Olvasóvá nevelés: az élményszerűség a kulcs
Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser ma Magyarország egyik legsikeresebb irodalmi szervezője, az ország legnagyobb irodalmi rendezvény-sorozatainak megálmodója és megvalósítója. Az ő ötletéből jött létre újra 2010-ben a kávéházi irodalmi élet, hisz elsőként lépett be egy történelmi kávéházba és hozott létre irodalmi műhelyt. 2005 óta dolgozik irodalmi rendezvényeken. 2010-ben alapította meg első saját műhelyét, a (Hadik) Irodalmi Szalont. A Petőfi Irodalmi Karaván házigazdájaként járt Szatmárnémetiben, ekkor készítettem vele villáminterjút.
— Mikor és milyen elhatározással, milyen céllal jött létre az Irodalmi Szalon?
— Ez a történet a születésemig nyúlik vissza, mert nagy szerencsém van, hogy alkotó családban születtem és azt gondolom, mindannyian kapunk valamit a sorstól. Én az irodalom és a művészet közelségét kaptam. Miután elindultam ezen az úton, valahogy a barátságok, a sok közös olvasás lett számomra a legfontosabb erő. Egy olyan szövet lett az életemben az olvasmány, ami meghatározó forrás lett. Ebből indult az Irodalmi Szalon ötlete 2010-ben, ami igazából arról szól, hogy szólítsuk meg egymást. Egy budai kávézóban indult az egész, a folyamat onnan nőtt ki. A kávéház alkalmas arra, hogy leüljünk egymással szemben, eljöttek alkotók, akiket én ismertem kisgyerek koromból. Kötetlenül beszélgettünk, hogy mit jelent számunkra egy könyv, közben dalokat hallgattunk, voltak táncos vendégek. Nem elit klubot akarunk működtetni, az olvasás mindenkinek a közös ügye, életének a meghatározó pontja. Elindult az Irodalmi Szalon előbb Budapesten, aztán egyre több helyen Budapesten, aztán országszerte, 2019-ben jött az ötlet, hogy együttműködve a Petőfi Irodalmi Múzeummal és a Petőfi Ügynökséggel menjünk a határon túlra is. Akkor jött a világjárvány, igazából megint csak hozzátett valamit az Irodalmi Szalon történetéhez, mert elkezdődtek az online estek. Nagyon sok nézőnk lett határon túlról, közülük nagyon sokan felvették velünk a kapcsolatot (iskolák, művelődési házak stb.). Egyre élőbb lett a kapcsolat úgy, hogy nem is találkoztunk. Egy éve, a magyar kultúra napján jutottunk el első alkalommal Erdélybe. Azóta szinte kéthavonta visszajárunk, nagyon sok látogatónk van, és nagyon sok íróval, irodalmi témával, fontos évfordulókkal vagy könyv kapcsán találkozunk és megszólaltatjuk az irodalmat.
— Milyen ma az érdeklődés az irodalom iránt?
— Ez nagyon változó. A negyedik éve tartunk rendhagyó irodalomórákat. Nekem az a meglátásom, az a tapasztalatom, hogy nem minden azonnal történik. Édesapám azt mondta, nagyon sok esetben legfontosabb a szívbe nyomott mag. Ha el tudunk ültetni egy magot, az már siker — lehet a fiatal mobilozik —, hiszen a mai életnek a legfőbb jellemzője nagyon sok síkon, párhozamosan történik. Egy mai fiatalnak ugyanannyira adottság a beszélt nyelv, egy könyv olvasása, mint egy mobiltelefonnak a használata és a folyamatos információáradat. Ebben kell valahogy megtalálni a könyvnek a helyét. Ez nem mindig egyértelmű. Van, amikor a fiatalnak délután vagy este egy nehezebb pillanatban sejlik fel egy olyan gondolat, amit talán itt kapott. Az osztott figyelemre fel kell készülni, én nagyon bízom benne, mert nagyon jó eredményeink vannak azzal kapcsolatban, hogy ezt a magot el tudjuk ültetni egy-egy irodalomórán. Pilinszky János fogalmazta meg, hogy van a serdülőkben egyfajta lázadás, meg nem értettség, a mindig nevetés… Ezek olyan dolgok, melyek minden kamaszra jellemzőek, ebben a világban a technikai eszközök által egyfajta társtalanságot tud valaki megélni. Ha ebben sikerül akár csak egy mondatot elültetnünk, akkor elértük a célunkat.
— Hogyan lehet az olvasókat nevelni?
— Én azt mondom, hogy élményszerűséggel. Nagyon sok diák a kötelező órákon találkozik egy-egy szerzővel. Szerintem a kötelezőt kell elfelejteni. Akármit csinálunk az életünkben, akkor válik valaki közelivé, baráttá, szerelemmé, ha valami lelki közösséget találunk vele, amikor elérünk a szavakon túlisághoz, amikor azt érezzük, hogy semmi gond, nincs, ha egy órája nem szóltunk egymáshoz, mert vele otthonosan vagyunk. Ennek az otthonosságnak a megteremtése a kulcs ahhoz, hogy utána szavaink legyenek, vagy mások szavait megértsük. Ez amiatt nem egyszerű feladat, mert nagyon sok az impulzus, az erő, a hatás, amit egy mai embernek át kell élnie, mert a munkahelyén teljesít, és ebben megtalálni az olvasásnak a helyét talán úgy lehet, ha egymás lelkét megérintjük és ezt a kíváncsiságot felkeltjük, hogy a válaszainkat könyvben keressük meg.