Nők a tükörben

| augusztus 5, 2024 |

Jóllétünk egyik alapja a bensőnkben lévő szükségletek és vágyak felismerése, felvállalása, önérvényesítése. Ez nem mindig könnyű. Mit tehetünk azért, hogy ez minél inkább megtörténjen? A Nők a tükörben találkozók célja az, hogy a jelen lévő hölgyek találkozzanak, beszélgessenek, egymás tapasztalatai által erősödjenek, a behozott témák által fejlődjenek. Lepedus István családrefenssel, tanácsadóval és trénerrel az általa indított sorozatról, tapasztalatairól beszélgettem.

 

– Hogyan indult ez a sorozat? Mi volt a cél?

– Sok éves hagyománya van annak, hogy felnőttképzéssel foglalkozunk: a hit megerősítése, az Istenkép, egyházkép a legfőbb témáink. Az elmúlt hat-nyolc évben ezt a feladatot egyházmegyei szinten a kollégáimmal együtt végeztük. Családreferensként a házaspároknak szervezek kapcsolaterősítő programokat, illetve néhány éve külön a feleségeknek, külön a férjeknek is hétvégéket. Nők számára eleinte, évente egy ún. „Női Hétvégét” szerveztem egy-egy témában, ezek nagyon népszerűek voltak. Az elmúlt év augusztusában merült fel az igény a jelenlévők részéről, hogy legyenek évközben is két három órás havi alkalmak.   Mivel ez nem volt zárt körű rendezvény, lehetőséget adtunk, hogy bárki eljöhessen, és azt tapasztaltuk, nagy igény van rá. Ezért tavaly ősztől havonta hirdetünk hölgyeknek egy tematikus találkozót. Voltak visszatérő részvevők és olyanok is, akik egy-egy adott téma erejéig kapcsolódtak be.

– Mi a menete az ilyen találkozóknak?

– A tapasztalat azt mutatja, hogy segít ha van egy tömör, tartalmas szakmai felvezetés, gondolatindító előadás is, de arra is, hogy tudjanak egymással beszélgetni. Megtapasztalva azt, hogy másoknak is vannak gondjai, másoknak is vannak örömei, a nők egymás által megerősödnek. Szép az, ahogyan az ottlévők történeit meghallgatva úgy tudnak jelen lenni egymás számára, hogy nincs kioktatás, okoskodás, kéretlen tanácsadás. Sokan mondják, hogy nagyon jó női energiák vannak ezeken a találkozókon és ez feltölti őket. Egy kicsit pihennek, egy kicsit képződnek, hallanak tapasztalatokat, fejlődnek érzelmileg, lelkileg. Nincs faggatózás vagy  „beszélni kell” jelleg, egyszerre személyes és szabad a légkör. Gyakoriak a felszabadult nagy nevetések, és van úgy, hogy a könnyek is megjelennek.

 

– Ezt úgy értsem, hogy nincs terápiajellege, csupán figyelemfelkeltés?

– Mindenki azért jön, mert valamilyen motivációja van, érdekli a téma. A tavaly augusztusi Női Hétvégénk témája önismereti jellegű volt: „Mi kell ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben?” – többször is visszatérő kérdés a hölgyek számára, hogy mitől nő a nő, mi kell ahhoz, hogy jól legyen?

Ezért, Jeffrey Young szakmai keretébe helyezve, arról beszélgettünk, hogy kinek, milyen típusú kötődése van. Vizsgáltuk a jellegzetes női arhetipikus szerepeket: királynő, amazon, szerető, mágus szerepeket stb. Az érzelmek és szükségletek kifejezésének tárgyalását időhiány miatt szeptemberre halasztottuk. Ez gyakran fontos, de egyúttal kényes téma a hölgyeknek: hogyan szeresse a családját, házastársát, gyerekeit, úgy, hogy lojalitásból ne áldozza fel teljesen magát?  Miközben „ő igazodik, hogy mindenkinek jó legyen”, hogyan figyeljen közben arra is, hogy ne váljék mártírrá, ne őrölje fel teljesen a családja, a munkatársa, egyéb kötelezettségei? Mit tegyen,  hogy ne használják ki, ne éljenek vissza a segítőkészségével? Hogyan élhesse meg a saját önálló női identitását, szerepeit, hivatását úgy, hogy ne merüljön ki, ne égjen ki, ne váljék fölösleges áldozattá?

Idén januárban „Az életteli nő” volt a téma. Erre sokan jöttek, látszott, hogy sokan szeretnének élettel teliek lenni. Három megközelítést használtunk: a hála, a testmozgás és a lelki élet fókuszpontjait. Párhuzamosan, három kiscsoportban dolgoztunk, kollégák segítségével. Nagyon érdekes volt a hála tematika. Az előadó mentálhigiénés szempontokat hozott be, a résztvevők saját életpéldákkal bizonyították, hogy mennyire megtartó erő van a hálatelt hozzáállásban.

„Meríts a forrásból!” – ez volt a februári téma, ennek keretében a megküzdési mechanizmusaink mellett középpontba került a szeretet elfogadása és Isten öröme bennünk.

Egy érzékeny téma volt a márciusi: „Kapcsolatom anyámmal” . Viszonylag sok negyvenes, ötvenes feleség-anya van, aki még mindig küzd a saját édesanyjával. Az anya-lánya kapcsolat nem mindenkinek ideális és felnőttkorban sem mindig rendeződik. Azokkal a szülőkkel és nagyszülőkkel nehezebb egészséges kapcsolat működtetni, akik már gyerek- vagy kamaszkorukban sérüléseket, hiányokat  éltek meg úgy, hogy az őket bántó vagy elhanyagoló generáció maguk is, vélhetően szintén, áldozatai lettek a családból transzgenerációsan érkező sérüléseknek, sémáknak.

– Mégsem igaz az, hogy a többgenerációs családok pozitív minták?

– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy minden család egyedi. Egyrészt nincs olyan család, ahol minden tökéletes. Olyan van, hogy több az egészséges mint a nehéz rész. Van olyan, ahol halmozottan sérült minták jönnek át. Másrészt , annak idején nem volt még ilyen kultúrája az érzelmi intelligenciának, talán egyszerűbben történt a kapcsolatok elfogadása, jellegzetesebb mintázat volt a beletörődés.

A mai nagyszülők egy része, akik ugyanúgy szeretik az unokáikat, már nem feltétlenül töltenek úgy és annyi időt a kicsikkel. Van ahol ez is okozhat feszültséget. Sok olyan eset van, amikor a nagyszülők akkor váltak el, amikor a gyerekük, a mostani anyukák serdülőkorban voltak, vagy éppen kirepültek a fészekből. Viszonylag sok fájdalmas anya-lánya történet van. Azért fáj, ha valami recseg-ropog, mert ott kötődés is van. Másrészt az anya-lánya kapcsolatokban természetesen nagyon sok pozitívum is előjön. Nemcsak a terhek, hanem az örömök is, a büszkeségek és a szépségek is. Ez  márciusban is megtapasztalható volt.

Áprilisban a „Mitől nő a nő?” témakörbenegy kozmetikus és egy divattervező szakember voltak a meghívottak. Ők bemutatták az alapokat, utána konkrét, igazán nőies dolgokról beszélgettek. Itt már nem csak az érzelmi-lelki témák merültek fel , hanem a külalak, a megjelenés, az arcbőr kezelése, a színválasztás stb. került a fókuszba.

Májusban Az erotikus nő volt a téma, erre is nagy igény volt.

Idei hétvégi alkalmunkon, augusztus végén pedig, a téma így hangzik: „Kapcsolatom a számomra fontos férfiakkal”– gondolunk itt az apára, a férjre, a fiúgyermekre.

– Napjainkban a nők másképp élnek mint régen: szabadabbak, több lehetőségük van… Ez mennyiben befolyásolja a családi életet?

– Évadzáró alkalmunkon beszéltünk erről a: „Karrier – család – egyensúly” témában. A nőről aki egyszerre vállalkozó, feleség, anya, arról, hogy hogyan lehet a megfelelő arányokat megtartani. Ezen a beszélgetésen is sokan részt vettek és nagyon érdekes volt. A hölgyek nagyon ügyesen végzik az egyensúlyozást. Arra érdemes odafigyelniük, hogy ne férfiasodjanak bele a munkába, maradjanak meg nőnek, feleségnek, anyának. A nők meg tudják tenni azt, hogy ne csak a munka legyen az első helyen. Valahogy jobban beléjük van ivódva a család, a házasság, a gyerekek iránti elköteleződés, éppen ezért jobban megtalálják a megfelelő mértéket. Ez nem mindenkinek sikerül, de van mit tanulni a nőktől.

– Sokszor halljuk, hogy ma már nincs meg az a küzdés egymásért: a nő a férfiért, a férfi a nőért. Könnyen elengedik egymást…

– Az látszik, hogy a mi vidékünkön is növekszik a válások száma. Ennek több oka van. Azt nem mondanám, hogy könnyebben válnak, inkább nem látszik az előtte lévő folyamat, a küzdelem, a kínlódás, a sebződés, a jéghegy vízalatti része. A tanácsadói beszélgetéseim során, hosszan kísérem ezeket a folyamatokat és látom, hogy, a mai házaspárok számára is fontos a házasság, küzdenek érte, küzdenek egymással egymásért. Mivel nagyon felértékelődött ez az egyetlen érzelmi köldökzsinór, ha nem megy, tényleg elválnak, de pont azért mert felértékelődött, az utolsó pontig is elmennek és próbálkoznak, hogy hátha… Én inkább így fogalmaznék, hogy mivel a nagycsaládnak és a közösségnek nincs már olyan megtartó ereje, mint régen,  a házasságon keresztül érkezik szinte minden érzelmi töltés.  Ha ez nem így történik, a feleg továbblépnek, remélve, hogy találnak másik partnert, aki valóban boldoggá teszi őket. Addig megtesznek minden tőlük telhetőt.

– Milyen problémákkal mennek a házaspárok terápiára?

– Az egyik, ami nagyon gyakori, az üldöző-menekülő ciklus, amikor az egyik fél üldözi a kéréseivel, az elvárásaival, a hiányaival, a problémáival a másikat. Az üldözött egy ideig védekezik, majd kihátrál és elkezd kompenzálni.

– Gondolom gyakoriak az anyagi elvárások is?

– Nem igazán. Sokkal több olyan panasz van, hogy a férj nincs eleget a feleségével, nincs minőségi idő… Inkább a nő megy a férfi után, a férfi pedig úgy érzi, semmi nem jó abból, amit adni tud. Szintén gyakori gond a leválás az eredeti családról, a fiatal pár elkezd önálló életet élni, mégis nagyon sokszor ott vannak a háttérben a szülők és a nagyszülők, és igyekeznek túlzottan befolyásolni a fiatalok életét. Többször előforduló nehézségek:  amikor nem születik gyerek, a kétnyelvűség, a megélhetés miatti túlzott munkavállalás, a saját családból hozott nem tudatosított destruktív sémák, … Nyilván vannak külső kapcsolattal megterhelt konfliktusok, szeretői háromszögek, de ezek már következményei a házasság maladaptív működésének. Ugyanakkor minden pár élete, története sajátságosan egyedi, ezért nem szeretnék túlzott általánosításokat megfogalmazni.

– Nagyon sok olyan eset van, amikor vagy a férj, vagy a feleség külföldön dolgozik. Lehet már látni, hogy ez milyen következményekkel jár?

– Nem igazán találkoztam eddig olyanokkal, hogy az egyik fél elment a másik itt maradt, olyanokról tudok, amikor elment mind a két fél. Vagy mind a két fél visszajön. Inkább találkozom olyanokkal, hogy itt él mind a két fél, és mégsem találkoznak egymással.

– Az idősebb korosztály gyakran bírálja a fiatalokat. Azokat a fiatalokat, akiket a bírálók neveltek. Az is gyakran szóba kerül, hogy kimaradt egy generáció a nevelésből. Mi a valóság ezen a területen?

– Nem csak az idősek, a fiatalok is elmondják négyévente, hogy már ők sem értik az utánuk jövőket. Annyira gyors a fiatalok szocializációjának a változása, hogy nehéz nyomon követni. Én úgy fogalmaznék, hogy a mostani Y és Z generáció tanulja, gyakorolja, azt, hogy hogyan kell egyszerre képződni, dolgozni, kapcsolatot ápolni, élni. Az X generációnak annak idején monokromatikusabb volt az élete, rengeteget dolgozott, de maradt ideje focizni és sörözni. Szűkebb volt a kínálat paletta, és ne feledjük el, az internettel, a közösségi médiával mint időfalóval, nekik anno, még nem kellett megküzdeni. Ma rendkívül színes a kínálat oldal, az az elvárás, hogy szinte mindent tartson egyensúlyban a mai férfi és nő. A mostani fiataloknál két szempontot látok. Az egyik az, hogy évszázadokon át az állam és az egyház ezt a poroszos, hagyományos, szigorú tekintéllyel, értékrend alapú, érzelmileg egy kicsit szegényes pedagógiát követte. A gyerek helye a gyerekrendszerben van, első a szülő, akit a gyerek meghallgat, engedelmeskedik, így lesz majd belőle érett felnőtt. Most átbillentünk a gyerekközpontú oktatás másik végletébe. Ez vezethet oda, hogy most minden a gyerek körül forog, a gyerek a főnök a családban, kevésbé és nehezen sikerül határt szabni. Ami sokáig túl kemény és szigorú volt, az most túl puha. Míg korábban az érzelmek hiányoztak, most kevesebb az elvárás és a határkitevés. Ez ugyanúgy nem tesz jót a felnövő generációnak.

A másik szempont, amit nem lehet nem figyelembe venni, hogy a mai fiatalok az internet megjelenése óta, két világnak a lakói, ez adja ezt az ő kétlakiságukat. Nagyon erős a virtuális világnak a hatása, érzékelni tudjuk, de szociológialag mérni és a folyamatot egészében látni, csak később fogjuk tudni.

– Milyen a mai nő és milyen irányba formálódik?

– Ha a pozitív részét akarom kiemelni, akkor azt látom, hogy a mai nő hiteles és egyre közelebb van önmagához. Ez azt jelenti, hogy minden, ami a számára fontos, azt igyekszik az életében megteremteni és fenntartani. Ez jelenti a hivatásszerűen végzett családot és munkát, szeretne jó feleség lenni, szeretne gyerekeket vállalni, baráti körökhöz, egyházhoz, civil egyesületekhez tartozni. Röviden fogalmazva minőségi életet szeretne. A probléma az, hogy mindezt, nehéz megvalósítani, rövid a 24 óra hozzá, vagy az erőforrások nem végtelenek hozzá. Szeretne a mai nő minden labdát a levegőben tartani, de egy-egy leesik. Az irány jó, a cél jó. Nekem sok pozitív tapasztalatom van a mai fiatal és középgenerációval, jól csinálják, jó irányba mennek, nincs semmi baj, csak maradjanak a jelenben, maradjanak hitelesek önmagukhoz, éljék meg spiritualitásukat, legyen több türelmük önmagukhoz. Érdemes több időt szánni a rendszeres testmozgásra, az ápolt belsőre és külsőre, a házastárssal és a gyerekkel való minőségi kapcsolatra…

– És azok, akik sok időt töltenek a telefonnal vagy a számítógéppel?

– Ők gyakran ezáltal kompenzálnak. Van egy sebük, így próbálnak nem arra figyelni, nem érezni annak a hatását. Ezek lehetnek külső vagy belső sebek.