Egészségügyi kiskönyvtár

| május 18, 2024 | , |

Dr. Zagyva Miklóst jól ismerik a szatmáriak, nemcsak mint belgyógyászt, hanem mint közírót, többkötetes szerzőt is. A hozzá közelállók azt is tudják, hogy ha úgy adódik, szívesen fest, rajzol, illusztrál, karikatúrákat készít, a köteteit is maga szerkeszti, ami túl a nyolcvanon nem szerény teljesítmény. 

1968-ban, még fiatal orvosként vett részt A nap születése című festményével az első Szatmár megyei tárlaton. Máig emlékszem egy temperával készült munkájára ebből az időszakból, amelyen egy görnyedt, kimerült idős néni bottal a kezében, mázsás kövek, elháríthatatlan akadályok között botorkál a vég felé. 

Úgy tűnik, családi örökség a művészi hajlam, hiszen Zagyva Miklós öccse, Zagyva László, Nyíregyházán élő és alkotó szobrászművész, a székesegyház előtt álló Hám János emlékmű szerzője.

Közhasznú tevékenységének van még egy fontos, közvetett üzenete: a hivatás, a szolgálat egy életen át végigkíséri mindazokat, akik nem véletlenszerűen vagy érdekből sodródtak a pályára. Naponta óvja, védi őket az elsekélyesedéstől, közömbösségtől, érdektelenségtől, leépüléstől.

A közismert belgyógyász eddig 14 kötetet készített, jelentetett meg, ez egy teljes egészségügyi kiskönyvtár, ami tudomásom szerint erdélyi magyar kultúránkban egyedülálló teljesítmény. A történet azonban itt még nem ér véget, hiszen az ő esetélben minden megjelenés időpontjában már újabb tervek, témák körvonalazódnak.

Ezekben a kötetekben több ezer oldalon oszt meg olyan hasznos ismereteket, amelyek megóvnak az indokolatlan félelmektől, tanácstalanságtól, a mértéktelenül fogyasztott és gyakran káros mellékhatású gyógyszerektől, felesleges sebészeti beavatkozásoktól mindenkit, aki figyelmesen olvassa a leírtakat. 

2015-ben írtam a Szatmári Friss Újságban a Reszelt torma című harmadik kötete kapcsán: „Többek között miért aggódik az orvos-író Zagyva Miklós? Azt pontosan megfogalmazza mostani kötete előszavában: „Ámulhatnak majd a Földre látogatók, ha háromezer év múlva kiásnak egy mai múmiát, és azon parókát, kontaktlencsét, hallókészüléket, beültetett fogakat, műmellet és feneket, ritmusszabályzót és inzulinadagolót, hasi hálót, mű ereket, műkörmöket, műhímvesszőt, csípő- és térdprotéziseket, a testében pedig válogatott vegyszereket fognak felfedezni. Gondolkozhatnak majd eleget, hogy embert találtak-e?”

Fő az egészség című kötetében 2016-ban üzeni: „Az orvos nem ura, hanem csak szolgálója a természetnek. Ezért úgy illik, hogy az orvoslás a természet akaratát kövesse.” Ezt félezer éve még tudták – figyelmeztet a szerző –, aki ennek a kiindulópontnak a szellemében próbál választ adni mindennapi problémáinkra, akaratlagos, olykor kívülről, önző érdekek által indukált eltévelyedéseinkre.

2018-ban írta a Hepehupák kötet végén a pályájáról: „54 éve annak, hogy munkába álltam, ez két emberöltőnyi idő, még kimondani is sok, ebből 45 évet az államnál dolgoztam, amiből 35-öt kórházi osztályon. Ez idő alatt 13 000 munkanapot tudtam le, és százezernyi beteget vizsgáltam meg és gyógyítottam. 12, 19 vagy 24 órás ügyeletekben 2500 álmatlan és stresszdús éjszaka volt a sorsom, és e gárdákkal életemnek összesen 6,5 éve lett oda. Hosszú tevékenységem minden egyes munkanapján elégedetlenség töltött el amiatt, hogy a hozzám fordulóknak a tartósan rossz egészségügyi politika miatt nem biztosíthattam a kellő kivizsgálást, kezelést és körülményeket, ugyanakkor minden nap voltak örömeim is amiatt, hogy még ilyen körülmények közt is sikerült a szenvedőkön segítenem.”

Enni állati jó kötetének (2022) borítójáról a 16. századi itáliai mester, Giuseppe Arcimboldo II. Rudolfot ábrázoló arcképe tekint ránk. Arcimboldot a virágokból, halakból, kalászokból, szárazföldi és vízi növényekből, kagylókból formált festményei miatt úgy tartják számon, mint a szürrealizmus egyik korai képviselőjét. A zöldségek, gyümölcsök jelenléte itt jelzésértékű, a szerző étkezéssel kapcsolatos baráti jó tanácsa ugyanúgy, mint ahogyan elrettentő példa a hátsó borítón látható Dürer metszet túlsúlyos házaspárja a hozzájuk illő kellékekkel, kiegészítőkkel együtt. 

Legújabb kötetének első sorai is hasonlókra figyelmeztetnek egy több ezer éves tapasztalat, felismerés újra felfedezésével: „Bonyolultabb és tökéletesebben működő mestermű, mint egy élőlény, nincs, és ez a megállapítás az emberi testre, szervezetre is érvényes. Az ember teste több mint nyolcvan évet működik éjjel-nappal, legtöbbször cserealkatrész nélkül, van-e még ilyen szerkezet?”

Zagyva doktor úr legújabb, több mint kétszáz oldalas kötetének címe: Tele vagyunk élettel. A könyv négy fejezetet tartalmaz: A szív, A vese, A tüdő, A máj. Testünk négy létfontosságú szervét és a velük kapcsolatos gyakori gondokat, problémákat tárgyalja a tőle megszokott közvetlenséggel, közérthetőséggel úgy, hogy a tudományosság se csorbul, hanem közelebb kerül, érthetőbbé válik az érintettek számára, akik közül azt se sokan fogják majd felismerni, hogy a borító csipkeszerű terülődísze nem más, mint felnagyított egészséges májsejtek bonyolult rendszere.

Sok vagy kevés a tizennégy kötet és a számtalan cikk, jegyzet? Azt mindenki eldöntheti maga a tapasztaltak, látottak, és a dióhéjban leírtak alapján. Két dolog viszont megítélésem szerint vitathatatlan: a hivatástudat és az elkötelezettség. Mindez azonban önmagában még nem elég, ehhez adja hozzá Zagyva doktor a szabadidejét, íráskészségét, humorát, játékosságát és a szakma, az emberek iránt érzett felelősségteljes szeretetét.

 

Muhi Sándor

 

Ui. A legújabb kötet is a szatmári Baraprest könyvüzletben kapható, a borítótervet, az illusztrációkat, a szerkesztést ezúttal is a szerző készítette.