Sokan sokféleképpen értelmezik a gyermekvállalás, várandósság, születés időszakát. Életkortól, nemtől, társadalmi beágyazottságtól, világnézettől stb. függően változó, ahogyan az is, hogy mit tartanak megfelelő életkornak, formának, felkészülési módnak. Amennyire mindez egy egyéni kérdés és életút függvénye, ugyanannyira összefüggésben áll általános biológiai, társadalmi és egyéb tényezőkkel, szerkezetekkel. Vékony Brigitta, pszichológussal, szülő-csecsemő konzulenssel és Vékony Viktor, FDM terapeutával beszélgetve arra voltam kíváncsi szakmailag és  magánemberként is, holisztikusan hogyan közelítik meg ezeket a különleges folyamatokat, illetve vannak-e olyan tényezők, amelyek nézetektől függetlenül közösek vagy közösek kellene legyenek. Hogyan érdemes egyáltalán mindezt megközelíteni?

Meséljetek egy kicsit magatokról. Mivel foglalkoztok és milyen életszakaszban vagytok most?

Viktor: Jelen pillanatban még versenytánc-edző és tanár, illetve FDM (fascia disztorziós modell) manuálterapeuta, masszőr, végzett hangtál terapeuta vagyok. A mindennapok babaneveléssel, apasággal, utazással és képzésekkel telnek, valamint minden önismereti és önfejlesztési kurzusában támogatom Brigit.

Brigitta: Alapvégzettségem pszichológus, de most kifejezetten a holisztikusabb terápiák felé mozdultam el, olyanok felé, amelyek tágabb teret tudnak adni a gyógyításban és a fejlődésben, mint a klasszikus pszichológia. Most ez a fő szakmai fókuszom, de jelenleg otthon vagyok a kisfiammal, most minden erőm és figyelmem leginkább az ő támogatására megy, meg ennek a megváltozott életszakasznak a beépítésére és fejlesztésére, ami nálunk eléggé intenzívre sikeredett.

Viktor: Amit még hozzátennék, hogy a manuálterápia nagy részét kifejezetten az anyukáknak és kisbabáknak szeretném nyújtani, emiatt éppen egy hegkezeléses és mobilizációs kurzust végzek, ami kifejezetten a császármetszésen átesett kismamáknak javasolt, hogy minél gyorsabban és minőségibb módon tudjanak regenerálódni, de bármilyen más műtéti beavatkozás után is indokolt, ugyanakkor egy medencerehabilitációs kurzus is következik hamarosan.

Brigitta: Számomra még talán azért különleges ez az időszak, mivel úgy tapasztalom, hogy amíg az anyukák nagy részének a fókusza a gyereknevelés és a vele járó teendők felé összpontosul, addig nálam pont ekkor csúcsosodott ki — biztosan nem véletlenül —, hogy ez mennyire egy életszakasz-krízis. Meg tudnak erősödni a saját magunk szerepei a család dinamikájában, amely egy gyerek érkezésével, a szülőség megjelenésével beérkeznek egy családba, mint rendszerbe, másrészt a saját magam hogylétébe, hogy én, mint nő, hogyan vagyok ebben a rendszerben jelen. Ez kifejezetten kidomborodott ebben az életszakaszban. Úgy gondolom, hogy más anyukában is megjelenik, de lehetséges, hogy nem tudnak eléggé tudatosan figyelni erre.

Mivel gyereknevelési szabadságra a Boldog Scheffler János Központ szakmai vezetőjeként mentél, sok-sok éven keresztül az ideérkező gyerekekkel és szülőkkel számos foglalkozásod volt. Szakemberként, hogyan láttad, főként a prevenció szempontjából, melyek a legnagyobb kihívások a gyermekvállalásban, majd a gyermek érkezését követő első években, gondolok itt megfelelő életkorra, társadalmi státuszra, a szülők pszichológiai érettségére, felelősségvállalására vagy éppen a gyermekek egészségi állapota, fejlődése kapcsán?

Brigitta: Mi már főleg azokkal a családokkal találkoztunk, ahova megérkezett a gyermek. Ahogyan visszagondolok azokra az évekre, amióta elérhetőkké váltak a Boldog Scheffler János Központban a prevenciós szolgáltatások, főleg a félelem irányította a szülőket abba az irányba, hogy bekapcsolódjanak, amikor az anyákban megjelent az, hogy valami talán nem jól működik, el kezdték összehasonlítani más anyukákkal a gyereket és azt tapasztalták, hogy a fejlődés eltér az átlagostól. Viszont mindez éppen emiatt rövid távú volt, addig tudtak benne maradni ebben a tudatos prevenciós szemléletben, jelenlétben, ameddig ez a félelemfaktor kipipálódott. Viszont, ha az utóbbi 1-2 évet nézem, mielőtt gyereknevelési szabadságra jöttem, igazából azt tudom mondani, hogy egyre inkább megjelent a tudatosság, az anyukák jelenléte kevésbé félelem-vezérelt és benne tudnak maradni egy szűrőprogramban, akkor is, ha felmérésről felmérésre úgy jeleznek vissza a terapeuták, hogy minden rendben van, de ettől függetlenül szeretnék ezt a folyamatot tudatosan átlátni, hol tart a gyerek, hogyan tudják segíteni, és szeretnék ezt hiteles forrásból megtudni. Nem tűnnek el, ha jól van a gyerek, hanem benne maradnak ezekben a folyamatokban, a mérföldkövek gyors változása ellenére is. Úgy látom, hogy pár év távlatában is sokat változott a prevenciós szemlélet, a félelemről átváltott a fókusz a tudatosságra és ez nagyon erős tér arra, hogy a fókusz lekerüljön a gyerekről a szülőkre is. Az a tapasztalat, hogy azok a szülők tudnak bevonódni akár a saját maguk fejlődésébe, ahol a gyerekkel gond van. De akik jelen tudnak lenni ezekben a folyamatokban akkor is, ha a gyerek jól van, áthelyezik saját magukra is a fókuszt, arra, hogy hogyan vannak jelen az anyaságban, nekik mi nehéz, hogyan alakul a kettőjük közötti kötődés. Megváltozik az a minta, ahogyan a friss szülőkkel tudunk dolgozni. Amit ez behoz magával, hogy a nagy problémákról is átkerül a hangsúly a finom regulációs kérdésekre, amelyek más országokban nagyon is jelen vannak. Konkrétan születtek erről már hazánkban is diagnosztikai kritériumok, mint a betegségekről és rendellenességekről, finom hangolásokként, hogy melyek azok a problémák, amelyek például az anya és gyerek kapcsolódásának nehézségeit fedik, amikor nehezen nyugtatható meg egy gyerek, vagy éppen nehezen tudnak kapcsolódni. Az a jó, hogy már van lehetőségük az anyukáknak rákapcsolódni erre és a nagy problémákról lekerült a fókusz, megjelent egy másik kategória, akik már a finom részt is fogják.

Sokszor elhangzik, hogy mennyire kitolódott a gyermekvállalási életkor, főleg fejlett társadalmakban. Ti hogy látjátok, ez milyen hatással lehet a várandósságra, a kisbabák állapotára? Van-e megfelelő életkor?

Brigitta: Mind a két véglettel lehet találkozni, nagyon fiatal szülőkkel és az ő célcsoportjuknak teljesen más a problematikája, amin dolgozni kell és lehet velük, meg ott van a másik célcsoport, aki sokkal későbbi életkorban vállal gyereket, velük pedig egy teljesen más szinten lehet dolgozni. Én úgy gondolom, hogy nincs jó vagy rossz. Ha saját magamra vonatkoztatok, akkor én azt tudom mondani, hogy hozzánk akkor tudott megérkezni Venczel, amikor én azt éreztem, hogy be tudom őt fogadni az életembe, abba a fejlődési szintbe és állapotba kerültem, ha ő megérkezik, nem elvesz valamit, nem valaminek veszi át a helyét, hanem megvan a helye, van mindarra tér, amit hoz magával. Ahol nagyon korai életkorban érkezik a gyerek, általában kevésbé tudatosak a leendő szülők. Nem gondolom azt, hogy felelőtlenek lennének vagy nem állnának készen rá, de náluk inkább azt tapasztalom, hogy egy régi modell szerinti életutat választanak, ahol úgymond megvannak a különböző életszakaszok, amit elvár a társadalom és ebbe állnak bele és pörgetik tovább. Mind a két verzióval találkoztam már, ahol azt érezték a fiatal szülők, hogy ez valamit elvett és ez meg is mutatkozott a szülő-gyerek kapcsolódásban, de vannak jó példák is, szóval ez mégis egyéni történet. De főleg azoknál van tudatosság és mély lelki folyamatok, akik ezt egy kicsivel későbbi életkorban vállalják a gyermeket és nagyon erős fókusz kerül a korai kötődésre, tudatos felkészülésre és a családi rendszer tudatos áthangolására.

Viktor: Ha onnan közelítjük meg ezt a kérdést, hogy fizikailag mikor jobb gyereket vállalni, akkor fiatalabb korban jobb, viszont nem 100%-osan releváns ez a nézet, mivel a modern technológia biztosít számunkra olyan dolgokat, amelyek előrehaladottabb korban is olyan körülményt nyújtanak, amely hasonló és legalább annyira biztonságos lehet, mint azoknak, akik fiatalabban vállalnak gyereket. Manuálterapeutaként természetesen figyelembe kell vennem a test regenerálódási folyamatát, hiszen előrehaladottabb korban gyengébb minőségben történik meg, de nem lehetetlen a teljes felépülés. De még mindig a fiatalabb kor felé hajlok, vagy nem előrehaladott, mondjuk 40 év fölötti életkorra. Természetesen később sincs semmi akadálya a gyerekvállalásnak szerintem, de a regenerálódás lassabb, mivel a sejtregenerálódás is már elkezd ilyenkor lelassulni. De végül is mindenkinél megtörténik, nem kell senkit sem eltántorítson a későbbi gyerekvállalástól.

Brigitta: Általános jelenség, hogy kitolódott az életkor és ez szerintem azért tudott ennyire globálissá válni, mert egy teljesen más generáció vállal most gyereket, egyre távolabb állnak a hagyományos családmodelltől, amit a felmenőink éltek és természetes volt, egyszerűen most máshová helyeződik el a nők és párok életciklusában.

Viktor: A tudatosabb életmód ezt jobban reprodukálja, hiszen amikor bármelyik felmenőmet megkérdeztem, hogy annak idején, hogy volt, megvonták a vállukat és belevágtak, lesz, ahogy lesz alapon, jöjjön. A XXI. században sokkal jobban felkészülnek a párok, szeretnek mindent előre megtervezni, hiszen nem mindegy hogyan történik, legyen rendszerbe foglalva és megbeszélve a gyerekvállalás fontos pontjaitól egészen az önfejlődés kérdéséig.

Erős nézetkülönbségek vannak a természetes úton történő szülés és császármetszés között, ki segíthet a megfelelő felkészülésben és információátadásban? 

Brigitta: Úgy gondolom, hogy egyre több szülésfelkészítő érhető el manapság, amelyek egyre tágabb palettán mozognak. Mindenki megtalálhatja ma már azt a típusút, amely neki segít, ettől függetlenül nagyon sokan mégis úgy csinálnak végig egy várandósságot, hogy ebbe nem kapcsolódnak bele és amikor én jártam ilyen szülésfelkészítőre, nagyon sok olyan második gyermekét váró édesanyának hallottam a történetét, aki elmesélte, hogy igazából nem fektetett erre különösebb hangsúlyt az első szülésnél és mennyire nagy hiányosságokat élt meg. A következtetés valójában az, ha egy anyuka felkészültebb, akkor másként tud viszonyulni a kihívásokhoz, kompetensebb jelenlétet adhat, tudatosabban dönthet, segíthet abban, hogy minél kevesebb olyan megélés legyen a szülés és várandósság körül, ami traumaként rögzülhet. A szakirodalomban erősen jelen van az a tendencia, hogy nem feltétlenül az a trauma, ami fizikailag történik, hanem amit mi ekként rögzítünk. Ha informáltan van benne jelen, kompetenciát nyer elméleti és gyakorlati szinten is a saját folyamataira. Ha fel kellene sorolni, vannak az elméleti típusú felkészítők, de egyre több gyakorlati jellegű van, ami egyrészt magát a szülés előkészítését is segíti, akár olyan is, amely holisztikusan családszinten bevonja az édesapákat is a felkészítésbe, olyan is, ami az anyuka szülés közbeni aktív részvételére tudja felkészíteni őket, akár a légzéstechnikákra, akár a relaxációs technikákra, akár a különböző alternatív gyógyászati technikákra. Úgy gondolom, hogy nagyon széles a paletta, amelyben mindenki megtalálhatja, ami számára a legnagyobb segítség lehet.

Viktor: Apukaként én arra gondolok, hogy nekünk összesen volt vagy ötféle szülésfelkészítőnk, amin részt vett Brigi, a legtöbben én is részt vettem. Ha online formában volt, utólag meghallgattam. Nekünk nagyon fontos volt, hogy én is részese legyek a születésélménynek, hogy legyek ott támogatóként. Alapjába véve szerintem nagyon fontos, hogy az apuka ebből egy olyan részt vállaljon, amelyben igazán jelen van, mert sokszor az történik, hogy az anyukák úgy döntenek, hogy majd ők mindennel megküzdenek egyedül és azután hazapottyannak egy gyerkőccel. Egyrészt ez egy sokkal bensőségesebb folyamat kell legyen, hiszen 50–50%-ban érkezett a gyerek. Bár az apuka nem tud aktívan a szülésben részt venni, de fontos a támogató jelenléte, a felkészültsége, a szándéka, hogy mindent meg akar tenni az anyuka komfortja és a szülés problémamentessége érdekében. Amikor egy párban kialakul egy ilyen jellegű bizalom és ezekben a kritikus helyzetekben a bizalomra építve tudják egymást segíteni, az szerintem nagyon fontossá válik energetikailag és személyes kapcsolódásban a pár számára. Hogy melyik születési mód ajánlatosabb, vagy éppen rizikómentesebb? Nehéz kérdés. Egyrészt valóban a természetes, bármilyen orvosi beavatkozás mentes szülés a legjobb, úgy az anyukák számára, mint a babáknak, egészségük és a kapcsolódás miatt is. Ha kellő mértékben fel van készülve az anyuka testi és pszichikai szempontból is, hogy ezt egy olyan lelkiállapotban tudja majd végig csinálni, hogy a születés zökkenőmentesen alakulhasson, akkor mindenképpen ajánlott. Amikor mesterségesen kell hozzájárulni, idővel blokkot tudnak okozni, valami nem beteljesülést. Bármilyen kémiai anyag hozzáadása a szülés során az anyuka testébe az valamilyen módon kihatással van az anyuka és baba testi épségére is, hiszen közvetlen kapcsolatban vannak. Emiatt is a természetes szülést támogatom. A császármetszés sok esetben viszont valóban elkerülhetetlen és akár életmentő lehet, ekkor egyértelműen nincs más opció. Amikor azonban egy felelős orvos erre nem lát indokot, akkor kerülni érdemes. Egyrészt amiatt is, mert a babákban kialakulhat a ferde fejtartás lehetősége, ez 80%-ban előfordulhat a császármetszéssel született babáknál, amely a későbbiekben a tartásukra és a fogazatukra, valamint az állkapocs deformitására is hatással lehet. Kifejezetten felhívnám a figyelmet az atlaszcsigolya elcsúszásának lehetőségére, amely a császármetszés közben a baba kivétele során történhet. Szerintem fontos lenne, hogy az emberek megértsék, bár a császármetszés egy egyszerű folyamat, egy 15 perces műtéti beavatkozás, és kint is van a baba, a későbbiekben hozhat számos negatív hatást, műtéti hegeket, amely keresztül megy a hasfalon, szervi összenövekedést, mozgásban történő akadályokat, ugyanakkor a császármetszést követő regenerálódás akár 9 hónap is lehet, így sokkal több utánajárással jár ahhoz, hogy egy normális életet élhessen később az anyuka.

Brigitta: A szülésfelkészítőkön kevésbé érintik a két születési mód hatásait, a felépülés fázisait, fizikai vagy éppen lelki síkon egyaránt. Hogyan tud egy anyuka úgy a saját kisbabájára figyelni a korai életszakaszban, amikor még saját testére is kell figyeljen, hogyan tudja beépíteni a saját hétköznapjaiba, amikor bármilyen műtét után az ember a saját felépülésére helyezi az energiáit, de egy császármetszés után ez teljesen másként van, pont saját magáról kell levegye a fókuszt, hogy áttegye a kisbabájára és ez az az időszak, amikor fennáll annak a veszélye, hogy meginog a kötődés, mert nem tud úgy jelen lenni ebben a regenerálódási időszakban, hogy ez egy nagyon kiegyensúlyozott legyen. Tévhit, hogy csak a babára kell figyelni, mert akkor tud jól kijönni ebből az időszakból egy császármetszéses anyuka és baba páros, ha igenis ott van a támogató háttér, ahol az anyuka tud saját magára is figyelni, hogy ő hogyan van jelen a testével, hogyan éli meg, hogy az egy sürgősségi beavatkozás volt, vagy nem tudta természetes úton megszülni a gyermekét, vagy egyáltalán meg tudta-e élni a saját szülésélményét. Nagyon sok olyan tényező van, ami elcsúszhat, így legjobb esetben is azt tanítják meg egy anyukának, hogyan kell ellátni a heget, hogyan kell mobilizálni, hogyan tudja újratanulni a mozgást, de arra nagyon kevés fókusz kerül, hogy benne mi történt, történik. És nem mondhatom, hogy mindez nem hat ki a szülésélményre, mert annyira szenzitívek a babák ebben a korai szakaszban, egy testként érzékelik még magukat az anyukájukkal és minden, ami átmegy az anyukán, átmegy a gyereken is. Hiába próbálunk mindent megadni a kisbabának, ha az anyuka ebben a folyamatban nincs jól és nincs arra lehetősége, hogy saját magára helyezze a fókuszát, ez ilyenkor valahogy, valamilyen szinten átmegy a kisbabán is, és ez már arra utaló információ a babának, hogy hogyan vagyok jelen a testemben, hogyan kezelem a fájdalmat, hogyan tudok valakire figyelni, amikor én is rosszul vagyok. Szóval, ha ebben nem tudnak igazán jelen lenni az anyukák, akkor nagyon sok olyan minta mehet át ebben a korai életszakaszban, amelyet igenis beépítenek ezek a gyerekek és továbbviszik. Az apukáknak és családnak van hatalmas felelőssége abban, hogy mennyire tudják megtartani és támogató közeget biztosítani a gyerekágyas időszakban, hiszen az nem csak a babáról szól, hanem ugyanúgy az anyukáról is, a fizikai és lelki felépülésről. Úgy gondolom, hogy az ilyen jellegű felkészítőkből maximális hiány van, ahol arról lenne szó, hogyan lehet megtámogatni azokat a lelki folyamatokat, amelyeken azok a nők mentek keresztül, akik a saját szülésélményüket nem pozitívként élték meg, hanem akár kontroll-vesztettként, akár traumaként, akárcsak nem olyannak, amilyennek szerették volna.

Viktor: Itt még megragadnám az alkalmat arra, hogy kihangsúlyozzam az apukák jelenlétének fontosságát az előkészítőkön. Noha szinte minden információ az anyukákra vonatkozik, és mivel nem rá vonatkozik, ezek nagy részét az apuka elfelejti, de ennek ellenére elhatározhatja, hogy a saját férfi energiájában beleáll, legyen az krízisállapot, szülési fájás vagy éppen szoptatást érintő téma. Talán az egyik legfontosabb mondat, amely egy szoptatás-előkészítőn elhangzott, amelyen én is végig jelen voltam az az, mennyire fontos, hogy az apuka tudjon kiállni az anyuka mellett, akkor amikor jönnek az ősi praktikák kapcsán a nagyszülők, a szomszéd és a nagynéni. Amikor az anyuka egy ilyen nehéz és védtelen állapotban van, akkor igenis mellé álljon az apuka és mondja el, hogy rendben van, meghallgatják a tanácsokat, de ők úgy csinálják, hogy védelmet nyújtson az anyukának, illetve a saját családi rendszerüknek. Nagyon sokszor megfigyelhetjük, hogy az ősi praktikák, amelyek régen talán beváltak, de most az anyukát ítélkezve nézik, hogy miért magával foglalkozik, mondják, hogy„csináld ezt, meg azt a gyerekkel”, de ha az anyuka alapjában nincs jó lelki állapotban és nehézségeken megy keresztül, és ha ehhez hozzáadódik egy követelőző férj, kiegészülve egy anyós, anyuka részéről érkező ítélkezéssel és számonkéréssel, hogyan kell nevelnie a gyereket, nagyon sok nyomás kerülhet az anyára, és nem tud kapcsolódni önmagával. Ilyenkor nagyon fontos az apa jelenléte, hogy igazi védelmet nyújtson, hogy meg tudja mutatni a férfi energiáját és nem az energiafeszegetésen keresztül, hanem abban, hogy védelmet nyújt. Sajnos ez a típusú információ nem igazán elterjedt, hogy hogyan tudnának az apukák beleállni a saját apai energiájukba, és megadni az apai támogatást a családnak.

Brigitta: Szerintem azért manapság teljesen más az apa családi jelenléte, mint a klasszikus családmodellben, amelyet a felmenőink éltek. Emiatt egy gyerek érkezése ma nagyon erős szétnyílást is tud hozni, mert a mostani családok nagyon más struktúrára és dinamikára próbálnak berendezkedni. Ami nem jobb vagy rosszabb, hanem egyszerűen más, változtak az életkörülmények, mást jelentenek a férfi és női szerepek, és ezek a széthúzások és szétkapcsolódások szét tudják zilálni azt a támogató környezetet, amire egy fiatal családnak a gyerek érkezésekor szüksége van.

Viktor: Még annyival egészíteném ki, hogy szerintem nagyon fontos a fiatal apukáknak beleállni egy-egy önismereti folyamatba még mielőtt megérkezik a gyerek. Egyrészt nekem ez személyes tapasztalatként nagyon sokat segített abban, hogy együttérzőbben, empatikusabban álljak hozzá ehhez a folyamathoz, másrészt jelen pillanatban az apukák zöme abban a pillanatban, amikor valami probléma felüti a fejét családban, abba menekülnek, hogy akkor ők hozzák a pénzt és elmennek dolgozni, akár két munkahelyre is, és keveset vannak otthon. A problémamegoldásuk nekik abban merül ki, hogy akkor legalább nem zavarnak és így hasznosak. Nyilván ez egy fontos része a történetnek, hogy egy apuka tudjon biztosítani kellő anyagi hátteret a családnak, de nem csak ez a feladata, hanem hogy védelmet nyújtson az anyukának, a gyermekének adjon minél több szeretetet és legyen jelen minél többet. Ez egy átmeneti és nehéz időszak, amit ha megfelelően fognak fel az apukák és megteremtik az új egyensúlyt, akkor nem menekülnek el, hanem segítenek fizikailag és lelkileg egyaránt, és ott lépnek közbe, ahol szükség van rájuk.

A meddőség témája is egyre nagyobb teret kap. Hogyan lehet biológiai-pszichológiai szempontból átlépni ezeken a kihívásokon?

Brigitta: Ez elsősorban orvosi kompetencia, de sokszor találkozunk azzal, hogy orvosi szempontból minden rendben van, mégsem tud megérkezni a gyerek. Itt mindenképpen a lelki oldalára tenném a hangsúlyt, hogy melyek azok az elakadások, amelyek akár energetikailag, akár lelkileg nem tudják megengedni, hogy egy gyermek megérkezzen. Lehet egy egyéni téma, mondjuk az anyuka saját elakadása, amely nem tudja megengedni számára, hogy az anyai szerep megérkezzen, de lehetnek családszintű blokkok is, amelyeket mindenképpen érdemes feltérképezni. Erre igazából pont azok a visszaigazoló történetek, amikor azt halljuk egy pártól, akik hosszú évek sikertelen próbálkozásai után az örökbefogadás mellett döntenek, és amikor ki tudtak vonódni a nehézségekből, kisimul a családi rendszer, akkor tud megérkezni egy természetes úton fogant közös baba. Ha ezekben a családokban beszélgetünk, akkor kisimulnak a rendszerben az energiák és kimondódnak dolgok. Igazából az tudja megtámogatni ezt a folyamatot, ha az orvosi rész mellett el kezdenek a saját témájukon dolgozni a leendő szülők, ránéznek, hol vannak a saját elakadásaik és mi történhet, amikor megérkezik a gyerek. Nagyon sokszor vannak ebben olyan genetikailag hozott témák, amelyek nem is a mieink, hanem transzgenerációsan hatnak és erre csak akkor van rálátásunk, akkor tudatosul valójában, ha el kezdünk rajta dolgozni, amelyek szép és mély folyamatokká válhatnak, és amikor ki tudnak oldódni, meg tudnak érkezni ezek a kisbabák.

Viktor: Biomechanikailag nagyon fontos a változatos életmód, hogyan élik a fiatalok az életüket, tehát nem mindegy milyen módon táplálkoznak, rendszeresen jelen van-e a mozgás, a mobilitás és flexibilitás, kijárnak-e a szabad levegőre, kirándulnak-e. Mind-mind hatással vannak egy gyermek érkezésének a lehetőségére. Egy egészségtelen, monoton életmód esetében a meddőség lehetősége sokkal magasabb. Az is nagyon fontos, hogy ne stresszben éljük az életünket, hanem tudjunk egy olyan életet biztosítani a mindennapokban, ahol az idegrendszer le tud nyugodni, ahol nincs mindennap jelen a stressz. Hány olyan esetről hallunk, amikor úgy jön össze a baba, hogy a pár elutazik három hétre valahova, ahol kikerülnek a stresszkörforgásból, ahol csak önmaguk tudnak lenni.

Hogyan lehet jól felkészülni a gyermek megérkezésére? Talán a nők számára már egyre több kurzus, szülésfelkészítő, terhestorna elérhető, már itt nálunk is Szatmár megyében, akár 1–2 évtized távlatából is sokkal hozzáférhetőbbekké váltak. De a leendő apukákkal mi a helyzet, róluk mintha megfeledkeznénk, pedig egyre inkább teljes jelenlétet várunk el tőlük. Ők honnan tájékozódhatnak, hogyan válhatnak igazi segítséggé ebben az életszakaszban?

Viktor: Az egyik jövőbeni tervünk Brigivel kifejezetten apukákra fókuszált születés-előkészítőket tartani, amelyeken friss apukaként saját és manuálterapeuta tapasztalatokról is szeretnék beszámolni azzal a céllal, hogy az apukák minél nagyobb fokú jelenlétét vonhassuk be. A leendő apukák azt kellene megértsék, hogy a születés nem csak az anyukáról és babáról szól, hanem az egész családot érinti, és mivel a család része az apuka, így értelemszerűen őt is. Többek között arról beszélünk majd, hogy milyen hozzáállás szükséges ebben a kritikus időszakban, legyen szó egy általános ideig tartó vagy hosszabb regenerálódást igénylő időszakról. Hogyan lehet kialakítani a családi élet és munka közötti egyensúlyt. Hogyan legyünk jelen a gyermek születésekor, hogyan gondoskodjunk feleségünkről, amikor nehéz neki. Hogyan fejlesszük a türelmünket? Melyek azok a gyakorlatok, amelyek mindezt elősegíthetik. Hogyan gondoskodjunk a gyermekünkről? Én úgy gondolom, hogy ezek fontos részei egy sikeres családnak és egyetértek azzal a mondással, hogy amikor anyuka rendben van, akkor minden rendben van. Az apukának a legfőképpen a feleségével kell foglalkoznia, ez egy prioritása ennek a kiélezett időszaknak és igazi családi megélési formának, ha apuka ott tud lenni és alapszinten tudja, hogyan nyúljon a feleségéhez, hogyan masszírozza meg, hogyan ölelje meg, amikor neki nehéz, hogyan támogassa őt, ne csak legyintsen a problémákra, hanem igenis tudjon beleállni, gondolkodjon el megoldásokban, azokon a konkrét lépéseken, amelyeket fizikailag meg tud oldani ahhoz, hogy a gyerek érkezése minél zökkenőmentesebb legyen. Arra is kitérnénk mennyire fontos a babaszoba kialakítása, elengedhetetlen dolgok beszerzése, még mielőtt megérkezik a gyerek, mivel sokan nem gondolnak előre, strukturáltságban mire kell odafigyelni és elgondolkozni. Sok más téma mellett mindezekről szeretnénk majd beszélni ezeken az előkészítőkön, illetve azon alapelvekről, amelyek mentén reális támogatást tudnak nyújtani a saját családjuk számára és meg tudják védeni azt.

Brigitta: Én még mindehhez azt tenném hozzá, hogy valóban nagyon kevés olyan tájékoztatás van, ami célzottan az apukáknak szól, nemzetközi szinten is nagyjából 2–3 elismert szakembert találtam, aki saját példáján keresztül, férfiként osztja meg a tapasztalatait a leendő apukáknak. Szerintem fontos szempont, hogy mindez egy férfin keresztül érkezzen meg az apukákhoz, mert valóban a legtöbb információ nőktől érkezett eddig a nők felé, csupán érintve a férfiakat. Sokkal hitelesebb és könnyebben alakulhat ki a bizalom, ha ez mégis egy férfin keresztül tud megérkezni. Sokkal hatékonyabb lehet, ha Viktor apukaként és szakemberként adja át a férfi számára azokat az információkat, amelyen a férfi és a nő tudatosan látja és közösen haladhat az úton, és a férfi érezheti azokat a buktatókat, ahol a nő ki tud érzelmileg és fizikailag is a fájdalom miatt billenni, és tudja tartani azt a közösen átbeszélt keretet és teret, amiben ők közösen elindultak. Az anyukákban is ez egy nagyon erős kötődést tud kialakítani a férjükkel és leendő apukákkal, ez lehet az első lépés, ahol az apuka valóban a családját tudja képviselni azon értékek és eszmék mentén, amelyeket közösen is megbeszéltek. Nagyon jó nőként azt megtapasztalni, hogy amikor akár érzelmi kitörés vagy a fájdalom miatt, nincs feltétlenül reális rálátás, tudatos döntés, de ott van mellette a másik fél, aki kitart mellette, tudja, hogy mi történik ilyenkor a nőben és nem a védtelen anyukának kell ilyen állapotban a harcot vinnie, vitába szállni az orvossal, magyarázkodni, hanem akár egy tekintetváltásból tudja a férfi, hogy igen ez most az a pillanat, amikor így vagy úgy megyünk tovább. Nem csak egy passzív elszenvedője, résztvevője ennek a folyamatnak, hanem egy tudatos fél, aki döntéseket tud hozni.

Már a várandósság, majd a gyermek érkezése után még inkább megváltozik az addigi szűk és tágabb család dinamikája. Sokszor azt lehet tapasztalni, hogy több az ítélkezés és régi sebekből jövő kioktatás, mint a reális segítségnyújtás. Szakemberként hogyan látod Brigitta, melyek a legnagyobb lelki kihívások a leendő anyukák és apukák számára és hogyan lehetne ezeket áthidalni mindkét oldalról?

Brigitta: A kihívások akkor jelennek meg, ha mindaz, amire felkészültél nem úgy alakul. Ha a felkészülésnek megfelelően alakulnak a dolgok ott minden gördülékenyen megy. Ott érkeznek meg a kihívások és nehézségek, amikor az anya saját érzelmi folyamatai billennek, ő maga nem tud stabilan jelen lenni az anyai szerepében, mely által megváltozik a reális helyzetértékelése is. Lehet, hogy elkezd túlreagálni dolgokat, elkezdi megkérdőjelezni saját anyai kompetenciáit is, akár az, hogy belepörög a saját testében zajló folyamatokra, megjelenhetnek azok a félelmek az énképpel, nőiességgel, akár férfi-női kapcsolódással szemben, melyek kibillenthetik az anyukát. Úgy gondolom, hogy mikroszinten ezek tudják a legtöbb elakadást és rizikóhelyzetet hozni, de ebben az időszakban nagyon sokszor jelennek meg olyan típusú nehézségek is, amikor a saját belső bizonytalanságunkat a környezet által próbáljuk megerősíteni, de ha a környezet egy teljesen más struktúrával, más értékrenddel próbál visszajelezni, akár amiatt, mert a szüleink, nagyszüleink modelljét hozzák be, akkor nemcsak hogy nem segítségként érkezik, hanem konkrétan jöhet megbélyegzésként, anyai kompetenciák vagy a nőiesség megkérdőjelezéseként. Ezekben talán az a legnehezebb, hogy míg az édesanyák döntő többsége próbálja saját magát reálisan látni, saját magának a nehézségeit áthidalni, akkor jönnek a kéretlen tanácsokkal — hát igazából nekem is fájt, velem is így történt, csak menni kell tovább —, ezeket az erőfeszítéseket kérdőjelezik meg, amely odavezet, hogy nem csak saját magát és saját erejét kérdőjelezi meg, hanem pont ebben az ördögi körben tartja, hogy segítséget kér és nem kap. Ilyenkor azt tudják megélni a friss anyukák, hogy nincsenek validálva a szükségleteik. Ha eljut odáig, hogy egyáltalán segítséget mer kérni, és arra nem egy segítségnyújtás a válasz, hanem elutasítás, kioktatás, konkrétan két szinten is sérül, hiszen nem csak azt éli meg, hogy nem kap segítséget, hanem amit ő fájdalomként él meg, az le van kicsinyítve. Ezeket a megéléseket, tapasztalatokat elraktározza és ebből sokszor alakulnak ki önértékelési, párkapcsolati, kommunikációs problémák, de talán a legrosszabb, hogy az anyuka elkezd belekerülni egy belső spirálba, amelyben azt érzi, hogy csak a gyerekkel együtt tud szimbiózist megélni, hogy tőle kapja meg azt a biztos pontot, baba-mama kötődést, amelyet más kapcsolódásokban nem. Itt kezdenek kialakulni a parentifikált gyerekszerepek, amikor az anyuka nem tud a környezetében segítséget és támaszt találni, és a megélését elkezdi rávetíti a babára. Ő lesz, akinek elkezdi mesélni a problémáját amikor kettesben vannak, de jó, hogy te itt vagy nekem, elkezdi a babát egy teljesen más szerepbe belehelyezni, emiatt sok olyan kapcsolódás alakul ki, ahol a gyerekek egész korán belelépnek ebbe a szerepbe, amely a későbbiekben maximálisan kihat majd a fejlődésükre.

Friss apukaként és egykori versenytáncosként, edzőként Viktor egyre jobban beleásod magad a specifikus mozgásterápiákra épülő segítségnyújtásba. Mi motivál ebben, hogyan érzékeled, milyen Szatmárnémetiben mindezek fogadtatása, a saját családodban hogyan csapódik mindez le?

Viktor: Amiatt tartottam fontosnak manuálterapeutaként ilyen módon beleállni a saját megváltozott családi helyzetembe is, mert a szülői érintés kiválthatatlan. A baba-FDM során is a legfontosabb, hogy az anyuka érintse a kisbabáját, én terapeutaként nem veszem kézbe a babát, mindig ők érnek a babákhoz, vagy úgy, hogy egy szülőnek rajta legyen a keze, mert a szülő-baba érintést semmilyen terapeuta nem tudja kiváltani, ez a babáknak nagyon fontos. Örülök, hogy megvan a tudásom ahhoz, hogy reális időben tudok segítséget nyújtani, legyen ez Brigi vagy Venczel. Táncosként nekem nagyon fontos a mozgás szabadsága, szerintem a mozgás szabadságot ad, és bármilyen módon kerül korlátozásra is a mozgás, az az élet minden aspektusára kihatással van. Emiatt, ha a mozgás szabadságát megadod a gyermeknek és az anyukának, akkor az a boldogság felé egy konkrét és egyenes út és ezért állok bele mindebbe, mert azt tapasztalom, hogy itt Szatmár környékén nagy igény van erre. Szerintem ez egy egyedülálló hozzáállás, amit adhatunk az embereknek, akik valójában nagyon nyitottak, csak nem tudják, hogy hova forduljanak. Mi ezt az űrt szeretnénk betölteni.

Mire kellene a leendő kismamáknak és apukáknak, illetve az őket körülvevő családjuknak, barátoknak, környezetüknek odafigyelniük, hogy az érkező pici valóban áldott állapotból emberhez méltóan születhessen meg és az ezt követő időszak is az igazi együttműködésekről, segítségnyújtásról és támogatásról szólhasson?

Brigitta: Akkor tud megérkezni egy baba egy meghitt családi rendszerbe, ha annak minden szereplője egyéni és rendszer szinten rá tud látni arra, hogy ez egy életciklusváltás és ebben mindenki megtalálja az új szerepét, amelyben a saját szerepegyensúlyai is meg tudnak maradni. Nem csak az anyukára vagy éppen a babára kell a fókusz, hanem ugyanúgy kell az apukára is, meg az új, születendő családra is, mert ez egy teljesen új, élő organizmus, amit minden irányból újra fel kell építeni, ki kell alakítani és bele kell építeni a nagyobb és régebbi családi rendszerbe, ahhoz, hogy egy működőképes rendszer lehessen és nem pedig mindenki külön-külön torpedózza le és húzza szét, amit közösen összeraktak.

Viktor: Szerintem a feleség és anyuka akkor tud odafigyelni és gondoskodni a férjéről, bár ő kevésbé van kiszolgáltatott helyzetben, de nyilván igénylik a férfiak, hogy róluk is gondoskodjanak, amikor az anyuka jól van. Tehát ha a feleség jól érzi magát, kellő gondoskodást és segítséget kap, akkor ő is be tudja tölteni nem csak az anyai, hanem a feleség szerepét is. A férfiak ilyen jellegű igényük akkor tud kiteljesedni, amikor kellő támogatást tudnak ők maguk is biztosítani.

Matusinka Beáta