A tasnádi Ady–Kölcsey Kulturális Egyesület egyik célkitűzése, hogy szakemberek irányításával megismertesse a magyar népi kultúrát, valami pluszt adva gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, de lehetőséget biztosít arra is, hogy újrateremtődjön a népi kultúra magja Tasnádon – vallja Czumbil Bernadett, a tasnádi Hepehupa néptánc és népi hangszer együttes vezetője. 

– Hogyan indult Tasnádon a néptánc- és népihangszer-oktatás?

– Az elemi iskolás gyerekek a zene- és mozgásóráról elmentek a tanító nénikkel a művelődési házba, ahol oktató foglalkozott az osztály jellegű csoportokkal. Egyrészt rövid volt az a negyven perc, amit a táncteremben töltöttek, másrészt így kevésbé működött az igazán elkötelezett gyerekek kiválogatása. Abban a pillanatban, amikor délutáni oktatásként azok kopogtak be a Hepehupa ajtaján, akik szerették és örömmel vettek részt az órákon, kialakult egy olyan bázis, amelyre építeni tudtak a szakoktatók. 

– Mikor alakult meg a Hepehupa?

– A Hepehupa néptánc- és népi hangszer együttesek nemrég, 2020-ban alakultak, érdekes módon a COVID ideje alatt. Amikor az ajtók jóformán teljesen bezárultak, számunkra épp kinyíltak, mégpedig a Rekettye Kulturális Egyesület vezetői – Székely Sára és István – által. Ők jöttek el Tasnádra Nagykárolyból és az akkor nem engedélyezett nagycsoportos foglalkozások helyett a kiscsoportos népi furulya- és a citeraoktatást ajánlották. 2020 szeptemberében beindult a hangszeroktatás, majd 2021 márciusában a néptáncoktatás is. Fél év után, a felgyülemlett munkájuk miatt, négy gyerek mellett Székely Sáráék nem tudták tovább vállalni a tevékenységek irányítását, ekkor a Nagyvárad Táncegyüttes táncosa, Krupár Luca váltotta fel őket. Ő magyarországi születésű, elvégezte a budapesti Magyar Táncművészeti Egyetemen a néptánc szakot. Nagy szerencséjük volt a tasnádi gyerekeknek, hogy ilyen képzett oktatójuk volt, aki egy idő után férfi párt is hozott maga mellé, Forgács Zsombor személyében. Ő is aktív tagja volt a Nagyvárad Táncegyüttesnek, jelenleg a biharkeresztesi Művészeti Iskolában néptáncoktató. Mivel Lucát alkalmazták a Csillagocska Alapítványnál Nagyváradon, Zsombor jelenlegi társoktatója Teremi Anna, ugyancsak biharkeresztesi néptáncoktató. A népi furulyát Székely István, a citerát Fejér Mátyás helyi zenepedagógus és kántor, valamint a nagykárolyi Katona Dóra oktatja.

– Honnan származik a Hepehupa elnevezés?

– A néptánc- és népihangszer-oktatás a tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület égisze alatt működik, az egyesületi tagok önkéntes munkájának köszönhetően. Adynak a híres hepehupa jelzője ragadt ránk, mert úgy gondoltuk, hogy Tasnád jól szimbolizálja a hepehupás tájat, és a mi utunk is hepehupás volt ahhoz, hogy lassanként kimondhassuk: van néptáncegyüttesünk, utánpótláscsoportokkal együtt. 

– Hány csoportban történik az oktatás?

– Egy fél órára az oktatók bejárnak az ovisokhoz, van I–IV. osztályos, V–VIII. osztályos és egy líceumi csoport is. 2022 januárjától egy teljesen amatőr, de annál lelkesebb felnőtt csoport is alakult, akik esténként, 20 és 21.30 óra között ismerkednek a magyar néptánc alaplépéseivel. Saját székház és próbaterem hiányában a helyi sportterem, művelődési ház és a Caritas ad otthont a foglalkozásoknak, míg a citera- és népi furulya oktatás a római katolikus plébánián működik.

– Hány gyerek jár rendszeresen a hepehupás foglalkozásokra?

– Mindig szembesítjük magunkat azzal, hogy Tasnád se nem város, se nem falu, a néptánc- és népzene hagyományok teljesen kihaltak. Szinte a nulláról kellett mindent kezdeni elpolgáriasodott családokkal és azok gyerekeivel, akik nem szívták magukba gyerekkorban a népi kultúrát. Újra kellett az egészet gondolni és újra kell értékesíteni magunkban is. Mi, Tasnádon elkezdtünk építkezni és megpróbálunk hosszú távra tervezni. A lakosság és a gyerekek számához képest nagy arányban jönnek a gyerekek, köszönhetően annak, hogy sok szülő és pedagógus megértette a Hepehupa által közvetített értékeket és közösségi élményt. A három nagyobb csoportban hatvanhat gyerek vesz részt az oktatásban, plusz tizenöt óvodás és húsz felnőtt, valamint 28 gyerek jár hangszeroktatásra. Ez nagy dolog. A középiskolások nagy csoportja lassanként kirepül, már csak tizenketten vannak. Akik Nagykárolyban járnak iskolába eljönnek a foglalkozásokra, akik Szatmárnémetiben tanulnak már nem tehetik meg. Vannak, akik elmaradnak, mert más irányba indulnak el, viszont vannak olyan tizenkettedikesek, akik Marosvásárhelyre készülnek egyetemre, és már tudják, hogy melyik néptánccsoportnál jelentkeznek sikeres felvételi után. 

– Milyen eredmények hoztak az utóbbi évek? 

– Négy év alatt a nagy csoport tagjai elsajátították a szatmári, felcsíki, Nyárád menti és magyarpalatkai táncrendeket, sok népdallal, hagyományok, szokások megismerésével kiegészítve. Az utánpótlás és kis csoport a népi gyermekjátékok mellett moldvai, sárközi, mezőföldi, szilágysági, szatmári és bukovinai táncokat tanult. A citerások és népi furulyások csoportjai folyamatosan fejlődnek, önálló együttesként versenydíjakat is nyertek. Magyarországi támogatóink – a Nemzeti Együttműködési Alap, Csoóri Sándor Alap, Bethlen Gábor Alap -, valamint a helyi polgármesteri hivatal és a Communitas Alapítvány támogatja működésünket és eszközbeszerzésünket, aminek köszönhetően szatmári, felcsíki és szilágysági viseleteink készültek. Saját hangszerkészletünk is egyre gyarapszik, szoprán és tenor citera és népi furulya családunk hegedűvel is bővült.

– Tasnádon egyre jobban fogy a magyarság, ez befolyásolja a kulturális életet?

– Nagyon befolyásolja. Az elvándorlás, a beolvadás folyamatos jelenség. Tasnád vonzáskörében három félig magyar falu van és nem jellemző az a törekvés, hogy falvakról beköltözzenek Tasnádra. Akik ott akarják hagyni a szülőfalujukat, jobb esetben Nagykárolyba költöznek, legtöbben sajnos külföldre. 

– Vannak olyan fiatalok, akik részt vesznek az egyesület munkájában, hogy egy idő után akár átvegyék az irányítást?

– A tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület 2010-ben az RMDSZ kulturális szervezeteként jött létre, hogy megszervezze a hagyományos rendezvényeket, újakat vigyen be az eseménynaptárba elkerülve azt, hogy politikai szervezetként legyen számontartva. Nem könnyű meghatározni, hogy kit tekintünk fiatalnak. Vannak olyan harmincasok-negyvenesek, akikben ott van a szándék, hogy vezető szerepet vállaljanak. A sokkal fiatalabbakról még nem beszélhetünk, mert a tehetségesebbek egyetemen vannak, kérdéses, hogy hazajönnek-e. Rendkívül fontos számunkra, hogy hepehupásaink képviselik a tasnádi magyarságot rendezvényeinken, találkozókon, fesztiválokon, és azt az üzenetet közvetítik, hogy fontos ezen időkben is ragaszkodni közös gyökereinkhez, kultúránkhoz, fejlődni és építeni, bízva itt és most a tasnádi magyarság megmaradásában.