Rajtunk múlik, meddig él a magyar kultúra
A magyar kultúra napjára készülve több személynek tettem fel ugyanazokat a kérdéseket. Az alábbiakban Kimpán Fisár Erika magyartanár válaszol.
Mit jelent számodra a magyar kultúra napja?
A magyar kultúra szerves része annak, aki vagyok: ott él a családomban, a hivatásomban, a diákjaimmal való munkában, a múltamban és a jelenemben egyaránt. A kultúra nem csupán könyvekben és hagyományokban létezik, hanem bennünk él: bennem, benned és mindenkiben, aki magyarnak vallja magát, akként él, gondolkodik és cselekszik. Ez a nap számomra valódi ünnep, a szó legmélyebb értelmében. Ahogyan a hozzám közel állók évről évre felköszöntenek a születésnapomon, úgy én is január 22-én tisztelettel és hálával „felköszöntöm” mindazt, ami magyar.
Szerinted miért fontos, hogy külön napot szenteljünk a magyar kultúrának?
Mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni értékeinkről. Ez az ünnep azonban emlékeztet bennünket gazdag kulturális örökségünkre, és arra ösztönöz, hogy mindennapi életünkkel – kapcsolódásainkkal, gondolkodásmódunkkal és cselekedeteinkkel – aktívan hozzájáruljunk annak megőrzéséhez és továbbadásához.
Hogyan ünnepled (vagy ünnepelnéd) a magyar kultúra napját?
Ez az ünnep elsősorban nekem és a közvetlen környezetemnek szól. Diákjaimmal és kislányommal is beszélgetek kulturális örökségünkről, a magyar irodalom értékeiről, a nyelvről, valamint arról, hogy magyarságunk mennyi kincset rejt. Fontosnak tartom, hogy ezek a beszélgetések élővé tegyék a kultúrát, és személyes élménnyé váljanak számukra is.
Van olyan magyar kulturális érték (irodalmi mű, zene, népszokás), amely különösen közel áll hozzád? Miért?
Természetesen. A népdalaink és a néptánc közel állnak hozzám az őszinte érzelmek kifejezése, a közösségi élmény, a mozgáson keresztül történő önkifejezés és a lelki feltöltődés miatt.
Melyik magyar alkotó volt rád a legnagyobb hatással?
Szabó Magda regényeinek alakjai és azok finom, árnyalt megformálása szinte magukkal ragadnak az események láncolatában. A történetekben kibontakozó kapcsolatok és viszonyrendszerek sokszor bonyolult, szövevényes hálózatot alkotnak, amelyek mélységükben és összetettségükben hosszú időre megmaradnak bennem.
Hogyan jelenik meg a magyar kultúra a mindennapjaidban?
A tanításban, az olvasás folyamatában, a zenehallgatásban és a főzésben.
Mit gondolsz a magyar nyelv különlegességéről?
A szókincs gazdagságában, a metaforikus jelentéshálóban és a nyelvi humorban látom a magyar nyelv különlegességét.
Van kedvenc magyar versed vagy íród? Miért éppen ő?
Kedvenceim közé tartoznak: Arany János, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, a már említett Szabó Magda, Gyurkovics Tibor, Nógrádi Gábor, Oravecz Imre.
Szerinted a fiatalok mennyire érdeklődnek ma a magyar irodalom iránt?
Meg kell ismertetni velük, kíváncsivá kell tenni őket, mert az érdekes, izgalmas feladatokon keresztül természetes módon ébred fel bennük az olvasás iránti lelkesedés.
Hogyan lehet a hagyományos magyar kultúrát közelebb hozni a fiatalabb generációkhoz?
Ha a mai közegbe ágyazzuk a témát, az azonnal vonzóvá válik számukra. Például iskolai feladatként podcastet, digitális reklámot, videót vagy akár egy Instagram-profilt készítenek a témához kapcsolódva. Így észrevétlenül sajátítanak el új ismereteket, a feladatok megoldása közben pedig kifejezetten jól érzik magukat.
Összeegyeztethető-e szerinted a hagyományőrzés és a modern kultúra?
Természetesen, hiszen másképp nem is működhet. Nem az a cél, hogy a múltban ragadjunk, hanem hogy a múlt értékeivel formáljuk a jelent: hozzáadva mindazt, ami minket a jelenben meghatároz, és úgy alakítsuk a jövőt önmagunk és gyermekeink számára, hogy ne ellentétek, hanem kapcsolódási pontok jöjjenek létre.
Milyen szerepet játszik a zene vagy a film a magyar kultúra megőrzésében?
Nagy szerepük van benne, hiszen sokfélék, ezáltal minden réteghez eljutnak. Főleg a szabadidő eltöltését határozzák meg, ennek köszönhetően beépülnek a mindennapokba.
Milyen állapotban látod ma a magyar kultúrát?
A magyar kultúra élő és folyamatosan jelen van mindaddig, amíg mindennapi életünkben megjelennek jellegzetes, hétköznapi pillanatok: gyufát gyújtunk, golyóstollal írunk, Rubik-kockát ajándékozunk gyermekeinknek, C-vitaminnal gondoskodunk róluk, mesékkel neveljük őket. Amíg magyarul beszélünk, gondolkodunk és önazonosan éljük életünket, addig a magyar kultúra tovább él és formálja mindennapjainkat.
Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak a magyar kulturális értékek megőrzésében?
Szerintem a legnagyobb kihívást a közömbösség jelenti. Amikor az a hozzáállás uralkodik, hogy „ez nem az én dolgom”, a kulturális értékek lassan, észrevétlenül sorvadnak el. Nem látványos pusztításról van szó, hanem fokozatos eltűnésről, amelyet a személyes érdektelenség táplál.
Mit üzensz azoknak, akik szerint a kultúra „nem elég fontos” téma?
Azt üzenem, hogy érdemes egy kicsit magukba nézni: feltárni családjuk történetét, felidézni gyermekkoruk emlékeit, és figyelni a környezetükben példaként szolgáló magatartásformákat. Ebből rájöhetnek, hogy gyökerek nélkül nem lehetnek önazonosak, és nem képesek tartalmas, értékes jelent és jövőt formálni önmaguk és következő generációk számára.
Ha egyetlen dolgot kellene kiemelned, amire a magyar kultúrából a legbüszkébb vagy, mi lenne az?
A magyar nyelvet emelném ki.

