A karácsonynak nem az lenne az elsődleges feladata, hogy gazdaságilag egymást támogassuk, hanem a kölcsönös látogatás és az érzelmi kötődés – hangsúlyozza dr. Puskás Csaba családorvos, a Szatmári Református Egyházmegye főgondnoka, akit az ünnepről kérdeztünk.

A karácsony elsősorban a családról szól. Nekünk szilágysági és szatmári gyökereink vannak, mindkét helyen igyekeztünk mindig megünnepelni a karácsonyt. A karácsony a melegségről, a szeretetről és az egymás befogadásáról szól. Gyerekként nagyon fontos volt, hogy a családi hagyományok jegyében meglátogassuk a nagyszülőket. Mi sokáig rendszeresen jártunk karácsony este kántálni, meglátogattuk a közeli rokonságot, együtt énekeltük a karácsonyi énekeket. A régi havas tájak jutnak eszembe, amikor édesapám még szánkón vitt bennünket a hídon túlra nagymamámhoz. Akkor még a régi, ma már nem létező hídon jártunk.

Gyakran előfordult, hogy szenteste nagymamám elvitt engem és a nővéremet a városba sétálni. Addig szüleim titokban feldíszítették a karácsonyfát és a fa alá tették az ajándékokat. Óriási volt minden alkalommal a meglepetés és a csodálkozás, amikor hazaérve megláttuk, hogy milyen csoda történt ameddig nem voltunk otthon. Gyermeki képzeletünk sokat fantáziált azon, hogy vajon hogy volt képes az angyal azt a nagy fát az ablakon át behozni…

Ezek ma is szép emlékek. Ahogy felnőttünk, megváltoztunk mi is, az időjárás is, lassan azok a szánkós, hóemberes karácsonyok megszűntek, viszont az is baj, hogy a család is kezd ritkulni. Miután megnősültem és gyermekeink születtek, szenteste nálunk gyűlt össze a család. Együtt vacsoráztunk, kántáltunk és utána következett csak a csomagbontás. A feleségemnek a nagyszülei – a gyerekeink dédszülei – még éltek, őket is meglátogattuk. Mára leszűkült a karácsonyi asztal, a karácsonyi vacsoráknál már egyre kevesebben ülünk. Elmaradtak a kántálások is, kikopik a szokások közül, akár a húsvéti locsolkodás, én ezt nem tartom jónak, szerintem jó dolog volt az, amikor bejelentés nélkül tudtunk elmenni egymáshoz és szeretettel fogadtak, vártak, nem csak a családtagok, hanem a szomszédok is. Ma már az emberek nem fordítanak annyi időt egymásra mint amennyit régebben fordítottak. Sajnos nem igazán sikerült a fiatalokat a régi hagyományos rendszerbe bevonni vagy átörökíteni ezeket a szép szokásokat. Én nagyon örülök, amikor látom, hogy régi hagyományokat őriznek: betlehemeznek a fiatalok. 

A karácsonynak nem az lenne az elsődleges feladata, hogy gazdaságilag egymást támogassuk, hanem a kölcsönös látogatás és az érzelmi kötődés. Elvilágiasodott, elanyagiasodott az ünnep, mint minden egyéb. A bevásárlóközpontokban már hónapokkal előtte karácsonyi hangulatot igyekeznek kelteni. Egyre nagyobb ajándékot veszünk egymásnak, pedig nem okozunk nagyobb örömöt azzal, hogy minél drágább valami. Sokan érzik, hogy nem az ajándék anyagi értéke a jelentős, hanem az, amit valaki kézzel készített, vagy ami nagyon személyes tud lenni. 

Vidéken még megvan az a jó szokás, hogy amikor kijönnek az emberek a templomból, megállnak egy kicsit beszélgetni. Városon ez már nem jellemző, mennek haza. Nagy méreteket ölt a bezárkózás, az elszigetelődés, ami a rohanó világ hozadéka. Hiányzik a közösség, a közösségmegtartó kapcsolat. A közösségek egyre inkább felbomlóban vannak, ez a digitális világ következménye, megelégszünk azzal, hogy egymásra írunk. Ez nem pótolja a személyes kapcsolatot. A digitális eszközöktől való függőség miatt kihűlnek az érzelmi kapcsolatok. Hiányzik a lelkiség. Az adná meg igazán a karácsony értelmét, ha azért ünnepelnénk a karácsonyt amiért az ünnep kialakult. Sok embernek nincs fogalma arról, hogy mit jelent a karácsony. A bölcsődékben, az óvodákban és az elemi iskolákban a gyerekek még szépen énekelnek, verset mondanak, ahogy nőnek, úgy hagyják el ezeket a szép szokásokat. Ez a szülők hibája. És sokat számít az is, hogy mit lát a gyerek. A mi időnkben nagy szó volt az, ha megláttunk egy Mikulást, most ott futkározik minden utcán, minden bevásárlóközpontban. Ma a gyerekek együtt mennek a szülőkkel fenyőfát vásárolni. Elvesztette a varázsát az ünnep. 

Az anyagi jólét sokat rontott a helyzeten és minél több drága ajándékot kapnak a gyerekek, annál jobban háttérbe szorul az ünnep lényege, a gyerek érzelmi és hitvilágának a fejlődése. Akik érzik és tudják, hogy miért ünnepeljük a karácsonyt, azok azt is tudják, hogy nem az ajándékozáson és az evésen-iváson van a hangsúly, hanem azért adunk hálát, amiért a karácsony létrejött, és amit tényleg Krisztus születésében kaptunk. Ez a legnagyobb ajándék. És ha ennek tudunk igazán örülni, akkor megszépül az összes többi karácsonyhoz köthető szokásunk is. El kell gondolkozzanak az emberek, hogy mit jelent a karácsony és ne kötelező ünnepnek tekintsék amin túl kell esni, hanem keressék meg a lényegét. Ha megtalálják a lényeget – ami Krisztus születése –, akkor a karácsony nem lesz kényszer, hanem méltóságteljes, meghitt és mély ünnep lesz.