A ballagás nemcsak a diákok számára jelent mérföldkövet, hanem a szülők szívében is különleges helyet foglal el. Egy gyermek útját végigkísérni az első iskolai naptól a felnőtté válás küszöbéig egyszerre megható, büszkeséggel teli és nehezen megfogalmazható érzés. Kovács Jácint, a Szatmárnémeti Református Gimnázium végzős diákjának édesanyja osztja meg gondolatait fia ballagása kapcsán: emlékeket, büszkeséget, féltést és azokat az útravaló gondolatokat, amelyeket minden szülő szívből kíván gyermekének az élet nagy útjára.

Milyen érzés most készülni a gyermeke ballagásán?

Megható, ugyanakkor felemelő érzés a fiam ballagására készülni. Emlékek kavarognak bennem, hiszen a gyermekből lassan felnőtt lett. De biztos vagyok benne, hogy ebből a felnőtt testből mindig kikacsint majd az én tiszta szívű „kisfiam”.

Emlékszik még az első iskolai napjára? Mi jut most eszébe róla?

Tisztán emlékszem az első iskolai napjára, kalandvágy és kíváncsiság csillogott a szemében. Aztán egy pillanat és az első líceumi nap is eljött. Még mindig előttem lebeg az a reggel, amikor kikísértem a kapuig, és hosszan néztem, ahogy halad a buszmegálló felé vezető úton… egy új, addig ismeretlen életúton. Féltettem, de hittem benne, mert ügyes, értelmes gyermek volt.

Mi az, amire a legbüszkébb vele kapcsolatban?

Arra vagyok a legbüszkébb, hogy igyekszik magára ölteni azt az értékrendet, amit itthonról kapott. Őszinte, empatikus és hűséges mindenhez és mindenkihez, akit szeret, és aki számít rá.

Mikor érezte először azt, hogy „már felnőtt” a gyereke?

Ebben az életszakaszban, amelyben most van, rengeteg kihívással találkozik. Sokszor kell döntenie, néha segítséget kér, néha nem, de ha hibázik, őszintén bevallja. Számomra valahol itt kezdődik a felnőtté válás.

Mi volt a legszebb közös iskolás emlékük?

Rengeteg szép közös iskolai emlékünk van. A karácsonyi vásároktól kezdve az ünnepi műsorokon át a szavalataiig, egészen a szalagavatóig – mind olyan pillanatok, amelyek örökre szép emlékké értek bennünk.

Mit kíván a gyermekének a következő évekre?

Szülőként csak a legjobbat kívánhatjuk a gyermekünknek. Azt szeretném, hogy boldog, rendes, becsületes ember legyen, aki tud örülni az életnek, és megtalálja a helyét a világban.

Ki izgul jobban ma: a diák vagy a szülő?

Vannak helyzetek, amikor egy érzést nem lehet külön-külön megélni – különösen egy szülő és gyermeke kapcsolatában. Ilyenkor együtt érzünk: ő talán a saját eredményei miatt izgul, mi pedig érte.

Mi volt a legviccesebb iskolás történet?

Gyakran felidézzük és nevetünk azon az eseten, amikor Jácint fiam félreértett valamit, és kötelező olvasmányként a „Legyek ura” helyett a „Trónok harca” sorozatot nézte meg – ráadásul még olvasónaplót is készített róla.

Mi az, amit biztosan nem fog hiányolni az iskolai évekből?

Talán a nyűgös korán keléseket és a sok stresszes időszakot, dolgozatot, vizsgát. De úgy érzem, ezek is hozzátartoztak ahhoz az úthoz, amely formálta őt.

Volt olyan pillanat, amikor azt mondta: „ezt nem hiszem el, hogy már ekkora”?

Igen, sok ilyen pillanat volt. Néha egy-egy gondolatán, döntésén vagy komoly beszélgetésünkön kapom magam azon, hogy már nem kisgyermekként nézek rá, hanem fiatal felnőttként.

Milyennek látja a gyermekét?

Ahogy már az előző válaszaimból is kiderülhet: őszinte fiatal felnőttnek látom, akire még sok tanulás és kihívás vár, de akiben mi, szülők, hiszünk.

Mi jut eszébe erről a napról? Büszkeség vagy meghatottság?

Mindkettő. Ez a nap egy újabb mérföldkő: visszatekintünk az eddig megtett útra, tanulunk belőle, és örülünk annak, akivé mára vált. Büszke vagyok rá.

Milyen útravalót szeretne adni neki?

Azt kívánom neki, hogy mindig lássa meg a jót az emberekben és az életben, ugyanakkor maradjon két lábbal a földön.

Mit remél, milyen ember lesz a jövőben?

Azt remélem, hogy jó ember lesz. Olyan, aki tisztességes, együttérző, és meg tudja őrizni az emberségét a nehezebb időkben is.

Mi az a tanács, amit most adna neki?

Azt tanácsolnám neki, hogy ismerje meg önmagát és a képességeit, és tanuljon meg igazán bízni önmagában.

Mit jelent önnek az, hogy most lezárul egy korszak?

Azt jelenti számomra, hogy valami megváltozik, átalakul. Egy korszak lezárul, hogy helyet adjon egy újnak – és ez az élet természetes rendje.

Melyik pillanatot őrizné meg az iskolás évekből?

Azt a pillanatot őrizném meg legszívesebben, amikor Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz című versét szavalta egy szavalóverseny alkalmával, úgy, hogy minden szavát hitte és vallotta – és ezt hallani szülőként felejthetetlen élmény volt.