A magyar kultúra napjára készülve több személynek tettem fel ugyanazokat a kérdéseket. Az alábbiakban Fehér Imola író, tanár válaszol.

Mit jelent számodra a magyar kultúra napja?
Számomra ez a nap más mint a többi, másrészt meg szinte ugyanolyan, mert érdeklődésemből és munkahelyemből kifolyólag minden nap találkozom a magyar kultúrával. Számít, honnan indulunk s hova tartunk, hol és mivel töltjük időnk nagy részét. Van, ahol csak egy nap a 365-ből, de egy magyar tannyelvű iskolában ünnepnap. Mi külön rendezvényt szentelünk neki: a Kölcsey-szavalóversenyt, ami idén rajzpályázattal bővül. Ez az egyik kedvenc rendezvényem (a magyar költészet napja és a Bessenyei István Országos Diákszínjátszó Fesztivál mellett).

Szerinted miért fontos, hogy külön napot szenteljünk a magyar kultúrának?
Minden nap ünnepnap, de vannak napok, amik különösen azok. A Himnusz születése az. Kicsit meg kell állni és hálát adni.

Hogyan ünnepled (vagy ünnepelnéd) a magyar kultúra napját?
Természetesen, ha tehetem olvasok és írok, valamint két fontos eseményen is részt veszek: a szavalóversenyen és a Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozatán, az Ady Endre Társaság szervezésében. Ezenkívül, ha időm engedi, kitalálok valamit, amibe a diákokat is bevonhatom. Ez idén is így lesz. Csütörtök reggel elmegyünk Fisár Erikával és a hetedikes diákjainkkal a Kölcsey-szoborhoz, ahol rendhagyó megemlékezést tartunk. Ebben segítséget is kapunk: Korda Zoltán lelkipásztor(om) és Nagy Máté, városunk rendkívül tehetséges diákja (akivel több közös projektünk is volt már) első szóra igent mondtak, így úgy érzem, különlegesen szép pillanatoknak leszünk szem- és fültanúi. Többet egyelőre nem árulok el, legyen a gyerekeknek meglepetés. Emellett elvállaltuk, hogy szereppel készülünk, amit szerdán 14.30 órakor adunk elő a Szatmár Megyei Könyvtárban, ezzel is támogatva az Örökségünk őrei versenyre benevezett két csapatunkat: az Áldottakat és a Peronkommandót. Különleges élmény nekünk, a csapatot segítő-irányító tanároknak, Sütő Zsoltnak és nekem, hogy egyazon osztály két csapata is versenybe szállt, és a közös megélt pillanatokra, a tudás megszerzésére és a játékra tesszük a hangsúly. Értékmegőrzés a cél, mindamellett közösséget építünk és készségeket fejlesztünk.

Van olyan magyar kulturális érték (irodalmi mű, zene, népszokás), amely különösen közel áll hozzád? Miért?
Igen, de nem egy művet említenék csupán. A magyar irodalmat, azon belül is a kortárs irodalmat említeném, A napokban épp iskolánk költőitől/íróitól olvastam többet (a verseny kapcsán is), így most lehet a szatmári irodalmat választom. Belegondolva, fizikai síkon is közel áll hozzám, nem csak szellemin.

Melyik magyar alkotó volt rád a legnagyobb hatással?
József Attila.

Hogyan jelenik meg a magyar kultúra a mindennapjaidban?
Szinte észrevétlenül. Jó, amikor az ember érzi, hogy nem külső jegyekben hordozza, hanem belül. Hozom-viszem, ahova megyek. Szeretném hinni, hogy ez sugárzik rólam.

Mit gondolsz a magyar nyelv különlegességéről?
Idegennyelveket oktatok s gyakran rácsodálkozom a magyar nyelv szépségére. Lehet gyakrabban mint az átlag, hiszen elemző, megfigyelő, egyúttal érző típus vagyok. Engem boldoggá tesz, hogy ez az anyanyelvem. Rendkívül kifejező nyelv, mondatszerkezete rugalmas, szókincse gazdag. Versíráskor duplán hálás vagyok érte.

Van kedvenc magyar versed vagy íród? Miért éppen ő?
József Attila. Mert ha megszeretted, kopogtatás nélkül…

Szerinted a fiatalok mennyire érdeklődnek ma a magyar irodalom iránt?
Van, aki igen, van, aki nem. Azokkal találom meg leginkább a közös hangot, akik érdeklődnek, olvasnak, írnak, szavalnak, festenek, alkotnak, ugyanazért lelkesednek, amiért én.

Hogyan lehet a hagyományos magyar kultúrát közelebb hozni a fiatalabb generációkhoz?
Úgy, hogy biztatjuk, lelkesítjük a fiatalokat, tegyenek ők is lépéseket irányába. Meg kell érezni az ízét, meg kell látni a színeit, meg kell hallani a dallamát. Mindenképp a szeretet a kulcs itt is. Szeretni és megszerettetni velük – ez legyen a cél.

Összeegyeztethető-e szerinted a hagyományőrzés és a modern kultúra?
Igen. Minden akarat kérdése. Az idősíkon nincsenek határvonalak; a múlt beleolvad a jelenbe, ugyanígy a hagyományokat is átörökítjük és van, hogy a hagyományőrzés kapcsolódik a modern kultúrához, van, hogy párhuzamos vonalon halad tovább, de semmiképp nem zárja ki a kettő egymást, sőt.

Milyen szerepet játszik a zene vagy a film a magyar kultúra megőrzésében?
Ha csak két nevet említek: Bartók Béla és Kodály Zoltán, tágas teret nyitnak a magyar kultúrát illetően. És sok nagy nevünk van még különböző művészeti ágakban. A zene és a filmművészet kettős funkcióval bír: tükröt tart nekünk és ajtót/ablakot nyit a világra. Mert hát „Hiába fürösztöd önmagadban,/Csak másban moshatod meg arcodat.”

Milyen állapotban látod ma a magyar kultúrát?
Állapotot felmérni nehéz. A magyar kultúra él, mert élni akar és éltetik. Mindig vannak és lesznek olyanok, akiknek fontos, akik alkotnak, tesznek, szerveznek és harcolnak érte. Gazdag kultúrának van, megérdemelné a nagyobb figyelmet és a több támogatást.

Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak a magyar kulturális értékek megőrzésében?
A népi hagyományok megőrzését. Minden, ami lelassulást, jelenlétet igényel, a mai világban, kiszorulhat. Elsodorhatják a jövő-menő trendek, a rohanó világ. A mindent készen kézhez kapó ember már nem ül le egy szövőszékhez vagy nem áldoz heteket egy terítő hímzésére. Az alkotás öröme vész így el. Remélem, sikerül még visszalassulnunk és értő/érző lelkülettel visszatérni értékeinkhez.

Mit üzensz azoknak, akik szerint a kultúra „nem elég fontos” téma?
Nem üzennék. Ha valaki nem érzi ennek a súlyát és könnyedségét egyszerre, szavakkal valószínűleg nem tudnám meggyőzni. Amit tehetek, az az, hogy alkotok, szervezek, jelen vagyok, képviselem azt, ami számomra fontos. Aki megérzi ennek az ízét, velem/velünk tart. Elég, ha az emberek megtanulják, hogy fontos. Nem nagyon, nem elég, nem kicsit. Nagybetűsen fontos. És az válik igazán fontossá, amihez kötődünk, ami életünk szerves része, amit megszelídítettünk, vagy ami megszelídített minket.

Ha egyetlen dolgot kellene kiemelned, amire a magyar kultúrából a legbüszkébb vagy, mi lenne az?
Az anyanyelvem.