Az MCC-Szatmárnémeti Képzési Központ által szervezett pedagóguskonferencián Szatmár megyei iskolaigazgatók, pedagógusok, tanácsadó tanárok számára Szalay Zsuzsanna pszichológus beszélt az iskolai keretek között megvalósítható szexuális nevelés fontosságáról, lehetőségeiről, hasznáról. A felmérések azt jelzik, hogy a szülők 80%-a igényelné és jó néven venné, ha szakképzett, tudományos alapokon nyugvó, intézményes keretek között, módszertanilag, didaktikailag megfelelő képzések, tevékenységek, órák keretében ezt a témát is feldolgoznák a gyerekekkel.

– A szexuális fejlődés szempontjából fontos a szexuális identitás. Hogyan alakul ez ki? Hol találkozik a fiatal azokkal az ismeretekkel, melyek szükségesek ahhoz, hogy a fejlődés jó irányba haladjon?

– Megszületésünkkor már szexuális lények vagyunk. Nemcsak biológiai, nemcsak pszichikai, nemcsak szellemi, hanem szexuális lényként is születünk. Ez azt jelenti, hogy ez egy olyan ösztönkésztetés, egy olyan impulzus az emberi szervezetnek és pszichének, ami egy nagyon erőteljes ösztönszint. Már a csecsemőkorban lehet látni, hogy a gyerek felfedezi, a teste bizonyos pontjainak érintése és simogatása örömérzést vált ki benne. Az a pozitív érzés, ami a test bizonyos zónáihoz köthető, egy teljesen ösztönös, vele született képessége a gyereknek. Ahogy telik az idő, megvannak a biológiai, pszichikai és szexuális szakaszai a fejlődésnek. Az egyik kimagasló és erőteljesebb szakasz, amikor három-négy éves korban, amikor kialakul az ÉN-tudat. Ki vagyok én? Kislány vagyok? Kisfiú vagyok? Mi van nekem? Ezeket a testrészeket meg kell nevezni egy olyan szóval, ami a gyerek számára is használható, nem az anatómiai kifejezéseket használva. A neveléshez mindenképpen hozzátartozik, hogy ezeknek a testrészeknek van nevük, erről beszélhetünk. A gyerekek megkérdezik, miért van a fiúknak ilyen, miért van a lányoknak más? Hogy születik a baba?

– Mikor kell elkezdeni a szexuális nevelést?

– A szexuális nevelés első körben a családban kezdődik akkor, amikor a gyerek a szüleit látja megnyilvánulni a párkapcsolatban, vagy a felnőtteket látja fürdés közben meztelenül. Mindig a gyerekek szintjén, nem túlterhelve információkkal, de nem is a méhecske meséjét és a gólya hozta mesét kell elmondani, mert azok a gyereket félreviszik és nem egy valósághű képet alakítanak ki, ami azt jelzi, hogy az egy tabutéma, amiről nem beszélünk. Márpedig erről beszélni kell, mert ha a gyerek kilép az óvodából az iskolába, akkor a környezetében lévő hatásokat kevésbé tudja kontrollálni a szülő, és megszűrni sem tudja. Az iskolában a szexualitás háttérbe szorul olyan szempontból, hogy a teljesítmény, az érvényesülés és a versengés veszi át a szerepet. A következő szakasz a kamasz- és a serdülőkor, ami az identitás születésének a korszaka, és ezen belül a szexuális identitás születésének a korszaka. Lány vagyok. Fiú vagyok. Ma már egy kicsit relatívakká váltak a nemek a különböző hatások miatt is, több színe lett a palettának, de az alapkiindulás az, hogy két nem van: férfi és nő, esetleg vannak más orientációk. Ez nem opció kérdése, hogy a svédasztalról most éppen kedvem szerint melyiket választom. Ezek nagyon meghatározottak biológiailag és genetikailag. A szexuális identitás végig fejlődik, egész életünk során gazdagodik, árnyalódik, visszajelzésekből módosul, hatnak rá a traumák. Az is lehet, hogy a szexuális érdeklődés iránya teljesen megváltozik traumák esetében. A pszichológia és a szexuálterápia egyáltalán nem az értékítéletek vagy az erkölcsi dogmák kategóriája. Elfogadás és megértés van, a gyógyulás irányába hat.

– Nem minden szülő hajlandó vagy alkalmas arra, hogy gyerekével, gyerekeivel beszéljen a szexualitásról. Ezért jött létre az intézményesített szexuális nevelés. Ez a fajta nevelési módszer tud eredményes lenni?

– Én úgy gondolom, hogy igen. Azért, mert nagyon sokan olyan közegből, kultúrából, közösségekből jövünk, ahol a szexualitás mindenképpen tabu volt, erről évszázadokon át nem beszéltek az anyák a lányaikkal, az apák a fiaikkal, az anyák a fiaikkal stb., mert mintájuk sem volt arról, hogyan kellene beszélni. Azt hallották és azt tanították, hogy erről nem illik beszélni, majd megtudja valahonnan vagy kitapasztalja ő maga. Úgy nőttek fel generációk, hogy nem volt mintájuk arról, hogyan is lehetne az életünknek erről a nagyon markáns, nagyon lényeges részéről beszélni, ezért inkább azt az alternatívát választották, hogy nem beszélnek. A nem beszélünk és félünk hagyományozódott, ez maradt meg a gyakorlatban nálunk. Én úgy gondolom, hogy a tudomány, az oktatás és a nevelés is oda fejlődött, hogy jó, ha a szülők feladatköréből az intézményes szexuális nevelés is elősegíti a szexuális nevelést, mert a kutatások és a felmérések azt jelzik, hogy a szülők nyolcvan százaléka igényelné és jó néven venné, ha szakképzett, tudományos alapokon nyugvó, szülői beleegyezéssel járó, de mindenképpen intézményes keretek között, módszertanilag, didaktikailag megfelelő képzések, tevékenységek, órák keretében ezt a témát is feldolgoznák a gyerekekkel, mert a szülők nem tudják, hogy kell ehhez a kérdéshez viszonyulni. A média olyan szintre jutott, hogy a gyerekek könnyen hozzájutnak olyan tartalmakhoz, amikről ha nincs megfelelő tudásuk, még feldolgozni sem tudják a képanyagokat, nagyon sok téves információ jut el hozzájuk, ami befolyásolja a szexuális egészségüket és a patológiák kialakulását favorizálja.

– Mikor ébred fel a fiatalokban a szexuális érdeklődés? Hogyan kell azt kezelni?

– Mint már mondtam, a szexuális érdeklődés a születéstől megjelenik. Már óvodáskorban is vannak szerelmek, puszilózások. Van, amikor a doktor bácsit játsszák és mindenki megnézi, hogy a másiknak mije van. A gyermeki szexuális kíváncsiság természetes, normális megnyilvánulás. Azt viszont tudni kell, hogy a szexuális életre való nyitottság nem jár együtt a biológiai szexuális érettséggel. A lelki érettség és a biológiai érettség nem megy párhuzamosan. A testük már 12–14 éves lányoknak a menstruáció beindulásával elméletileg biológiailag éretté válik, pszichésen még egy kislány gyerekről beszélünk. A lelki érettség egyénfüggő, de semmiképpen nem a kamaszkor, hanem a serdülőkornak már a közepe, vége. Ez nagyon egyénfüggő és nagyon közösségfüggő. Hogy milyen közösségben, milyen nevelő hatások, milyen családi hatások érték, mennyit tud a szexualitásról, mennyit tud a kapcsolatokról, a szerelemről, a párkapcsolatokról. A szexuális nevelés nem csak a szexről szól, hanem kapcsolati kultúráról, érzelmi intelligenciáról, konfliktuskezelésről, kommunikációról, döntési helyzetekről, a saját maga megvédéséről, a határai megvédéséről, hogy ne váljon szexuális visszaélések vagy bántalmazás áldozatává. Én évek óta folytatok ilyenfajta tevékenységeket, azt tapasztalom, hogy a fiatalok nagyon szeretnek beszélni, főleg a kapcsolatokról. Sokszor kérdezik, hogyan ismerkedjenek, mi a szerelem, mi a barátság, a barátság extrákkal, hogyan lehet kezelni a féltékenységet, hogyan szakítsanak stb. Sokan kérdezik, hogyan lehet fejlődni a szexualitásban, hogyan lehet védekezni, hogy ne következzen be nem kívánt terhesség. Itt nagyon sok a félreértés. A nőgyógyászok nagyok sokszor felírják a hormonális fogamzásgátló tablettákat anélkül, hogy ismertetnék azoknak a hosszú távú negatív hatásait egy fiatal, fejlődő szervezetre nézve. Nagyon fontos, hogy a fiatalok megtanuljanak gyógyszerhasználat nélküli védekezési formákat.

– Gyakran elhangzik akár a közbeszédben is: a szexuális vágy, a szeretet és a szerelem lelki érzés vagy ösztön kifejezése. Hogyan határozzuk meg a szexuális élményeket?

– Nagyon jó ez a kérdés, mert meg kell különböztetni mi az, hogy testi vágy és mi a szerelem. A testi vágy testi fiziológiás válaszokkal ellátott biológiai késztetés is, persze színezi lelki élmény. A szerelem sokkal több, abba benne van a vágy, az érzelem, a fantázia, benne vannak a gondolatok, az emlékek stb. Meg kell különböztetni a fogalmakat, azokat az élményeket – akár szexuális élmény során, ami nagyon sokféle lehet –, nem csak a nemi aktus, hanem akár a csóktól elkezdve bármeddig. Felnőtteknél nagyon fontos ezekről beszélni szexuális zavarok esetén ahhoz, hogy ne alakuljon ki egy görcs és távolságtartás. A szexualitás is egy képességünk és kompetenciánk. Nem úgy születünk, hogy egy fantasztikus szerető pár leszünk, hanem ez egy olyan kompetencia mint a biciklizés, gyakorolni kell és a gyakorlással fejlődik. Mivel ez egy nagyon bensőséges, intim és csodálatos élménye két embernek, nagyon fontos és nagyon meg kell nézni, hogy kivel élem meg, kinek adom oda magam, kit engedek be, kivel osztom meg a testemet. Ezt komoly pszichés igényesség és kapcsolati igényesség előzi meg. Ha nem így van, traumák, visszaélések és nagyon sok önértékelési probléma forrása tud lenni.

Fotó: Tar Attila