Egy ballagás nemcsak egy iskolai korszak lezárása, hanem a szülő számára is megható mérföldkő. Az első bizonytalan iskolai napoktól a felnőtté válás pillanatáig számtalan emlék, közös élmény, öröm és aggodalom kíséri ezt az utat. Kocsmáros Zsófiának, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium végzős diákjának az édesanyja vall arról, milyen érzés végignézni gyermeke fejlődését, mit jelent számára a kitartás, az emberség és az, hogy gyermeke mára önálló, céltudatos fiatal lett.

Milyen érzés most készülni a gyermeke ballagására?

Végtelen büszkeség látni, hogy az egykori kisgyermek felnőtté vált, és sikeresen teljesítette élete első nagy mérföldkövét. Boldogsággal tölt el, hogy boldog felnőtt gyermekem van.

Emlékszik még az első iskolai napjára? Mi jut most eszébe róla?

Igen, egy esős nap volt, közös évnyitót nem tartottak az iskolában. Volt bennünk szorongás, hogy lesz tovább, milyen lesz az osztályközösség meg a tanító néni, hogy fog beilleszkedni a gyermekem ebbe az új közösségbe.

Mi az, amire a legbüszkébb vele kapcsolatban?

Büszkeségre ad okot, hogy egy sikertelenség után nem adja fel, hanem újra megpróbálja, a saját céljaiért tesz erőfeszítéseket (pl. tanulás, sport). A legbüszkébb arra vagyok, hogy példaértékű ember, akinek fontosak az érzelmek, de odafigyel mások érzéseire is.

Mikor érezte először azt, hogy „már felnőtt” a gyereke?

Amikor kaptam tőle igazán hasznos, megfontolt és bölcs tanácsot, mikor mint két felnőtt beszélgettünk az élet nagy dolgairól.

Mi volt a legszebb közös iskolás emlékük?

Nulladik osztályban jelentkeztünk a főzőversenyre és nagyon szerettek volna nyerni a gyerekek, mikor az eredmény kihirdetése volt, nagy öröm volt megnyerni a versenyt.

Mit kíván a gyermekének a következő évekre?

Imádkozom, hogy legyen ereje megvalósítani az álmait. Sok erőt kívánok neki az akadályok leküzdésében, a nehézségek, esetleg igazságtalanságok elviselésében, hogy meg tudjon maradni olyan embernek, amilyen most. Jó egészséget, boldogságot, szerető családot, elfogadó barátokat és biztonságos otthont.

Ki izgul jobban ma: a diák vagy a szülő?

Mindkettő izgul, de a szülő szorongása a nagyobb, mivel ő tehetetlen kívülállóként éli meg az eseményeket.

Mi volt a legviccesebb iskolástörténet?

A szülő-diák farsangi összejövetel 4. osztályban, nagyon jól éreztük magunkat.

Mi az, amit biztosan nem fog hiányolni az iskolai évekből?

A szabadidő feláldozása a délutáni és hétvégi tanulás miatt.

Volt olyan pillanat, amikor azt mondta: „ezt nem hiszem el, hogy már ekkora”?

Amikor egyedül indult el az iskolába, amikor beszélgetéseink alkalmával önálló véleményt mondott a világról. Nagyon hamar felnőtt.

Milyennek látja a gyermekét?

Végtelenül jó gyermeknek, akinek fontosak a valódi értékek, az emberi érzések. Nagy akaraterővel bír, kitartása pedig irigylésre méltó.

Mi jut eszébe erről a napról? Büszkeség vagy meghatottság? Milyen útravalót szeretne adni neki?

Büszkeség látni azt az utat, amit eddig megtett, a kitartást és az elért sikereket. Soha ne adja fel az elveit a megfelelési kényszer miatt, és vállalja fel bátran az egyéniségét. Merjen nagyot álmodni, és higgyen a saját képességeiben.

Mit remél, milyen ember lesz a jövőben?

Megtalálja és kamatoztassa saját egyéni tehetségét és erősségeit. Olyan felnőtt, aki bízik önmagában, képes felelős döntéseket hozni. Imádkozom érte, hogy az itthon kapott értékeket soha ne felejtse el.

Mi az a tanács, amit most adna neki?

Ne akarjon mások elvárásainak megfelelni a saját boldogsága kárára. Vegye körbe magát olyan emberekkel, akik támogatják és szeretik.

Mit jelent önnek az, hogy most lezárul egy korszak?

Szembesít azzal, milyen gyorsan repülnek az évek. Minden lezárás egy lépés az önállóság felé. Büszke vagyok, hogy láthatom a gyermekemet megérni, megküzdeni a feladatokkal és győzedelmeskedni.

Melyik pillanatot őrizné meg az iskolás évekből?

Minden együtt töltött pillanatot, amelyekben boldognak érezte magát, és ő is szívesen emlékszik vissza rá.