Kitolódott a pályaválasztás ideje, a fiatalok később kezdenek pénz keresni, több egyetemet is elvégeznek, mielőtt munkába állnának. Nem érzik sürgetőnek a pályaválasztást, de mivel rengeteg lehetőség közül válogathatnak, ami például a szüleik és főként a nagyszüleik korosztályának nem adatott meg, sokszor elvesznek a lehetőségek között, mutatott rá Bartha Krisztina, a Nagyváradon élő nyelvész, pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, iskolai tanácsadó, tréner, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa.

— Érettségi és felvételi idején a fiatalok nagyobb része már tudja, hogyan szeretné folytatni az életét, hol szeretne továbbtanulni vagy munkát vállalni?

— A tapasztalatom az, hogy a mostani generáció esetén egyáltalán nem egyértelmű, hogy érettségi ideje alatt már tudják a diákok, hogyan tovább. Sőt, sokszor találkozom olyan egyetemista hallgatókkal, akik azért jönnek pszichológiai tanácsadásra, mert tisztázni szeretnék magukban, hogy jó úton haladnak-e, jó döntést hoztak-e, amikor egy bizonyos szakra jelentkeztek. Az, hogy mostanában kitolódott a pályaválasztás ideje, nem meglepő, hiszen a felnőtt élet elkezdése általánosságban is kitolódott: a fiatalok később kezdenek pénz keresni, több egyetemet is elvégeznek, mielőtt munkába állnának, kitolódott a családalapítás is. A másik ok, ami miatt egyáltalán nem érzik sürgetőnek a pályaválasztást a diákok, az az, hogy rengeteg lehetőség közül válogathatnak, ami például a szüleik és főként a nagyszüleik korosztályának nem adatott meg, így sokszor látom, hogy elvesznek a lehetőségek között.

— Mi az, amire mindenképpen oda kell figyelni ebben az időszakban?

— A legfontosabb az, hogy sikerüljön az érettségi. Akkor is, ha nem tisztázott, hogy mi a következő lépés, az érettségi megszerzése ma már alap. Ebben az időszakban kicsit érdemes is félretenni a továbbtanulás kérdését (ha korábban nem született döntés) és csak az előttük álló kihívásra koncentrálni. Aki most lép majd 12. osztályba, annak még van ideje többféle szempontot mozgósítani. Bár a kamaszok éppen abban az időszakban kényszerülnek pályaválasztásra, amikor az önértékelésük és a reális önismeretük mélyponton van, mégis igyekezni kell végiggondolni, hogy milyen erősségei és hiányosságai vannak képességek, készségek, tehetség terén, mivel szeret foglalatoskodni, van-e hobbija és abból kiindulva elindulhat-e valamilyen szakma irányába. Ebben az időszakban a szülőknek is érdemes ébereknek lenniük, segíteni, irányítani, jelen lenni a gyermekük számára a helyes irány megválasztásában, mivel ők kamaszként nem feltétlenül tudnak reálisan gondolkodni önmagukról. Ez nem jelenti azt, hogy erőltetni kell valamilyen irányt, hiszen a későbbiekben a legfontosabb az lesz, hogy felnőttként olyasmivel foglalkozzunk, amit szeretünk csinálni. Azon a területen érünk el a legnagyobb sikereket, amit szeretünk, hiszen abban vagyunk a legmotiváltabbak. A szülőknek a helyes énkép kialakulását érdemes segíteniük, illetve pozitív visszajelzést adni a gyermeküknek, amikor látják, hogy miben tehetségesek.

— Fontos az életpálya modell, vagy mindenki a saját útját kell bejárja a saját elképzelései szerint?

— A példaképek és az életpálya modell egyaránt nagyon fontosak lehetnek. Sajnos napjainkban nem mindig láthatóak a valóban értékes életpályák, ehelyett a hangos, csillogó, látványos karriert befutott, sokszor felületesen élő, gondolkodó személyek válnak vonzóvá a fiatalok számára. A modellt nagyon szorosan követni vagy utánozni azonban rizikót is rejt magában, ugyanis egyrészt a követendő példakép életét többnyire nem ismerjük eléggé ahhoz, hogy egyértelművé váljon számunkra, hogy milyen módon jutott el ő a kívánt célig, mit kellett feladnia a sikerek eléréséhez, milyen motívumok vezérelték, mekkora tehetsége van, kik voltak a segítői, milyen lehetőségeket kapott stb. Így nagyon nehéz lépésről lépésre követni az ő életútját. Másrészt a mi egyediségünk és képességeink értékesebbek annál mint, hogy megelégedjünk a modell szoros követésével. Ilyen értelemben egy-egy mástól ellesett képesség fejlesztése, egy jó ötlet, néhány viselkedésbeli minta átvétele elegendő ahhoz, hogy onnan a saját egyéniségünk, temperamentumunk, motivációk és értékrendünk mentén, a saját ötleteink megvalósítása felé irányuljunk.

— Mit jelent sikeresnek lenni?

— Sikeresnek lenni az én elképzelésem szerint azt jelenti, hogy a kitűzött céljainkat elértük és a feléjük vezető utat is élveztük. A sikeres ember új és új célkitűzéseket fogalmaz meg és azért nem fárad bele, mert motivált és mert hatékonyan gondolkodik a céljairól, valamint az oda vezető útról.

— Milyen mértékben kell hangsúlyt helyezni az egyéni és közösségi sikerek elérésére?

— A legtöbbünk életében vannak egyéni és közösségi sikerek is, talán a legtöbb esetben nem is lehet őket különválasztani, hiszen az egyéni sikerek eléréséhez a háttérben sokan dolgoznak vagy olykor „csak” drukkolnak, de mindenképpen többen vannak jelen benne. Ugyanakkor, ha például egy munkahelyen valaki egyéni sikert ér el, az többnyire közösségi sikert is jelent. A jól működő csapatmunka és egy-egy közösség által elért eredménynek pedig minden csoporttag örülni tud és megtalálja benne a saját részét.

— Lehet-e sikereket elérni, álmokat valóra váltani fél tehetséggel, de erős kitartással?

— Kevesebb tehetséggel, de kitartással és szorgalommal lehet szép sikereket, akár álmokat is elérni. Természetesen ez azért függ az adott céltól, hiszen vannak olyan képességek, amelyek nagyobb mértékben velünk születettek, míg mások sokkal inkább fejleszthetők, tanulhatók. Például ahhoz, hogy kimagaslóan eredményes sportoló vagy művész legyen valakiből, elengedhetetlen, hogy először is tehetsége legyen, de az ő esetükben sem ér sokat a tehetség, ha nincs meg a motiváció, a kitartás és a szorgalom. Ugyanakkor ahhoz, hogy valaki sikeres jogász legyen az általános képességeknek (pl. intelligencia, memória, figyelem stb.) ugyan magasaknak kell lenniük, de a szakmai tudás megszerzésében mutatott kitartás, a motiváció, az érzelmi intelligencia sokkal hangsúlyosabban jelen kell hogy legyen, mint önmagában az adott pálya iránti tehetség.

— A saját mércénk szerint vagy a mások példája szerint küzdjünk a sikerekért? 

— A sikerek eléréséhez mindenképpen a saját értékrendünkből (becsület, tisztesség, igazságérzet, szeretet, empátia stb.) kiindulva érdemes a startvonalhoz állni. Ez fiatalként még eléggé instabil, az értékrend kialakulása fiatal felnőttkorra várható (el). Így ebben a korban még képlékeny az értékrendünk, többet hibázunk, tévutakon is elindulunk. Ilyenkor jól jön egy jó példa, egy szülői/baráti/mentori tanács. Később már sokkal jobban tudunk a belső iránytűnkre hallgatni, amit természetesen sok esetben a szüleink, pedagógusaink, egyéb hiteles példaképeink „állítanak be”.

— Milyen mértékben határozza meg a továbbtanulást a párkapcsolat, vagy a párkapcsolat a továbbtanulást?

— Erősen meghatározzák egymást. Rengeteg olyan fiatal jön hozzám, akik azt panaszolják, hogy megromlott a párjukkal a kapcsolat az egyetemi évek alatt, a továbbtanulásuk hatására. Olykor ilyenkor már a fizikai távollét is megalapozza azt, hogy egy kapcsolat nem marad működőképes, de sok esetben másról van szó valójában. Ekkor derülnek ki ugyanis az életmódbeli, értékrendbeli különbségek is, kitágul a világ a felek számára és egyértelművé válik, hogy valójában nem illenek össze. Sokszor egy közös pontból indulnak ugyan, de nagyon más irányba fejlődik az érdeklődési körük, személyiségük és emiatt szűnik meg a középiskolás évek alatt létrejött kapcsolat. Ezek fájdalmas szakítások, maga az élethelyzet is kimerítő, lelombozó, nehezen kezelhető, hiszen többnyire a szerelem, szeretet érzése még ott van, de már érzik mindketten (vagy legalább az egyikük), hogy nem tartható fenn hosszú távon a kapcsolat. Azért is fájdalmas ez, mert sokszor az élet későbbi szakaszáig is fennmarad a „mi lett volna, ha?” kérdés, mivel ezek a fiatalkori szerelmek csak részben beteljesültek, sok mindenre nem jut idő az együtt töltött életszakasz alatt, így nyilván marad egy nyitott kérdés a lelkünkben. Ha ez nagyon nyomasztó, akkor érdemes pár alkalommal szakember segítségével feldolgozni a szerelmi csalódást. Természetesen vannak szerencsésebb vagy szebben alakuló történetek, ahol a pár két tagja párhuzamosan tud haladni a szakmai életében, megtalálják a lehetőséget a kapcsolódásra, a mélypontokat jó kommunikációs készségeikkel kezelni tudják és megmarad a szerelem.

— A párkapcsolatot befolyásolja a továbbtanulás?

— Tudok esetekről, amikor az egyik szerelmes fél lemondott a továbbtanulási tervéről az új szerelem beköszöntése miatt. Ez hosszú távon a lehető legtöbb esetben megbosszulja magát. Később, amikor a párkapcsolati dolgok nem mennek felhőtlenül, ez rögtön érzelmi manipuláció alapjává válik, és mindkét fél számára, valamint a kapcsolat szempontjából is romboló. Egy jól működő kapcsolatban fontos egymás álmainak támogatása, egymás sikereinek az elősegítése. Fiatalon ez párhuzamosan is működik, azaz mindkét fél az egymással töltött idő mellett energiát, időt fordít a tanulmányaira is, később elképzelhető, hogy sorrendet kell felállítani pl. én lemondok a másoddiploma megszerzéséről a gyermekvállalás és a kisgyermeknevelés miatt és ezzel támogatlak téged a doktori fokozat megszerzésében, majd te fektetsz több energiát a család körüli tevékenységekbe, hogy addig én a céljaimat megvalósíthassam.

— Egy folyamatosan változó világban eljöhet egy olyan pillanat, amikor azt mondhatjuk: én már lassítok, van annyi tudásom és tapasztalatom, hogy megállom a helyem a munkámban, vagy örökös tanulásban kell élnünk?

— A rugalmasság, az új tudás, információ megszerzése iránti nyitottság úgy gondolom, jó, ha egész életünk során végigkísér, a tempó, ahogyan élünk viszont kétségkívül függ az életkorunktól, a lehetőségektől, amiket felkínálnak, a közegtől, amiben élünk és a személyiségünktől is. Eljöhet az a pillanat, amikor úgy érezzük, hogy megteremtettünk a magunk (és a családunk számára) egy olyan életminőséget, amiben már lelassulhatunk, megkaptuk azokat az elismeréseket, amelyekre vágytunk, elértük a kívánt sikereket és a kitűzött célokat és így lelassulhatunk. Fontos ebben a kérdésben önreflexiót gyakorolni, mivel a siker mértéktelen hajhászása, az egyre több pénz felhalmozása, előbb-utóbb kiégéshez, testi és lelki betegségek kialakulásához vezethet.