Dr. Tallian Cristian pszichiáter és Bálint Katalin meseterapeuta: Csigaházba bújó gyerekvilág című könyve második kiadásának a bemutatóján a témában érintettek beszélgettek a kötetről.

Szabó-Thalmeiner Noémi egyetemi oktató ismertette a kötetet

2020-ban jelent meg először három ismert szakember, illetve művész alkotása, Csigaházba bújó gyerekvilág címmel, melynek rövid ajánlása — szorongásoldás pszichiátriai és meseterápiás eszközökkel pedagógusoknak, szülőknek, hogy adják azt tovább a gyermekeknek — már a kezdetektől fogva világossá teszi a könyv üzenetét, tartalmát. A könyv nagy sikernek örvendett, így a példányok hamar elfogytak. Három év után újból kézbe vehetjük, hiszen a Szatmár Megyei Tanács támogatásával, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont gondozásában megjelent a könyv 2. kiadása.

Dr. Tallián Cristian pszichiáter, Bálint Katalin pszichológus, meseterapeuta és Cserey Csaba dobművész együttműködésének köszönhetően egy olyan könyv született, melyből a pedagógusok, szülők útmutatót kaphatnak ahhoz, hogyan segítsék gyerekeiket nehéz helyzetekben, hogyan csalogassák elő őket csigaházukból, ahová félelmeik, aggodalmaik miatt behúzódtak, és már nem tudnak, vagy nem akarnak onnan kijönni.

A szorongás, a szorongásos állapot sok ember számára ismert, és sajnos sok gyermek is megtapasztalta már. Nagyon szerencsés az az ember, aki személyiségéből fakadóan, vagy azért, mert megfelelő megküzdési stratégiákkal rendelkezik, még nem találkozott ezzel a jelenséggel, sőt, el sem tudja képzelni, hogy milyen is lehet mindezt átélni. A Csigaházba bújó gyerekvilág mindkét embertípus számára érdekes olvasmány lehet, hiszen segít megismerni és megérteni ezt a jelenséget, illetve konkrét javaslatokat, megoldásokat kínál a szorongásos állapot feloldására a mese és a zene erejét felhasználva.

A könyv első részében a pszichiáter szemszögéből ismerkedhetünk meg a gyermekkori szorongás hátterével. A negatív érzések, a kellemetlen lelkiállapot, melyet a szorongás előidéz a gyermekben ijesztő és félelemkeltő lehet a szülő, a pedagógus számára is. Ám a félelem legyőzésének első lépése, hogy megismerjük félelmünk tárgyát, szembenézzünk vele. Ebben segíti az olvasót dr. Tallián Cristian, amikor bemutatja a szorongás sajátosságait: hogyan alakul ki, milyen szerepet játszik kialakulásában, illetve megelőzésében a család, a szülők/pedagógus nevelési stílusa, hogyan nyilvánul meg különböző életkorokban (csecsemőknél, óvodásoknál, kisiskolásoknál, serdülőknél), illetve milyen terápiás lehetőségek vannak a szorongás oldására.

A könyv második részében a pszichológus szemszögéből közelíthetjük meg a szorongás fogalmát. Bálint Katalin pszichológus, meseterapeuta a csigaház analógiáját felhasználva teszi érzékletessé az olvasó számára, hogyan érzi magát a szorongó gyermek, hogyan próbál meg biztonságos környezetbe húzódni a számára félelemkeltő világ elől. Szakmai tapasztalatából kiindulva hívja fel a figyelmet a szorongás okozta testi tünetek megjelenésére, melyek a szorongás kezelését követően eltűnnek, így nem igényelnek gyógyszeres kezelést. A szerző azonban nem áll meg a szorongás fogalmának körülírásánál, hanem konkrét javaslatot tesz a feloldására is, segítségül hívva a meséket.

A mese szorongásoldó hatását Bálint Katalin évek óta tanulmányozza. Szakmai életútját követve számos tapasztalatra tett szert: iskolapszichológusként, egy egészségügyi centrum munkatársaként, tábor- és foglalkozásszervezőként különböző helyzetekben győződhetett meg a mese mágikus hatalmáról, szorongásoldó szerepéről. A meseterápiás foglalkozások tapasztalatait gyermekrajzokkal illusztrálva mutatja be az olvasóközönség számára.

A gyermekek iránti szeretet, életminőségük javítása hozta össze a három szerzőt, hiszen aki követte munkásságukat, többször is hírt hallhatott gyermekeknek és felnőtteknek szóló foglalkozásaikról, ahol a zene és a mese erejével teremtettek oldott, jó hangulatot, gyógyító légkört.

A szerzők szeretnék e tudásukat másoknak is átadni, ezért konferenciákon, pedagógus-továbbképzéseken is bemutatták módszerüket, tapasztalataikat, illetve most könyv formájában is megismerhetjük gondolataikat. A szerzők három alappillért fogalmaznak meg egyfelől a segítő szándékú pedagógusoknak, másfelől a szülőknek, hogy miként tudják felhasználni a könyvben leírtakat arra, hogy a szorongó gyermeket előcsalogassák csigaházából. A segítő alappillérek: a szeretetkeret, a szeretettel kikövezett út és a Szerető Szív, hiszen a félelem csakis szeretet által oldható fel és a pozitív lelkiállapot pedig a hála segítségével tartósítható.

A könyv harmadik részében egy meseválogatást találhatunk különböző népek meséiből. Bálint Katalin, meseterapeuta, olyan meséket gyűjtött össze ebben a kötetben, melyek gyógyító meseként szolgálhatnak a gyermeki szorongás feloldására, és bizalommal használhatóak szülők, pedagógusok által is, hiszen minden mese szövegét egy magyarázat, eligazítás, esetenként módszertani eligazítás követ. A gyávaság, a bátorság, a félelmek, rémek leküzdése, a kalandvágy mint motívumok visszaköszönnek ezekben a mesékben és hozzájárulnak a gyermek előcsalogatásához a csigaházból.

A könyv tartalmát színesítik Bora Petra gyermekközeli, igényes illusztrációi, a terápiás foglalkozásokon részt vett gyerekek rajzai, illetve a foglalkozások során készített fényképek.

Igényes könyvet tarthat kezében az olvasó, ha rátalál a Csigaházba bújó gyerekvilágra. Legnagyobb értékének azt tartom, hogy a szakember tudását megközelíthetővé teszi a laikus ember számára is, eszközt ad a mindennapok nehézségeinek leküzdéséhez és ezáltal jobbá varázsolhatja gyermekeink életét. Ehhez már csak egy dolog szükséges, hogy az olvasó kezébe vegye, elolvassa és kipróbálja a gyakorlatban.

Frigy Szabolcs úgy véli, hogy a mai gyerekek nagyon hamar elveszítik a gyerekkorukat, nagyon hamar válnak a felnőtt világ részeivé, a minket körülvevő információáramlat nem pótolja azt a mesevilágot, amiben érzelmileg fel lehet töltődni.

Két dolgot szeretnék megemlíteni a könyvvel kapcsolatosan. A csigaház fogalma számomra teljesen mást jelent a Covid után, mint a járvány előtt. A karantén idején mindenki hol belekényszerült, hol belenyomták a csigaházba. A csiga érzékelő szarvacskáinak elég egy fuvallat vagy egy lehelet, ami megérinti és visszahúzódik. Jó reflektálni arra, hogy milyenek a mi csápocskáink, mi az, ami megérint minket és mi az, ami miatt visszahúzódunk. A szülőkkel való együttműködéskor azt látom, hogy a szülőknek nagyon nagy igényük van arra, hogy jobb, öntudatosabb szülők legyenek. Ugyanakkor azt is látom, hogy a jó szülőség átcsap a tökéletes szülőségnek a csapdájába, ami feszültséget okoz. Elkezdték használni az intenzív szülőség kifejezését. Felnőtt egy olyan generáció, aki úgy tekint a szülőségre, hogy tudományos tapasztalatokra épít, azt gondolják, hogy csak a szakemberek tudják, mit hogyan kell tenni. Bálint Katalin és Tallian Cristian könyve arra mutat rá, hogy a slow parenting — lassú nevelés — az eredményes. Tudatosan kell készülni a lassú szülőségre is. Időt kell adni az önreflexióra, legyen idő végiggondolni a napokat, kielemezni, mi az, amit jól csináltam, mi az, amit a gyerekkel közös élményként éltünk át szülőként. Azok a mesék, melyek ebben a könyvben találhatók, azért jó mesék, mert nem feltétlenül instant megérthető, hanem több rétegben tartalmazhat olyan következtetéseket, melyeket érdemes átbeszélni a gyerekkel életkoronként. A Covid után a másik csigaházunk a háború, ami egyre inkább meghatározza az életünket, behúzódunk, sérül a lelki biztonságunk. Örülnék, ha a kötet második kiadásakor most örömmel beszélhetnénk azokról a problémákról, melyekre a könyvben megoldást lehet találni, miközben azt éljük meg, hogy a világ folyamatosan gyorsul, sokkal több feszültség van bennünk, felnőttekben, és a gyerekekben is. Segítő szakemberként az iskolákban azt élem meg, hogy mindenki keresi a megoldást. A jövőben az lesz a megoldás, hogy mindenki a saját életében, a családja életében megtalálja azokat a feszültségmegoldásokat, melyek használhatóak lesznek. Ez a könyv is egy módszert hoz, nem receptszerűen, de azokban a családokban, ahol a mesének, a beszélgetésnek kultúrája van, hozhat egy plusz eszközt, amiben ezt a feszültségoldást a mese bűvkörében tovább tudják vinni. Aki egy meseszerű világban tudja megtartani sokáig a gyerekeket, az egy nagyon nagy ajándék. A mai gyerekek nagyon hamar elveszítik a gyerekkorukat, nagyon hamar válnak a felnőtt világ részeivé, nagyon hamar megtörténik a varázstalanítása a gyermekvilágnak, a minket körülvevő információáramlat nem pótolja azt a mesevilágot, amiben érzelmileg fel lehet töltődni. Egy gyereknek sokkal több mesére van szüksége mint hírre, sokkal több simogatásra, játékra mint közösségi médiára.

Kocsis Amália anyaként mondott véleményt a könyvről.

Én nagyon szeretem a mesét, én is, a férjem is nagyon sok mesét olvasunk a gyerekeknek. A kötetben sokat olvashatunk a szorongásról és a félelemről. Elmondhatjuk, hogy régen is szorongtak, csak nem beszéltek róla ennyit. Régen sokkal többet beszélgettek a családban, sokkal többet meséltek, sokkal hamarabb fel lehetett oldani a szorongást és a félelmet, azok egy részét meg lehetett előzni. Gyakran észreveszem, hogy a gyerek szereti, ha mesélünk neki, kellenek nekik a történetek. Ebben a kötetben olyan mesék vannak, melyek gyógyítják a gyerek lelkét, segítik az eligazodást az életben.

Stark Nagy Nimród mint a legfiatalabb olvasók egyike vett részt a beszélgetésen.

Nem emlékszem, mikor kezdtek nekem a szüleim mesét olvasni, de nagyon kicsi voltam. Ebben a könyvben nagyon szép mesék vannak, ebből is sokat olvasnak nekem és én örömmel hallgatom. Azokat a meséket és olvasmányokat szeretem, melyekben vannak akciók, van cselekményük és leköti a figyelmem.

Fülöp Andrea tanítónő arra figyelmeztetett, hogy tudatosítani kell a szülőkben, hogy mikor van az a pont, ami a pedagógust már meghaladja, amikor szakemberhez kell fordulni.

Nekem a nagyapám volt történetmondó. Nagyon sokat mesélt az életéről gyerekkoromban. Azt hiszem innen származik a mesélés szeretetem. Amikor ezt a könyvet kézbe vettem, nagyon hamar elolvastam, nem tudtam abbahagyni. annyira érdekesnek találtam. Én azt gondolom pedagógusként, hogy nagyon hiánypótló ez a könyv. Kétezer óta tanítok, de még nem volt egy olyan időszak az életemben, amikor ne lett volna így vagy úgy az életünknek a része a félelem, a szorongás. A gyerekek hozzák magukkal az iskolába is az otthon hallott és megélt dolgokat. Mi úgy dolgozunk, hogy nem csak a gyermek tudatával, elméjével, hanem a testével és a lelkével is teljes egészében ott kell lennie azon a napon. Mindig elmondom a szülőknek és a gyerekeknek is, hogy ha az osztályból egy gyereknek gondja van, akkor az egész osztálynak gondja van. Azért hiánypótló ez a könyv, mert tanultuk mi lélektanból, hogyan nyilvánul meg a félelem, hogy az egy érzelem, van egészséges és egészségtelen változata, de ebben a kötetben világosan és érthetően le van írva, hogy melyik az a fajta félem, amikor a gyerek izgul, hogy lesz egy felmérő az iskolában, valamiről számot kell adni stb. Vannak pillanatnyi állapotok, például ha fogorvoshoz kell menni, de ezek az érzések hosszabb időre feszültséget tudnak okozni. Ez megnyilvánul a viselkedésben is. Mi már csak a tüneteket látjuk, a pedagógusnak ennek mögé kell látni, hogy ez miért történik. A pedagógus megpróbál segíteni, hogy a gyerek megnyugodjon.

A kötetben kiválóak a mesék, én mindig nagy rajongója voltam az indián meséknek, illetve a keleti meséknek, de soha nem olvastam ezeket a meséket ilyen szemmel. A mese, ha nem is oldja fel teljesen a feszültséget, de erőt ad, felfedezheti ezáltal az olvasó, hogy milyen erőtartalékai vannak. Megtanulja, hogy lehet és érdemes segítséget kérni. A pedagógusnak az is a feladata, hogy észrevegye a segélykiáltásokat. Ha a félelmen túl megjelenik egy olyan szorongás, amikor a gyerek véresre harapja a száját, amikor a gyerek kilép a természetes mederből, akkor valamit tenni kell. A szülők hajlamosak arra, hogy ebben a folyamatos változásban ez is egy új dolog, ami megjelent és majd elmúlik. Tudatosítani kell a szülőkben, hogy itt van az a pont, ami a pedagógust már meghaladja, nem az ő kompetenciája, szakemberhez kell fordulni. Érdemes elolvasni ezt a kötetet, értékes anyagokat tartalmaz, olyan kapukat dönget, melyek eddig zárva voltak. A halálfélelem az egyik legerősebb, amit a gyerekek megélhetnek, pedagógusként nagyon nehéz segíteni ennek a legyőzésében, ebben is segít ez a könyv, hiszen elméleti szempontból is megközelíti a tényeket és a problémákat. A mese egy olyan világba vezet, ahol a gyerekek nem kell megnevezzék azt, hogy félnek, hogy fáj valamijük, hogy csalódást éreznek, hanem jelképekkel tudnak kapcsolatot tartani.

A jelenlegi elemi osztályos tantervbe bőven belefér a meseolvasás. A személyiségfejlesztési órákon akár minden alkalommal lehet mesélni. Lehet mesélni didaktikai célokkal is. Az ilyen jellegű mesék is hordoznak a gyerek számára titkos szimbólumokat, melyeket a gyerek elrak és ha szükség van rá, előveszi. Az érzelmi intelligencia nagyon erőteljesen fejlődik az elemi osztályokba, nagyon erőteljesen fejlődik a belső képalkotás.

Mészáros Orsolya egyetemi hallgató szerint akinek nincs olvasási tapasztalata, annak nagyon nehéz eladni, hogy mennyire fontos az olvasás.

Amikor elolvastam ezt a könyvet, egy kicsit felborult a világom, aztán elkezdtem szépen helyrerakni magamban. Az fogott meg, hogy találkozva különböző népek meséivel, megtapasztaltam, hogyan épülnek fel a különböző történetek. Elkezdtem tanulmányozni, hogy mint óvónő vagy tanítónő, hogyan lehet hasznosítani ezt a könyvet. Olyan szempontból is tanulmányozom a kötetet, hogyan használhatom majd mint leendő édesanya.

Dr. Tallian Cristian pszichiáter úgy véli, hogy a könyv elérte a célját.

Mi úgy gondoljuk, az a legfontosabb, hogy azok kezében váljon hasznossá ez a kötet, akik nap mint nap ott vannak a gyerekekkel (pedagógusok, szülők). Ha elhintettük ezeket a kis magvakat, a mi szerepünk itt kiteljesedett. Nem érjük be ennyivel, lesz folytatás, úgy érezzük vannak még témák, melyek érdemesek arra, hogy a nagyközönség elé tárjuk és egy kicsit hasonló szemlélettel közelítsük meg. Számunkra nagyon fontos a visszajelzés, hogy működik-e az, amit megfogalmaztunk. Nem titkolt vágyunk az, hogy kialakuljon egy szélesebb kommunikációs kör különböző szakemberek között, kapjunk visszajelzéseket és tudjuk egymást segíteni. Jobb kapcsolatot szeretnénk kialakítani a pedagógusokkal és a szülőkkel, hiszen együttműködve jobb eredményeket tudunk elérni.

A folytatásban Bálint Katalin mesét olvasott a résztvevőknek.

Frigy Szabolcs zárszóként mondott összegzésében rámutatott arra, hogy tíz éve még akkora szakadék volt egy pedagógus és egy pszichiáter között, hogy ha egy problémás személy megkapta volna egy pszichiáter telefonszámát, nem hívta volna fel. Nem biztos, hogy létezik a szakemberek közötti hálózat, de szatmári közegben nagyon nagy ajándék a megszólíthatóság. Ezen a téren mindannyian fejlődtünk. Ez egy fontos lépés, mert nem mindig volt így. A szakemberi munka eredménye, hogy a lelki egészséggel való foglalkozás ugyanannyira hozzátartozik a normalitáshoz, mint az, hogy elmegyünk a háziorvoshoz. Ehhez az is szükséges volt, hogy a szakemberek ne csak krízisben lévő emberekkel foglalkozzanak, hanem lehet beszélni az örömökről, a gyerekvárásról stb. A pszichológiának és a segítőszakmának ez a pozitív üzenete.