Sokszor beszéltem, írtam már arról, hogy miért Szatmárnémeti legnagyobb, gyakran védelemre, népszerűsítésre, több, hatékonyabb figyelemre, gondoskodásra, szeretetre méltó kincse a Szamos. Nagyon sok szempontból lehetne indokolni ezt a megállapítást, elemezve a folyó gazdasági, történelmi, kulturális, környezeti, katonai jelentőségét, fontosságát a századok során. Szólhatnánk arról, hogy Szatmárnémetihez hasonlóan miért pont a folyók mentén alakultak ki a különböző települések, városok, hogy használták az itt lakók a vizét mindennapi szükségleteikhez, szállításra, öntözésre, a település védelmére.

A hasznos folyó

A Somlyai (Somlyói) Báthoryak például a Szamos vízével folyatták körbe a várat a 16. században, egyfajta természetes, vízzel teli várárokként használva a folyót.

Most is megtekinthető a Művészeti Múzeum udvarán annak a hosszú csónaknak a megszenesedett maradványa, amelyhez hasonlókon annak idején a sót szállították a hegyekből a városba, ahol az először raktárba, majd eladásra került.

A mai napig horgásznak a Szamos vízében, de használták fürdésre, mosásra, valamint vízi sportok művelésére: úszásra, evezésre. Az árterület iszapos talaján virágzott a konyhakertészet, uszoda, strandok létesültek és a part menti fák mellett kitaposott ösvényeken gyakran és szívesen sétáltak a szatmáriak.

Csak sejteni lehet mennyi szennyet, szemetet, hulladékot mosott el a víz, ahogyan arról is csak homályos elképzeléseink vannak, hogy a távolabbi múltban hány ilyen-olyan, gyakran ideiglenes hidat, pontonhidat építettek, kompot készítettek a szatmáriak a folyón való átkeléshez. Feljegyezték, hogy volt időszak, amikor az áradások, jégzajlások miatt évente kellett újat építeni.

Az egykori áradásokról sincsenek pontos adataink, de gyakoriak lehettek még a kis ágon is, hiszen miattuk a Mátyás király/Liviu Rebreanu utcát nagyon régen „Míg lakhatom” utcának nevezték.

A mai napig sokan használják a Szigetlanka nevet, még a Deák/Titulescu téri református templomot is Szigetlankai templomnak hívják, azt viszont már kevesebben tudják, hogy a környéken valóban volt egy lanka a Szamos vizével körbevett szigeten, apámtól tudom, hogy még egy gyönyörű platánfa is állt rajta.

A folyó partján — beleértve a kis ágat is — több vízimalom működött, ezek egyikéhez gyermekkori emlék is fűz. A családi házunk a Mátyás király/L. Rebreanu utcán állt, hatalmas kerttel. A kis ág a levágásig, kiszárításig a kertünk végében folyt a Szigetlanka irányába. Az udvarunkon két lefektetett, nagyon régi, abronccsal megerősített porladó malomkő is volt, ezek gyermekkoromban az udvar ösvényeinek részeit képezték. A szüleim azt mesélték, hogy a szóbeszéd szerint a kertünk végében vízimalom állt és ezek a kövek onnan származnak.

A Szamos és a szatmáriak

Hosszasan lehetne mesélni arról is, hogy a folyó partja hány szegény embernek, halásznak, vadásznak, madarásznak nyújtott otthont, szerény megélhetési lehetőséget, áradáskor hányan szedték ki és használták, adták el tüzelőnek a folyón úszó kifogott fatörzseket, ágakat.

Ezen a parton a mai napig hajléktalanok vernek tanyát, a nyomaikkal több helyen találkozhatunk. Egy időben a 16-os negyed végén található partszakaszon egész kis, kukákból gyűjtött anyagokból összetákolt, bódé-település alakult ki, ahová a létrehozóik szép időben évente visszatértek.

A Szamos partján általában szegények laktak, Szatmárnémetiben a jobb parton volt a Gyehenna, a cigányzenészek negyede, a bal parton a szintén cigányok lakta terület, a Digesztor. Itt, a bal parton létesült a város egyik legrégebbi temetője, a római katolikus temető, amit a szatmáriak „hídon túli” temetőként emlegetnek a mai napig. Évszázadokig ezen a helyen, a mai Decebal-híd környékén volt a legmegfelelőbb hely a hidak építéséhez, ezt igazolják alacsony vízállásnál a mederből kiemelkedő régi hidak, hídlábak maradványai. A Szamos-partra épült a villanytelep, a kaszárnya, az állatkórház, vágóhíd és még sorolhatnám. Még az ötvenes, hatvanas években is sokan jártak az egykori Vajnay-, illetve Jelenik strandra, ezeket betiltottak ugyan, de illegálisan évekig tovább működtek: gyermekkoromban még álltak a kabinok, biliárdasztal is volt, a vízen csónakok voltak kikötve. A folyón, a strandoktól feljebb állt a régi vágóhíd, ahonnan a szennyvizet estefelé engedték be a Szamosba, ilyenkor nem volt tanácsos fürödni.

Hasznos folyó

A Szamoson uszoda és a partján több strand, söröző is volt, a várost az áradásoktól még gyermek- és fiatal koromban is a jobb parton magas téglafal védte. Ennek maradványai a mai napig láthatók a régi vágóhíd környékén.

Legendák szólnak a befagyott Szamosról — volt, amikor ez, vagy az alacsony vízállás a vár vesztét okozta, hiszen így a falak könnyen megközelíthetővé váltak — valamint az ék alakú jégtörőkről, amelyek zajláskor a hidakat védték több-kevesebb sikerrel.

Kanyargó ágait a szatmáriak többször átvágták, hogy óvják a lankákat, kőgátakat is emeltek ugyanilyen meggondolásból. Építkezésekhez használták az innen kitermelt homokot, agyagot, a parti fákról szedett, gőzölés után lehántott fűzfavesszőből kosarat és más használati tárgyakat fontak, de felhasználták ezeket a paticsfalú házak, kerítések készítésénél is.

Amikor a sár elviselhetetlenné vált, lehetetlenné tette a közlekedést, az utakra rakott vesszőkötegekkel próbáltak segíteni a gondon. Erről azonban hamarosan lemondtak, mert a kiszáradt kötegek gyakran okoztak tűzvészt.

Valamikor a hetvenes, nyolcvanas években a part fái, bokrai között rendeztünk számháborút a tanítványaimmal, de többször szánkáztunk is a töltésen.

Ha valaki napjainkban a hét végén, ünnepek alkalmával a 16-os negyedi partszakaszon jár, nemcsak kutya sétáltatókkal, játszó gyerekekkel, hanem piknikező csoportokkal is találkozhat, akik szabadtéri tűzhelyeken készítik az ebédet, vacsorát, amit a beton asztalok melletti padokon ülve fogyasztanak el, míg mások pingpongoznak vagy tollaslabdáznak.

Volt már az új központ közelében a vízen ponton-színpad, rendeztek a Szamoson csónakos kirándulást, környezetvédelmi, szemétgyűjtő akciókat is.

A művészi pályán induló Mohy Sándor a Szamos-parti agyagból mintázta első szobrait, ahogy arról Litteczky Endre Szamos-parti agyag című cikkében tudósított a helyi lapban a húszas évek elején.

A gyerekek a partokon szedret, vadalmát, kis rákokat gyűjtöttek, sokan napoztak, pihentek fürdés után a porondokon.

A Szamos olykor pusztító árvízzel, járványokkal fenyegetett, máskor békésen, barátságosan szolgálta az itt lakókat gazdag, kiapadhatatlan ajándékaival.

A víz, a part növényzete, lakói

Mesélhetnénk a folyóparti növényzetéről, bokrokról, cserjékről, fákról, virágokról, az aljnövényzetről, a benne, rajta vagy a partja mentén található vízi élőlényekről, madarakról, halakról, de ez már egy olyan terület, amelyhez szakmai ismeretek, a biológia területén jártasság szükséges. Ilyenekkel nem rendelkezem, be kell érjem tehát egy egyszerű, minden bizonnyal hiányos felsorolásával azoknak az állatoknak, amelyeket a sétáim során a Szamoson, illetve a partján fotóztam: béka, bogarak, cinege, csiga, csupasz csiga, fácán, feketerigó, galamb, gerle, gém, giliszta, gólya, gyík, hangyák, hattyú, kárókatona, kék szajkó, kócsag, légy, méh, darázs, pillangó, pók, seregély, sirály, szarka, szitakötő, szürke gém, tengelic, vadkacsa, vakond, varjú, veréb.

Színes Szamos

A színekhez kicsit jobban értek, ezért ebben az írásban bővebben az ezerszínű Szamos végtelenül változatos látványára is kitérnék, amelyet én mindig a folyó bőkezű ajándékai közé soroltam és sorolok. Ezek a színek az évszakoknak, napszakoknak, időjárási körülményeknek megfelelően rendkívül sokfélék, minden új tónus, árnyalat a felfedezés, újdonság erejével hat mindazokra, akik nem átrobognak, átsietnek a hídjain, partjai mellett, hanem néhány pillanatot szentelve a folyamatosan változó látványnak, új élményekkel gazdagodnak.

Az, hogy a Szamos vize kék, nem mond semmit, hiszen csak ritkán ilyen színű. Az sem nyújt elég információt, ha azt állítjuk róla, hogy zöld, szürke, kékes vagy fehér, mert a Szamos valójában ezerszínű és ezt nemcsak az időjárás, évszak, napszak befolyásolja, hanem a nézőpont is. Ugyanaz a víztükör egészen más színű, árnyalatú lehet ugyanolyan körülmények között attól függően, hogy a partról, a hídról, közelről, vagy távolról nézzük, nem beszélve a tükröződésekről, hiszen a víztükör színét a kopár vagy a zöld növényzetű part is befolyásolja. Ha valaki csónakból, a víz közepéről készít felvételeket, új, addig nem tapasztalt árnyalatok, tükröződések, színhatások özönével találkozhat.

Ezerszínű folyó

Amikor elindítottam a facebook-oldalamon az Ezerszínű folyó sorozatot, sok visszajelzést kaptam, köztük olyanokat is, amelyek kicsit körmönfontnak, túlmagyarázónak tartották az olyan elnevezéseket, mint mondjuk a Bermuda-kék, gyantasárga, hematitszürke színű folyó. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a különben rendkívül gazdag magyar nyelv sem nyújt elég kínálatot ahhoz, hogy valamennyi árnyalatnak megtaláljuk a megfelelő kifejezést. Mert a szürke Szamos lehet iszapszürke, elefántszürke, vakondszürke, osztrigaszürke, achátszürke, acélszürke, alpakkaszürke, betonszürke, aszfaltszürke, csiszolt kvarcszürke, delfinszürke, fémes melegszürke, földszürke, kovaszürke, kvarcszürke, zöldesszürke, nedves cementszürke, ólomszürke, ónszürke, palaszürke, semleges szürke, mákosszürke, sötét daruszürke, samottszín szürke, verébszürke és még sorolhatnám.

Hasonlóan gazdag felsorolást tehetnék közzé a kék, sárga, barna, zöld, vörös, rozsdabarna, fekete vagy fehér Szamosról is, mert ne gondolja senki, hogy mondjuk csak egyféle fekete vagy fehér van. Ennél sokkal változatosabb, árnyaltabb, gazdagabb világban élünk és mivel a vizuális információk alapvető fontosságúak mindannyiunk életében, megvan, megszereztük a képességet arra is, hogy ezeket ne csak észleljük, hanem felismerjük és olykor megörökítsük festményen, fotón, kisfilmeken.

Felhők a víztükör felett

Ha sikerül felfedezni az ezerszínű Szamos gazdagságát, szépségeit, elkerülhetetlen, hogy ne vegyük észre a fölötte tornyosuló, terjengő, hullámzó, kerekedő, nyomuló, lapuló kék, szürke, fehér, vöröses, zöldes, fekete, fehér felhők megszámlálhatatlan sokaságát, formáját, csoportosulását, árnyalatát és ezzel párhuzamosan arra is ráeszmélhetünk, hogy ugyanazok a felhők egészen másként mutatnak a zöld mező, vagy a víztükrök felett. Elvégre kölcsönhatás is van a világon, és ahogy a festményeken látható színfoltok kifejező erejét, intenzitását a közvetlen környezetük határozza meg, a természetben sincs ez másként.

Miért nem festem a Szamost?

Képzőművész vagyok, gyermekkorom óta szeretem, csodálom a folyót és környezetét, ennek ellenére sohasem festettem képet a Szamosról, a partjáról vagy a fölötte tornyosuló felhőkről. Ennek több oka is van.

Az első, talán a legfontosabb ok, hogy elődeink, főleg az impresszionista, posztimpresszionista alkotók messzemenően és mesterien kihasználták, körbe járták ezt a témakört, tőlük nagyon sokat lehet tanulni, de a stílusukat utánozni nemcsak eleve kudarcra ítélt vállalkozás, hanem alaposan megkésett attitűd, anakronizmus lenne.

Ami engem illet, az érdeklődésemnek, a ragaszkodásomnak úgy adok hangot, hogy sok ezer felvételt készítettem és készítek a folyóról és ezekből naponta többet is megosztok a világhálós oldalaimon. Alkotóként természetesen nem állok itt meg. A fentiek miatt nem a természetet ábrázolom, hanem a természettel, fatörzsekkel, kéreg-részletekkel, ágakkal ábrázolok, fejezek ki gondolatokat, érzéseket, fogalmazok meg üzeneteket. Erről szólt és szól több tárlatom anyaga: Ágak-bogak, emberek (2017), Szamolcs, a szamosi szörny (2018), valamint a még munka alatt álló: Kéregképek, Avarképek címeket viselő sorozatok is.

Természetesen nem mindenki fest, készít fotókat, kisfilmeket, de erre nincs is szükség. Egyszerű szemlélődéssel is részesülhetünk abból a hatalmas kínálatból, esztétikai élményből, amelyet a Szamos naponta nyújt a gazdasági, természeti, közhasznú, környezeti adományok mellett az itt lakóknak emlékeztetőül, hogy a megszámlálhatatlan kütyü és a mesterséges intelligencia világában is a természet elválaszthatatlan részei vagyunk és maradunk.