„Érdeksérelem éri az olvasót, ha egyszerűen nincs lap, amit olvasson”

| október 17, 2022 |

Amikor a magyar lapoknak a hiányával szembesülünk, akkor ébredünk rá ezeknek a fontosságára az anyanyelvhasználat, az identitásfejlesztés, egyáltalán a magyar írásbeliség szempontjából — hangsúlyozta Szűcs László, a MÚRE nemrég újraválasztott elnöke.

— Hivatalosan is közhasznú lett a Romániai Magyar Újságírók Egyesülete (MÚRE). Milyen előnyökkel jár ez a besorolás?

— Igazából ez egy ismeretlen terep számunkra, olyan értelemben, hogy a romániai civil szervezetek közül nagyon kevés olyanról tudunk, amelyik közhasznú lenne. A Romániai Magyar Újságírók Egyesülete (MÚRE) esetében két irányba szeretnénk elindulni. Az egyik, hogy az egyesület tevékenységét gazdagítsuk, tudjunk könnyebben finanszírozást találni a programjainkhoz, ugyanis a közhasznosság nem csak egy lehetőség, de kötelezettség is. Olyan szakmai, képzési és kiadási programokat kell beindítani, ami eddig is volt, viszont ezeket intenzívekké kell tenni. Bízunk abban, hogy az egyesület tevékenységének a szakmaisága fog fejlődni, gazdagodni. A másik része a dolognak a tagságot érinti, hiszen a MÚRE nem a szakma, hanem a tagok, az újságírók egyesülete, itt arra törekszünk, hogy a román kollégákhoz hasonlóan a MÚRE-tagok is megkaphassák azt a nyugdíjkiegészítést, ami általában az alkotószövetségek tagjait megilleti.

— Ez a lehetőség hozzájárulhat a tagság létszámának növekedéséhez?

— Nem az a cél, hogy nőjön a tagság létszáma, természetesen álságos lenne, ha azt mondanám, hogy ez a lehetőség nem lesz ösztönző a taggá válásra. Éppen ezért, hogy ne merüljön fel a gyanú, hogy olyanok is élvezhessék ezt a többletjövedelmet, aki nem lennének rá méltóak, megvizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy a tagfelvételt az eddigieknél szigorúbb feltételekhez kössük.

— Hogyan látod a nyomtatott sajtó jövőjét?

— Sajnos a szatmári példa nagyon pontosan megmutatja azt, hogy milyen veszélyek állnak fenn, milyen negatív jelenségek indulhatnak be — pl. a magyar olvasók román médiafogyasztókká is válhatnak ezáltal —, akkor érdemes elgondolkozni a jelenségről. Gyergyószárhegyen, a MÚRE közgyűlésén és szakmai találkozóján egy kerekasztal-beszélgetést szerveztünk, ahol azt vizsgáltuk, hogy milyen stratégiákat lehet kidolgozni annak érdekében, hogy ez a folyamat lassabb legyen vagy megálljon, hogyan lehet megmenteni a nyomtatott lapjainkat. Ezeknek a beszélgetéseknek a folytatása is várható, illetve szeretnénk konzultálni a támogató intézményekkel, hogy a támogatások valóban hatékonyak legyenek, legyen meg a földrajzi lefedettség. Az a veszély áll fenn, hogy akár a teljes Partium kellő sajtólefedettség nélkül marad. Egyre kevesebb a lap, nyilván a szórványvidékeken vagy olyan helyen, ahol a magyarság aránya alacsony, ott nagyon komoly a veszély. Szerintem a kiadók is sokkal felelősebben kell hogy gondolkozzanak ezeken a jelenségeken.

— A kiadók különböző érvekkel magyarázzák a döntéseiket.

— Én nem tudom elfogadni ezeket az érveket. Nem minden esetben valóságos érvek állnak a lapok megszüntetése mögött. Meg kell vizsgálni azt, hogy minden szempontból jó-e a romániai magyar sajtószerkezet. Nem biztos, hogy azoknak a lapoknak, olyan lapoknak kell lenniük. Lehet, hogy érdemes lenne összefogásokban gondolkozni, regionális lapoknak a létrehozásában. Eddig nagyjából megyékben gondolkoztunk. Nem biztos, hogy minden megye el tud tartani egy napilapot, de az együttműködésben is lehet gondolkodni, akár közös oldalak készítésében. Minél több szereplővel le kell ülni, megbeszélni a lehetőségeket, az olvasó fejével is gondolkozva. A szakma nem saját magának csinálja a lapot, hanem az olvasónak. És bizony, szerintem érdeksérelem éri az olvasót, ha egyszerűen nincs lap, amit olvasson.

— Te hogy látod, milyen szerepet tölthet be a médiapiacon a Szamos folyóirat?

— A Szamos esetében, akár olyan értelemben látom a fejlődés lehetőségét, hogy mivel jelen pillanatban Szatmár megyében nincs napi- vagy hetilap, egy kiváló hetilap is lehetne, nyilván megfelelő anyagi háttérrel. A havi megjelenés sem egy napi, sem egy hetilapot nem tud pótolni. Azt is mondanám, hogy nagy felelősség is hárul a Szamosra ebben a pillanatban, hiszen mondhatni a Szatmár megyei magyar nyelvű sajtónak a zászlós hajójává vált a napilap megszűnésével. Azt gondolom, hogy fel kell vállalnia a tematikáknak a sokszínűségét, a műfaji gazdagságot, hiszen fontos, hogy e két szempontból is minőséget adjon az olvasóknak. Ugyanígy földrajzi értelemben is lényeges, hogy a szatmárnémeti és a vidéki olvasókat is megtalálja. Itt igazán nem is a lapról szólnék, hanem azokról, akik támogathatják, akik fenntarthatják. Szerintem elfogadhatatlan az, hogy miközben jelenleg is két román nyelvű napilap van Szatmáron, ne legyen egy magyar nyelvű napilap sem. Erre oda kell figyelni. Én azt mondtam, hogy az elmúlt három évtizedben a sajtónak a társadalmi és anyagi elismertsége rosszabbodott, ezt a folyamatot meg kell fordítani.

— Egy magyar nyelvű napilapnak nem csak az a feladata, hogy híreket közöljön, hanem felvállalja az anyanyelv ápolását, az identitás megerősítését stb.

— Ezt akkor vesszük észre, amikor valami már nincs. Amikor létezik valami, akkor nem gondolunk arra, hogy mennyire fontos, hogy nap mint nap anyanyelven jussanak el az olvasókhoz az információk, hogy ennek egyfajta közösségépítő szerepe van. Amikor a magyar lapoknak a hiányával szembesülünk, akkor ébredünk rá ezeknek a fontosságára az anyanyelvhasználat, az identitásfejlesztés szempontjából, egyáltalán a magyar írásbeliség szempontjából.

— Sokan azt hiszik, hogy ezt lehet pótolni az online-nal.

— Én azt gondolom, párhuzamosan szükség van a nyomtatott sajtóra és az onlinera is. Mindkettőnek megvan a maga szerepe, ha azokat a szerepeket szakmailag betöltik, figyelve az olvasókra. Nem igaz az, hogy az emberek nem olvasnak, nem igaz az, hogy csak tízsoros szövegeket bírnak elolvasni. El kell jutni az emberkehez, el kell jutni az olvasókhoz, ami nem csupán szerkesztési, hanem menedzsmentfeladatokat is jelent. Én azt hiszem, ez utóbbival nagyon sok helyen a romániai magyar sajtóban vannak hiányosságaink.

De különbséget kell tenni a propagandakiadványok és a valódi médiatermékek között is. Nyilván ezeknek a kiadványoknak is megvan a helye és szerepe, de helyükön kell kezelni. Viszont az, hogy jelenleg a szatmári magyaroknak nincs lehetőségük napilapot, vagy akár hetilapot olvasni, nem egy normális állapot és ezt nem lehet propagandakiadványokkal pótolni.

Fotó: mure.ro/Huszár Szilamér