Batizi András elindulása

1510 körül született az egykori nagybányai, ma a szatmári egyházmegyéhez tartozó Batizon. Nem tudjuk, hol kezdte iskoláit, a kevés adat mellett csupán feltételezésekre támaszkodhatunk. Ha Batizon működött egykor plébániai iskola, abban, de lehet, hogy erdődi, vagy szatmári iskolában kezdte tanulmányait. 1528-ban Gálszecsi István (Wittenbergben nyerte el a magisteri címet) a reformáció hitére terített át. A Keresztyéni tudományrul való könyvecske című munkájának előszavában Gálszécsi Istvánt tisztelendő mesterének nevezte, ami megválaszolatlannak tűnő kérdéseket vet fel. Gálszécsi több alkalommal iratkozott be az akkor népszerű nyugati egyetemekre (1524-ben a bécsi, 1526-ban a krakkói, majd 1532-ben a wittenbergi), így csak feltételezéseink vannak, hogy peregrinációihoz viszonyítva melyik időszakban és hol volt iskolamester, és hol tanulhatott Batizi Gálszécsi kezei alatt. Lehetséges, hogy Batizi Kassán tanult Gálszécsinél. Katekizmusának 1542 és 1545 között írt előszava szerint több helyen is tanítóskodott, majd 1530-ban, mint kassai tanító működött, azután pedig Szikszón lett rektor, Perényi János birtokán. Megbízható adatok hiányában ennek eldöntésére kevés lehetőség van, ezért fölöslegesnek tartom a találgatást. 

Batizi, az énekszerző

1530-ig nincs adatunk Batiziról. Ekkor kezdett el énekeket szerezni. A korabeli reformeszmék követői között szép számban találunk énekszerzőket. Ennek legfőképpen gyakorlati okai voltak. A protestáns eszmék elvont tanait az egyszerű, írást, olvasást nem ismerő nép nem foghatta fel könnyen, viszont az énekben elmondott hitbeli alapigazságokat mindenki megérthette, és az éneket megtanulva maga is terjesztőjévé válhatott. Másik oka az énekszerzésnek a megújult istentiszteleti rend által támasztott igény volt. A reformáció elterjedéséig az istentisztelet latin nyelven folyt, amit a résztvevők nem érthettek, így nem is énekelhettek az istentiszteleten. Az anyanyelvű liturgia szükségessé tette a magyar népénekek elterjedését, így sokan a kor hitújítói közül az egyházi ének műfaját választották a reformáció tanainak terjesztésére.

Batizi Andrásnak tizenöt fennmaradt éneke különböző műfajokat képvisel. A virágénekek csoportján belül a komoly házasénekek típusát képviseli Házasságról való éneke (1545), melynek házasoknak szóló intelmeit az énekben megfogalmazott vallomása szerint egy jó kedvében szerezte, mégsem pajkos, szabad szájú az ének szövege, hanem a keresztyén házasság alapkövetelményire hívja fel a figyelmet.

Az 1554–1555-ben Kolozsvárt megjelent bibliai históriák és oktató énekek protestáns jellegű gyűjteményében, az ún. Hoffgreff énekeskönyvvel kapcsolatban is felbukkan Batizi neve.

Az énekeskönyv Batizinak hat énekét tartalmazza, köztük a fent említett házaséneket is (1) Meglett és megleendő dolgok históriája. (2) Más história a Nabukodonozor királyról. (3) [Izsák házasságáról] Izsák pátriákának szent házasságáról való szép história. (6) A drága és isten félő vitéz Gedeonról. (21) Zsuzsanna asszonynak históriája. (23) Jónás prófétának históriája. Ezt a gyűjteményt az irodalomtörténet-írás hagyomány szerint nyomtatójáról Hoffgreff-énekeskönyvnek szokás nevezni, bár szerkesztésében a nem magyar anyanyelvű Georg Hoffgreffnek aligha lehetett része. A benne lévő bibliai históriákat és prédikációs énekeket feltehetően valamelyik magyar protestáns prédikátor vagy iskolamester gyűjtötte össze az igehirdetés pótlására és helyettesítésére. A műre vonatkozó kutatási eredmények megállapításai szerint az énekeskönyv a reformáció tanításának terjesztését célozva, tudatos szerkesztési elvek alapján a felsőtiszavidéki első református nemzedék körében jöhetett létre. Lehetséges az is, hogy összeállításában Batizi Andrásnak volt része, aki kassai iskolamesterkedése előtt több felvidéki gyülekezetben tanított, a feltételezések szerint többek között Sátoraljaújhelyen és Szikszón is. 

Hasonlóképpen tartalmaz Batizi által közölt énekeket az 1566-os Váradi énekeskönyv is (az énekek sorrendjében: 2: Jövel Szentlélek Úr Isten lelkünknek. 26: Jer, dicsérjük az Istennek. 127: Jer, dicsérjük e mai. 142: Krisztus feltámada, nékünk. 143: Krisztus feltámada, ki értünk megholt vala bűneinkért. Ez utóbbinak kérdéses a szerzőssége). Énekeskönyvünk egyik legszebb éneke, a „Jövel Szentlélek Úr Isten, lelkünknek vigaszsága” kezdetű éneke. 

A korabeli énekeskönyvek közül többek között Huszár Gál 1560–1561-es Debreceni énekeskönyve és az 1574-es graduáljának népénekeket tartalmazó része is közöl Batizi énekei közül. A fenti felsorolás a teljesség igénye nélkül kívánja bemutatni, hogy a korabeli énekszerzők között Batizi elismert helyet foglalt el.

Peregrináció

A kor szokásai szerint, mivel itthon nem volt egyetem, a tanulni vágyó diákok külföldi egyetemeken folytatták tanulmányaikat. Batizi 1541. március 19-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre. Az anyakönyvbe mint Batizi Ungarus] írta be a nevét. A wittenbergi egyetem, legfőképpen két fiatal professzorának, Luthernek és Melanchtonnak köszönhetően volt népszerű. A középkori oktatási rendszerhez képest új szellemiségű célkitűzésekkel vonzották magukhoz a diákokat, többek között a humanista filozófia és a megújított teológia eszméivel. Melanchton egyik datálatlan, Perényi Jánoshoz intézett levelében egy András nevű magyar tanulót említi és ajánl Perényi figyelmébe, aki szerény magaviselettel Wittenbergben a bölcseleti és hittani tudományokat elvégezte. A wittenbergi diáknévsor alapján ez az András nevű ifjú csak Batizi lehetett.

Hazatérése után Tokajon folytatta munkásságát. Majd Szatmár környékén lett lelkész. Az első erdődi zsinat aláírói között szerepel a neve. Ezt a zsinatot Drágffy Gáspárnak, Erdőd földesurának özvegye, Somlyai Báthory Anna hívatta össze 1545. szeptember 20-ra. A zsinat tizenkét pontban foglalta össze az összegyűlt lelkészek protestáns szellemű nézeteit. Ezekből kiolvasható, hogy a reformáció ágai a kezdetek idején még nem váltak el, ugyanis – mint az várható is volt a jelenlevőktől, akiknek zöme egykori Wittenbergi Luther-tanítvány volt – az úrvacsora kérdésében Luther és Bullinger nézeteit fogadták el.

Batizi, a kátéíró

Ugyanez jellemző Batizi két kiadásban megjelent kátéjára. Keresztyéni tudományokról való rövid könyvecske címen 1543–1544 körül Krakkóban adott ki egy evangélikus-lutheránus szellemű katekizmust. Ebből a kiadásból csak egyetlen lapot ismerünk. Sziládi Áron vette észre, hogy e mű 1555-i kolozsvári kiadásának ajánlásában Georg Hoffgreff azt írta, hogy az újranyomáshoz olyan kiadást használt, amelyen nem volt feltüntetve nyomdász neve. Mivel pedig az ismert legkorábbi, 1550-i kiadáson Lazarz Andrysowic neve szerepel, egy 1550 előtti kiadásra következtetett, melynek Batizi életrajzi adatait figyelembe véve 1542 és 1545 között Krakkóban kellett megjelennie. A mű töredékét 1911-ben Divéky Adorján a Gálszécsi-énekeskönyv első ívével együtt egy 1547-i krakkói városi számadáskönyv kötéstáblájából áztatta ki. Meghatározni azonban nem tudta, és azt sem vette észre, hogy a töredék két különböző nyomtatványból származó, összetapadt darabból áll (MKsz 1911: 12-13). Varjas Béla a fakszimile alapján megállapította, hogy a Diváky által bemutatott 2. ábrán Ozorai Imre De Christo című műve 1546-i kiadásának Q2b lapjáról, míg az 1. ábra Batizi katekizmusának D1a lapjáról való töredék látható. Az utóbbi szövegében teljesen megegyezik Batizi műve 1555-i kiadásával, betűtípusa és szedése azonban más.

Batizi András evangélikus katekizmusát 1555-ben újra kiadták. Ennek a címlevél után közölt előszavában (Minden olvasónak és keresztyén atyafiaknak Batizi András) Gálszécsi Istvánról mint halottról, Dévai Bíró Mátyásról pedig mint élőről emlékszik meg. Mivel pedig Gálszécsi 1543-ban már nem élt, Dévai pedig 1545. június előtt meghalt, Batizi katekizmusa első kiadásának az előző tanúsága szerint 1544-ben vagy 1545 első felében kellett megjelennie – a betűtípusok alapján – Hieronymus Vietor műhelyében.

A káté főrészében Batizi a Mester és Tanítvány közötti párbeszédekben, kérdés-felelt formában az evangélikus hit alapvető tételeit foglalta össze:

(1) A keresztségről – (2) Az Istennek törvényéről és a tízparancsolatokról – (3) A hitről – (4) A hitnek ágazatairól – (5) A jó cselekedetekről – (6) Az imádságról – (7) A Miatyánkról – (8) Az Úr Krisztus Jézusnak szent vacsorájáról – (9) A kommunikálókról (úrvacsorázókról) – (10) A miséről.

Katekizmusa Luther kátéját követi. Az ajánlást még Wittenbergben írta és a kéziratot is ott adta át (Dudlig) Kristóf bártfai magyar könyvkereskedőnek, aki kapcsolatban lehetett a krakkói Hieronymus Vietorral, az első kiadás nyomtatójával. E második kiadás Lazarz Andrysowic műhelyében készült, aki 1550-ben feleségül vette Vietor özvegyét és vezette annak műhelyét. A mű különböző kiadásainak szövegét Szilády Áron hasonlította össze.

Batizi Andrásról 1546 után nem találunk írásos adatokat. Alapos felkészültsége után a Perényiek és Drágfiak birtokain működve hasznos eszköze volt az elterjedő protestantizmusnak, művei által pedig protestáns irodalom- és egyháztörténetünk kimagasló személyiségévé vált.

Dr.Király Lajos

A szerző református lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese, a sárospataki Tokaj-Hegyalja Egyetem egyetemi docense