Bródy Sándor művek a szatmárnémeti színpadon

| július 16, 2024 |

Aki a szép szatmári fekete földről álmodott

 

Szatmári kötelékek

Bródy Sándor[1] 1924-ben halt meg, tehát 2024-ben emlékezünk meg halálának századik évfordulójáról. Miért Bródy Sándor? Hiszen ő nem Szatmárban született és nem is itt halt meg. Mégis erős szálakkal kötődik Szatmárnémetihez és Szatmárhegyhez. Pósa Lajossal, Rákosi Viktorral, Bársony Istvánnal, de főleg Szép Ernővel gyermekmatinékon, író-olvasó találkozókon vett részt Szatmárnémetiben; pl. 1898. május 18–20. között. Kirándult Nagybányára, Erdődre, Koltóra, otthonosan mozgott Szatmár vármegyében. Évente legalább egy alkalommal látogatta meg Szatmárnémetiben élő édesanyját, Bródy Jakabné Blau Katalint. Édesanyja halála után pedig Szép Ernővel együtt jártak ide sírlátogatásra. Szép Ernő az ortodox zsidó temetőbe édesapja sírját, Bródy Sándor pedig az édesanyja „lakását” kereste meg, a státusz quo temetőben.

„Az anyám öt láb hosszú virágos domb alatt lakik, tehát nincs az a palota, amely ennél szuverénebb lehessen; az igazi tulajdon. Szatmárnak hívják[2] a helyet ahol nyugszik – nekem él – most nem tudom mi a neve[3], de azt tudom, hogy nincs földi tilalomfa, amely elébem állhatna és meggátolhatna abban, hogy oda vándoroljak, ahol anyám lakik és megvárjam ott az időt, amíg a közelébe, mellé fekhetek” – írja Bródy Sándor A Reggel című lapban, 1928. július 23-án.

Halála előtt alig egy hónappal kétségbeesve, de határozottan hozza mindenki tudomására, hogy:

„Én most a részemről a kuruzslóknál tartok és abban bizakodom, hogy a dadám Szatmárt, mint öreg parasztasszony, tud valami füvet, amitől a kedvem meggyön és elfeledjem azt a sok jót és sok forró gyönyörűséget, amelyek velem történtek. (…) Hazamegyek az anyámhoz és a közelében, a szép szatmári fekete földben olyan jót alszom, hogy na!” A Reggel, 1928. július 23.”

Idézzük a rokont, Dénes Sándor újságírót, akinek a felesége Bródy Sándor unokahúga volt.

„Szerette, második szülőföldjeként imádta Szatmár városát. Írásaiban gyakran emlékezett meg melegen róla, ahol szerettei éltek, ahol édesanyja, özv. Bródy Jakabné született Blau Katalin 92 éves korában csendesen, okosan, hogy senkinek terhére ne legyen elaludt, s a vasúton túli kőfallal kerített temetőben alussza örök álmát… Szerette ezt a várost, a sárgára festett családi házat a Rákóczi utcában, az udvarán bódító illatú orgonáit, fehér levelű juharfáit, meg az öreg dadát, aki hat gyermeket dajkált végig a családban… mohón fogyasztott életörömök fáradalmai után előzetes bejelentés, híradás nélkül, mintha csak a tegnap utazott volna el, be-beállított, s ha Budapest szava, zaja visszahívta, egyetlen búcsú nélkül, mintha csak a szomszédba menne, elutazott… Legutóbb 1918 nyarán járt itt s egész délelőttöket töltött az akkor még kezdetleges, de idillien csöndes és kellemes strandon…” Egészítsük ki a történetet azzal, hogy a Szenvedély című Arcibasev drámát ezen a nyáron, 1918 nyarán Szatmárnémetiben és Szatmárhegyen fordította és dolgozta át a Vígszínház megrendelésére.

Antal Dániel önéletírásában, az 1908-ban történt megismerkedésükre emlékezik vissza, ebből idézünk:

„…a lakásunkhoz közel lévő nagy trafikba mentem apám rendes szivarjáért. Ott ült Bródy néni egy szép bácsival a trafik szurkosvászon divánján. Illedelmesen köszöntem, és kiszolgálótól kértem a doboz szivart… Az áru megnyerte tetszésemet, fizettem, és köszönve távozni akartam, amikor Bródy néni magához hivatott. Kezet csókoltam, és a bácsinak illedelmesen bemutatkoztam. A bácsi mosolyogva nyújtotta kezét, és ő is bemutatkozott: Bródy Sándor vagyok. Apádat ismerem és tisztelem. Ó, most már eszembe jutott, apám felolvasta nekem Az egri diákok című nagyon szép könyvét, de hallottam már beszélni A tanítónő című színdarabról is, amelyet Szatmáron készülnek játszani… ahányszor Szatmárra jött Bródy bácsi, mindig elbeszélgettem vele…”

Meg kell említenünk még egy fontos kötődését Szatmárnémetihez. Bródy Sándor kisebb terjedelmű írásaival nőtt a Szatmár megyei újságok színvonala. A Szamosban, az Északkeleti Újságban és a többiekben gyakran jelentek meg Bródy Sándor novellák és karcolatok.

 

Bródy Sándor és a színház

„Az első kínálkozó alkalommal színészakadémikus lettem (…)” Ezt a nekifutást hamarosan feladta, de nem adta fel a színház iránti bámulatát. Tegyük hozzá, hogy sikeres darabjai mellett rengeteg kritikát írt és élénken foglalkoztatták a kulisszák világának történései. A Szenvedély című dráma próbáinak tapasztalatait így összegzi: „Gyönyörködöm a Vígszínház művészeiben, akik erősen kinőttek a színi mesterség formáiból s a próbán látom, hogy gondolkodnak az író helyett, rendeznek a rendező helyett, s dirigálnak a direktor helyett.”

De nem csak ennyi volt az ő kapcsolata színészekkel. Megtestesült lenyomata is maradt Bródy Sándor színészrajongásának. Kolozsváron beleszeretett Hunyady Margit[4] színésznőbe, aki Bródynál kilenc évvel idősebb volt. Szerelmi viszonyából született a kiváló novellista Hunyady Sándor.

A továbbiakban követjük Bródy Sándor színpadi műveinek szatmárnémeti életét. Külön-külön bemutatjuk az egyes, itt bemutatott darabjainak történetét. Végül mérleget vonunk a Bródy-darabok, fogadtatása, az igazgatók darabválasztása között.

 

Hófehérke és a hét törpe

Bródy Sándor Hófehérke (vagy Hófehérke és a hét törpe) című színdarabját a Nemzeti Színház mutatta be 1901. január 18-án. „Gyönyörű előadás volt” emlékezik a szerző. Lehetett is. Ha a szereplők névsorára pillantunk, elhiszünk minden jót a bemutatóról: Márkus Emília, Török Irma, Újházi, Rákosi Szidi, Rajnai Gábor, ők vitték a főbb szerepeket. Maga a szerző az első színpadi darabjáról így nyilatkozott: „(…) ártatlan, szinte jóleső gyilkosság és százfokos regényesség a főelementum.”

Szalkay Lajos volt a Szatmárnémetiben működő társulat igazgatója az 1900–1901-es évadban. Ez a társulat mutatta be Szatmárnémetiben Bródy Sándor első színpadi művét, a Hófehérkét, 1900. december 24-én, hétfőn. Karácsony másodnapján megismételték az előadást. Február 17-én, vasárnap délután ismét színre került.

A budapesti és a szatmárnémeti bemutatók időpontját összehasonlítva zavarba jövünk. Az ősbemutatónak számító nemzeti színházi eseményt Szalkay társulata megelőzte 25 nappal. Nem járunk utána az ellentmondás tisztázásának, mert nem is lényeges. Nyilván, hogy Szalkay igazgató egyik budapesti darabvadászata alkalmával kaphatta meg a szövegkönyvet és kihasználva a kisebb társulat rugalmasságát, 25 nappal megelőzte a Nemzeti Színházat. Így aztán mi, szatmáriak eldicsekedhetünk azzal, hogy nálunk is volt egy Bródy Sándor ősbemutató.

 

A dada

Egy évvel a vígszínházi bemutató után, 1903. február 26-án, csütörtöki napon Krémer Sándor társulata mutatta be Szatmárnémetiben A dada című darabot, Baróti Irma (a pozsonyi színház tagja) vendégszereplésével. Az előadást március 5-én megismételték, és ezzel véget is ért ennek az előadásnak a pályafutása. A helyi lapok beszámolójából kiderül, hogy valódi színházi esemény volt A dada bemutatója.

A Szatmári Hírlap 1903. február 27-i számából idézünk: „Bródy Sándor, a magyar írók gárdájának e kiváló alakja, ismeri az életet. Belemarkol mind a két kezével, és amit a néző elé tár, az nem a fantázia alkotása, hanem maga a megdöbbentő valóság. A valóság pedig ritkán szép. De Bródy Sándor nem a szépet, hanem az igazat akarja bemutatni. Amit A dadában megismertet velünk, az maga az igazi, eleven élet. Markáns, tömör vonásokkal festi a nyomort, az erkölcstelenséget (…) Baróti Irma az életnek ezt a rokonszenves parasztlányát olyan hűséggel mutatta be, mely fényes bizonyítéka kiváló alakító képességének. (…) A zajos tapsokra, a hatalmas virágcsokorra és a babérkoszorúra méltóan rászolgált. (…) A színház zsúfolva volt.”

Az 1917–1918-as évadban Kiss Árpád igazgató vezette a színházat. Azt mondhatjuk, hogy ez az évad a Bródy nevű művészek évada. A társulat tagja Bródy Andor baritonista és Bródy Irén koloratúr énekes. Kiss Árpád társulata pedig négy Bródy darabot játszott az évad folyamán: A szeretőA tanítónő, A dada (1918. január 30.), Lyon Lea.

Kiss Árpád a bőséges Bródy-műsorban három alkalommal tűzte műsorra A dada című erkölcsrajzot: 1918. január 30-án, február 27-én és 28-án.

 

A tanítónő

1908. március 21-én a Vígszínházban volt Bródy Sándor A tanítónő című falusi életképének az ősbemutatója. Egy hónap sem telt el és Krémer Sándor igazgató 1908. április 20-án (az 1907–1908-as évadban) bemutatta Szatmárnémetiben. Az előadás az évad folyamán még két alkalommal került színre. Íme, a szereposztás:

Tóth Flóra                   Takács Mariska

Öreg                             Nagy Rátkai Sándor

Ifj. Nagy                      Vidor József

Nagyasszony              Cserényi Adél

Tanító                          Tihanyi Vilmos

Káplán                         Barna Andor

Főúr                             Balázsi Sándor

Kántor                         Szabadkay József

A lánya                        Ardai Ida

Orvos                           Halmos Gyula

 

Az 1908–1909-es évadban Heves Béla társulata játszott városunkban. Heves 1908. december 22-én mutatta be A tanítónőt. Egyetlen egy előadásra mutatkozott érdeklődés. Az alábbiakban a szereposztásból adunk részleteket.

 

Tóth Flóra                 Kendy Boriska

Nagyasszony             Aitner Ilka

Öreg                            Nagy Peterdi Sándor

Ifj. Nagy                     Fodor Oszkár

Orvos                          Halász László

Tanító                         Sipos Zoltán

Kántor                        Rónai István

A lánya                       Hajnal Ilonka

Káplán                       Szőcs András

Főúr                           Herczeg Vilmos

 

A következő, 1909–1910-es évadban is Heves Béla igazgató társulata játszott a városban. Az előző évi egyetlen előadást igénylő sovány érdeklődés ellenére ezúttal is műsorra tűzte A tanítónőt, 1909. december 2-án. Ennek az előadásnak érdekessége, hogy a még a Szelényi Lili néven szereplő Neményi Lili játszotta a kántor lányának szerepét.

Flórát Markovics Margit, Öreg Nagyot Somogyi Károly, Ifj. Nagyot Szilágyi Ernő, a Nagyasszonyt Aitner Ilka játszotta. December 12-én újból műsorra került.

Az 1910–1911-es évadban ugyancsak Heves Béla társulata játszott városunkban. A tanítónőt 1911. február 15-én, szerdán tűzték műsorra, új szereposztásban. Flórát Zöldy Vilma, Öreg Nagyot Mátrai Kálmán, Ifj. Nagyot Vidor József, a Nagyasszonyt Homokay Gabriella játszotta. Ezúttal csupán egy előadásra volt igény.

Heves Béla a hagyományhoz tartotta magát, az 1911–1912-es évadban is bemutatta A tanítónőt. Az 1912. január 9-én, kedden megtartott bemutatón Flórát Harmaht Zseni, Öreg Nagyot Szőke Sándor, Ifj. Nagyot Baróti Jenő, a Nagyasszonyt Tordai Etel, a Tanítót Heltai Hugó játszotta. Ezúttal is csupán egy előadásra futotta a közönség érdeklődéséből.

Egy évadnyi kihagyás után 1914. április 30-án újból műsorra tűzte Heves Béla A tanítónőt. Füzes Anna jutalomjátékképpen kapta meg Flóra szerepét, az Öreg Nagyot Borbély Sándor, Ifj. Nagyot Boross Emil, a Nagyasszonyt Komor Emma, a Tanítót Gaál Béla, a Kántort Rovó István játszotta.

Az 1916–1917-es évadban Kiss Árpád, 1916. április 30-án, vasárnap évadzáró előadásként játszotta A tanítónőt, Fenyvessy Emil vendégszereplésével.

Kiss Árpád igazgatónak és társulatának köszönhető A tanítónő újabb műsorra tűzése, 1918. január 12-én. Flórát vendégművész, Andorffy Ida (Andorffy Péter színművész lánya) játszotta. Idős Nagy Horváth József, Ifj. Nagy Kiss Miklós, Nagyasszony Torday Etel, Tanító Kiss Árpád, Kántor Szabó Lajos, A lánya Béhr Matild volt.

Az 1921–1922-es évadban Szabadkay József társulata vette elő A tanítónőt 1922. március 22-én egy alkalommal.

Gróf László igazgató társulata 1923. október 16-án játszotta A tanítónőt, ugyancsak egyszer.

1945.október 4-én, 5-én, 6-án és 26-án Jakabffy Dezső társulata játszotta A tanítónőt. Ezzel az előadással is cáfolta a Méliusz, a Hobán, a Földesy Ilona és mások állítását, hogy értéktelen darabokkal, operettekkel tölti meg az évad műsorát.

Csíky András volt a Szatmári Állami Magyar Színház igazgatója az 1964–1965-ös évadban. Az 1965. május 28-án bemutatott A tanítónő 11 előadásszámot ért el. Átvitték az előadást a következő évadra is, így elérte a 36-os számot, aztán tovább játszották az 1966–1967-es évadban is, így A tanítónő 38 előadást ért meg. Idézünk a szereposztásból:

 

Tóth Flóra                 Elekes Emma

Ifj. Nagy                    Csíky András

Öreg                           Nagy Török József

Tanító                        Korcsmáros Jenő

Kántor                       Török István

Kántor lánya            Soós Angéla

Főúr                           Nádai István

Káplán                       Ács Alajos

Szolgabíró                Diószeghy Iván

Járásorvos                Vándor András

Patikus                      Kocsis Antal

Törvénybíró          Tompa Attila

Postás                     Kiss Imre

Lovászinas             András Gyula

Ida                           Adleff Ingebor

Prímás                    Köllő Béla

Kenőasszony         Kapáló Magda

Szolgálólány          Török Ovidia

 

Díszlet és jelmez: Szatmári Ágnes, rendező: Cseresnyés Gyula

 

A medikus

 

A medikus című színművet Szatmárnémetiben Heves Béla társulata mutatta be 1911. március 29-én, a vígszínházi ősbemutató után 61 nappal.

„A pompás rendezés, amely hű mása – nem másolata – volt a Vígszínházénak, id. Baghy Gyula érdeme. A szereplők közül elsősorban Károlyi Sáriról kell megemlékeznünk, akit tegnap este egész új, kedvező világításban ösmertünk meg. Kellemes megjelenésű, érzéssel játszó színésznő, aki sok egészséges ösztönnel játszta a különös lelki metamorfózisok által bonyolított szerepét. A vezető szerepben, a Jánoséban Vidor József pompásan fanyar és cinikus volt, különösen a második felvonásban. Az ő szokott intelligenciája ebben a nehéz és szokatlan légkörű darabban is kitűnően megállta helyét. Horváth Lenke kedvesen, értelmesen, diszkréten játszott, id. Baghy Gyula természetes alakítást produkált. Ifj. Baghy, Mátrai, Sipos, Mihályi, Mikusai kisebb szerepeikben jók voltak és dicsérettel kell megemlékeznünk Burányiné- ról is, aki sok közvetlenséggel játszotta a cseléd szerepét” – írta Dénes Sándor főszerkesztő a Szamos 1911. március 23-i számában. Az előadást még egy alkalommal, március 29-én tűzték műsorra. Íme a szereposztás:

 

János                           Vidor József

Arrak                           Mátrai Kálmán

Ada                              Pongrácz Matild

Adolf                           Burányi Ferenc

Rubin                          Id. Baghy Gyula

Riza                             Károlyi Sári

Piros                            Horváth Lenke

Ifj. Schwartz              Ifj. Baghy Gyula

György                        Sipos Zoltán

Filozopter                   Mihályi B. Károly

 

Timár Liza színmű

A Timár Liza színmű ősbemutatója a Vígszínházban volt 1914. március 19-én. Két hét múlva Heves Béla szatmárnémeti igazgató társulata tűzte műsorra, megelőzve az összes vidéki társulatot. Az előadás példátlan sikert ért el, hat alkalommal játszották. A Szamos napilap 1914. április 4-i száma néhány soros beszámolót közöl az előadásról: „Rövid, szellemes megjegyzései, művészi meseszövése, alakjainak az életből vett egészséges igaz volta, mesteri stílusa, hangulatos csevegésének összefüggő egészet alkotva, újabb s leghatalmasabb sikerét Timár Lizával érte el a modern írók nagymestere, Bródy Sándor. Főbb szerepet játszanak: Füzess Anna, a címszerep gyönyörű kreálója, Hahnel Aranka, Boross Emil, Gaál Béla, Borbély Sándor, Gerő János, Zsoldos Andor, Várnai László, Lónyai Oszkár.”

A következő igazgató Szatmárnémetiben az 1914–1915-ös évadban Kiss Árpád. 1914. december 30-án tűzte műsorra a Timár Lizát. Nem volt olyan sikere mint az elődjének, egyszer játszották.

Az 1916–1917-es évadban Kiss Árpád igazgató társulata 1917. január 29-én, hétfőn egyetlen alkalommal játszotta a Timár Lizát, Virányi Sándor vendégszereplésével.

Az 1925–1926-os évadban Szendrey Mihály igazgató társulata játszott a városban. 1926. május 8-án Kallós József a Timár Lizát választotta jutalomjátékképpen.

 

Lyon Lea színmű

A Lyon Lea ősbemutatója 1915. szeptember 4. volt a Magyar Színházban.

Kiss Árpád szatmárnémeti színigazgató igen éber vezető volt, 1915. október 30-án (az 1915–1916-os évad keretében) szombaton este mutatta be a Lyon Leát. Az előadást maga az igazgató rendezte. Íme, a szereposztás:

 

Lyon rabbi                 Kiss Miklós

Lea                              Bedő Ilonka

Tarras                         Lugossy Dániel

Josué                          Máthé László

Tudós nő                    Galgóczyné Székely René

Konstantin                 Kiss Árpád

Bolond                        Váradi Márton

Ezredes                       Galgóczy Lajos

Százesztendős           Radócz Ferenc

 

Az előadást a következő napon megismételték, tehát összesen 2 alkalommal játszották.

Az 1917–1918-as évadban Kiss Árpád igazgató társulata játszott Szatmárnémetiben. 1918. március 22-én, pénteken játszották a Lyon Leát.

Az 1920–1921-es évadban Szabadkay József tűzte műsorra a Lyon Lea című színművet, 1921. március 6-án, Poór Lili vendégfellépése alkalmával.

Az 1922–1923-as évadban Földes Mihály (Szabadkay József társulatának tagja) jutalomjátékul választotta a Lyon Leát, 1923. május 3-án.

Az 1925–1926-os évadban Szendrey Mihály igazgató társulata játszott Szatmárnémetiben.1926. február 2-án és 22-én, valamint március 13-án Lyon Lea Faragó Juci vendégszereplésével ment.

Szabadkay József társulata 1936. április 28-án játszotta a Lyon Leát.

Az 1939–1940-es évadban Mihályi Károly igazgató társulata 1940. január 14-én tűzte műsorra a Lyon Lea című színművet.

 

A szerető

Budapesten a Magyar Színház mutatta be Bródy A szerető című színjátékát 1917. október 25-én.

Kiss Árpád társulata 1917. december 12-én már Szatmárnémetiben mutatta be A szeretőt. Még négy alkalommal került színre, tehát összesen ötször.

Szabadkay József igazgató társulata játszott városunkban az 1919–1920-as évadban. A szerető című színművet 1919. december 18-án és 27-én játszották.

 

A nap lovagja

Az eredeti változat Bródy Sándor regénye volt. Abból színpadi változat, majd Málnay Levente rendezésében tévéfilm is született 1987-ben.

Szatmárnémetiben Kiss Árpád társulata mutatta be 1916. október 5-én a Bródy Sándor–Hajós Sándor színpadi változatot. Akkor a legújabb Bródy-darabnak számított, hiszen az ősbemutatója még ugyanebben az évben, 1916. február 11-én volt a Vígszínházban. Nagyjából 8 hónap telt el a vígszínházi ősbemutató és a szatmárnémeti bemutató között.

A szatmárnémeti bemutatóról Baradlay László a Szatmári Hírlap 1916. október 8-i számában írja: „A drámai erők kiválóságának volt értékpróbája A nap lovagja című színműnek csütörtöki bemutatója is. Völcsey Rózsi, Dózsa Jenő, Bányai Irén és Andorffy Péter alkotta keretben, intelligens és tudatos játékának egész skáláját bemutatta. A darabról nem mondhatjuk el ugyanezt, amely pocsolyába vetette a gyöngyöket s Hajó Sándor feldolgozásában magán viseli a Bródy-regény furcsaságát és neuraszténiás kilengéseit.” Tegyük hozzá, hogy az előadást Dózsa Jenő rendezte. Ez volt A nap lovagja első és utolsó szatmárnémeti előadása.

 

A Szenvedély

Mihail Petrovics Arcibasev (Arcübasev)[5] orosz író Szanin című naturalista regénye 1909-ben jelent meg magyar nyelven. Az érzékiség világát, a nemiség testi-lelki tüneteit boncolgató szerző műve botrányok sorozatát váltotta ki. Ennek ellenére – mintegy évtizeddel később – a Vígszínház felkérte Bródy Sándort egy újabb Arcibasev-mű, a Szenvedély magyar színpadra való alkalmazására.

„Két fordítást kaptam a Vígszínháztól a Szenvedélyről. Egy németet és egy orosz eredetiből szóról-szóra fordított magyart” – írja Bródy Sándor. Végül Trócsányi szó szerinti fordításából alkalmazta magyar színpadra a színművet. „Egyszerűen buja darab a Szenvedély. (…) tárgya a szenvedély hatalma az erkölcsön, a társadalmi renden, még az életösztönön is” – vélekedik Bródy.[6]

Vígszínház előadását Jób Dániel rendezte. A Színházi Élet, 1918. 47. számából megismerjük a szereplőgárdát: Varsányi Irén, Csortos Gyula, Gombaszögi Ella, Fenyvessy Emil, Szerémy Zoltán, Makay Margit.

Csupa nagy nevek! De a színházkritikus is nagy név. Kosztolányi egy elképzelt darabbal jellemezte az orosz szerző művét. Minden felvonása azzal telik el, hogy a rejtélyes gyomortágulásban szenvedő hős, jóízűen falatozik a nyílt színen, de mire étkezését befejezi, már újra éhség gyötri, amivel biztosítja a cselekmény további menetét. Az orosz író munkája ilyen dramaturgia szerint működik.” Főhőse „nem is drámai hős, hanem csak egy díszcsődör, akinek minden tettét a csillapíthatatlan nemi vágy vezérli” – írja Kosztolányi Dezső.

Mihail Petrovics Arcibasev – Bródy Sándor: Szenvedély című drámájának magyarországi ősbemutatója tehát 1918. november 23-án volt a Vígszínházban.

Az 1918–1919-es évadban Kovács Imre igazgató társulata játszott a városban. 1919. február 18-án, kedden, 87 nappal a vígszínházi ősbemutató után Szatmárnémetiben került színre a Szenvedély című dráma[7]. Az előadást Kovács Imre igazgató rendezte. Íme, a szereposztás:

 

Jereszov            Kovács Imre

Szuvorin           Zilahy János

Larissza            Kónya Gizi

Nokoláj             Kiss Lajos

Szobalány         Róna Kató

Zina                   Lázár Hilda

Vorotov            Baróti Antal

Nina                  Szántó Manci

Inas                   Kéry Jenő

 

A Szamos 1919. február 19-ei száma részletesen beszámolt a szatmárnémeti bemutatóról.

„A tegnapi bemutatónak van némi helyi vonatkozása is annyiban, hogy Bródy Sándor az elmúlt nyáron szatmári tartózkodása alatt fordította magyarra az orosz író hatalmas, megrázó drámáját, amelyet ha Arcibasew meg nem ír, bizonyára megírt volna Bródy Sándor, annyira az ő erős, erotikus irányzatának a bélyege van rajta. Arcibasev drámájában nyersen és brutálisan lobog a férfi vágy, amely morális alkudozás nélkül minden eléje kerülő nőt zsákmánynak tekint. Ha időnk és helyünk lenne, megkísérelnők, hogy vitatkozzunk rajta: igazuk van e a dráma alakjainak, de úgy érezzük, hogy a férfi alakok közül inkább a könnyen hívő, hiszékeny a típus, mint az, aki minden szoknyát lobogónak tekint, amelyet követni kell. A női alakok – Nina kivételével – inkább megközelítik a valóságot, bár típusnak ezek sem mondhatok. Az előadás központjában Kónya Gizi állott, aki fölényes biztossággal oldotta meg nehéz feladatát. Száz színe és hangja volt a szenvedélyes szerelemben izzó asszonyi lélek örömére, kétségbeesésére és fellobbanó haragjára. Illúziót keltett, mint minden szenvedélyes asszony, aki csókok után liheg. A vezető férfiszerepet Kovács Imre játszotta tudatos művészi készséggel. Minden jelenete művészi volt, bár úgy találtuk, hogy haragos kitöréseiben több volt a szenvedély, mint a szerelmi nüanszok lázas lobogásában. Lázár Hildát megszoktuk már, hogy drámai szerepekben tökéletesen megállja a helyét, de még mindig nagyobb sikerrel a társalgási részekben, mint a drámai kitörések során. Szántó Manci túlságosan pointirozott szerepében helyén alkalmazott lányos szeméremmel enyhítette az író esetleg fordító merész nyersességét. Nagyon jó volt Kiss Lajos, aki a megcsalt férj alakját, kétségeit és vívódásait sok megértéssel és szimpatikusán állította elénk. Zilahy férfias és megható volt.

A közönség hangos viselkedése, ízléstelen közbeszólása, a legszebb drámai jeleneteknél felhangzó zajos derültsége igen kínosan és zavarólag hatott úgy a nézők komoly részére, mint a szereplőkre” – írja a beszámoló szerzője, minden valószínűség szerint Dénes Sándor, a Szamos főszerkesztője, Bródy Sándor feleségének sógora.

A Szenvedély szatmárnémeti előadása a rendkívül sikeres prózai előadások sorába illeszthető. Annak idején prózai művek esetén ritkán ismételhették meg a bemutató előadást. Az Éjjeli menedékhelyet háromszor, Heirmans: Remény és Schiller: Ármány és szerelem drámáját négyszer játszották összesen. Ezekkel szemben a Szenvedélyt öt alkalommal tűzhette műsorra Kovács Imre igazgató.

 

Mérleg

Bródy Sándor 11 színpadi művet írt, de az ő nevéhez kötődik egy tizenkettedik is, A szenvedély című dráma, és több kisebb jelenet. A szenvedéllyel kapcsolatosan fentebb már részletekre kitértünk. Itt csak annyit kell megjegyezzünk, hogy öt alkalommal került színre, és mind az öt előadás Kovács Imre igazgató társulatának érdeme.

Összesen 97 alkalommal játszottak a szatmárnémeti társulatok Bródy Sándor színpadi műveket, beleértve A szenvedélyt is.

Legtöbbször A tanítónő szerepelt színtársulataink műsorán. Csíky András társulata 38, Heves Béla 6, Jakabffy Dezső 4, Krémer Sándor 3, Kiss Árpád 2, Szabadkay József 1, Gróf László 1, tehát összesen 7 igazgatónál 55 alkalommal volt műsoron.

A Lyon Lea a második legtöbbet játszott Bródy-darab, összesen 10 alkalommal játszotta 4 színigazgató társulata (Kiss 3, Szabadkay 3, Szendrey 3, Mihályi 1).

A Timár Liza című színművet 3 igazgató (Heves, Kiss, Szendrey) játszotta, összesen 9 alkalommal.

A szerető következik a legtöbbet játszott darabok sorában, két igazgató (Krémer, Kiss) játszotta, összesen 7 alkalommal.

Az ötödik helyet két ötször-ötször játszott darab foglalja el, A dada és A szenvedély.

A Hófehérke és a hét törpe 3 előadással a hatodik, a Medikus 2 előadással a hetedik, végül A nap lovagja egy előadással zárja a sort.

Ha azt vizsgáljuk, hogy ki volt az az igazgató, aki legtöbb Bródy-művet vett társulatának műsorára, akkor az alábbi sorrend alakul ki:

Kiss Árpád 6 (A dada, A tanítónő, Timár Liza, Lyon Lea, A szerető, A nap lovagja)

Heves Béla 3 (A tanítónő, Medikus, Timár Liza)

Szabadkay József 3 (A tanítónő, Lyon Lea, A szerető)

Krémer Sándor 2 (A dada, A tanítónő)

Szendrey Mihály 2 (Timár Liza, Lyon Lea)

Csíky András 1 (A tanítónő)

Gróf László1 (A tanítónő)

Jakabffy Dezső 1 (A tanítónő)

Kovács Imre 1 (A szenvedély)

Mihályi Károly 1 (Lyon Lea)

Szalkay Lajos 1 (Hófehérke)

Tovább lehet játszani a statisztikai adatokkal. Arra a kérdésre, hogy ki volt az a társulatigazgató, aki legtöbb Bródy-előadást tartott, teljesen más sorrend alakul ki:

Csíky András 38, Kiss Árpád 16, Heves Béla 14, Szabadkay József 6, Kovács Imre 5, Krémer Sándor 5, Jakabffy Dezső 4, Szendrey Mihály 4, Szalkay Lajos 3, Gróf László 1, Mihályi Károly 1, összesen 97 előadás.

Megfigyelhető, hogy voltak olyan időszakok, amikor évadról évadra jelen volt Bródy-mű színtársulataink műsorán. Ez az időszak 1900 és 1918 közé tehető, vagyis az Osztrák–Magyar Monarchia időszakára. A két világháború közötti időszakban, vagyis a román hatalom idején az évek múlásával évadról évadra csökkent színtársulataink műsorán Bródy Sándor műveinek száma. A második világháború után már csak két igazgató játszott Bródy-darabot, és mindkettő ugyanazt, A tanítónőt. Jakabffy Dezső és Csíky András A tanítónő előadása között 20 év telt el, ez már a kialakuló, majd teljesen kifejlett román szocializmus időszaka. A legnagyobb időbeli szakadék a Csíky András igazgató idején bemutatott Bródy-előadástól napjainkig eltelt 60 év.

[1] Bródy Sándor 1863. június 23-án született Egerben, 1924. augusztus 12-én hunyt el Budapesten. Színdarabjai: Hófehérke, regényes színjáték (1901. jan. 18., N. Sz.), A dada, erkölcsrajz (1902. jan. 19. Vígsz.), Király-idillek, színjáték (1902. dec. 5. N. Sz.), A tanítónő, falusi életkép (1908. márc. 21., Vígsz.), A medikus, életkép (1911. jan. 27., Vígsz.), Királyok, 3 egyfelvonásos (1913. márc. 15., Magyar Színház), Prometheus, mitológiai balett (1913. márc. 19., Operaház), Timár Liza (1914. márc. 19., Vígsz.), színmű, Lyon Lea, színmű (1915. szept. 4., Magyar Színház), A szerető, dráma (1917.okt. 25., Magyar Színház), A nap lovagja, színmű (1916. febr. 11., Vígsz.).

[2] Szatmárnémetiről van szó.

[3] „Óh kortársak, balkáni rómaiak, a más nemzetek győzelmétől hogy részegre itták magukat!” A bot kivirágzik, Magyarország, 1919. március 19.

[4] Kéthelyi Hunyady Margit a Szabolcs megyei Kisvarsányban született református nemesi családban 1854. február 21. Budapesten halt meg 1906. augusztus 25. Kiváló drámai színésznő, Jászai Mari barátnője. Pályáját Szatmárnémetiben kezdte 1871. július 10-én, Szathmáry társulatánál.

[5] Mihail Petrovics Arcibasev (Arcübasev) orosz író, Karkovban született 1878-ban, Varsóban halt meg katonai kórházban 1927-ben. Fontosabb drámái: Féltékenység, Szenvedély.

[6] Színházi Élet, 1918. november 3-tól november 10-ig.

[7] Csirák Csaba: Színházi élet Szatmáron 1898–1918, Otthonom Szatmár megye 29/2008