Felújított épület, megújult kiállítások: igazi élmény a múzeumlátogatás

| szeptember 18, 2024 | |

Az Európai Örökség Napjai alkalmából szeptember 20-án, pénteken 11 órától nyílik meg a Szatmár Megyei Múzeumban az Emberek – Sorsok – Történelem című állandó kiállítás második, történelmi és néprajzi része. Ebből az alkalomból kérdeztem dr. Szőcs Péter Leventét, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatóját.

 

 

– Milyen céllal épült a Szatmár Megyei Múzeum mai épülete és milyen funkciókat töltött be?

– A múzeum főépülete 1936-ban készült el, Szatmár megye prefektúrája székhelyeként. Addig Szatmár vármegye központja Nagykárolyban volt, a román közigazgatás idején született meg a döntés, hogy a vármegyeközpont költözzön át Szatmárnémetibe. Itt volt a vármegyei, később a megyei adminisztráció, 1949-től itt rendezkedett be a Román Kommunista Párt megyei bizottsága. Ez volt a megyeháza az 1980-as évekig.

Az épületet G. P. Liteanu bukaresti neves építész tervezte. Az épület stílusát a modernizmusba hajló, inkább a kortárs olasz építészet határozta meg, ezért lapostetős szerkezetű, nagy sima felületek jellemzik. Van egy monumentális hatása, sokan kommunistának tartják, de nem az volt a cél, hiszen húsz évvel a kommunizmus berendezkedése előtt készült.

Amikor felépült az új központban az új adminisztratív palota, átköltözött a pártbizottság, az épület üresen maradt, ekkor döntöttek úgy, hogy a megyei múzeum kapja meg. 1986-ban fejeződött be a költözés, addig a múzeum a Vécsey-házban működött mindenfajta kiállításával (régészeti, művészeti gyűjtemény), már akkor is kicsinek bizonyult az a terület.

– Milyen változást hozott az átköltözés?

– Az átköltözés után elkezdték készíteni az új, állandó kiállításokat. Ez nem ment gyorsan, mert szükség volt felújításokra és módosításokra, hogy az épület megfeleljen a múzeumi céloknak. 1989-ig nem készült el a kiállítás, 1990-ben pedig módosítani kellett a kommunista szemléletű kiállításon. 1990-ben avatták fel a régészeti alapkiállítást, egy országos kongresszust is tartottak, annak kapcsán fejezték be a kiállítás ezen részét. Utána létrehozták a történeti- és a néprajzi kiállítást is. Amikor én 1997-ben a múzeumhoz kerültem, ezek az alapkiállítások voltak, amelyek tulajdonképpen a korábbi – kommunista érában született – kiállítás jelmondatoktól, ideológiai terhektől megtisztított változata volt. Ott maradtak az installációk és a vitrinek, amelyek a régi kiállításhoz készültek. Ezt a kiállítást kellett később bővíteni, közben rengeteg történeti forrásanyag került elő, megnyíltak a levéltárak, több témához hozzá lehetett nyúlni. Az előtte lévő időszakban eléggé egysíkú szemlélet érvényesült. 1990 után a múzeumban is be lehetett mutatni a különböző egyházi intézmények történetét, a nemesi családok történetét, az etnikumok közötti együttélés történetét, kulturális személyiségek életpályáját. Régészeti ásatások szempontjából is rengeteg újdonság volt, fellendült a néprajzi gyűjtés is. 2002-ben megújult a régészeti kiállítás, 2005-ben a történeti- és a néprajzi kiállítás. Ekkor már be lehetett mutatni a megye és a város történetét, viszont ez egy olyan időszakra esett, amikor az anyagi források meglehetősen szűkösek voltak, az európai uniós alapok még nem indultak be, a saját források elapadtak, éppen csak a fenntartásra jutott pénz, ez meg is látszott a kivitelezés minőségén. Így is siker volt a megújult alapkiállítás, mert a helytörténetre fókuszált. A régészeti kiállítás is az életmódra fókuszált, a történeti és néprajzi kiállítás keretében enteriőröket rendeztünk be, a kontextusukba mutattuk be a múzeumi tárgyakat.

– Mi indokolta a múzeum felújítását?

– Telt az idő, az épület is öregedett, a kiállításon is látszott, hogy az új idők, a digitalizáció, a világítástechnika fejlődése szükségessé tette, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel. Lehetőség nyílt egy határ menti pályázat keretében, hogy a Szatmár Megyei Tanács és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat közösen ilyen kulturális célú épületek felújítására pályázzanak. Az Interreg pályázat keretében sikerült a felújításra és a kiállítások megújítására támogatást szerezni. A kiállítások koncepcióján sokat nem változtattunk, az az előzőnek maradt meg a helytörténet és a megyetörténet fókuszában, főleg úgy, hogy az életmódra koncentrálunk. A régészeti-, a néprajzi- és a történeti kiállítás is ugyanezt a logikát követi, például egy kovácsműhelyt rendezzünk be vagy egy őskőkori szállást. A régi témákat bővítettük egy természetrajzi kiállítással is, ahol megye jellegzetes élőhelyeit mutatjuk be: az erdőt, a vizes élőhelyeket és a réteket.

– A digitalizáció nem vonja el a figyelmet a valódi tárgyakról?

– Meg kell tartani az egyensúlyt. Nem mutatunk be mindent, hogy az online felületeken kimerítsük a témát, hanem a kiállítás témájához kapcsolódóan plusz információkat igyekszünk adni, 3D-s rekonstrukciókat készítettünk. Ha egy tárgyat kiállítunk, azt csak egy oldaláról tekintheti meg a látogató, de ha van egy 3D-s rekonstrukció, akkor egy digitális képernyőn meg lehet nézni több oldalból, ki lehet nagyítani, ez nagyon előnyös az apró leleteknél, ahol izgalmas kis részletek vannak, amiket szabad szemmel nehezen lehet észrevenni. Ugyanígy készítettünk animált képeslapokat, hogy megmozgatjuk az egykori utcák képét, ezzel is egy kicsit élénkebbé és emészthetőbbé tesszük a kiállítást. Ugyanakkor rengeteg QR-kódos tartalmat tettünk a kiállított tárgyak mellé. Például egy portré mellé oda van írva az illető személyiség neve, illetve a születése és halála éve, bővebbet egy QR-kódos szövegről lehet róla megtudni. A kiállított tárgyak bővebb magyarázatát is ilyen eszközökkel lehet elérni négy nyelven (román, magyar, angol és német). Át is lehetett volna esni a ló túloldalára, mindent megnézni képernyőn keresztül, de azt láttuk, hogy részben ez unalmas, otthon is meg lehet tenni, a digitális élmény mellett szinte minden modulban van olyan, ami kézzel érinthető, tapintható, kirakható, mozgatható.

– A múzeumpedagógiai foglalkozások a gyerekeket szólítják meg. Milyen sikerrel futnak ezek a programok?

– Legalább húsz éve csináljuk, csak nem annyira látható módon, mint az utóbbi években. Programokat fejlesztünk ki az egyszerű tárgy és kiállításnézés mellett, a kollégáink bizonyos témákat dolgoznak ki – főleg iskolás csoportoknak, korszakokra lebontva –, hogy a diákok elmélyítsék az ismereteiket. A diákok szeretik a csapatmunkát és a felfedezéseket, játékosan tanulnak, ez a játékos módszer sokat dob a múzeumlátogatási élményen.

– Mikor nyílik meg a teljes kiállítás?

– A természetrajzi, régészeti kiállításokat és a történeti kiállítás egy részét már június elsejétől lehet látogatni, szeptember 21-től, szombattól a második emeleti rész is megnyílik a látogatók előtt a történeti kiállítás második részével és a néprajzi kiállítással.