Hol kezdődik a boldogság?

| július 15, 2024 | |

Guus Kuijer: Minden dolgok könyve című kötetének ajánlója.

 

Véleményem szerint Guus Kuijer a nem mindennapi írók közé tartozik, hiszen ugyanolyan komolysággal fordul a fiatal olvasóihoz, mint a felnőttekhez. Guus Kuijer egy olyan ifjúsági regényt írt, amely úgymond „felnőttes” témákat tár a gyerekek elé, mindezt úgy, hogy számukra is emészthető, feldolgozható legyen. Nem kerüli el a kényes témákat, aktuális társadalmi kérdéseket, hanem ezen keresztül elfogadásra tanít. 2012-ben elnyerte a világ legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalmi díját. A könyvet a Kolibri Kiadó a Magasfeszültség emblémával látta el. Ilyen emblémákat olyan könyv borítójára illesztenek, amelyek húsba vágó történeteket dolgoznak fel. Ez akár lehetett volna egy 12-es karika is, de a kiadó egy új jelzést alkotott erre a célra. A magasfeszültség matrica többet jelent, mint egy 12-es karika, az ilyen könyvekről érdemes, fontos, sőt kell is beszélni. Ezeket a kényes témákat nem lehet a szőnyeg alá söpörni. 

A Minden dolgok könyve című regény 10 rövid fejezetből áll, melyek időrendi sorrendben követik egymást. Témái a boldogságkeresés, bátorság, családon belüli erőszak. A történet főszereplője Thomas, egy 9 éves kisfiú. Szüleivel (mama és apa) és nővérével, Margot-val él egy házban. Thomas mindent lejegyez a naplójába, a Minden dolgok könyvébe, hogy el ne felejtse. A naplóírás nyugtatja meg, amikor apja elveri, vagy mikor az anyja szomorúságával, bánatával érez együtt. Az írás erőt ad Thomasnak, és segít abban, hogy olyan emberré váljon amilyen mindig is szeretett volna lenni: boldog. Nem is kérdés számomra, hogy a könyv egyik központi témája a boldogságkeresés és a boldogság utáni vágy. Mindannyian (kicsik és nagyok egyaránt) ezt keressük, ennek az elérése törekszünk. Thomas nincs szerencsés helyzetben, édesapja rendszerint megveri őt is, és feleségét is. Egyik kedvenc idézetem szeretném itt megosztani a könyvből: „Az angyalok az égben a szemük elé kapták a kezüket, és hangos zokogásban törtek ki, mert mindig ezt csinálják, ha egy férj megveri a feleségét. A földre mélységes szomorúság ereszkedett.” – I. fejezet, 18. oldal. Ez az idézet is sugallja azt, hogy mennyire szörnyű dolog az, ha egy férj veri a feleségét. 

A könyvben nagyon erős motívumként jelenik meg a vallás, főleg abból a nézőpontból, ahogyan az apa értelmezi. Az első fejezetben például azért veri meg Thomast, mert az istentiszteleten félreértett egy zsoltárt és rosszul énekelte. Ez teljesen természetes, ha a templomban mindenki énekel, nem könnyű tisztán hallani a sorokat, ezért nem érdemel verést senki. Egyértelmű, hogy az apa rosszul értelmezi a Bibliát. Mindent szó szerint értelmez, és aki nem úgy cselekszik, ahogy az meg van írva (szó szerinti értelmezés szerint), az rossz ember. Erre nagyon jó példa a könyvben az a rész, amikor kijelenti, hogy Isten úgy rendelte el, hogy a férfinak hatalma van a felesége felett, és ha az nem úgy viselkedik, ahogy kell, akkor joga van a férjnek kemény kézzel móresre tanítani a feleséget. Másik nagyon jó példa erre az a jelenet, amikor Pi néninek azt mondja, hogy márpedig Isten elrendelte, hogy a férfiak nadrágot hordjanak, a nők pedig szoknyát. Az apa gondolkodása és viselkedése egy kis haragot, dühöt váltott ki belőlem a történet olvasása közben. Felháborított az, hogy valaki, aki ennyire vallásosnak hiszi magát, hogyan viselkedhet így. Felvetette bennem a kérdést, hogy vajon mi lehetett az, ami elvakította és ilyen nézeteket alakított ki benne. Minden napnak a kötelező része a Bibliából való felolvasás, számára az az egyetlen forrás, ő ugyanis minden könyvet elítél, ami nem a Biblia. Óvatosságra inti gyermekeit például a házi olvasmányokkal kapcsolatban is. Az apa Isten földi helytartójának képzeli magát, és nem veszi észre, hogy épp a keresztény értékekkel ellentétesen cselekszik, miközben teljesen elidegenedik családjától. Thomasra nagy hatással van a szomszéd néni, ő tanácsolja neki, hogy nem kell félnie:

„– Tulajdonképpen mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? – kérdezte.
– Boldog – felelte Thomas. – Boldog szeretnék lenni.
[…]
– Ez átkozottul jó ötlet! És tudod, mivel kezdődik a boldogság? Azzal, hogy megtanulsz nem félni.”

Ez a beszélgetés Van Amersfoort néninél zajlik, aki meghívja Thomast egy pohár málnaszörpre, amiért segített neki behordani a csomagjait. Thomas félt eddig a szomszédban lakó nénitől, mert boszorkánynak mondták, de gyorsan kiderül, hogy valójában milyen kedves asszony. A könyvben különösen tetszett nekem az a boszorkány megnevezés minden olyan emberre, aki boldog, vagyis megtanult nem félni. Van Amersfoort néni az elindítója a változásnak, és nagy hatással van a további történésekre.

Margot kezdetben nem volt egy lényeges szereplője a regénynek, Thomas együgyűnek és butácskának tartotta nővérét, ám ahogyan haladunk a könyv közepe felé, Margot egyre inkább lényeges szereplővé válik. Olyat tesz, ami talán a könyv csúcspontjának tekinthető, ami a feszültséget illeti.

Pi néni a bátorságot, tettre készséget szimbolizálta számomra. Szerintem ő egy erős nő, aki ki mer állni magáért. Megjelenése a regényben sok eseményt elindít.

Anya és Thomas kapcsolata nagyon meghitt, közöttük hatalmas a szeretet, folyamatosan védeni próbálják egymást. Kedvenc jeleneteim közé tartozik, amikor este lefekvés előtt Thomas puszit akar adni az anyukájának. Thomas édesanyja odanyújtja arcát, mire Thomas a másikat kéri, mert a pofont arra kapta, és ő azt szeretné megpuszilni. Bár Thomas még csak 9 éves, nem az fáj neki a legjobban, hogy az apja őt megveri, hanem az, hogy az anyukáját bántja. Úgy gondolom, hogy az a kapcsolat, ami Thomas és édesanyja között van, a szülő-gyerek kapcsolat mintapéldája lehet.

A regény különlegességei közé tartozik az, hogy Thomasnak időről időre látomásként megjelenik Jézus. Nagyon érdekes az, hogy Jézus nem úgy jelenik meg, mint egy mindentudó, hanem mint egy hétköznapi ember. Például nem tudja, hogy miért nem érzi magát jól Thomas és azt sem, hogy mi történik otthon.

A könyv engem teljesen magával ragadott. Rövid terjedelmű regény, viszont annál több mondanivalója van. Minden üzenete úgy van megfogalmazva, hogy a gyerekek számára érthető legyen. A családon belüli erőszakról sokat beszélünk, mégsem eleget. Talán az, aki egy ilyen erőszaknak az áldozata, erőt meríthet ebből a könyvből, aki nem, az pedig segíthet megérteni azoknak a viselkedését, akik áldozatok. A történet izgalmas, tele rejtélyekkel és váratlan fordulatokkal. A szereplők mind különleges karakterek, akik színessé teszik a regényt. Komoly témája ellenére a humor is megjelenik a könyvben. Ki ne mosolyogná meg Pi néni viselkedését, vagy azt, hogy hogyan érti félre Thomas a zsoltár sorait. A párbeszédek nagyon jól követhetőek, illetve az is jól kitűnik, amikor Thomas gondolatairól olvasunk. Nekem ez a könyv bátorságot adott, és még inkább megerősítette bennem azt, hogy a boldogság valóban ott kezdődik, hogy az ember megtanul nem félni. Nem fél belevágni új dolgokba és esélyt ad magának a kibontakozásra, szembenéz a problémával és keresi a kiutat.

Szívből ajánlom ezt a könyvet az ifjúságnak és a felnőtteknek egyaránt. A történet elgondolkodtató, izgalmas, fordulatokkal teli és tanulságos.

 

Lizenbold Mária-Elizabet írása