Jókai Mór és a színház

| június 20, 2024 |

Jókai Mórról úgy szoktunk beszélni, mint regényíróról, költőről, újságíróról. Aránylag ritkán szerepel a neve után, hogy drámaíró, még ritkábban, hogy színházi kritikus, elenyészően kevésszer, hogy színháztörténész. Pedig Jókai Mór nem csak feleségei (Laborfalvi Róza, Nagy Bella) révén kötődött erős szálakkal a színházhoz, hanem színpadi művei, színikritikái, színháztörténeti munkái révén is. Azt se felejtsük el, hogy a színházzal való kapcsolata kétoldalú kapcsolat volt, a színház világa is a magáénak érezte az írót. 1871. április 6-án az Első Magyar Színészkongresszuson, Jókai Mórt beválasztották a Központi Kormánytanácsba. Tehát egy rangos színházi intézmény vezetőségi tagja volt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a magyar színházcsalád befogadta, mint az Országos Színészegyesület 1894. januári döntése, amikor az írófejedelmet örökös és tiszteletbeli dísztagjává választotta.

Még komáromi éveiben ismerkedett meg a színházzal. Első drámáját, A zsidó fiú címűt 1843-ban, 18 évesen írta a Magyar Tudós Társaság pályázatára. Ezzel a művével kezdődött írói pályafutása. Az évek során az újabb színpadi művek mellett saját prózai munkáiból többet dramatizált.

Színháztörténeti munkái két nagy kötetben jelentek meg: A magyar színészet hőskora (1913-ban), A Nemzeti Színház múltjából (1914-ben), vagyis mindkettő a szerző halála után.[1]

Mint drámaíró fontos szerepet töltött be a magyar színház, a magyar színházi irodalom fejlődésében és népszerűsítésében. Perényi József rámutatott arra, hogy Jókai meséi és alakjai legtöbbször valószínűtlenek voltak ugyan, de nemes írói sajátságai kielégítették a színpad nézőközönségét.

Regényeit és elbeszéléseit szívesen és sokan dramatizálták színpadra vagy filmet készítve belőlük.

 

Jókai és a zenés színpad

A zenészek nyersanyagnak tekintettek Jókai műveire. A cigánybáró című operett — Johann Strauss zenéje által — a Jókai-forrásból származó zenés színpadi munkák közül a legismertebb és legnépszerűbb. Keletkezéstörténete Olvasóink részéről is érdeklődésre tarthat számot, ezért itt most röviden vázoljuk. Jókai és Strauss levelezett egy Jókai szövegkönyv ügyében. Közben megjelentek Bécsben A cigánybáró című kisregény részletei, amit Strauss olvasott, ismert és megtetszett neki. 1883-ban Schnitzer Ignác[2] szövegkönyvíró meghívta Bécsbe Jókait egy Petőfi-estre, ahol a költő verseiből hangzottak el német nyelven és Jókai emlékbeszédet tartott Petőfiről. Itt Schnitzer megemlítette, hogy jó lenne egy magyar témájú operaszövegkönyv. Erre Jókai könnyen mondott igent, hiszen már Strauss-szal egy ideje tárgyaltak a dologról. „A librettó teljes dramaturgiáját Jókai Mór készítette, s folyamatosan küldte Schnitzernek a részleteket” — írja Forgács D. Péter: „A czigánybáró” című operett igaz története című tanulmányában. Schnitzer gátlástalan ember, amikor a kész dramaturgia a kezében volt, mindent megtett, hogy Jókait és Strausst szembeállítsa egymással, és növelje saját érdemeit a nagysikerű operett szövegének megírásában. Sikerült. Így aztán a Keringőkirály álma, hogy több Jókai művet megzenésítsen, nem vált valóra. Schnitzernek a Strauss-szal való egyre javuló kapcsolatában szerepe volt annak is, hogy mindkettőjük felesége magyar nő volt (Strauss harmadik felesége). Nagyjából ez a háttértörténete az 1885-ben bemutatott A cigánybáró című operettnek, amelyet gyakran csak Cigánybáróként említenek.

Készültek még operettek Jókai művek alapján. A Tüskerózsa című operett zeneszerzője Jacobi Viktor, a szöveg és a versek Martos Ferenc tollából valók. A Szerelem rózsája című revü-operett szövegét Galetta Ferenc színész, zenéjét Csányi Mátyás színházi karmester-zeneszerző írta. A Cserkészlány című operett alkotója Telekes Béla. Trenk báró című operettet Jókai Mór regénye (A két Trenk 1892, Trenk Frigyes 1893) alapján írta Alfred Willner és Robert Bodansky, zenéjét szerezte Albini Felix[3].

A zenés műfajoknál maradva ki kell emelnünk, hogy a Dózsa György című Jókai drámát használta alapul Szigligeti Ede, amikor megírta Erkel Ferenc számára a Dózsa György című opera szövegkönyvét.

Zenés műfajba sorolható A Világszép leányok című énekes népszínmű, a Két gyám című népszínmű, amelyhez Szenfy Gusztáv írt zenét, a Bolondok grófja bohózat Konti József zenéjével, A lőcsei fehér asszony Barna Izsó zenéjével.

A Hős Pálffy című drámai jelenethez Erkel Gyula (1841–1909) a Bánk bán zeneszerzőjének első gyermeke írt zenét. A darab előadását megtekintette Ferenc József és Sisi. A 3 képből álló drámai jelenetet a királyi házaspárnak ajánlotta a szerző, imígyen: „Dicsően uralkodó első Ferenc József apostoli királyunk és felséges neje Erzsébet királynénk ezüstmenyegzőjük örömünnepére!” Ne lepődjön meg senki Jókai sorain: a Habsburg-családdal jó kapcsolatokat ápolt a nagy mesélő.

Jókai másik megzenésített műve a Királyhimnusz[4]. A téma megírásának ötlete nem Jókai fejéből pattant ki. A Magyar Dalegyesületek Országos Szövetsége felkérésére írta 1891 tavaszán. Megjelenés után a Királyhimnusz szerzőjét és magát a himnuszt rengeteg támadás érte. Az egyik kifogás, hogy nem szerepel benne a magyar, sem mint ország, sem mint nép, sem mint nemzet. Jókait kozmopolita jelzővel illették. A hónapokon át tartó támadássorozat ellenére Erkel Ferencet (1810–1893) felkérték a vers megzenésítésére, aki teljesítette is a kérést. Az Erkel–Jókai Királyhimnusz ősbemutatójára 1892. augusztus 19-én, az országos dalünnep díszhangversenyén került sor. A magyar királyi opera zenekarát, a budai dalárdát és a Ganz-gyár énekkarát maga a komponista, Erkel Ferenc vezényelte. Az ősbemutató óriási közönségsikert hozott. Ennek ellenére a Királyhimnusz ismeretlen maradt. Az Erkel-Jókai himnusz nem tudta helyettesíteni az Erkel-Kölcsey himnuszt, amely egyszerre nemzeti és néphimnusz.

 

Magyar Királyhimnusz

 

Isten tartsd meg országunk királyát,

Fény borítsa szentelt koronáját

Trónját boldog nemzet támogassa,

Honszerelmünk emelje magasra!

 

Nemzetnek atyja! Ím hozzád kiált a népnek ajka:

Tartsd meg a királyt, tartsd meg a királyt!

 

A királynak adj áldást hatalmat,

Boldog békét, harcban diadalmat:

Áldott hírét szikla, róna, tenger,

Merre nap jár büszkén vissza-zengje!

 

Nemzetnek atyja! Ím hozzád kiált a népnek ajka:

Tartsd meg a királyt, tartsd meg a királyt!

 

A király a jog, s szabadság vértje:

Minden honfi éljen, haljon érte!

Karja, lelke győzzön a viszályon,

Dicső neve késő kórra szálljon!

 

Nemzetnek atyja! Ím hozzád kiált a népnek ajka:

Tartsd meg a királyt, tartsd meg a királyt!

 

Jókai Mór színpadi műveiről

 Jókai Mórról elmondható, hogy egyike a legtermékenyebb magyar színházi szerzőknek. Kutatásaink során 46 Jókai színpadi művet, illetve, a prózáiból született színpadi szövegkönyvet számoltunk össze. Ezek három nagy csoportba oszthatók:

  1. Eredeti Jókai színpadi alkotások
  2. Jókai által dramatizált saját munkák
  3. Jókai novellákból vagy regényekből mások által dramatizált színpadi művek

Csepreghy Ferenc (1842–1880) a legmagyarabb színházi műfaj a népszínmű mestere Jókai Mór: Két menyegző című elbeszéléséből ihletve írta meg a Két menyegző című népszínművet, amit 1876-ban a Népszínházban mutattak be. A Két menyegző általában a Csepreghy Ferenc neve alatt fut, holott a Jókai-Csepreghy lenne az igaz változat.

Jókainak A háromszéki lányok című novellája alapján írta Szigligeti Ede A háromszéki lányok című népszínművet 1875-ben. A népszínmű sok esetben csak Szigligeti nevén szerepel. Ugyancsak Jókai nyomán írta Szigligeti 1894-ben a Leányháború című népszínművet, amivel ugyanaz a helyzet, mint a fölsoroltakkal.

Összesen tizenegy színpadi műfajban jelennek meg Jókaihoz köthető alkotások. Ezek a következőképpen oszlanak meg: dráma (13), népszínmű (6), rémdráma (1), melodráma (1), színmű (12), ábránd (1), vígjáték (4), énekes bohózat (1), népdráma (1). Ha ezekhez a számokhoz hozzáadjuk az 5 operettet, és az 1 operát, megkapjuk a 46, Jókaihoz köthető színpadi művek számát.

Jókainak a színházhoz való ragaszkodását igazolva látjuk abban is, hogy két darabja és alkalmi munkák született a színházról. Az Olympia verseny címmel ábrándképet 1887-ben írta a Budapesti Nemzeti Színház fennállásának ötvenedik évfordulójára.

1889. június 16-án nyílt meg Városligeti Színkör, az avatási ünnepségre írta Jókai Mór a Prológ című verset.

A Thespis kordéja[5] avagy Földön járó csillagok című darabja 1890-ben készült a magyar színjátszás százéves ünnepére. Mindebből, és a színházkritikai- és színháztörténeti munkákból igazolva látszik Jókai Mór színház iránti mélységes elkötelezettsége.

Jókai Mórtól származik a híres mondás a színészekkel kapcsolatban. Idézzük: „A színész két sírban nyugszik, ha meghal: egyik a föld, másik a feledékenység.” Jókai mondásának nem csak a tagadhatatlan igazságát érezzük kicsengeni ebből a mondatból, hanem a színész, a színház féltő szeretetét.

 

Az önfenntartó színház

A vidéki színházak esetében, a repertoár összeállításánál fontos szerepe volt a társulatvezetők kapcsolatrendszerének és pénztárcájának. Az 1848-as forradalom után egyre nőtt a szakadék a főváros-központú színházi élet és a vidéki színjátszás között. Ennek nem csak az lett a következménye, hogy a legjobb színészek a főváros felé igyekeztek, hanem az is, hogy többnyire a fővárosban kerültek bemutatásra az igazán értékes és az igazán sikeres darabok. Így történt a Jókai-művek esetében is. A felkészült igazgatók mindkettőre, az értékre és a sikerre egyaránt odafigyeltek. Az igényes igazgatókat a szakmai és szellemi haladás kényszere az értékes darabok beszerzésére ösztönözte, ugyanakkor anyagi okok miatt szükségük volt a sikeres darabokra is. Az életképes társulatok megtalálták az egyensúlyt az értékes és a sikeres darabok között.

A valóság talaján álló igazgató esetére lehet példa Jókai Dózsa György című drámájának szatmárnémeti bemutatója Hetényi József – Molnár György társigazgatók társulata által.

A dráma budapesti ősbemutatója (Nemzeti Színház, 1857. november 3.) és a szatmárnémeti bemutató között alig telt el két hónap! Amikor erről tudomást szerzünk elismeréssel, de inkább csodálattal tesszük fel a kérdést: Hogyan sikerült 1857-ben ilyen rövid idő alatt tudomást szerezni a bemutatóról, megszerezni a szövegkönyvet, betanulni és színpadra vinni a darabot? Gondoljunk arra, hogy 1857-ben vonatközlekedés és telefon még nem volt Szatmárnémeti és Budapest között. Az új művek beszerzése csak abban az esetben elképzelhető, ha az igazgatók követték a főváros-központú színházi életet. Figyelő szemeiket folyton Budapesten tartották. Ebben az esetben a szatmári színi körzetben élő és itt társulatával naponta előadásokat tartó igazgatók értesültek arról, hogy a Nemzeti Színházban bemutattak egy új Jókai-drámát, jelen esetben a Dózsa Györgyöt.

Másik alapfeltétel az, hogy a Hetényi–Molnár társulatnak meg kellett legyen az anyagi fedezete az előadási jog megvásárlására. E mellett tisztába kellett legyenek a színészek mozgásával. Mindez azonban nem lehetett elég a Dózsa György szatmárnémeti bemutatásához. A fent említett tájékozottság, az igazgatók anyagi lehetősége valóban befolyásoló tényezők, de az is helyénvaló kérdés, hogy van-e színész egy Hamlet, egy Ádám, egy Bánk, egy Ofélia, egy Éva, egy Melinda, vagy egy Dózsa György papíron megírt alakjának életre keltésére? Persze mindezekhez még olyan anyagi tételek is tartoztak, mint minél gazdagabb jelmeztár, díszlettár, és egy olyan rendező, aki a szövegből előadást készít.

Mindezek ismeretében nem minősíteni akarjuk a vizsgált 180 évben bemutatott Jókai-előadásokat. A kérdés rendkívül összetett, sok-ismeretlenes ezért megelégszünk azzal, ha tényeket tárunk fel erről az időszakról.

 

Jókai Mór művek a szatmárnémeti színpadon

 Gyakorlatilag Jókai első színpadi munkájának a megszületésétől, azaz 1843-tól 2023-ig kell keresnünk Jókaihoz köthető hivatásos színtársulatok előadásait Szatmárnémetiben. Ez azt jelenti, hogy 180 év színházi eseményei közül kell kihalásznunk a Jókai-műveket. A feladat nem egyszerű. Nem csak a források nehézkes elérhetősége, hanem a források hiányossága miatt. Vannak olyan színi évadok (színi évadnak tekinthető időszakok), amelyekről nem rendelkezünk semmiféle adattal. Vannak olyanok, amelyekről csak hiányos ismereteink vannak. És vannak (többségében) olyan évadok, amelyekről a teljes játékrendet sikerült feltárni. Az eszményinek egyáltalán nem nevezhető alaphelyzet ellenére tájékoztató jellegű eredményeket remélünk ettől a kutatástól. Milyen ismeretek birtokába juthatunk?

Elsősorban az derül ki, hogy milyen volt a Jókai-művek kedveltsége az elmúlt 180 év alatt. Ha a közönség azt mondta volna, hogy csak akkor jár színházba, ha Jókai-műveket játszanak, akkor az igazgatók mindent megtettek volna a kérés teljesítéséért — ugyanis a társulatok a terembe megjelenő közönség jegyvásárlásából éltek meg. A gyakorlat ennek az ellenkezőjét látszik igazolni. Nem volt ilyen igény, mi több a társulatok által felkínált Jókai-előadások sem csábították a szatmáriakat a színházba.

Amikor a társulatok bemutattak egy új darabot, abban a reményben tették, hogy az új előadás legalább annyi bevételt hoz, ami fedezi az előállítási költségeket és megélhetést biztosít a társulat számára. Ez az alapfeltétel nem valósulhat meg azokkal az előadásokkal, amelyekből csupán a bemutatóra jut közönség. A mi esetünk látni fogjuk, hogy a különböző évadokban hány és hány Jókai-darabból csupán egyetlen előadást tartottak, mert a szatmárnémeti közönséget nem érdekelte például a Dózsa György, A szigetvári vértanúk, a Szegény gazdagok stb.

Kutatásunkból következtetéseket lehet levonni a szatmárnémeti színházi közönség igényeiről (Emlékeztetjük a tisztelt Olvasót a Dózsa György 1857-es bemutatójára!). Az igazgató a művészi igény mellett kénytelen volt olyan darabokat is műsorra tűzni, amelyekkel megtartotta vagy inkább szaporította jegyvásárlók számát.

A továbbiakban tényekkel és kegyetlen számokkal lesz dolgunk, amelyek Jókai szatmári színpadi népszerűségét nem igazolják. (Érdekes, hogy ezzel szemben polgáraink könyvtárában ott voltak a Jókai-díszkiadások.)

Tisztába kell lennünk azzal is, hogy befolyásolták a Jókai-művek műsorra tűzését a hatalmon lévő politikai rendszerek viszonya Jókai műveihez és nem utolsó sorban a magyar színjátszáshoz (Haynau- és Back-korszak, nácizmus, kommunizmus).

 

Kövessük időrendi sorrendben a Jókai-bemutatókat

1847 márciusában Sepsy Károly társulata játszott Szatmárnémetiben. Ez a társulat mutatott be városunkban elsőnek Jókai-művet, mégpedig az író első színpadi művét, A zsidó fiút, amit a szerző 18 éves korában, 1843-ban írt.

1847-ben még nem volt színházépület a városban. Az előadás helyszínéről nincsenek adataink, valószínű, hogy a Csizmadiaszínben, vagy a Zöldfa-vendéglő báltermében (a Fehér-ház elődje) történhetett. Viszont van adat a helyárakról: az első hely 20, a második 10, a harmadik 6 krajcár volt. A társulat néhány tagjának a nevét sikerült kiásni az idők mélyéből, ők Sepsy Károlyon kívül a következők: Rácz József énekes, Sükei Lajos komikus, Gosztonyi Viktória drámai hős.

Hetényi József–Molnár György társigazgatók együtt alakítottak egy társulatot és 1857–1858 telén (karácsonytól húsvétig) Szatmárnémetiben játszottak. Ebben az évadban került sor Jókai: Dózsa György drámájának szatmárnémeti bemutatójára. Nagy kiállítással, nagy pompával lépett a közönség elé az előadás. Az új drámát a Nemzeti Színházban tartott ősbemutató után (1857. november 3.) alig két hónappal mutatták be Szatmárnémetiben. Egyébként a Dózsa György nagy hírre emelkedett országszerte. Ez viszont a szatmári nézőt nem érdekelte. Egyetlen egyszer játszották, azt is negyedházzal.

Az 1870–1871-es évadban Várday Fábián–Klein Sámuel színigazgatók társulata játszott Szatmárnémetiben. 1870. október 27-én, csütörtökön a Szigetvári vértanúk [6] szerepelt a társulat műsorán, Krasznai Mihállyal a főszerepben. 1871. február 11-én, vasárnap a Dózsa György című drámát játszották, a címszerepben Egressy Gábor fiával, Ákossal.

1874–1875-ös évadban Krecsányi Ignác igazgatásának időszakáról nincsenek részletes adataink.

1875–1876-os évadban Szegedi Mihály színigazgató műsorra tűzte a Dalma[7] című drámát (1875. november 6.), a Háromszéki lányok népszínművet (1876. január 11., február 27., március 2.).

1880–1881-es évadban Bényesi István igazgató társulata játszott Szatmárnémetiben. 1880. november 19-én, pénteken A szigetvári vértanúkat játszotta a társulat. 1881. január 1-én tűzte műsorra Jókainak a Hős Pálffy[8] című drámáját, amely a török elleni honvédelem élet-halál harcának állít emléket. Az előadást Rott Mari választotta jutalomjátékként.

Az 1882–1883-as évadban Károlyi Lajos társulata játszott városunkban. 1882. december 30-án, szombaton műsorra tűzte Jókai Mór: Milton[9] című drámáját Dálnoky Gaál Gyulával[10] a címszerepben.

Az 1884–1885-ös évadban Gerőffy Andor színigazgató társulata mutatta be Az aranyember (1885. január 17-én) című színművet. Ez az első Jókai színpadi mű, amelyik Szatmárnémetiben a bemutatón kívül még 4 előadást ért meg.

Az 1885–1886-os évadban Miklósy Gyula társulata bérelte a városi színházat. 1885. október 31-én, szombaton a Szigetvári vértanukból a Zrínyi esküje című jelenetet játszották, más egyfelvonásossal együtt. 1885. november 5-én, csütörtökön az Egy magyar nábobbal folytatódott a Jókai sorozat. 1885. november 21-én, szombaton és 22-én, vasárnap a Fekete gyémántok volt műsoron. 1886. január 19-én, kedden a Milton című drámát játszották. 1886. január 23-án Az aranyembert láthatta a szatmári közönség. 1886. február 21-én, vasárnap mutatták be Jókai: Könyves Kálmán című drámáját. Öt nap múlva ismét műsorra tűzték a Könyves Kálmánt. Miklósy Gyula társulata ezzel a hat bemutatóval máig meg nem döntött Jókai-csúcsot állított fel Szatmárnémetiben. Az évad folyamán nyolc estén játszottak Jókai szöveget Miklósy Gyula színészei.

Az 1886–1887-es évadban Dancz Lajos igazgató társulata bérelte a színházépületet. 1886. november 23-án volt A cigánybáró[11]  szatmárnémeti bemutatója (alig egy évvel az ősbemutató után), az évad folyamán még hétszer került színre. 1886. november 25. csütörtökön a Fekete gyémántokat játszották, 1887. február 1-én, 8-án, és 26-án játszották Az aranyember című színművet. 1887. február 6-án, vasárnap a Dózsa György történelmi dráma volt műsoron. Igaz, hogy Dancz társulata csak négy Jókai darabot mutatott be, szemben az előző évi hat bemutatóval, mégis új Jókai-csúcs született, ezúttal 11 előadás plakátján szerepelt a Jókai neve egyetlen évadon belül.

Az 1887–1888-as évadban Rakodczay Pál társulata bérelte a színházat. 1888. január 11-én szerdán mutatták be A cigánybáró című operettet. 1888. február 5-én vasárnap játszották A szigetvári vértanúk című drámát. 1888. február 25-én szombaton és 26-án, vasárnap a Bolondok grófja, énekes bohózatot játszották Konti József zenéjével. Rakodczay tehát 3 Jókai-darabot játszott, mindegyiket 1-1 alkalommal.

1887. szeptember 21–27. között, még az új évad megkezdése előtt, Szatmárnémetiben vendégszerepelt Polgár Károly igazgató társulata. 1887. szeptember 21-én, szerdán A cigánybárót játszották.

1890. májusában, a színi évad után, Gerőffy Andor társulata vendégszerepelt és A cigánybárót játszotta május 22-én csütörtökön.

Az 1891–1892-es színi évad a jelenleg is működő színházépület megnyitásának éve. Az ünnepélyes megnyitó alkalmával (1892. január 14., csütörtök) elhangzott beszédek után a színjátszásé volt a színpad, ahol, többek között, a Szigetvári vértanúk című drámából az első felvonást játszották. Kömley Gyula igazgató úgy gondolta, hogy Jókai-mű feltétlenül szükséges egy ilyen nagy esemény színvonalának, és a nemzethez szóló üzenetének erősítésére. A színi évad folyamán színpadot kapott még egy Jókai-mű, nevezetesen 1892. április 6-án, szerdán a Könyves Kálmán dráma. Az előadás vezető szerepeit meghívott vendégművészek, a Nemzeti Színház két kiválósága Feleky Miklós (Szatmárnémeti díszpolgára) és a Szatmár vármegyei születésű Maróthy Margit játszotta. A cigánybáró című operettet háromszor adta Kömley Gyula társulata. Összegezve: a ma használtban lévő színházunkban a felavatás évadában három Jókai-darabot látott a közönség.

Az 1892–1893-as évadban ugyancsak Kömley társulata játszott a Városi Színházban. 1892. november 21-én A cigánybárót, december 3-án a Fekete gyémántokat, december 7-én Az aranyembert, december 30-án a Miltont játszották.

Az 1893–1894-es évadban ünnepelte az ország az írófejedelem 50 éves évfordulóját. 1894 januárjában, a Népszínházban A cigánybárót, a Nemzeti Színházban a Szigetvári vértanúkat adták, ellenben Szatmárnémetiben Kömley Gyula igazgató elfeledkezett az évfordulóról, vagy úgy gondolta, hogy már előző évadban eleget tett a Jókai iránti kötelezettségének.

Az 1894–1895-ös évadban Makó Lajos igazgató társulata A cigánybárót (1895. január 27.), két nap múlva Az aranyembert (1895. január 17., 29.) játszotta.

Az 1895–1896-os évadban Pesti Ihász Lajos igazgató társulata két Jókaihoz kötődő darabot, A cigánybárót (1896. március 6.) és Az aranyembert  (március 17.) tűzött műsorára.

1896–1897-es évadban is Pesti Ihász Lajos társulata játszott Szatmáron. Csak A cigánybárót játszotta egyetlen alkalommal.

Az 1897–1898-as évadban Halmai Imre társulata A cigánybárót mutatta be 1897. december 5-én.

Az 1898–1899-es évadban Kunhegyi Miklós társulata bérelte a Városi Színházat. 1898. október 13-án és 1899. március 15-én a Keresd a szíved [12] című színművet, március 18-án A cigánybárót, október 18-án Az aranyembert, március 21-én a Fekete vér című drámát játszották.

Az 1899–1900-as évadban ismét Rakodczay Pál társulata bérelte a városi színházat. 1899. október 13-án pénteken A szigetvári vértanúkat, 21-én A cigánybárót tűzte műsorra. A cigánybárót még egyszer elővette, 1900. február 19-én is.

Az 1900–1901-es évadban Szalkay Lajos igazgató társulatának Jókai-előadásai: A kétszarvú ember (1900. november 25.), Az aranyember (1901. március 10.), Keresd a szíved (március 15.), A cigánybáró (1901. február 9., 11, március 17.).

Az 1901–1902-es évadban Csóka Sándor–Szilágyi Dezső társulata játszott városunkban. A szigetvári vértanúkat (1901. december 6.), A cigánybárót (1901. december 28., 1902. január 10.), Az aranyembert (december 26.) játszották.

Az 1902–1903-as évadban Krémer Sándor igazgató társulata bérelte a színházat. A cigánybáró (1902. december 2.), a Dózsa György (1903. február 10.), és a Keresd a szíved (március 1.) szerepelt műsorán.

Az 1904–1905-ös évadban is Krémer Sándor igazgatóé a színház. A lőcsei fehér asszony (1904. december 17., 18., 1905. február 22., március 23.), a Milton (1904. december 22., és 1905. január 10.), A cigánybáró (1904. december 25., 1905. február 3. április 7.) szerepelt műsorán, ami azt jelenti, hogy 9 Jókai-előadással az élmezőnyhöz tartozott szatmári viszonylatban.

Az 1906–1907-es évadban Krémer Sándor igazgató társulata a Miltont (1906. november 19., február 22.), Lőcsei fehér asszonyt (november 30. január 7.), A cigánybárót (március 23., április 5.) tűzte műsorra.

Az 1907–1908-as évadban még mindég Krémer Sándoré a színház. Bár a Jókai-szövegkönyvek dolgában nem szenvedett hiányt, mégsem vehette elő őket, mert a közönség részéről nem mutatkozott igény a Jókai-darabok iránt. Csupán két darabot, a Tüskerózsa című operettet (1908. január 20.) és Az aranyembert (1908. március 19., április 5.) tűzte műsorra.

Az 1908–1909-es évadban Heves Béla társulata bérelte a Városi Színházat. Heves csak A cigánybáró című operettet játszotta, de azt 3 alkalommal (1908. november 27., 1909. február 12., március 24.).

Az 1909–1910-es évadban Heves Béla Az aranyembert háromszor (1909. december 8., 10., 19.), A cigánybárót kétszer (1910. március 15., 22.), a Trenk bárót (1910. február 26., 27., március 1.) háromszor játszotta.

Az 1910–1911-es évadban is Heves Béla az igazgató. A cigánybáró (1911. január 10., 22., február 10.) három alkalommal szerepelt műsorán.

Az 1911–1912-es évadban minden maradt a régiben, Heves Béla csak A cigánybárót (1911. december 5., 17., 1912. március 19.) játszotta, ezúttal is háromszor.

Az 1912–1913-as évadban ugyancsak Heves Béla volt az igazgató. Ragaszkodott az általa bevezetett hagyományhoz, azaz Jókaiból elég 3 előadás egy évadban. A cigánybáró (1913. február 4., 12.), Az aranyember (1913. április 14.). A következő 1913–1914-es évadában Heves Béla igazgató mellőzte Jókai műveit.

Az 1914–1915-ös évadban Kiss Árpád igazgató négy Jókai előadást tartott: Az aranyember (1915. február 18., 26.), A cigánybáró (1915. március 24. 28.).

Az 1915–1916-os évadban Kiss Árpád háromszor játszotta A cigánybárót (1915. december 15., 29., 1916. január 6.).

Az 1916–1917-es évadban Kiss Árpád az utolsó tíz év leggazdagabb Jókai sorozatával rukkolt ki: Egy magyar nábob (1917. január 11., 12., 13.), Az aranyember (1917. április 14., 23.), A cigánybáró (1916. december 21., 1917. január 15., 24.).

Az 1917–1918-as évadban Kiss Árpád frissítette a Jókai-programot. A cigánybáró (1918. január 11.) mellett bemutatta a Kárpáthy Zoltánt (1918. január 18., 19.).

Az 1818–1919-es évadban Kovács Imre igazgató A kőszívű ember fiai (1918. november 13., 14., 15. 16., 18., 19, 1919. január 11. du. és este) című színműből kihozott 8 előadást.

Az 1919–1920-as évadban Szabadkay József Az aranyembert (1919. december 3., 8.) tűzte műsorra, az 1920–1921-es évadban: A cigánybárót (1920. november 4., 10., 28., december 27., 1921. március 23.).

Az 1921-1922-es évadban Szabadkay József igazgató társulata: A cigánybárót (1922. március 30.) és Az aranyembert (1922. május 1.) játszotta, az 1922–1923-as évadban pedig: Az aranyember (1923. március 18.) volt műsoron, egyetlen egyszer.

Az 1923–1924-es évadban Gróf László: Fekete gyémántokat (1923. október 12., november 21.), az 1924–1925-ös évadban Kovács Imre igazgató A cigánybárót  (1925. február 19., 21., március 21.), és a Szegény gazdagokat (1925. február 18.) játszotta.

Az 1925–1926-os évadban Szendrey Mihály igazgató az Egy magyar nábobot (1925. október 24., október 31.) és A cigánybárót (1926. március 27.) játszotta.

Az 1926–1927-es évadban Földes Mihály Az aranyembert (1926. november 16.) játszotta.

Az 1927–1928-as és az 1934–1935-ös közötti évadokban, azaz 8 évadon keresztül nem szerepelt Jókai-mű színházunk műsorán. A korszak igazgatói: Erdélyi Mihály (1927–1928), dr. Ferenczy Gyula (1928–1929), Róna Dezső (1929–1930), Hevessy Mikós (1930–1931., 1931–1932), Szabadkay József (1932–1933, 1933–1934, 1934–1935).

Végre az 1935–1936-os évadban Szabadkay József elővette Az aranyembert (1936. március 13.), de csak egyetlen alkalommal.

Újabb Jókai nélküli félévtized következett. Az igazgatók: Szabadkay József (1936–1937), Mihályi Károly (1938–1939, 1939–1940), Inke Rezső (1940–1941).

Az 1941–1942-es évadban Inke Rezső A cigánybárót (1942. május 1., 2., 3 du., 3. est.) négy alkalommal játszotta.

Az 1942–1943-as, az 1944–1945-ös, az 1945–1946-os évadokban Jakabffy Dezső igazgató nem játszott Jókai-művet. Viszont 1943. december 1., 2., 3-án elővette Az aranyembert.

Az 1946–1947-es évadban Jakabffy Dezső: A cigánybáró című operettet játszotta 11 alkalommal. (1946. szeptember 4., 7., 8., 10., 11., november 30., december 1., 2.,3., 1947. február 17.,18.)

Az 1947–1948-as évadtól az 1969–1970-es évaddal bezáróan, azaz 22 éven át nem szerepeltek Jókai-művek társulataink műsorán. A jelzett időszak igazgatói: Jakabffy Dezső, Harag György (1953–1960), Csíky András (1970), Ács Alajos.

 

Jókai Mór aranykora a szatmárnémeti színházban

Az 1970–1971-es évadban Ács Alajos igazgató műsorra tűzte Kovács Ádám rendezésében Az aranyember című színművet. Ács igazgató, öt évadon át tartotta műsoron az előadást, ami önmagában példátlan vállalkozás és példátlan siker.

Az első évadban 43, a másodikban (1971–1972) 50, a harmadikban (1972–1973) 24, a negyedikben (1973–1974) 31, az ötödikben (1974–1975) 28 alkalommal játszotta a társulat a Jókai regényből átírt színművet. Összesen tehát 176 előadást tartott az Északi Színház magyar tagozata Az aranyemberből.

Tímea (Elekes Emma, Bartis Ildikó), Athália (Bán Anna, Kovács Lenke), Brazovitsné (Tarnói Emília, Nagy Iza) kettős szereposztásban készült. Az évek során betegségek, eltávozás vagy más elháríthatatlan akadály miatt beugrások, illetve helyettesítések egész sorával módosult az eredeti szereposztás, így bekerült az előadásba Korcsmáros Jenő, Znorovszky Ildikó, Vajda István, Kovács Éva, Ács Tibor.

Nézzük mit árul el a színlap 1970. október 24. szombat: Jókai Mór–Révész Pál: Az aranyember, színmű, rendezte: Kovács Ádám, segédrendező: Balogh András, díszlet és jelmez: Szatmári Ágnes, ügyelő: Angel József, súgó: Gyulai Edit

Tímár Mihály              Diószeghy Iván

Brazovics                     Török István

Teréza                          Nyiredi Piroska

Brazovicsné                Tarnói Emília

Noémi                          Bálint Márta

Csorbadzsi                  Nádai István

Krisztyán                     Tóth – Páll Miklós

Tímea                           Elekes Emma

Kadisa                          Kisfalussy Bálint

Fabula                          András Gyula

Athália                         Bán Anna

Sajkás tiszt                  Czintos József

I. csempész                 Kocsis Antal

I. sajkás                       Vajda András

II. csempész                Kiss Imre

II. Sajkás                     Tompa Attila

Az aranyember öt éven át történő előadásait öt színházi évre osztottuk. Vizsgálódásunk színházi évenként történik.

Az első évben 43 előadásából 20-at Szatmárnémetiben tartottak. Ugyancsak a bemutató évadában elvitték az előadást Börvelybe (1), Felsőbányára (2), Koltóra (1), Máramarosszigetre (1), Nagybányára (5), Nagykárolyba (2), Nagyváradra (2), Szamoskrassóra (1), Szilágycsehbe (2), Szilágysomlyóra (2), Tasnádra (2), Zilahra (2).

A második évben (1971–1972) 50 előadással szerepelt Az aranyember. Az évad székelyföldi körúttal indult. 20 településen léptek fel 1971. szeptember 10-től október 3-mal bezáróan. 23 egymást követő nap alatt 37 előadást tartottak a Jókai színműből. Idehaza, Szatmárnémetiben 5 előadásra telt meg a színház. Az aranyemberrel folytatták a megye településeinek színielőadásokkal való ellátását: Mezőterem (1), Halmi (1), Szatmárhegy (1), Lázári (1), Csengerbagos (1), Dara (2), Nagymajtény (1) volt soron.

Az 1972–1973-as évadban is műsoron tartotta Ács igazgató Az aranyembert. Az előző évadhoz hasonlóan ez is körúttal kezdődött. Az aranyember bánsági utaztatásával szerepeltek Aradon (2), Déván (1), Igazfalván (1), Lónyatelepen (1), Lupényban (1), Petrillán (1), Petrozsényban (2), Temesváron (1), Vajdahunyadon (1), Vulkánban (1). Összesen 10 településen szerepeltek színészeink, szeptember 1. és 10. között és 12 előadást tartottak.

Hazaérve újabb kiszállás várt rájuk. Szeptember 14-től Érendréden (1), Gencsen (1), Szaniszlón (1), Csomaközön (1), Dobrán (1), Bélteken (1), Géresen (1), Erdődön (1), aztán a szomszédos Székelyhídon (2) ünnepelte a közönség a nagy sikerű előadást. 1973 januárjában, majd márciusban a szatmárnémeti közönség láthatta. Tehát ebben a színi évadban 24 alkalommal játszották a darabot.

Az 1973–1974-es év is Az aranyember előadásának utaztatásával kezdődött. A szilágysági körúton a halálosan beteg Bán Anna helyett Kovács Éva vette át Athália szerepét. Hat településen léptek fel 1–1 előadással, íme: Kraszna, Nagyfalu, Sarmaság, Szilágybagos, Szilágyipp, Zovány. Hazaérkezve tovább utaztatták Az aranyembert: Beszterce, Csanálos, Dés, Magyarlápos, Mezőfény, Zsibó állomásokra.

Szatmárnémetiben novemberben tartottak még egy előadást. A színi évad lezárásaként ismét a Székelyföldre utaztak Az aranyemberrel. Június 1. és 14. között 14 települést látogattak meg és 16 előadást tartottak. Ezzel a turnéval többségében székelyföldi falvakat látogatott meg a társulat.

Hazaérkezve a Székelyföldről három nap múlva, június 17-én, hétfőn Nagybányán egy délutáni és egy esti előadással zárult Az aranyember előadás története az 1973–1974-es évadban.

Az adatok nyelvére lefordítva ebben a színházi évadban Szatmárnémetiben 1 (azaz egy) Az aranyember előadásra volt igény. Ezen kívül még 27 településen 30 alkalommal, tehát az egész évad folyamán 31 alkalommal játszották a darabot.

Az 1974–1975-ös évad augusztus 4-én indult és 6-án már Az aranyemberrel szerepeltek Egriben, Túrterebesen és Mikolában. Október 5. és 17. között ismét a Jókai-mű került színre, ezúttal 13, főleg székelyföldi, településen tartottak 22 előadást. Ezek között több olyan helyszín is volt, ahol az előző években már játszották az előadást és „közkívánatra” visszahívták. December első napjaiban Szalacson játszották, aztán Zilahon 2 alkalommal, az utóbbi volt Az aranyember utolsó előadása, ami azt is jelenti, hogy ebben az évadban 28 alkalommal került színre Jókai regényének színpadi változata.

Összegezve fontosnak véljük kiemelni, hogy Az aranyembert öt évad alatt 28 alkalommal igényelték a szatmárnémeti nézők. 28 előadás a Jókai-darab szatmárnémeti aranykora. Nagyjából a Szatmár régióhoz érthető településekre (Nagybánya és a közeli Szilágy megyei települések értendők alatta) mintegy 60 alkalommal szállt ki társulatunk. Ebből pedig az következik, hogy az Északi Színház magyar tagozata falujáró társulat is volt.

 

Két évtized Jókai nélkül

Az 1975–1976-os évadtól az 1996–1997-es évadig, vagyis 21 évig nem szerepelt Jókai-mű a szatmárnémeti magyar színtársulat műsorán. Ebben az időszakban Ács Alajos, Boér Ferenc (1979–1980), Gergely János (1980–1983), Baumgartner Tibor (1983–1986), Parászka Miklós (1987–1998) volt a magyar társulat élén.

Két olyan időszakot vontunk egybe az 1975–1997 közötti évekkel, amelyek sem politikai, sem gazdasági, de művelődési szempontból nem tartoznak össze. Ezúttal csupán Jókai neve a kötőanyag. A hatalmas különbség (a megosztó fogalom) a jelzett időszakra a „cenzúra”. 1975–1989 között „virult” a cenzúra, hivatalos nevet is kapott: „kritikai főpróba” vagy román szóval: vizionálás. Irgalmatlanságának érzékeltetésére említsük meg, hogy az 1983–1984-es évadban műsorra tervezett és előadásra kész Budai Nagy Antal című Kós Károly darab bemutatását az ún. kritikai főpróbán akasztotta meg a cenzúra.

Az 1989-es változás után ilyen már nem történhetett, de az öncenzúra nem esett távol a művelődési életet alakítóktól sem.

 

A kőszívű ember fiai

Az 1998–1999-es évadban a Harag György Társulat igazgatója, Parászka Miklós műsorra tűzte és megrendezte A kőszívű ember fiai című színművet (bemutató: 1999. április 30.). Jóleső érzés tölt el bennünket, hogy bő két évtized távlatából belekukkanthatunk a színlapba:

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, színjáték három felvonásban. Dehel Gábor és Márton János színpadi változatát átdolgozta és rendezte Parászka Miklós, díszlet és jelmez: Gheorghiade Mária, zenei munkatárs: Manfrédi Annamária. ügyelő Fábry Zoltán, súgó: Dobos Katalin.

Baradlayné                             Lőrincz Ágnes

Aranka                                    Gál Ágnes

Baradlay Kázmér                  Tóth-Páll Miklós

Edith                                       Gajdó Delinke

Ödön                                       Lőrincz András E.

Haynau                                   Ács Alajos

Richárd                                   Rappert Gábor

Palvicz Ottó                            István István

Jenő                                        Gábor László

Pál                                           András Gyula

Rideghváry                            Bessenyei István

Polizei dir.                              Zákány Mihály

Antoniette                              Méhes Kati

Ramiroff                                 Kulcsár Attila

Alfonsine                                László Zita

Lánghy                                    Szugyiczly István

Katona                                    Nagy Orbán

Tallérossy                              Fülöp Zoltán

Szalmás                                  Cserey Csaba

A bemutató évadában 18 alkalommal került színre. Valójában Szatmárnémetiben csak 15 alkalommal szerepelt, a másik 3 előadást Nagykárolyban (2) és Zsámbékon (1) játszották. A következő, 1999–2000-es évadban Parászka Miklós még 14 alkalommal tűzte műsorra, ebből Szatmárnémeti, Nagybánya, Kézdivásárhely, Brassó, Gyergyószentmiklós 1-1 előadást kapott, Nyíregyházán kétszer, Csíkszeredában 7 alkalommal játszották. Ez azt jelenti, hogy A kőszívű ember fiai 32 előadásából a fele, 16 jutott Szatmárnémetinek.

Eddig Parászka Miklós volt az utolsó igazgató, aki színházunkban Jókai Mór művet mutatott be. 2000 óta a társulat igazgatói: Lőrincz Ágnes, Czintos József, Keresztes Attila, Bessenyei István, Bessenyei Gedő István nem tűzött műsorra Jókai-művet.

 

Mérleg

A 180 évre való visszatekintéskor vegyük figyelembe, hogy színigazgatóink legtöbb esetben rendelkeztek Jókai szövegkönyvekkel, ez nem lett volna akadály a nagy mesélő színen tartása tekintetében, viszont legyőzhetetlen akadály volt a színházi közönség viszonyulása a Jókai-művekhez. Színészeink az előadások bevételéből éltek meg, azonban üres vagy félházakból lehetetlen volt. Sok esetben csupán egyetlen előadásra volt érdeklődő közönség.

A két világháború között felébredt bizonyos dac a színházi nézőkben, dac a román elnyomás miatt, és sikerült néha-néha összefogni a magyar színjátszás védelmében. Tanárok, ügyvédek, orvosok házaltak, hogy győzködjék a derék szatmáriakat a színházba járás kulturális és nemzetmegtartó fontosságára. Rengeteg életerőt és munkaenergiát vett el a folytonos önvédelmi harc a román fasizmus nyomása alatt. Azokban az években a politikai nyomás miatt ritkultak meg Jókai színpadi jelenlétei. 1920. és 1940. közt, 20 év alatt összesen 21 (!!!) alkalommal szerepelt Jókai-mű színigazgatóink műsorán: A cigánybáró (10), Az aranyember (6), Egy magyar nábob (2), Fekete gyémántok (2), Szegény gazdagok (1). Hangsúlyozzuk ki: ha nem lett volna az említett nagy összefogás ez a 21 Jókai-előadás sem lett volna.

Érdekes módon a kommunista korszakban Az aranyember előadáscsúcsokat állított fel. Fontos kitétel, hogy az előadásoknak csak egy töredéke, kb. 15%-a történt Szatmárnémetiben. Elsősorban a körutakon, a kiszállásokon sikerült magasra tornászni a darab előadásszámát.

 

Jókai-művek évadonkénti bemutatói és előadásszámai

A cigánybáró operett, 1886. nov. 23., 24., 30., dec. 5., 10., 19., jan. 13., febr. 12. Dancz L = 8

A cigánybáró operett, 1887. szept. 21., Polgár Károly = 1

A cigánybáró operett, 1888. jan. 11., Rakodczay Pál = 1

A cigánybáró operett, 1890. máj. 22., Gerőffy Andor = 1

A cigánybáró operett, 1892. febr. 20., ápr. 25., máj. 17., Kömley Gyula = 3

A cigánybáró operett, 1892. nov. 21., Kömley Gyula = 1

A cigánybáró operett, 1895. jan. 27., Makó Lajos = 1

A cigánybáró operett, 1896. márc. 6., Pesti Ihász Lajos = 1

A cigánybáró operett, 1896. nov.26., Pesti Ihász Lajos = 1

A cigánybáró operett, 1897. dec. 5., Halmai Imre = 1

A cigánybáró operett, 1899. márc. 18., Kunhegyi Miklós = 1

A cigánybáró operett, 1899. okt. 21., 1900. febr. 19., Rakodczay Pál = 2

A cigánybáró operett,1901. Febr. 9., 11, márc. 17., Szalkay Lajos = 3

A cigánybáró operett, 1901. dec.28., 1902. jan10., Csóka S. – Szilágyi D.  = 2

A cigánybáró operett, 1902. dec. 2., Krémer Sándor = 1

A cigánybáró operett, 1904. dec. 25., 1905. febr. 3. ápr. 7., Krémer Sándor = 3

A cigánybáró operett, 1907. márc. 23., ápr. 5., Krémer Sándor = 2

A cigánybáró operett, 1908. nov. 27.,1909. febr. 12., márc. 24., Heves Béla = 3

A cigánybáró operett, 1910. márc. 15., 22., Heves Béla = 2

A cigánybáró operett, 1911. jan. 10., 22., febr. 10., Heves Béla = 3

A cigánybáró operett, 1911. dec. 5., 17., 1912. márc. 19., Heves Béla = 3

A cigánybáró operett, 1913. febr. 4., 12., Heves Béla = 2

A cigánybáró operett, 1915. márc. 24., 28., Kiss Árpád = 2

A cigánybáró operett, 1915. dec. 15., 29., 1916. jan. 6., Kiss Árpád = 3

A cigánybáró operett, 1916. dec. 21., 1917. jan. 15., 24., Kiss Árpád = 3

A cigánybáró operett, 1918. jan. 11., Kiss Árpád = 1

A cigánybáró operett, 1920. nov. 4., 10., 28., dec. 27., 1921. márc. 23., Szabadkay J. = 5

A cigánybáró operett, 1922. márc. 30., Szabadkay József = 1

A cigánybáró operett, 1925. febr. 19., 21., márc. 21., Kovács Imre = 3

A cigánybáró operett, 1926. márc. 27., Szendrey Mihály = 1

A cigánybáró operett, 1942. máj. 1., 2., 3 du., 3. este, Inke Rezső = 4

A cigánybáró operett, 1946. szept. 4., 7., 8., 10., 11., nov. 30., dec. 1., 2., 3.

  1. febr. 17., 18., Jakabffy Dezső = 11

A cigánybáró összesen = 80

 

A kétszarvú ember, 1900. nov. 25., Szalkay Lajos = 1

 

A kőszívű ember fiai, 1918. nov. 13.,14., 15., 16., 18., 19., 1919. jan. 11., du. és este, Kovács Imre = 9

A kőszívű ember fiai, színjáték, 1998–1999–2000, Parászka Miklós, 18 + 14 = 32

A kőszívű ember fiai összesen = 41

 

A lőcsei fehér asszony, 1904. dec. 17., 18., Krémer Sándor = 2

A Lőcsei fehér asszony, 1906. nov. 30., 1907. jan. 7., Krémer Sándor = 2

A Lőcsei fehér asszony összesen = 4

 

A Szigetvári vértanúk, 1870. okt. 27., Várday Fábián-Klein Sámuel =1

A szigetvári vértanúk, 1880. nov. 19., Bényei István = 1

A Szigetvári vértanúk, 1885. okt. 31., Miklósy Gyula = 1

A szigetvári vértanúk, 1888. febr. 5., Rakodczay Pál = 1

A Szigetvári vértanúk, 1892. jan. 14., Kömley Gyula = 1

A szigetvári vértanúk, 1899. okt. 13., Rakodczay Pál = 1

A szigetvári vértanúk, 1901. dec. 6., Csóka Sándor és Szilágyi Dezső = 1

A szigetvári vértanúk összesen = 7

 

A zsidó fiú, 1847. március, Sepsy Károly = 1

 

Az aranyember színmű, 1885. jan. 17., 18., febr. 03., febr. 11., Gerőffy Andor = 4

Az aranyember színmű, 1886. jan. 23., Miklósy Gyula = 1

Az aranyember színmű, 1887. febr. 1., 8., 26., Dancy Lajos = 3

Az aranyember színmű, 1892. dec. 7., Kömley Gyula = 1

Az aranyember színmű, 1895. jan. 17., 29., Makó Lajos = 2

Az aranyember színmű, 1896. márc. 17., Pesti Ihász Lajos = 1

Az aranyember színmű, 1898. okt. 18., Kunhegyi Miklós = 1

Az aranyember színmű, 1901. márc. 10., Szalkay Lajos = 1

Az aranyember színmű, 1901. dec. 26., Csóka Sándor és Szilágyi Dezső = 1

Az aranyember színmű, 1908. márc. 19., ápr. 5., Krémer Sándor = 2

Az aranyember színmű, 1909. dec. 8., 10., 19., Heves Béla = 3

Az aranyember színmű, 1913. ápr. 14., Heves Béla = 1

Az aranyember színmű, 1915. febr. 18., 26., Kiss Árpád = 2

Az aranyember színmű, 1917. ápr. 14., 23., Kiss Árpád = 2

Az aranyember színmű, 1919. dec. 3., 8., Szabadkay József = 2

Az aranyember színmű, 1922. máj. 1., Szabadkay József = 1

Az aranyember színmű, 1923. márc. 18., Szabadkay József = 1

Az aranyember színmű, 1926. nov. 16., Földes Mihály = 1

Az aranyember színmű, 1936. márc. 13., Szabadkay József = 1

Az aranyember színmű, 1943. dec. 1., 2., 3., Jakabffy Dezső = 3

Az aranyember színmű, 1970–1975, Ács Alajos, az 5 év alatt = 176

Az aranyember összesen = 210

 

Bolondok grófja énekes bohózat, 1888. febr. 25., 26., Rakodczay Pál = 2

 

Dalma dráma, 1875. november 6., Szegedi Mihály = 1

 

Dózsa György dráma, 1857. december, Hetényi József – Molnár György = 1

Dózsa György dráma, 1871. február 11., Várday Fábián – Klein Sámuel = 1

Dózsa György dráma, 1887. febr. 6., Dancz Lajos = 1

Dózsa György dráma, 1903. febr. 10., Krémer Sándor = 1

Dózsa György összesen = 4

 

Egy magyar nábob, 1917. jan. 11., 12., 13., Kiss Árpád = 3

Egy magyar nábob, 1925. okt. 24., 31., Szendrey Mihály = 2

Egy magyar nábob, 1885. nov. 5., Miklósy Gyula = 1

Egy magyar nábob összesen = 6

 

Fekete gyémántok, 1923. okt. 12., nov. 21., Gróf László = 2

Fekete gyémántok, 1885. nov. 21., nov. 22., Miklósy Gyula = 2

Fekete gyémántok, 1886. nov. 25., Dancz Lajos = 1

Fekete gyémántok, 1892. dec. 3., Kömley Gyula = 1

Fekete gyémántok összesen = 6

 

Fekete vér, dráma, 1899. márc. 21., Kunhegyi Miklós = 1

 

Háromszéki lányok népszínmű, 1876. jan. 11., febr. 27., márc. 2., Szegedi Mihály = 3

 

Hős Pálffy, 1881. jan. 01., Bényei István = 1

 

Kárpáthy Zoltán, 1918. jan. 18., 19., Kiss Árpád = 2

 

Keresd a szíved színmű, 1898. okt. 13., 1899. márc. 15., Kunhegyi Miklós = 2

Keresd a szíved színmű, 1901. márc. 15., Szalkay Lajos = 1

Keresd a szíved színmű, 1903. márc. 1., Krémer Sándor = 1

Keresd a szíved összesen = 4

 

Könyves Kálmán dráma, 1886. febr. 21., 26., Miklósy Gyula = 2

Könyves Kálmán dráma, 1892. ápr. 6., Kömley Gyula = 1

Könyves Kálmán összesen = 3

 

Milton dráma, 1882. dec. 30., Károlyi Lajos = 1

Milton dráma, 1886. jan. 19., Miklósy Gyula = 1

Milton dráma, 1892. dec. 30., Kömley Gyula = 1

Milton dráma, 1904. dec. 22., 1905. jan.10., Krémer Sándor = 2

Milton dráma, 1906. nov. 19., 1907. febr. 22., Krémer Sándor = 2

Milton összesen = 7

 

Szegény gazdagok, 1925. febr. 18., Kovács Imre = 1

 

Trenk báró operett, 1910. febr. 26., 27., márc. 1., Heves Béla = 3

 

Tüskerózsa operett, 1908. jan. 20., Krémer Sándor = 1

 

Rangsor a bemutatók száma alapján

A cigánybáró operettnek 32 bemutatója volt és összesen 80 alkalommal játszották.

Az aranyemberből 21 bemutatón összesen 210 előadást tartottak.

A Szigetvári vértanúk, a 7 bemutatón kívül nem volt előadás.

Milton drámából 5 bemutató volt, összesen 7 előadás.

A Fekete gyémántokat 4 alkalommal mutatták be, összesen 6 előadás volt.

Dózsa György drámát 4 alkalommal mutatták be, összesen 4 előadást hoztak ki belőlük.

Keresd a szíved színműből 3 igazgató tartott bemutatót, összesen 4 előadás volt.

Egy magyar nábobot 3 igazgató mutatta be, összesen 6 előadás volt.

A kőszívű ember fiainak 2 bemutatója volt, 41 alkalommal játszották.

A lőcsei fehér asszonynak 2 bemutatója volt, összesen 4 alkalommal játszották.

Könyves Kálmán drámát 2 alkalommal mutatták be, összesen 3 előadása volt.

Trenk báró operettből 1 bemutató, összesen 3 előadás.

A Háromszéki lányok népszínműnek 1 bemutatója volt, összesen 3 előadás.

Bolondok grófja, énekes bohózatnak 1 bemutatója volt és 2 alkalommal játszották.

Kárpáthy Zoltán, 1 bemutató és összesen 2 előadás.

A kétszarvú embernek 1 bemutatója volt 1900. nov. 25-én. Többet nem játszották.

A zsidó fiúnak 1 bemutatója volt, több előadásra nem volt igény.

Dalma drámának 1 bemutatója és az az egy előadás.

A Fekete vér című dráma 1 bemutatója után nem volt igény több előadásra.

Hős Pálffyból csak 1 bemutatót tartottak, többször nem játszották.

Szegény gazdagok 1 bemutató, több előadásra nem volt igény.

Tüskerózsa operettből 1 bemutató, több előadásra nem volt igény.

 

Végső következtetések

 Az általunk felkutatott 46 Jókai színpadi műből a Szatmárnémetiben dolgozó színtársulatok 22-tőt (47,82%) mutattak be. Legsikeresebb daraboknak azok számítottak, amelyeket legtöbbször mutatták be.

A bemutatók száma szerint A cigánybáró (32), Az aranyember (21) és A Szigetvári vértanúk (7) értek el dobogós helyezést. Igazgatóink ezeket a darabokat vették elő leggyakrabban, mert ezektől reméltek minél magasabb előadásszámot.

A bemutatók száma nincs egyenes arányban az előadások számával. Ami az előadásszámokat illeti a dobogós helyezettek a következők: Az aranyember (210), A cigánybáró (80), A kőszívű ember fiai (41). Az ezután következő előadásszámok tízen aluliak.

Az itt dolgozó társulatok 389 Jókai-előadást tartottak. Ez a szám nem azt jelenti, hogy 389 alkalommal láttak Jókait a szatmárnémeti színházlátogatók. Az Ács Alajos- és a Parászka Miklós-korszakban Az aranyember és A kőszívű ember fiai több alkalommal került színre turnékon és kiszállások alkalmával, mint idehaza. A kőszívű ember fiaiból 16, Az aranyemberből 28 előadás jutott Szatmárnémetinek. És ezek után következik a megdöbbentő szám: a 389 Jókai-előadásból valójában 182 jutott Szatmárnémetinek, azaz 46,79%. Vigasztaljon bennünket ennek a két előadásnak az országosan nagy sikere.

 

[1] Színházi Kislexikon, szerkesztette Staud Géza, Gondolat, Budapest, 1969.

[2] Schnitzer Ignác (1839–1921) „Kiemelkedő munkája Petőfi verseinek német nyelvű kiadása volt. Ehhez hasonló átfogó Petőfi-versgyűjtemény egyetlen idegen nyelven sem jelent meg addig.” Forrás: Forgács D. Péter: „A czigánybáró című operett igaz története

[3] Albini Felix (1869–?) horvát zeneszerző színházi karmester, operaigazgató. Komponált egy operát (Maricon, Zágráb, 1901) és operetteket: A nábob, Madame Troubadour, Trenk báró.

[4] Léteznek olyan kiadványok, amelyek Magyar Királyhimnusz címmel közlik.

[5] Theszpisz kordéjának a vándorszínészek utazó-kocsiját, magyar viszonylatban, ekhós szekerét nevezték. A darab a vándorszínészek küzdelmes életéről szól. Ebből az elnevezésből születhetett, a könnyebb megérthetőség véget a Thália szekerén kifejezés.

[6] A Szigetvári vértanúk ősbemutatója 1860. március 20-án volt a Nemzeti Színházban.

[7] Dalma, a hazájáért szerelmét is feláldozó avar királyleány.

[8] A Hős Pálffy ősbemutatója a Nemzeti Színházban volt 1879. április 24-én. A darabot megnézte Ferenc József és Erzsébet királyné.

[9] A Milton ősbemutatója a Nemzeti Színházban volt 1876. április 3-án.

[10] „Dálnoky Gaál Gyula Lajos (Szatmárnémeti, 1839–Nyíregyháza, 1901) intrikus- és jellemszínész, rendező, színházi ellenőr. Szatmárnémetiben született 1839. március 18-án. Családi neve Gaál Gyula. Édesapja Gaál József Szatmárnémetiben pénztáros a fiókpénztárnál és költő, író, színpadi szerző. Fia születését megelőző évben, 1838-ban kerül színre A peleskei nótárius című darabja. Édesanyja Valla Eugénia. Keresztszülei: Obermájer András kanonok és Ambrózi Terézia. A család a székelyföldi Dálnokról származik, ezért vette fel Gaál Gyula a Dálnoky elő- és színésznevet. Visszaemlékezéséből tudjuk, hogy szatmárnémeti házuknál megfordult és meg is szállt Petőfi Sándor” — Csirák Csaba: Szatmárban született színházi személyek, Harag György Társulat, 2019.

[11] Az operettet 1885. október 24-én mutatták be Bécsben, a Theater an der Wienben. Magyarul 1886. március 26-án mutatták be a Népszínházban.

[12] Jókai Mór Keresd a szíved című drámája A kőszívű ember fiai című regény Jókai által színpadra írt változata.