A Szamos Diákirodalmi Kör Napok 2024 rendezvénysorozat egyik része volt a Szatmárhegyi Általános Iskolában megrendezett Gyerekirodalom az oktatásban, avagy hogyan neveljünk olvasásra? kerekasztal-beszélgetés, melyen egyetemi oktatók, egyetemisták, a szatmárhegyi iskola tanítói és diákok vettek részt. A beszélgetést Besenyődi Judit, a BBTE bölcsészkarának mesterszakos hallgatója, a Szamos Diákirodalmi Kör elnöke moderálta.

Besenyődi Judit felvezetőjében elmondta, hogy a szöveggé válás igénye a kezdetektől fogva az emberben van. Ez egyfajta evolúciós szükséglet, hiszen nagyjából a kommunikáció kialakulása óta szeretnénk elmondani, hogy mi foglalkoztat bennünket, illetve nyomot hagyni magunk után, ezzel egy kicsit csapdába csalva az időt és emléket, emlékezetet állítani tetteinkről gondolatainkról, tapasztalatainkról. Az irodalomnak tehát egyfelől az emlékezet lehet a célja, mely nem csupán a történet szintjén létezik, mivel a szövegek is emlékeznek egymásra. Ilyenként azt is mondhatnánk, hogy az irodalom célja életstratégiák átadása. Ugyanakkor olvashatunk önmagunk szórakoztatására is, vagy egy fantasyt azért, hogy kiszakadjunk a világból egy másik világba csöppenve bele és még sorolhatnánk a műfajokat. Érdekes, hogy mostanában egyre többet beszélünk arról, hogy a gyerekek nem nagyon olvasnak. Ennek egyik oka lehet, hogy eltávolodunk ezektől a menekülési lehetőségektől, amit az irodalom tud kínálni számunkra, elfelejtjük elmondani a diákoknak, mire való az irodalom. 

A beszélgetés egyik kérdése, hogy vajon miért történik ez, miért van az, hogy a gyerekek nem szívesen olvasnak? 

Besenyődi Judit abban látja elsősorban ennek a csíráját, hogy nem fordulunk már úgy a diákokhoz tanárként, hogy olvasókká neveljük őket. Kompetenciákat fejlesztünk, de ízlést nem mindig. Egy adott ponton pedig oda fajul a helyzet, hogy a tanárok arra vannak szorulva, hogy bármilyen eszközt és stratégiát képesek bevetni, csak rávehessék a gyerekeket az olvasásra. Besenyődi Judit ezzel nem ért egyet. Egy szempontrendszert kell felállítania magában az oktatónak, mely alapján kiválaszthatja az órai feldolgozásra szánt műveket, hogy azok olvasóvá neveljék a tanulókat. Ezekre a szempontokra szeretne rávezetni az alábbi beszélgetés, segítséget nyújtva azzal kapcsolatban is, hogy a kortárs szövegekben mi hasznos és mi kerülendő, tehát problematikus. 

Meséinknek és a legendáinknak van egy nagyon ősi síkja, kipróbált terepe. Olyan mélységekben és szimbolikával tárják fel a helyzeteket és az emberi lélektant, hogy kiforrott alapot biztosítanak korunk szerzői számára is.  Ez a fajta célzatosság ma is nagyon fontos, főleg a fiatal generációknak szánt művek kapcsán. A kortárs irodalom visszanyúlik ezekhez a célokhoz, azonban tanulmányozni kell, mi az, ami miatt néha mégis elcsúsznak a jelentések, mitől lesz valami ponyva a gyerekirodalomban. A szerzők elkezdtek fogyasztásra szánt irodalmi termékeket készíteni, és nem feltétlenül értékeket. 

Lakatos-Fleisz Katalin egyetemi oktató három téma felé fűzte tovább a gondolatmenetet. Nem közhely, tényleg igaz az, hogy a gyerekek nem olvasnak, bár azt is mondják és annak is érdemes utánajárni, hogy a gyerekek manapság többet olvasnak, csak telefonon elérhető szövegeket, de nem olvasnak el figyelmesen egy-egy irodalmi művet. Mi a különbség a sok rövid szöveg telefonról történő olvasása és a pedagógiailag elvárt irodalmi művek olvasása között? Az, hogy az utóbbi olvasási típus egy szervezett, fegyelmezett, erőfeszítést kívánó tevékenység még akkor is, ha nagyon szórakoztató, mert azt az örömet az olvasásban egy kisgyerek vagy egy nagyobb gyerek csak akkor tudja magáévá tenni, ha már az első lépcsőfokon összpontosít. Megteszi azokat a minimális lépéseket, hogy amikor olvas, nem teszi le a könyvet, ha üzenetet kap a telefonon, hanem elmélyül a szövegben. Ha ezt megtanulja és betartja, akkor jut oda, hogy az irodalmi művek szépségeit át tudja magába transzponálni. Ez nagyon nagy súlyt helyez a pedagógiára. Fel kell venni a versenyt az okostelefonokkal és más eszközökkel, ki kell találni, milyen szövegekkel lehet megszerettetni az olvasást. Nagy probléma, hogy tele vagyunk giccsekkel. A ponyva már nem csak ponyva. A fogyasztási kultúra a legkisebb ellenállás irányába megy. Mindent azonnal befogadni, ezért a minőség igencsak alacsonyra sikerül. Ez ott van körülöttünk mindenhol. Egy felnőtt ember is, amikor filmeket néz, leggyakrabban a giccseket választja, nem keresi az értékeket. A kisgyerek ebbe nő bele. Az volna a kulcs – ez nem könnyű –, hogy egy olyan középutat találni, hogy legyen vonzó az az irodalmi mű a gyerek számára, de ne legyen egy szint alatt. Erre nagyon jók a mesék. A gyerek élvezi a meséket, mert az ő lelki alkata arra van beállítva, hogy a mesék által szeresse meg az olvasást. A meseolvasás időszakában a gyerek még nincs elrontva. A gyereknek minél korábban kell mesélni, népmeséket, nem pedig kortárs meséket. Nagyon sokan írnak gyerekeknek szánt kortárs történeteket, verseket, de ezek nem mindig érik el az irodalmi szintet, ami nem hasznos a gyerek számára a fejlődés szempontjából. A népmese ad egy alapot, melyre építhet és egy magasabb szinten fejlődhet tovább, és nem fog elveszni a giccsek tömkelegében. Nagyon fontos, hogy van illusztrálva egy gyerekkönyv. A rossz illusztráció elveszi a szöveg súlyát. Az, hogy ma már jobban hisznek az emberek a pszichológusnak mint az irodalomkritikusnak azért van, mert a gyerekirodalomban szinte nincs is irodalomkritika. Ha megjelenik egy kortárs író könyve, kötelező, hogy kritika jelenjen meg rója. Ezt nem mondhatjuk el egy gyerekkönyvről. Szükség lenne olyan véleményekre a gyerekirodalommal kapcsolatosan, melyekre érdemes hallgatni. A könyv piaci termékké vált, számtalan könyv jelenik meg, kellene egy eligazító, hogy mit, miért érdemes olvasni. Az irodalmárok azt látják, hogy nem trendi gyerekkönyvekről írni. 

Besenyődi Judit két dologhoz kapcsolódott. Mi van ha egy giccsekkel teli könyv nagyon felkapott lesz? Vannak, akik olvasnak giccses könyveket, nagyon sok ilyen könyvet díjaknak is, kiosztanak jutalomkönyvként, nem biztos, hogy ezekkel jó irányba terelik az olvasót. Mindemellett pedig a gyerekirodalom kapcsán nagy szavuk van a szülőknek is, gyakran olyan műveket kanonizálnak, amelyek nem képviselnek értéket vagy kifogásolhatók bizonyos szempontból. Ezért a tanár felelőssége még nagyobb, tudja-e kezelni ezeket a helyzeteket. 

Albu-Balogh Andreának, a Partiumi Keresztyén Egyetem adjunktusának két dolog jutott eszébe Besenyődi Judit felvezetéséhez kapcsolódva. Az egyik a multimediális tanítási módszerek alkalmazása. Ma már követelmény, hogy a pedagógusok minden eszközt használjanak már az óvodában is. Nagyon sok hangzó anyag, okostábla van. Ezek használata egy bizonyos szintig rendben van, végül is a mai gyerekek már másként szocializálódnak mint mondjuk harminc évvel ezelőtt. Ott látható egy veszély – kapcsolódva a gyermekirodalomhoz és az olvasásra történő neveléshez –, amikor az eszközök túlságosan átveszik a szerepet. Ilyen esetekben a gyereket olyan sok inger éri, hogy hozzászoknak, hogy csak így tudnak tanulni és figyelni. Előírás, hogy ha egy óralátogatásra megy valaki – legyen az bármilyen szint –, valamilyen eszközt kell használnia a pedagógusnak. Ha a módszer és az eszköz vezet, akkor háttérbe szorul az a cél, hogy a gyereket hozzásegítsük, hogy tanuljon meg olvasni. Ez nem csak azt jelenti, hogy el tudja olvasni a szöveget, hanem értse és élvezze azt. Ha nem ez az elsődleges cél vagy ezt elfeledjük, akkor alakul ki az a helyzet, hogy felnőnek nemzedékek és nem lesznek olvasó emberek. Egy veszélyt jelent ezeknek az eszközöknek az előírása. A szülőkön is látszik, hogy könnyebb sokszor a gyereket leültetni a tévé vagy a videó elé, mint olvasni neki. A kisgyerekes szülők küszködnek azzal, hogyan kössék le a gyerek figyelmét, ez nem olyan egyszerű, pláne ha a társai folyton mesét néznek és nem mesét olvasnak. A szülőknek nincs könnyű dolguk, de fontos a szereplők. Ezzel kapcsolatosan a pszichológusok elég sok mindent letettek az asztalra, amiből meg lehet tanulni, hogyha a szülők nem olvasnak a gyereknek, akkor a gyerek felnőttként nehezen lesz olvasó ember. Ha szerencséje van és az iskolában olyan pedagógusai lesznek, akik rá tudják venni a diákot az olvasásra, akkor még van esély. Ehhez mindenképpen kell egy felnőtt segítsége. A felnőtteknek minden szinten nagy felelősségük van. A felnőttek kellene kitaláljanak dolgokat, hogy olvasóvá tegyék a gyerekeket. Ezekről a nagyon egyszerű emberi gesztusokról nem kellene lemondani, hanem egyszerűen csak körbeülni és megpróbálni mesélni, meséltetni, olvasni. Ezek alapemberi viselkedési formák is. Ez nem olyan dolog, amit nagyon ki kell találni valahonnan, hanem ez az emberből természetszerűen jön. Ezek az emberi alap viselkedési formák sokszor nagyon fontosak. A másik dolog a minőség kérdése. Nemrég néztem át az erdélyi gyermek- és ifjúsági irodalmat. Tény az, hogy nagyon szép és nagyon jó gyermekkönyveink vannak. Nagyon jó könyv Balázs Imre Józsefnek a Hanna hintája. Nem véletlen, hogy a kötet több versét megzenésítette a Kaláka együttes. Az ilyen könyveket kell eljuttatni a gyerekekhez akár szülőként, akár pedagógusként. A kiskamaszoknak szól Szabó Róbert Csaba: Vajon Nagyi sorozata. Nagyon mai szituációkat dolgoz fel, kalandos, mesés jellegű, valamennyi gyerek, aki városról falura megy nagyszülőkhöz, nagyon át tudja érezni a helyzetet. Arról is szó van ezekben a történetekben, hogyan viszonyulnak a gyerekek a szülőkhöz és a nagyszülőkhöz. Előjönnek generációs problémák is, például, hogyan lehet partner a nagymama a problémamegoldásban. A nagyszülő tudhat olyan dolgokat, melyeket a szülő nem tud. Szintén Szabó Róbert Csabának jelent meg az Újratöltés című ifjúsági kalandregénye. Nagyon jó könyvei jelentek meg Zágoni Balázsnak is. Ezeket a regényeket kell olvasni és megtalálni, visszatalálni azokhoz a nagyon ősi alap emberi dolgokhoz, mint a beszélgetés. Attól nem fog olvasóvá válni valaki, hogy okostáblán nézi vagy olvassa a tartalmakat, hanem inkább attól, ha egyfajta mesélési szituációba hozzuk a gyermeket. 

Medgyesi Beáta tanítónő szerint nagyon fontos a család szerepe. Azok a gyerekek, akik úgy nőnek fel, hogy az anyukájuk mesét olvas nekik, majd a kezükbe adja a könyvet, hogy olvassanak, később is olvasók maradnak. Szatmárhegyen már az óvodában nagyon sok mesét olvasnak az óvónők a gyerekeknek. Medgyesi Beátának második osztályos tanulói vannak, a Kreatív Kiadó kiadványait használja fel az oktatáshoz. A diákok délutáni foglalkozásban is részesülnek, és észrevehető, hogy nagyon sok tanuló, ha hamarabb befejezi a tanulást és a házi feladat megírását, előveszi a meséskönyvet és olvas. 

Muntán Antal tanító azt tartja szomorúnak, hogy a tanulók miután átmennek ötödik osztályba, többet nem olvasnak. Ebben szerepet játszik az is, hogy negyedik osztályig nem szabad telefont használni, ötödik osztálytól már engedélyezett. Nagyon sok diák nem találja vonzónak a könyvet, mert úgy gondolja, hogy a telefonból mindent megtud, ami csak érdekli. 

Hága Jázmin diák úgy látja, a diákok nem azért nem olvasnak, mert nem szeretik a könyvet, túl soknak találják, sok időt kell ráfordítani, hanem rossz a megközelítés. Ötödik osztálytól nem úgy közelítenek a diákhoz a szülők és a pedagógusok, hogy leülnek a gyerek mellé, biztatják, hogy nézze meg a könyvet, olvasson bele, ha tetszik akkor olvassa el. A házi olvasmányokat kötelezik, melyeknek a nyelvezete nehéz a gyerekek számára. Nem az a cél, hogy a diáknak legyen olvasásélménye, hanem már úgy kezd hozzá az olvasáshoz, hogy minden apró részletet rögzítsen, mert jön az elemzés és nem lehet tudni, mit fognak kérni. Jázmin nagyon sokat olvas, nagyon sok témában, az olvasás hatására kezdett el írni. A számonkérésre jó megoldás lenne a beszélgetés, melyen el lehetne mondani, melyik fejezet tetszett, melyik karakter, miért tetszett vagy nem tetszett a könyv. Az ilyen beszélgetésekből kiderülne, hogy ki olvasta el a könyvet, kit milyen téma érdekel és kinek ki a kedvenc írója. Az érdeklődés függvényében lehetne ajánlani újabb olvasmányokat. 

Loga Szilárd diák kicsi kora óta olvas rendszeresen. Előbb a szülei olvastak számára nagyon sokat, majd elkezdett egyedül olvasni. Nagyon jól viszonyul az irodalomhoz, szeret írni és verset mondani, ez mind az olvasásból jött. Egyik kedvence Geronimo Stilton volt. Második-harmadik osztályos korában már kiolvasott egy egész könyvet vakációban, mert tetszett a témája. A diákok kedvét az olvasástól a kötelező olvasmányok veszik el. Ha valaki nem olvassa el a kötelező olvasmányokat, az következményekkel jár. Zágoni Balázs: A Gömb című könyvét Szilárd karácsonyi ajándékként kapta. Elolvasta az első részt úgy, hogy szinte le se tudta tenni a kezéből. Amikor megtudta, hogy van második rész, azonnal megrendelte, azt is nagyon hamar kiolvasta. 

Bozsó Bíborka diáknak a tanító nénije negyedik osztályban bevitt a tantervbe olvasóórákat, ennek az volt a célja, hogy minden tanuló vihetett egy könyvet, azt olvashatta egy órán keresztül. Bíborka akkor még nem szeretett olvasni, bár Bogyó és Babócán nőtt fel. Az igazi olvasást Leiner Laurával kezdte, akinek az írásai ma már nem tűnnek számára minőségi olvasmányoknak. Tizenegy-tizenkét évesen élvezte, ma már kevésbé. Egyetért azzal, hogy a Tik-Tok nagyon rossz hatással van a gyerekekre, mert lerövidíti a koncentrációs képességüket. 

Összességében elmondható, hogy rengeteg múlik az eszközeinken és céljainkon, amikor olvasásra neveljük gyermekeinket, diákjainkat – fejtette ki Besenyődi Judit. – Számba kell vennünk gyorsuló világunk hatásait, választási lehetőségeket, alternatívákat kell kínálnunk a tanulók számára, oda kell figyelnünk az ő igényeikre is és mindeközben nem elfelejteni a minőség kritériumát sem. Fontos lenne egy megbízható kritikusi hangvétel a válogatásban, a szülők számára ez lehet akár a pedagógus. Folyamatként kell elgondolnunk az olvasóvá válást, mely nem a betűk megtanulásával kezdődik, hanem sokkal korábban, és meg kell tanulnunk a magunk javára, a megfelelő mértékben használni a technika által kínált lehetőségeket, hogy ne szoktassuk el őket a könyvtől sem. Mégis talán a legfontosabb, hogy igényesek legyünk és erre tanítsuk diákjainkat is, hogy ne elégedjenek meg az egyszerű, könnyen olvasható, giccses tartalmakkal, hanem irodalmi értékkel rendelkező szövegeket fogyasszanak.