„Nagyon fontos, hogy a generációk átvegyék egymástól az értékeket”
A Zenede Erdélyi Turné keretében május 20-án egy közel egyórás előadást tartottak ismert zenészek a szatmárnémeti fiatalok számára. A zenetörténeti előadáson a Szatmárnémeti Református Gimnázium, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium és az Aurel Popp Művészeti Líceum diákjai vettek részt. Bordás József, a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett zenész az előadás után adott rövid interjút az egy-blog.com-nak.
— Milyen céllal jött létre a Zenede?
— A Házhoz megy a Zenede oktatási produkciót azzal a céllal hoztam létre, hogy az általános és a középiskolákban tanuló gyermekeknek megmutassuk a könnyűzene és a magyar rockzene fejlődését, és ösztönözzük őket a hangszertanulásra, ehhez az Emberi Erőforrások Minisztériuma adott támogatást. Nagyon fontosnak tartom, hogy az anyaországban élő gyermekek és a határon túli gyermekek kapcsolódjanak a zenén keresztül, és azt is, hogy a könnyűzenei oktatás népszerű legyen. A 2009-ben megálmodott turnét háromszor kellett újraszervezni a pandémia miatt, végül tizennégy településen húsz előadást tartottunk.
A zenei misszió célja a felnövekvő nemzedék számára ablakot nyitni a zene sokszínűségére, és ösztönözni a gyermekeket a hangszeren való tanulásra, az élőzene fennmaradásának és a playback-mentes muzsikálásnak a reményében. Minden zenei műfaj valamilyen szempontból kivívta a zenei létjogosultságát, de rockzene nagy erénye mégis az, hogy kötelezően jár némi hangszertudással és közvetlen kapcsolat van a zene és művelője között.
— A koncertek egyre népszerűbbek lettek és egyre több településre jutottak el. Minek köszönhető a siker?
— 2019-ben egy új műsort — Rocklegendák — tűztünk ki célul, ami a nemzetközi és a magyar könnyűzenét, beatzenét és a rockzenét mutatja be. A Petőfi Kulturális Ügynökséggel egy harminchét állomásos, hatvan koncertből álló magyar turnén vettünk részt, ez tartott ez év április 26-ig, május 9-én indultunk el tizennégy településre és húsz előadást hoztunk létre Románia magyarlakta területein.
— Mit tartalmaz a műsor?
— A blues kialakulásától napjainkig minden könnyűzenei stílust igyekszünk bemutatni. Szembe állítjuk az Illés-együttest és az Omegát, a Rolling Stones-t és a Beatles-t, Radics Bélát Jimi Henrix-szel. A progresszív zenében bemutatjuk a P Mobil-együttest és a Pink Floydot, a koncert pedig egy Tankcsapda számmal zárul.
— Hogyan lehet rávezetni a gyerekeket a hangszertanulásra?
— Én úgy gondolom, hogy egy ilyen előadás után kétszáz gyerekből öt-tíz megszeret valamilyen hangszert és elkezd játszani. Olyan településeken jártunk, ahol a gyerekek még nem voltak élő koncerten. Egy élő koncert olyan hatással van egy nyolc-tízéves gyerekre, hogy elindulhat afelé, hogy hangszeren tanuljon. Nem kell profi zenésznek lenni. Régen a polgári családokban is zongoráztak a gyerekek, de nem lett mindegyikből zongorista. Falvakon is furulyáztak, citeráztak a gyerekek, ami szebbé tette a gyerekek lelkét. Ma már Magyarországon vannak olyan iskolák, amelyekben tananyag a könnyűzene. Olyan felsőiskolák is vannak, melyek végzősei zenét tanítanak.
— A mai előadáson tombolt a közönség, pedig itt többnyire olyan fiatalok voltak, akik gyakran vesznek részt koncerteken. Az ilyen jellegű előadásnak van valami varázsa?
— A filharmónia dolgozói is mondták, hogy ekkora buli ritkán van a teremben. Ennek az intézménynek nem az a feladata, hogy állva ugráljon a közönség — bár a Varázsfuvola után is lehet állva tapsolni —, olyan energiák szabadultak fel, hogy kipirosodott arccal hagyták el a termet. Minél több ilyen koncertre lenne szükség.
— Lát esélyt arra, hogy a fiatalok közül sokan kezdenek el hangszeren játszani minőségi zenét?
— Mi úttörői vagyunk a könnyűzenei oktatásnak, célunk, hogy elvigyük ezeket az előadásokat a környező országok magyarlakta településeire. A határon túli országokban élő magyarok olyan öntudattal rendelkeznek, ami az anyaországban keveseknek van meg. Sajnos elég sok olyan fiatal van, akik olyan zene felé nyitnak, ami nem biztos, hogy értékeket képvisel. Nagyon fontos, hogy a generációk átvegyék egymástól az értékeket — a könnyűzenében is —, és ne érjék be a divatos, de értéktelen zenével. A divatos szó is értelmezhető, hiszen ugyanúgy lehet divatos az értékes zene is, még akkor is, ha arra kevesebben figyelnek. Úgy van ez mint a családban, ahol addig él a nagypapa, amíg beszélnek a történeteiről, addig él az igényes zene, amíg azt hallgatják.