Egy próbaterem kereséséből indult, mára pedig egy sokszínű közösségi tér körvonalazódik Szatmárnémetiben: a HUB HumanUnityBoost nemcsak színházi kezdeményezéseknek ad otthont, hanem találkozási pontként is működik azok számára, akik nyitottak a párbeszédre, az alkotásra és a közös gondolkodásra. Frumen Gergővel beszélgettünk arról, hogyan talált egymásra a SPONTÁN Műhely és az Erdélyi Kárpát Egyesület, milyen közösséget szeretnének építeni az Ady Endre utcai térben, és miért van ma különösen nagy szükség olyan helyekre, ahol lelassulhatunk és valóban kapcsolódhatunk egymáshoz.

Hogyan született meg a HUB HumanUnityBoost közösségi tér ötlete?

A mi oldalunkról úgy indult, hogy Sosovicza Annával, akivel kollégák is vagyunk a Harag György Társulatnál, elkezdtünk beszélgetni arról, hogy szeretnénk különböző színházi foglalkozásokat tartani, több korosztálynak is, és először olyan helyet kerestünk, amely alkalmas lenne erre a célra. Ahogy haladtunk előre, egyre inkább körvonalazódott bennünk az a gondolat, hogy nem csupán egy próbateret szeretnénk, hanem egy valódi közösségi teret is létre kéne hozni. Fizikai helyünk még nem volt, de virtuálisan már kezdtek testet ölteni törekvéseink, ez lett a SPONTÁNRekreációs és Alkotó Műhely, ami Fehér Imola költő és pedagógus személyével kiegészülve öltött aztán egységes formát – hiszen az már egy ideje sejthető volt, hogy nem csak hasonló kedvvel vetjük bele magunkat különböző közösségteremtő kezdeményezésekbe, hanem valahogy a vérmérsékletünk is jól találkozik. A nagy helykeresésben aztán egészen véletlenül találkoztunk Márk-Nagy Jánossal és Bartha Botonddal, a szatmárnémeti EKE, azaz az Erdélyi Kárpát Egyesület két vezetőjével, a szatmári természetjárás két nagykövetével, akik szintén egy olyan helyet kerestek az irodájuk számára, amely közösségi programok befogadására is alkalmas lehet. Velük együtt, tavaly novembertől kezdődően több helyszínt is megnéztünk, míg végül megtaláltuk az Ady Endre utca 6. szám alatti épületet, amit közösen kezdtünk el felújítani és belakni, de természetesen ez még csak az út kezdete számunkra és reméljük, hogy az idelátogatók számára is.

Hogy képzeljük el ezt az együttműködést az EKE és a Spontán Műhely között?

Egy több mint száznyolcvan taggal működő, nemes múltra visszatekintő szervezetként az Erdélyi Kárpát Egyesületnek szüksége volt egy olyan helyre, ami egyfajta bázisként szolgálhat, ahol a tagok számára is tudnak klubtevékenységeket kínálni, de a nagyközönség számára is nyitott közösségi programokat tudnak szervezni. Bár alapvetően természetjáró egyesület, számos olyan edukatív és közösségépítő jellegű tevékenységük van, amelyhez belső tér szükséges. Az ő elképzeléseik találkoztak a mi terveinkkel, amik között a független színházi vonal mellett hatalmas szerepet kap a testi-lelki rekreáció, feltöltődés, a hétköznapokból való kilépés lehetőségének megteremtése, amire tapasztalatunk szerint egyre nagyobb szükség van. Így aztán ez a két, látszólag párhuzamos „entitás” – Márk-Nagy János szereti megfogalmazni –, az EKE és a Spontán Műhely végül is egészen hasonló, emberi szándékok mentén tud találkozni és együttműködni.

Milyen közösséget szeretnének létrehozni?

Egymást toleráló emberek békés közösségét. Egy olyan helyet szeretnénk kialakítani, ahol különböző világlátású, korú és hátterű emberek találkozhatnak egymással. Fontos számunkra, hogy legyenek olyan biztonságos terek, ahol az emberek beszélgethetnek, eszmét cserélhetnek, és felismerhetik a másik emberben, vagy akár a saját magukban rejlő kíváncsiságot, tanulási vágyat a világról, egymásról, magunkról. Ahol a hiba szó negatív jelentése eltűnik, és inkább lehetőségként tekintünk rá – olyan helyzetként, amelyből valami új és egyedi születhet. És azt hiszem, hogy itt a tér és a közösség fogalma össze is ér, hiszen abban a mondatban, hogy „Lehetnek helyek, ahol megállhatunk, lelassíthatunk, biztonságban érezhetjük magunkat mások között” simán kicserélhetjük a tér és a közösség fogalmát, hiszen együtt és egymás jó szándékát feltételezve tudjuk csak megteremteni ennek a helynek a valódi hangulatát.

Az első programok között szerepelt a Határtalan című vitaszínházi előadás is. Milyen tapasztalatokat hozott ez az esemény?

Hú, az nagyon jó indításnak bizonyult! A Határtalan című előadásunk egy közös program, hiszen sok olyan nagyon is ismerős élethelyzetet dolgoz fel, ami a környezetvédelemhez, így valamilyen szinten az EKÉ-hez is kapcsolódik. Az első előadásban Márk-Nagy János vett részt szakértő vendégként, a május 16-ai előadásban pedig az ő helyét vette át Fülöp Tihamér biológus. Játszó- és cinkostársunk pedig továbbra is Laczkó Tekla lesz. Semmiféle provokatív interakciótól nem kell tartani, viszont a nézők minden jelenet után eldönthetik, hogy melyik szereplő pártjára állnak, illetve lehetőséget kapnak az érvelésre. A legérdekesebb az volt, hogy milyen természetesen alakultak ki ezekből a helyzetekből a beszélgetések és a viták. Parázs, ugyanakkor jó hangulatú eszmecserék születtek, amelyek megmutatták, hogy különböző véleményű emberek is képesek egymással nyitottan és őszintén beszélni. Azt tapasztaltuk, hogy ha megfelelő kereteket teremtünk, a vita lehet produktív és építő jellegű.

Hogy kapcsolódik a színház a profilotokba?

Szeretnénk minél több alkalmazott színházi formát meghonosítani Szatmárnémetiben, melyek közül több a diákokat is megszólítja majd, illetve hasonló, párbeszédindító előadásokat, mint amilyen a Határtalan is. Barbara Beáta pszichológussal kezdtünk el most, nagy lelkesedéssel dolgozni egy nagyon izgalmas, úgynevezett pszichoszínházi előadás-sorozat előkészítésén, aminek az első „része” május utolsó hetére várható. Illetve hosszú távon szeretnénk helyet adni kevés szereplős, minimális díszletigényű előadásoknak, felolvasószínháznak, pódiumesteknek is, illetve lehetőséget adni a színházi kísérletezésre, keresésre… Ami pedig szívügyünk, a diákszínjátszás: a középiskolás műhely most indult el, egyelőre szerdánként, amihez bátran lehet még csatlakozni, a nagyobb általános iskolásokkal pedig már hónapok óta zajlik a munka. Nyáron pedig mind a két korosztály tagjait várjuk majd színjátszó táborainkba, természetesen függetlenül attól, hogy előtte részt vettek-e bármilyen hasonló tevékenységben.

A színházi programokon kívül milyen más tevékenységek kapnak helyet a közösségi térben?

Nagyon sokféle programot tervezünk. Az EKE természetjáráshoz, természethez, mászáshoz kapcsolódó előadásokat, workshopokat, tematikus filmvetítéseket is tervez. Elsősegély tanfolyam, hegymászásra való felkészítés, vagy akár bicikliszerelő workshop, és hasonló praktikus foglalkozások, minden korosztálynak, de egyúttal társasjátékestek és más, kötetlenebb hangulatú alkalmak.
A SPONTÁN Műhely keretében indítottuk el a kizárólag és külön pedagógusoknak szóló, ingyenes Tanársimogató nevű alkalmakat: itt különböző játékokon és gyakorlatokon keresztül próbálunk fellazulni, oldani a teljesítménykényszerből fakadó feszültségeket, és lehetőséget teremteni arra, hogy a tanárok kötetlenebb, biztonságosabb közegben találkozhassanak egymással. A pedagógusok rendkívül gyors és nehéz változásokkal szembesülnek nap mint nap, ezért fontosnak tartjuk, hogy legyen egy tér, ahol megoszthatják tapasztalataikat, és közösen gondolkodhatnak akár a napi stressz kezelésének lehetőségeiről és más dolgokról. Ebből a programból havi egy alkalmat szeretnénk szervezni. Elindult az „English please” ami lényegében egy teadélután-szerű, beszélgetős angolóra Fehér Imolával. Terveink között szerepelnek még kreatív írás foglalkozások a líra és próza területén, valamint olyan irodalmi műhelyek, rendezvények, amelyek közelebb hozzák a magyar nyelvet és irodalmat a diákokhoz, de kevésbé formális módon.
Ha már rekreáció, akkor lesz jóga, különböző meditációs lehetőségek, de például június 6-án egy fergeteges táncházra várjuk a ropni vágyókat, Rozsnyai Tímea és Kispál Nándor vezetésével, a Bagó Banda muzsikájára. Emellett kiállításoknak is szeretnénk helyet adni, ehhez pedig fokozatosan alakítjuk ki a szükséges infrastruktúrát. Később esetleg olyan filmklubot is szeretnénk indítani, ahol a filmtörténet kevésbé ismert vagy feledésbe merülő műalkotásaival találkozhatunk. Hosszabb távon egy miniszínpad létrehozását is tervezzük, ahol a színházi produkciók mellett kisebb koncertek, alternatív zenei események is helyet kaphatnak. És ami számomra még nagyon megható, hogy kitettünk egy ötletdobozt, papírral, írószerekkel, tényleg azzal a céllal, hogy közösen építsük ezt a teret. És képzeld el, hogy úgy elkezdett telni rengeteg hasznos és izgalmas ötlettel – adná az ég, hogy mindegyiket legyen energiánk, időnk és forrásunk megvalósítani!

Mi a legfontosabb célotok ezzel a kezdeményezéssel?

A legfontosabb számunkra az, hogy létrejöjjön egy valódi és őszinte szándékú találkozási pont. Egy olyan tér, ahol az emberek mernek kérdezni, véleményt formálni, beszélgetni és kapcsolódni egymáshoz. Azt szeretnénk, hogy a HUB HumanUnityBoost ne csupán programok helyszíne legyen, hanem egy élő, nyitott közösség alapja is. Tény, hogy sok izgalmas dolgot tervezünk, de kicsit azt hiszem, hogy nagy szükség van arra is, hogy visszakapjuk a közös csendességeinket is, lehetőséget a lassításra, a békés pillanatok, a kapcsolódás lehetőségének kényszertől mentes megélésére. Azt hiszem, hogy talán ez lehet a fő oka, hogy egyre több ilyen hely születik, Szatmáron is és másutt, mert kellenek az ilyen terek, ahová el lehet menni, kikapcsolni, lekapcsolódni a „zajról”, hogy közben meg egy egészen más ritmusban kapcsolódhassunk vissza egymáshoz, magunkhoz.