Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Szatmár megyére kivetített következményeit taglalja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány főtámogatásával kiadott, a Szamos Kulturális Egyesület gondozásában megjelentetett 1848–49 szatmári hősei című kötet.

Elek György, a kötet szerkesztője az előszóban így ír: „Reneszánszát éli a múlt feltárása, a történelmi események újraértékelése, a történelmi személyiségek tetteinek és döntéseinek megítélése, a történelmi ismeretek minél szélesebb körben történő megismertetése. A szakemberek eltérő módon értelmezik a történelmi eseményeket, a mai ember pedig többnyire csak a mának él, csak önmagára gondol, csak a pillanatnyi lét fontos számára, egyáltalán nem törődik a múlttal és nem gondol a jövőre. Közben pszichológusok, szociológusok, társadalomtudósok bizonygatják, hogy a múlt ismerete nélkül elképzelhetetlen a tudatos jövő. Szükség van az emlékekre, a családi és történelmi események megismerésére. A múltunk ismerete mellett nyitnunk kellene a szűkebb és tágabb környezetünkben élők felé is, meg kellene látnunk sikereiket és kudarcaikat, győzelmeiket és veszteségeiket, az emberit és embertelent, a hűséget és a hűtlenséget, a jóhoz vagy a rosszhoz való alkalmazkodásuk módszereit…
Ennek a kötetnek a megszerkesztésekor az volt a cél, hogy emlékezzünk, és adjuk meg az ismeretszerzés lehetőségét azoknak, akik nem ismerik eléggé népünk, nemzetünk múltjának ezt a szakaszát. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc meghatározó eseménye volt az akkori Európának, mindmáig az maradt. Ebben a kötetben olyan írásokat és fotókat közlünk, melyek az 1848 márciusában elindult folyamat Szatmár megyére kivetített következményeit taglalja, a teljesség igénye nélkül. Megtudjuk, hogyan jutott el Bem tábornok Szatmárnémetibe, hogyan készült fel az erdélyi hadjáratra, hogyan töltött el egy éjszakát Szamoskrassón. Megismerhetjük azokat a nemzetőröket, akik részt vettek a szabadságharcban, közülük sokan életüket adták a szabadságért.
Az 1848. március 15-én kirobbant forradalomhoz nagy reményeket fűztek annak résztvevői, céljaik közül sok még mindig megvalósításra vár. A valós tények megismerése valamennyiünket hozzásegít ahhoz, hogy ha még mindig vannak ellentmondások, eltérő látásmódok, próbáljuk meg letenni a fegyvert és keressük meg a közös utat, amelyen haladva megvalósulhatnak az 1848-as álmok. Az 1848–49-ben zajlott szabadságharcnak számtalan áldozata volt, mint ahogy számtalan áldozata volt és van ma is a lezáratlan vitáknak, ellentéteknek és viszályoknak. Még mindig nem vagyunk a megoldáskeresés útján, mert sokan nem arra törekednek, hogy megírják a valós történelemkönyvet és azt mindenki elfogadja, hanem arra, hogy valamely érdek mentén magyarázzák a történelmi eseményeket.”