A betegségek megelőzése nem csupán szűrővizsgálatok és orvosi ellenőrzések sora, hanem mindenekelőtt szemléletmód és személyes felelősség. Arról, miért fontos időben felismerni a kockázati tényezőket, hogyan tehetjük életünk természetes részévé a prevenciót, és milyen sorsfordító szerepe lehet egy-egy szűrővizsgálatnak, dr. Láng László családorvost kérdeztem. Az interjúban szó esik az egészségmegőrzés társadalmi felelősségéről, a megelőzés jelenlegi hiányosságairól, valamint arról is, hogyan alakíthatja át a mesterséges intelligencia a diagnosztikát, a gyógyszerkutatást és az egészségügyi ellátást – a lehetőségek mellett a veszélyekre is figyelmeztetve.

A megelőzés elsősorban szemléletmód vagy inkább konkrét cselekvések sorozata?

A megelőzés elsősorban szemléletmód kérdése, amelynek lényege, hogy az egyén tudatosan törekszik egészsége megőrzésére és a betegségek kialakulásának megelőzésére. Ehhez azonban konkrét cselekvések is szükségesek, például a megfelelő életmód kialakítása, a védőoltások igénybevétele vagy az egészségügyi szűrővizsgálatokon való részvétel. Mindezek megvalósulásához fontos a megfelelő feltételrendszer biztosítása is, beleértve a hiteles kommunikációt és felvilágosítást, a hatékony szervezést, valamint a szükséges anyagi és infrastrukturális feltételeket.

Mely betegségek és egészségügyi problémák előzhetők meg a leghatékonyabban, és mit tehet ezért egy átlagember?

A leghatékonyabban azok a betegségek előzhetők meg, illetve ismerhetők fel korai stádiumban, amelyek népegészségügyi szempontból kiemelkedő jelentőségűek: gyakoriak, jelentősen befolyásolják a megbetegedési és halálozási mutatókat, ugyanakkor korai felismerésük esetén jól kezelhetők, illetve bizonyos esetekben megelőzhetők. A szűrővizsgálatok akkor igazán hatékonyak, ha a vizsgált betegség korai felismerése érdemi egészségnyereséggel jár, és a szűrés nagy számú ember számára hozzáférhető, megfelelően szervezhető és költséghatékony. Az átlagember is felelősséget visel a saját egészségéért. Fontos az egészséges életmódra való törekvés, az egészségnevelő programok és hiteles tájékoztatások követése, valamint a korosztálynak és egyéni kockázatoknak megfelelő szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel. Ugyanilyen fontos lehet, hogy az egészséges életmódot családtagjaink, barátaink és munkatársaink körében is ösztönözzük. A személyes példamutatás önmagában is hatékony eszköze lehet az egészségmegőrzésnek.

Milyen szerepe van a szűrővizsgálatoknak, a rendszeres orvosi ellenőrzéseknek és a korai figyelmeztető jelek felismerésének?

A szűrővizsgálatoknak és a rendszeres orvosi ellenőrzéseknek kiemelt szerepük van abban, hogy időben felismerhetők legyenek a már kialakult betegségek, illetve azok a rizikófaktorok és korai elváltozások, amelyek később súlyos egészségkárosodáshoz vezethetnek. A korai felismerés lehetőséget ad arra, hogy a megfelelő életmódbeli változtatásokkal vagy szükség esetén orvosi kezeléssel még időben beavatkozzunk. Jó példa erre a szívinfarktus kockázatának csökkentése: a túlsúly, a mozgáshiány, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és az egészségtelen táplálkozás olyan életmódbeli tényezők, amelyek növelik a kockázatot. Ugyancsak fontos rizikótényező a magas vérnyomás, a diabétesz, valamint a kedvezőtlen vérzsírszint, például a magas koleszterin- és trigliceridszint.

Ezeknek a kockázati tényezőknek az időben történő felismerése és kezelése, illetve az életmód megfelelő megváltoztatása jelentősen hozzájárulhat a szív- és érrendszeri betegségek, köztük a szívinfarktus megelőzéséhez. Emellett fontos, hogy az emberek felismerjék azokat a korai figyelmeztető jeleket, amelyek miatt nem érdemes várni, hanem orvoshoz kell fordulni.

Elegendő figyelmet fordítunk-e ma a megelőzésre, és hol húzódik a határ az egyéni és a közösségi felelősség között?

Sajnos a mai társadalomban még mindig inkább a betegségközpontú szemlélet dominál a megelőzéssel szemben, a lakosság jelentős része akkor fordul orvoshoz, amikor már panaszai vannak, miközben a megelőzés és a korai felismerés sok esetben hatékonyabb és hosszú távon kedvezőbb megoldást jelentene. Ez az egészségpolitikára is igaz: bár elviekben számos prevenciós lehetőség és program létezik, ezek gyakorlati megvalósítása és elérhetősége nem mindig megfelelő. Ennek több oka is lehet, például a lakosság egészségnevelésének hiányosságai, az egészségügyi ellátórendszer túlterheltsége, valamint a prevencióra fordítható források korlátozottsága. A megelőzésre fordított kiadások ráadásul rövid távon gyakran további költségeket generálnak: több betegséget fedezünk fel, ami további diagnosztikai és terápiás beavatkozásokat tehet szükségessé. A prevenció valódi hozadéka – a megbetegedési és halálozási mutatók javulása, a jobb életminőség és az egészségügyi kiadások hosszabb távú mérséklése – jellemzően csak közép- és hosszú távon, akár 10–15 éves távlatban válik érzékelhetővé. Éppen ezért a megelőzésbe való befektetés hosszú távú társadalmi érdek. A valódi megelőzés akkor lehet eredményes, ha az egyéni felelősségvállalást megfelelő társadalmi és egészségügyi környezet támogatja.

Mi az az egyetlen megelőző lépés, amelyet bárki már holnap megtehetne? Tudsz-e olyan példát mondani, amikor a megelőzés valóban sorsfordító volt?

Ha egyetlen megelőző lépést kellene kiemelnem, azt mondanám: álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig őszintén, mit teszünk a saját egészségünkért. Nézzük meg az életmódunkat, a rossz szokásainkat, és azt is, mikor vettünk részt utoljára a korunknak és kockázatainknak megfelelő szűrővizsgálatokon. Már holnap megtehetjük azt, hogy időpontot kérünk a háziorvosunktól, és megbeszéljük, milyen vizsgálatokra van szükségünk. Ha pedig életmódunk megváltoztatásához segítségre van szükségünk, bátran kérjünk szakmai támogatást orvostól, pszichológustól, dietetikustól vagy gyógytornásztól. Számtalan példa bizonyítja, hogy a megelőzés, illetve a betegségek korai felismerése valóban életet menthet. Egy 58 éves, teljesen tünetmentes nő például lánya unszolására vett részt mammográfiás szűrővizsgálaton. A vizsgálat során kezdeti stádiumú rosszindulatú emlődaganatot fedeztek fel nála. A beteget megoperálták, és a korai felismerésnek köszönhetően további utókezelésre sem volt szüksége. Teljesen meggyógyult, és öt év elteltével gyógyultnak tekinthető. Ez a történet jól mutatja, hogy a megelőzés néha nem jelent többet egyetlen döntésnél: elmenni egy vizsgálatra akkor is, amikor még semmi panaszunk nincs. Egy ilyen döntés akár egy ember egész életét megváltoztathatja.

Hogyan lehetne a megelőzésből természetes életformát, nem pedig kényszerű kötelességet csinálni?

A megelőzéssel kapcsolatos mentalitás megváltoztatása össztársadalmi szinten nem megy egyik napról a másikra. Hosszú évek kitartó, tudatos munkájára van szükség ahhoz, hogy a prevenció és az egészségmegőrzés megfelelő helyre kerüljön az értékrendünkben és a mindennapi életünkben. Ugyanakkor saját magunk esetében sok minden a mi döntésünkön múlik. Rajtunk áll, hogy mennyire tartjuk fontosnak az egészségünket, és mit teszünk annak hosszú távú megőrzéséért. Sokszor csak akkor értékeljük igazán az egészséget, amikor már elveszítettük. Ahogy a mondás tartja: az egészséges embernek ezer álma és vágya van, a betegnek pedig csak egy: hogy meggyógyuljon. Tegyünk azért, hogy megőrizzük azt a kincset, amelyet talán csak akkor tudunk igazán értékelni, amikor már veszélybe került: az egészségünket. Ehhez minél több felvilágosító és motiváló tevékenységre van szükség.

Milyen pozitív és negatív szerepe van a mesterséges intelligenciának a gyógyításban?

Felforgatja a világunkat a mesterséges intelligencia. Nehéz ma még megjósolni, hogy az emberiség vesztese vagy nyertese lesz ennek az új világnak, amelynek most még csak a diszkrét előszelét érezzük, és amelynek teljes, új dimenzióját egyelőre nem tudjuk megítélni.

Rengeteg újítást és pozitív eredményt mutat fel a mesterséges intelligencia már néhány hónap alatt is. Gondoljunk például a képalkotó diagnosztikára: a mesterséges intelligencia nemcsak pontosabb diagnózisokat tesz lehetővé – röntgen-, mammográfiás, CT- vagy MRI-vizsgálatok esetében –, hanem ezerszer vagy akár tízezerszer gyorsabban, sokkal nagyobb mennyiségű adatot képes feldolgozni. Új, innovatív gyógyszerek kifejlesztésére is sor került már mesterséges intelligencia segítségével olyan rövid idő alatt, amelyhez korábban akár tíz-tizenöt év kutatómunkájára volt szükség. Olyan, mesterségesen létrehozott vírusokat is fejlesztettek, amelyek képesek lehetnek a milliók életét veszélyeztető antibiotikum-rezisztens baktériumok elpusztítására anélkül, hogy az emberi sejteket károsítanák. A mesterséges intelligencia forradalmasíthatja a gyógyszerkutatást, a diagnosztikát és a betegirányítási rendszereket, és jelentősen növelheti az egészségügyi ellátórendszerek hatékonyságát. Ma már tízezres nagyságrendű lehetőségekről beszélünk – és még csak a kezdetén vagyunk annak, amit a jövő tartogat.

Ugyanakkor itt vannak az aggályok is. Mi történik, ha a mesterséges intelligencia rossz kezekbe kerül, vagy ha ártó szándékkal avatkoznak be kritikus rendszerek működésébe? Ha blokkolják egy kórház számítógépes rendszerét vagy akár az áramellátását, megbénítják a forgalomirányítási rendszereket, veszélyeztetve például a mentőszolgálat működését? Ha manipulálják a híreket és információkat, káoszt generálhatnak. És különösen súlyos veszélyt jelenthet, ha a mesterséges intelligenciát biológiai hadviselésre használják, például olyan kórokozók létrehozására, amelyek ellen nincs megfelelő védekezés vagy ellenszer – vagy amelyek ellenszerét csak kevesek birtokolják. Belegondolni is rossz.

Véleményem szerint a mesterséges intelligenciától elzárkózni nem fogunk tudni, és nem is feltétlenül kell. Lépést kell tartanunk a tudomány fejlődésével, és ki kell használnunk mindazokat az előnyöket, amelyek az emberiség és a társadalom jólétét, így az egészség védelmét szolgálják. Ugyanakkor mindent meg kell tennünk a megfelelő kontroll fenntartásáért, hogy a tudomány vívmányai ne kerülhessenek ártó kezekbe, elmékbe és szándékok szolgálatába.