Bura László saját szellemi centrumot teremtett a szatmáriaknak

| november 26, 2022 |

2014-től minden évben megünnepli a magyar tudomány ünnepét a Babeș-Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kihelyezett tagozata. Ebben az évben emlékünnepséget szerveztek dr. Bura László tiszteletére, az intézmény szatmárnémeti Petőfi Sándor utca 47. szám alatti épületében. Az előadások Bura László alakját és munkásságát idézték, végül emléktáblát avattak az intézmény folyosóján.

Szabó-Thalmeiner Noémi, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar szatmárnémeti kihelyezett tagozatának vezetője elmondta, Bura László idén március 31-én lett volna 90 éves, a megemlékezést amiatt halasztották őszre, mert 2014-ben az ő emlékére szervezték meg először a kihelyezett tagozaton a magyar tudomány napját. Tudományos munkásságát ismerve ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy egy ilyen megemlékezésre összegyűljünk — fogalmazott, majd pedig részleteket vetítettek abból az interjúból, amit Stark-Nagy Gabriella, az intézmény jelenlegi tanára készített Bura Lászlóval.

Ezt követően Muhi Sándor emlékezett vissza egykori kollégájára, jó barátjára. Elmondta, már az 1970-es évektől sokat beszélgetett Bura Lászlóval, egy széles látókörű, nagyon jól tájékozott, különböző területeken otthonosan mozgó, és kitűnő humorú embernek ismerte meg. Muhi készítette Bura László Cikkek és tanulmányok című kötetének borítótervét. A kötetben olyan szerzők cikkei jelentek meg, akik számára a diktatórikus rendszerben is fontos volt az írás. 1990-ben Bura László már ötvennyolc éves volt, s bár a legtöbb ember ilyen korban már lelassít, az ő élete ekkor kezdődött el, hiszen ekkor kapott olyan lehetőségeket, melyekben gyümölcsöztethette azt az óriási tudást, tapasztalatot és rálátást, ami kevés embernek adatott meg, mutatott rá Muhi Sándor.

Lakatos Fleisz Katalin magyartanár, Bura László egykori tanítványa felszólalásában elmondta, sok-sok évvel ezelőtt levélben kereste meg őt Bura László, hogy Csengerbagos és Kismajtény belső helyneveit gyűjtse össze. „Akkor valami történt, rájöttem, hogy ami helynév mögött van, valami rejtély, valami izgalmas dolog, valami felkutatni való, valami nem olyan egyértelmű, ami nem olyan evidens. Ez a névtudomány, a névtan a nyelvtudománynak az egyik ága, ami a tulajdonnévvel foglalkozik, azon belül is a személynév és a településnév, mely a köznevektől eltérően egyediesít, kiemel” — fogalmazott, rámutatva, hogy Bura László tanár úr nagyon szerteágazó, sokrétű nyelvészeti, kutatómunkájának egyik nagyon fontos vetülete volt a névtan, névtudomány. Rengeteg kötetet publikált, nyilván Szatmár megye szülötteként különös elhivatottságot érzett erre, szívügyének tartotta és Szatmár és vidékének krónikásává vált az idők folyamán. Ebből a hatalmas életműből két kötetet emelt ki: az egyik Szatmár megye történeti etimológiai helységnévtára (a második, kibővített kiadás 2011-ben jelent meg), a másik pedig az Öt évszázad utcanevei című kötet, amely az 1500-as évektől a kétezres évekig követi végig Szatmár városnak az utcanév elnevezéseit, változtatásait, melyből azt lehet megfigyelni, hogy az egyes történelmi korok és a politikai viszonyok mennyire otthagyták a bélyegüket az utcanév elnevezéseken.

Schönberger Jenő megyéspüspök Bura Lászlóval kialakult kapcsolatáról beszélt. Elmondta, 1977–78-ban diákja volt, Bura László lányának pedig osztálytársa, majd a teológiára is ő készítette fel magyar nyelv és irodalomból. Lelkesen kapcsolódott be az egyháztörténeti kutatásokba és nagy álma volt, hogy Scheffler Jánost boldoggá avassák, ezért nagyon sokat tett, így nagy öröm volt számára, hogy még életében megtörtént a vértanú püspök boldoggá avatása.

Ozsváth Judit, a BBTE adjunktusa arról beszélt, hogy milyen fontos volt Bura Lászlónak, hogy segítse a fiatalokat, utat mutasson számukra. Részleteket olvasott fel a leveleiből, közben személyes találkozásaikról beszélt.

Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője elmondta, nagyra értékeli Bura László kutatásait, amiket szerinte be kellene iktatni az oktatásba, hiszen a diákok a saját iskolájuk történetét sem ismerik. Bura Lászlót még hetedik osztályos korában egy tantárgyversenyen ismerte meg, de az első beszélgetésükre akkor került sor, amikor Pataki Enikő már a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója lett, ezt követően nagyon sok segítséget kapott tőle. Az intézményvezető olyan cikkekből és visszaemlékezésekből olvasott fel részleteket, ahol Bura László mondja el véleményét az oktatás-nevelésről, majd mindenki figyelmébe ajánlotta Sárándi Tamás rendszerváltásról írt tanulmányának azt a részét, melyek az iskolaátalakulásokról szólnak. Sárándi Tamás egy interjút is készített Bura Lászlóval, amit szintén érdemes elolvasni.

Lovas János, a BBTE nyugalmazott óraadó tanára Skype-on kapcsolódott be a megemlékezésbe. Emlékeiről mesélt és verseket olvasott fel.

Ádámkó István, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója Bura Lászlóról és Reizer Pál akkori megyéspüspökről, a katolikus líceum iskolaalapítóiról beszélt. Felismerve a lehetőséget az 1991–92-es tanévkezdéskor elindultak az első katolikus osztályok. Az iskola akkori igazgatója, Bura László mindent megtett annak érdekében, hogy a szemináriumi jellegű fiú osztályt olyan tanárok neveljék, akik egykor katolikus intézményben tanultak, ugyanakkor következetesen élték hitüket a kommunizmus ideje alatt, emlékeztetett Ádámkó, majd felsorolta Bura László érdemeit. Bura László nem csak újraindította a római katolikus iskolát, azt rendszeren látogatta és jó tanácsokkal látta el a diákokat és a pedagógusokat.

Szilágyi Éva magyartanár, a Szatmárnémeti Református Gimnázium egykori igazgatója is Bura Lászlóval való találkozásainak élményeit idézte fel, mint volt diákja, tanár- és igazgató kollégája. Szilágyi Éva elmondta, őt Bura László hívta meg, hogy a magyar líceum tanára legyen, aki sokat segített a magyar intézmények újraindításában és az egyházi javak visszaigénylésében.

Végh Balázs Béla, a BBTE volt intézményvezetőjeként emlékezett az egykori kollégájára. Elmondta, Bura László rejtett energiákat szabadított fel a fiatalabb kollégáiból, ezek az energiák tudományos konferenciákat, előadásokat, cikkeket és könyveket eredményeztek. Rámutatott, az utódok tudományos élete azért adós az emlékezéssel, mert Bura Laci bácsi egyike volt azoknak a vidéki értelmiségieknek, akik egyszemélyes tudományos intézményként felvállalták azokat a teendőket, amelyeket a tudományos központokban erre szakosodott munkatársakkal együtt végezhettek el. Bura László a feladatok és a feladatvállalások embere volt, így teremtett Szatmárnak saját szellemi centrumot: könyvtárat, intézményeket és tudományos centrumot maga köré.

Végül az egykori tanítvány, Török Enikő tanítónő saját versét mondta el, majd az egyetem folyosóján a másodéves hallgatók Nevezi-Dobos Csilla zenetanár vezényletével három népdalt énekeltek el, ezt követően pedig családtagok jelenlétében leleplezték az emléktáblát.