A költészet a mai világban talán csendesebb, de semmiképp sem halkabb, mint valaha. A rohanó hétköznapok sodrásában különös jelentőséget kap minden olyan pillanat, amely megállásra, elmélyülésre hív. A líra ilyen tér: egyszerre nyújt menedéket és tükröt, ahol a nyelv szépsége és az emberi érzések találkoznak. A versek nem csupán szavak egymásutánjai, hanem gondolatok, kérdések és felismerések hordozói, amelyek újra és újra megszólítják az olvasót. A magyar költészet napjára készülve több személynek tettem fel ugyanazokat a kérdéseket. Az alábbiakban Kürti Boglárka válaszol.

Mit jelent számodra a költészet a mai világban?

Számomra a költészet a megpihenést jelenti ebben a rohanó világban. Egy csendes megállást, amikor el lehet vonulni, verset olvasni, és egy kicsit álmodozni. Olyan mint egy belső tér, ahol újra rendeződnek a gondolatok és érzések.

Milyen szerepet tölt be az életedben az irodalom, különösen a líra?

Magyar szakos tanárként az irodalom sokáig a mindennapjaim része volt, ma már kevésbé aktívan van jelen, de belül továbbra is meghatározó. A líra különösen közel áll hozzám, mert rövidsége ellenére nagyon mélyen tud megszólítani.

Emlékszel olyan versre, amely tartósan hatott a gondolkodásodra vagy az érzelmi világodra?

Igen, több is van. Ady Endre: Őrizem a szemed című verse például mindig megérint, de hasonlóan közel áll hozzám Lukátsi Vilma: Egy csipet só című verse is. Ezek a versek valahogy mindig visszavezetnek a lényeghez.

Mi a költészet legfontosabb feladata: kérdéseket feltenni, válaszokat adni, vagy inkább tükröt tartani?

Úgy gondolom, mindhárom fontos, de talán a leginkább az, hogy tükröt tartson. Segítsen meglátni önmagunkat és a világot – még akkor is, ha ez néha nehéz vagy kényelmetlen.

Mennyire érzed ma élőnek és aktuálisnak a magyar költészet hagyományát?

A hagyomány él, de a mai gyerekekhez egyre nehezebb közel vinni. Sokszor távolinak érzik, ezért különösen fontos megtalálni azokat az utakat, amelyekkel megszólíthatók.

Hogyan változott a viszonyod a versekhez az évek során?

Talán csendesebbé vált. Régebben tanítottam, elemeztem, most inkább megélem a verseket. Kevesebbet olvasok, de amikor igen, mélyebben hatnak.

A versek megértése inkább intellektuális vagy érzelmi folyamat?

Számomra elsősorban érzelmi. Egy vers akkor ér el igazán, ha megérint, és csak utána kezdem el gondolatban kibontani.

Van-e felelőssége a költőnek a társadalomban?

Igen, mindenképpen. A költő érzékenyebb a világ rezdüléseire, ezért felelőssége van abban, hogy kimondja azt, amit mások talán nem tudnak megfogalmazni.

Milyen módon tud a költészet reagálni a jelenkor problémáira?

A költészet nem mindig közvetlen válaszokat ad, inkább rámutat a problémák mélyére. Segít kimondani a kimondhatatlant, feldolgozni a fájdalmat, és új nézőpontokat nyitni. Néha egyetlen sor többet mond, mint egy hosszú magyarázat.

Mit gondolsz, miért fontos megőrizni és továbbadni a költészetet a következő generációnak?

Azért, hogy lássák és érezzék: mi volt előttük, és mi történik bennük és körülöttük. A versek hidat képeznek múlt és jelen között, és segítenek abban, hogy az ember jobban megértse önmagát.

Van-e olyan vers, amelyet időről időre újraolvasol, és mindig más jelentést hordoz?

Igen, Ady Endre: Őrizem a szemed című verse ilyen számomra. Mindig más élethelyzetben talál meg, és mindig egy kicsit mást mond.

A klasszikus magyar költészet mennyire érthető és befogadható a mai olvasók számára?

Sokszor elsőre nehéznek tűnik, de ha sikerül megtalálni a kapcsolódási pontokat, akkor nagyon is élővé válik. Ehhez azonban türelem és jó közvetítés szükséges – különösen a fiatalok felé.