

Tradicionális koreai BBQ

– Milyen pozitívumai és negatívumai vannak annak, ha valaki egyedül indul útnak?

– A pozitívum az, hogy azt csinálsz, amit akarsz, ilyenkor magadnak szabod meg, hogy mit csinálsz, hánykor kelsz, hánykor fekszel, igazából magadra vagy utalva. Ami negatívum lehet az, hogy ha nem vagy elég nyitott és nehezen ismerkedsz, akkor nehéz. Sokan úgy szeretnek utazni, hogy be van osztva a napjuk úgy, hogy pár napot egyedül mennek, pár napon pedig helyiekkel ismerkedve csinálnak programot, itt pedig negatívum az, ha nehezen ismerkedik az ember. Például sok esetben csoportos túrákra jobban megéri elmenni, mert privát túrák esetén négyszeres árak is lehetnek. Én is voltam olyan túrákon, ahol olyan emberekkel voltam, akik teljesen más habitussal rendelkeztek, de ezekhez kell tudni alkalmazkodni és lehet hátulütő az, ha az ember nem tudja ezt megtenni. 

Túra az újonnan megismert csapattagokkal (Angkor Wat, Kambodzsa)

– Mit tanultál magadról ezen az utazáson?

– Itthon mindig mondták a szüleim és egyet is értettem velük abban, hogy nagyon nem tudok vigyázni a pénzre, nem tudom jól beosztani. Bármilyen útra, ha elindulsz, azonkívül, hogy kilépsz a komfortzónádból, megtanulsz mindent magad elintézni, tájékozódni, a pénzt is kezelni. Itt jöttem rá arra, hogy nem kell mindig a legúribb helyeken laknom és ennem ahhoz, hogy jól érezzem magam. Ilyen szempontból büszke vagyok magamra, hogy jól be tudtam osztani a pénzem. Lehet olvasni arról, hogy egy hosszú út során kb. mennyi pénzzel kell számolni és lehet így előre tervezni, de sokszor bejönnek olyan plusz költségek, amik összeadódnak és a végén eléggé el lehet csúszni a betervezett összegtől. Velem is előfordult, hogy egy hónapban több száz euróval többet költöttem, mert közben mondjuk megtetszett egy program, ami plusz költséget jelentett, de ha nagyon akarja az ember, akkor be lehet osztani a pénzt és nem kell egy hatalmas összeget feláldozni egy ilyen útra. 

Angkor Wat, az ősi 9. századi város (Kambodzsa)

– Mi a terved, mi lesz a következő úti célod?

– Aki sokat utazik, mindig készül a következő útjára. Én is mióta hazajöttem, ugyanúgy nézem a videókat, hogy tanuljak még új helyekről és kultúrákról, folyamatosan gyűjtök a következő útra, ha nem is teljes erőbedobással, de próbálok havi szinten félrerakni egy kisebb összeget.

Az eredeti célom az volt, hogy minden kontinensre eljussak ezen az úton, de ez vízumproblémák miatt nem volt megoldható, ezért a következő utam valószínűleg nem ennek az útnak a folytatása lesz, hanem az, hogy jövő nyár vagy ősz környékén kiköltözzek Ázsiába. Egyelőre Vietnám vagy Indonézia van szem előtt, de egyelőre még nem döntöttem el. Indonéziában elég sok külföldi van, akik ugyanígy online dolgoznak, ezért nagyon könnyű ismerkedni is. Mindkét ország esetében azt tudom mondani, hogy a tengerpartok nagyon szépek, kedvesek az emberek, viszonylag jó árban lehet lakásokat bérelni, és a közlekedés is megoldható olcsón, a sok motoros taxi által, ha netán valaki nem tud, vagy nem mer saját robogót bérelni. 

A híres Ha Long Bay (Vietnám)

A legtöbb munkahelyen még nem elfogadott a távmunkába, de az IT- és marketingszektorban már elég nyitottak az online munkavégzésre. Most a rövid távú céljaim között szerepel, hogy szeretnék egy olyan cégnél dolgozni, ahol majd engedik, hogy Ázsiából tudjak távmunkában dolgozni, és remélhetőleg hamarosan ki tudok majd költözni egy hosszabb időre.

Később szeretném folytatni a körutamat, és Ausztrália lenne a következő célpont, azért is, mert eléggé közel van Ázsiához. Ezt követően meg Amerika lenne a cél. 

– Mit üzennél azoknak a szülőknek, akik nem szívesen engednék gyereküket egyedül utazgatni a világban?

– Én tényleg minden szülőnek nagyon tudom ajánlani azt, hogy engedje a gyerekét utazni, akár már az iskolában, ha ösztöndíjas kirándulásokról van szó, vagy egyetemen, az Erasmus program által. Természetes tudom, hogy nem minden esetben adottak ezek a lehetőségek, gyerekként pedig nehéz pénzt gyűjteni, de aki szeret utazni, ajánlom, hogy tegye félre a szülinapra kapott pénzt vagy zsebpénzt, és inkább utazásra költse, mint olyan tárgyakra, amiket néhány hónap után már nem fog használni, mert soha nem fogja elfelejtetni azt, hogy kikkel ismerkedett és milyen helyeken járt egy bármilyen külföldi utazás során. Persze egyetemen már van lehetőség dolgozni is, akár úgy, hogy valamit előtte hobbiként csináltál és aztán tudsz belőle pénzt keresni, mint az én esetemben a webdizájn. Én egyetem alatt dolgoztam és tudtam, hogy nem autót vagy házat akarok venni, hanem utazásra szeretnék gyűjteni. 

Viszonylag sok szülő van, aki megteheti, hogy elmegy a gyerekével évente egy utazásra, de ott általában a szülő az, aki megszabja a programot, a gyerek meg követi ezt, és nincs meg minden esetben az a lehetőség, hogy a gyerek elmondja, mit szeretne csinálni. Nagyobb gyerekeket már lehet hagyni, hogy tervezzen meg egy napot a nyaraláson, mert ha vissza van nagyon fogva és mindig csak a szülőket kell kövesse, akkor el is mehet a kedve az utazástól, vagy pedig a későbbiekben nem biztos, hogy el fog merni menni magában egy hosszabb útra. Szerintem, ha a szülők látják az utazások alkalmával, hogy a gyerekük egyedül is tudna boldogulni, akkor utána lehet könnyebben fogják egy hosszabb útra elengedni, akár távolabbi úti célokra is.

Kilátás Tokióra

– Mit tud adni egy utazás az élményeken túl?

– Az utazások során az ember kilép a komfortzónájából, valamint nyelvtanulás szempontjából is nagyon hasznos. De említettem már, hogy az utazás során nagyon jól meg lehet tanulni kezelni a pénzt. Itthon legtöbb esetben a gyerekek és fiatalok még a szüleik pénzével gazdálkodnak, egy utazás során nagyon tanulságos, amikor be kell osztanod a pénzed úgy, hogy mindenre elég legyen, mert ha esetleg elszámolod magad, akkor lehet két napig nem fogsz rendesen enni, de megtanulod, hogyan kell beosztani. Vagy amikor a szülőkkel megy az ember nyaralni, akkor általában a szülő kelt fel reggel, hogy ne késsétek el a gépet, náluk van az útleveled. Viszont ha egyedül mész, akkor neked kell ezeket megoldanod, megtanulsz egyedül tájékozódni. Egy ilyen út mindenre megtanít, ami ahhoz kell, hogy később majd egyedül is tudj boldogulni az életben. Már egy egyhetes út alatt is nagyon sok mindent tudsz tanulni magadról, de az életről is, és arról, hogy rendszerezve legyenek a napjaid, hogy amit szeretnél, mindent meg tudj csinálni időben.