„Egy klasszikus zenekar jelenléte gazdagítja a kulturális életet”

| október 1, 2023 |

Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésre emelte október 1-jét a zene világnapja rangjára, azzal a céllal, hogy zene szeretetére, társadalmi hasznára hívják fel a figyelmet. Ennek apropóján osztom meg most itt is a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia menedzserével készített interjút, amely a Szamos júliusi számában jelent meg.

„Egy klasszikus zenekar rendkívül meghatározó lehet egy város vagy régió életében. Egy ilyen zenekar rendszeres koncerteket és előadásokat tart, amelyek nemcsak kulturális értéket teremtenek, hanem gazdagítják és diverzifikálják a helyi művészeti és zenei színteret” — állítja Kovács Pistuka Emőke, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia menedzsere.

— Az elmúlt évek során minden eddiginél nagyobb figyelem irányult a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmóniára. Telt házas koncertek vannak, ugyanakkor országos viszonylatban is elismerik a zenekar tevékenységét. Mi ennek az oka?

— Elsősorban az állandó munka. Igyekszünk odafigyelni arra, hogy egyszerre nyújtsunk minőséget, és megfeleljünk az elvárásoknak. Én úgy gondolom, hogy a COVID alatt nagyon sok jó karmester ismerte meg a mi tevékenységünket. Azok a karmesterek, akik akkor eljöttek hozzánk, azt követően is szívesen visszatérnek. Az, aki jól érzi magát egy ilyen közösségben és szakmailag egy magas nívót tud elérni, akkor is visszajön, ha a honorárium kevés. Kisvárosokban a karmesterek és a szólisták honoráriuma kisebb mint a nagyvárosokban, ez sokszor nehézségeket okoz a műsor összeállításban.

— Mi határozza meg a honorárium nagyságát?

— A költségvetés. Mi sokkal kevesebb költségvetésből dolgozunk mint a nagy városok. Ez nem természetes, hiszen egy karmester vagy egy szólista színvonala nem attól függ, hogy hova kap meghívást. Nagyon sok ismert művész kevesebb pénzért jött el, mert tudta, hogy egy jó zenekar és egy jó közönség várja. A szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia repertoárja nagyon változatos. Minden műfajjal lehet találkozni. Sokszínű a közönség, éppen ezért igyekszünk sokszínű repertoárt összeállítani. Az idei évad egyik legsikeresebb produkciója Verdi Requiemje volt. Számtalan hazai és külföldi művésszel működünk együtt, remélem ez így lesz ezentúl is, bár pénzszűkében vagyunk. A művészeket nagyon korán meg kell hívni, dátumokra meg kell kötni velük a szerződést, mert sokan évekkel korábban leszerződnek. A fenntartóval megegyezünk egy költségvetésben, és annak megfelelően kötünk szerződéseket. Külföldön ez úgy működik, hogy előre lebeszélik a karmesterekkel és a szólistákkal a koncerteket, és az alapján készül a költségvetés. Nálunk nagyon nehéz egy neves szólistát meghívni. Szatmárnémetiben csak egy ideje történnek lépések azért, hogy a filharmónia felkerüljön a komolyzenei térképre. Kezdenek tudni rólunk, idén meghívást kaptunk az Enescu-fesztiválra is, ami nagy megtiszteltetés.

— A zenekar most már teljes vagy még mindig szükség van vendégzenészekre?

— Többé-kevésbé most már teljes. Van egyfajta állandó mozgás, mert a fiatalok keresik azokat a lehetőségeket, ahol több fizetést kapnak. A városban van zenei képzést nyújtó középiskola, innen többen bejutnak a zeneakadémiára, de sokan nem jönnek vissza. Ha minden végzős visszajönne, akkor sem lenne elegendő zenész minden hangszerre. Jönnek rendszeresen fiatal zenészek, de egy-két év múlva — ha kapnak jobb lehetőséget — elmennek. Van egyfajta félelmünk, hogy kineveljük a zenészeket és aztán elmennek, de ezen csak akkor tudunk változtatni, ha olyan fizetést tudunk számukra biztosítani, amiért megéri itt maradni. Most elmondhatom, hogy a zenekar hetven százaléka stabil.

A pandémia alatt történt egy lényeges generációváltás. Akkor nagyon sokan nyugdíjba mentek. Ne feledjük el, hogy a Ceauşescu-érában volt egy periódus, amikor nagy volt a generációs különbség a zenészek között. Amikor én a zenekarba kerültem, volt egy ötvenes generáció, majd jöttünk mi, a huszonévesek. Most azt érezzük, hogy nem volt lépcsőzetes a váltás. Szinte egyszerre ment nyugdíjba a zenekar fele. Jött egy új generáció, melynek tagjai bele kell hogy szokjanak a zenei életbe. Nagyon sokan az iskola padjaiból jöttek. Az egyetemről. Meg kell ismerjék, meg kell kedveljék a művészéletet. Amikor egy fiatal a zeneiskolában tanul, nem tudja, hogy mi vár rá a zenekarban. A zenekari munkában döbben rá, hogy hétről hétre új műsorokat kell összeállítani, ami nem kis dolog. Talán tíz év is eltelik, amíg egy zenész megtanul egy teljes repertoárt. Ez nem egyszerű egy fiatal zenész számára. Nekünk is nagyok az elvárásaink, mivel igyekszünk jó karmestereket meghívni.

— A fiatalok között vannak, akik szólistának növik ki magukat?

— Nincs ilyen. Már az egyetemen eldől, hogy kiből lesz szólista és kiből zenekari tag.

— Szatmárnémetiben mennyire sikerül fiatalítani a közönséget?

— Nagyon eredményesek a leckekoncertek. Egyre többen jönnek koncertre, ezek között sok a fiatal. A leckehangversenyeken derült ki, hogy vannak olyan diákok, akik első alkalommal jártak a filharmóniában. Ők elmondják otthon, hogy mit tapasztaltak, sok esetben a szülőket is kíváncsiakká teszik, és elmennek a gyerekeikkel komolyzenei hangversenyre. Vigyázunk arra, hogy olyan koncertek is legyenek, melyek könnyebb műfajokra épülnek. Ha az ilyen koncertek miatt eljönnek a filharmóniába, akkor később elmennek a szimfonikus hangversenyekre is. Sok a pozitív visszajelzés a szabadtéri koncertek után. Nagyon fontos, hogy a gyerekek rendszeresen részesüljenek zenei élményekben. Én hiszem, hogy lesz állandó közönsége a filharmóniának, ha mi is tesszük a dolgunkat.

— Mennyivel más a szabadtéri koncert a teremkoncertnél?

— Nincs nagy különbség. Azért visszük ki néha a koncerteket a teremből, hogy közelebb kerüljünk az emberekhez. Az emberek lelkéhez. Ne legyen távolság a színpad és a közönség között. Sokan azt gondolják, hogy a komolyzene csak az elité, abba az épületbe nem mehet be az egyszerű ember. Ezért fontos megmutatni, hogy a zene mindenkinek szól.

— Milyen a filharmónia kapcsolata a zeneiskolával?

— Nagyon jó, hiszen a zenészek közül nagyon sokan tanítanak az iskolában. Az iskolának nincsen minden hangszerből szakképzett tanára. A mi hivatásunk az is, hogy neveljünk. Ne csak a színpadról, hanem az iskolában is. Nagyon sokan lemorzsolódnak, nem lesz mindenkiből zenész, aki a zeneiskolában tanul, az viszont biztos, hogy zenekedvelő marad.

— A komolyzene világában nem terjedt el a modernizálásnak az a formája, hogy lényegesen átírnak darabokat, mint ahogy teszik azt a művészet más ágazataiban. Erre nem születtek kísérletek?

— Szerencsére nem. Vannak átdolgozások, hangszerelések, de a klasszikus zenestílus megmarad úgy, ahogy a zeneszerző megírta. A változásokat inkább a fényeffektusok használata jellemzi. Egyre gyakrabban kerülnek be a repertoárba olyan szólisták (tuba, brácsa, nagybőgő, szaxofon), akik eddig nem igazán kaptak szólistaszerepeket a koncerteken. Nem csak ezzel próbáljuk egy kicsit másképp megközelíteni a komolyzenét, hanem azzal, hogy teljesen más stílusok is pódiumra kerülnek.

— Milyen szerepet tölt be a zenekar a város, a megye életében?

— Egy klasszikus zenekar rendkívül meghatározó lehet egy város vagy régió életében. Egy ilyen zenekar rendszeres koncerteket és előadásokat tart, amelyek nemcsak kulturális értéket teremtenek, hanem gazdagítják és diverzifikálják a helyi művészeti és zenei színteret. Egy klasszikus zenekar előadásai nemcsak a zenekedvelő közönségnek nyújtanak élményt, hanem vonzzák a turistákat is, akik érdeklődnek a klasszikus zene iránt. Ezenkívül a klasszikus zenekarok szerepe a zenei oktatásban sem elhanyagolható. Gyakran szerveznek mesterkurzusokat, mentorálást és együttműködést a helyi iskolákkal, hogy elősegítsék a fiatal zenészek fejlődését és tehetséggondozást. Egy klasszikus zenekar jelenléte tehát gazdagítja a kulturális életet, hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, növeli a város vagy régió hírnevét, és hozzájárul az oktatáshoz és a közösségépítéshez. Ezért a klasszikus zenekarok gyakran fontos intézmények és kulturális húzóerők városaik és régióik számára.