Dr. Hassan Hamza safagai (Egyiptom) bőrgyógyász részt vett a Szatmárnémetiben megrendezett Gyerekgyógyítók nemzetközi konferenciáján, majd azt követően egy hetet töltött Szatmár megyében. Az alábbiakban az itt szerzett tapasztalatairól kérdeztem.

– Egy hetet töltött Szatmárnémetiben és a város környékén. Milyen hatással volt ónre ez a tartózkodás?

– Először is engedjék meg, hogy köszönetem fejezzem ki mindenkinek, aki nagy erőfeszítéseket tett, hogy lehetővé tegye ittlétemet – különösen kedves kollégámnak, Bálint Katinak. Sok akadályba ütköztem, legyen szó a vízum megszerzéséről, vagy a repülőjegy-foglalások intézéséről. Ami magát az utat illeti, hosszú volt, körülbelül 24 órán át tartott, számos átszállással, és végül szerencsére a konferencia előtti este érkeztem meg. Végül szerencsém volt egy teljes hetet tölteni ebben a varázslatos városban, Szatmárnémetiben, olyan élményben volt itt részem, amely mélyen megérintett mind személyesen, mind szakmailag. Lehetőséget adott arra, hogy megismerjem a helyi közösséget. Az, hogy város a román–magyar határon fekszik, csak gazdagabbá tette az élményt, a két kultúra keveredése harmonikus módon jelenik meg a nyelvben, az ételekben és a viseletben, ahol az egyik kultúra időnként felbukkan, majd finoman megbújik, figyelemre méltó egyensúlyt teremtve.

Ami azonban egyértelműen kiemelkedik, az a közösség elkötelezettsége kulturális gyökereinek megőrzése, a modernitás és az identitás közötti egyedülálló egyensúly fenntartása iránt egy nyugodt, szervezett környezetben, amely értékeli a tudományos együttműködést. Ez megerősítette bennem a hitet, hogy a kultúrák közötti párbeszéd az egyetlen út a haladáshoz és az előrelépéshez – nemcsak a terápiás koncepciókban, különösen a környezetterápiában, ami a szakterületem Safagában, hanem minden más szinten is.

A közvetlen emberi interakció, az emberek gondolkodásmódjának első kézből való megismerése és a tudás iránti tiszteletük pozitív energiát és friss inspirációt adott nekem az Egyiptom és Románia, valamint Magyarország közötti együttműködés bővítéséhez, amely régiót a wellness és terápiás üdülőhelyek területén szerzett hosszú tapasztalata és felhalmozott szakértelme jellemez. Ez azt jelenti, hogy a motiváció a környezeti gyógyászat és az egészségturizmus terén való további együttműködésre valóban jelen van. Tartózkodásom rövid ideig tartott, mégis mélyen megérintett.

– Hogyan ismerkedett meg a régió népeivel, településeikkel és az itt élők életével?

– A közvetlen emberi interakció továbbra is az alap – távol a média narratíváitól, könyvektől vagy mások benyomásaitól. A társadalom különböző szegmenseivel, például boltosokkal, tanárokkal, önkormányzati képviselőkkel, szakemberekkel és néhány szomszédos családdal való napi kapcsolat hiteles betekintést nyújtott a helyi életbe. Igazán szerencsés voltam, hogy két ünnepségen is részt vehettem, részt vehettem egy iskolai diákrendezvényen, és helyszíni látogatásokat tehettem az oktatás különböző szintjén működő iskolákban. Mindez mély és értékes szakmai és emberi élményt jelentett számomra.

Csodálatos volt személyesen részt venni a mindennapi közösségi tevékenységekben, a tudományos eseményeken és a konferencia többi résztvevőjével folytatott beszélgetésekben. Az itteni környezet az egyszerűség és a mélység kiegyensúlyozott keverékét képviseli – mélyen gyökerező kulturális hagyományok, a vendégek és az új ötletek iránti nyitottsággal és melegséggel ötvözve, mindezt a kölcsönös tisztelet és az emberi sokszínűség és különbségek tudatos megértésének keretében.

Összességében az idő tisztelete, a munka értékként való megbecsülése, valamint a család és a helyi közösség megbecsülése olyan tulajdonságok, amelyek Szatmárnémetinek emberi karaktert adnak, amely nagyon közel áll a saját értékeimhez és kultúrámhoz.

Az emberek és természeti környezet közötti erős kötelék mélyen rezonál a safagai környezetterápiás munkám lényegével, és egy újabb gazdag narratívát kínál, amely elmélyítette az emberek, valamint a kultúra, az egészség és a környezet közötti kapcsolat megértését.

– Nem csak részt vett, de előadást is tartott a konferencián. Milyen tapasztalatai vannak ezzel az előadás-sorozattal kapcsolatban és mennyire tartja hatékonynak az ilyen kezdeményezéseket ezen a területen?

– Megtiszteltetés volt számomra előadóként részt venni ezen a konferencián. Bár számos hivatalos konferencián vettem részt Egyiptomban – nemzetközi és helyi szinten egyaránt –, ezzel az eseménnyel egy időben egy nagyszabású nemzetközi konferenciát is tartottak Kairóban, az egyiptomi elnökség közvetlen védnöksége alatt. Meghívtak előadóként, de elnézést kértem az egyiptomi hatóságoktól, hogy nem vehettem részt, és elmagyaráztam jelenlétem fontosságát itt, Szatmárnémetiben, a gyerekgyógyítók első nemzetközi konferenciáján.

A szatmárnémeti konferencia valóban egyedülálló volt. Kivételesen gazdag tudományos élményt biztosított, nemcsak Safaga környezetterápiás gyakorlata bemutatása által, hanem a különböző országok kiváló gyermekterápiás szakembereivel folytatott élő interakció miatt is. Ritka lehetőség volt megérteni a kezelések globális trendjeit, valamint összehasonlítani és összehangolni azokat az Egyiptomban alkalmazott módszertanokkal.

Az ilyen kezdeményezések és események értéke abban rejlik, hogy nem állnak meg az elméleti tudáscserénél, hanem valódi együttműködési csatornákat nyitnak meg, és hidakat építenek a különböző területek szakértői között.

Kétségtelen, hogy az ilyen típusú nemzetközi kezdeményezések rendkívül hasznosak, helyreállítják a nemes emberi értékeken alapuló közös tudományos kutatás fontosságát, nagyszerű lehetőséget biztosítva az alkalmazható ötletek kidolgozására és a humánus, fenntartható terápiás megközelítések tudatosítására. Ezek az események platformként szolgálnak egy olyan jövő építéséhez, ahol a tudás és a tapasztalatcsere teljes mértékben integrálódhat.

– Több hasonló eseményen részt vett már. Véleménye szerint melyek a legnagyobb kihívások globális és helyi szinten egyaránt?

– Igen, mostanra világossá vált, hogy az egészségügyi szektorban előttünk álló kihívások két szintre oszlanak, amelyek mindegyike jelentősen és közvetlenül befolyásolja a másikat.

Először is a globális szint. Személyes nézőpontomból a legnagyobb probléma a tudományos fejlődés és a gyakorlati alkalmazás közötti szélesedő szakadék, valamint a globális észak gazdag országai és a globális dél szegényebb országai közötti egyenlőtlenség – ami különösen a COVID-19 kitörése során vált nyilvánvalóvá.

Összességében a világ továbbra is attól szenved, hogy az egészségügyi megelőzés nem elég hangsúlyos, túlzott a gyógyszerek használata, a betegek és az egészségügyi rendszerek közötti bizalom csökken. Természetesen az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás jelentős és közvetlen negatív hatással volt az emberi egészségre, miközben a nemzetközi együttműködés ebben a kérdésben messze elmarad a sürgősen szükséges szinttől.

Másodszor, a helyi szint. Véleményem szerint a legnagyobb kihívás a rendelkezésre álló tudományos ismeretek és a tényleges egészségügyi politikák közötti gyenge integráció.

A környezetterápia Safagában – Vörös-tenger, Egyiptom – egyértelmű példa erre. Észrevehető szakadék tátong a hatalmas terápiás potenciál – amelyet szilárd tudományos tanulmányok és kutatások támasztanak alá – és a fenntartható terápiás útvonalként való tényleges befektetések szintje között.

– Az egyik tevékenysége az alternatív gyógyászat. Mi a különbség a hagyományos és az alternatív kezelési módszerek között?

– Először is hadd tisztázzak egy fontos pontot: amit én művelek, az nem az „alternatív gyógyászat”, ahogy a kérdésben szerepel, hanem az integratív gyógyászat, ami tudományosan pontosabb kifejezés. Ezt a terminológiát az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is átvette első és második stratégiájában Genfben, mint a modern hagyományos (európai) orvoslás stratégiai partnere.

És mivel eredetileg orvos vagyok, engedjék meg, hogy röviden elmagyarázzam a kettő közötti különbséget. Először is a hagyományos gyógyászat egy olyan gyógyászat, amely kémiai gyógyszerekre, sebészeti beavatkozásokra, laboratóriumi diagnosztikára és modern technológiákra támaszkodik. Gyors, pontos és hatékony az akut állapotok kezelésében, de főként külső beavatkozásokra támaszkodik, és néha figyelmen kívül hagyhatja az egészség megelőző és természetes aspektusait.

Másodszor az integratív gyógyászat egy olyan megközelítés, amely a hagyományos orvoslás legjavát ötvözi a bizonyítékokon alapuló természetes terápiák (például a környezetterápia Safagában) legjavával.

Ez a megközelítés a következőkre épül:

1. Az ember integrált egységként való megértése (test – elme – környezet)
2. A test öngyógyító képességeinek fokozása
3. A kémiai gyógyszerektől való függőség lehető legnagyobb mértékű csökkentése
4. Természetes elemek (éghajlat, napfény, ásványi anyagok, víz, homok) használata, de pontos tudományos protokollok szerint, nem véletlenszerűen

Összefoglalva:

Az integratív gyógyászat nem áll ellentétben a hagyományos orvoslással, hanem inkább támogatja és kiegészíti azt. Helyreállítja az egyensúlyt a modern tudomány és a természeti erőforrások között, összhangban a WHO egészségről és betegségről szóló definíciójával.

A hagyományos orvoslás a betegséget kezeli. Az integratív gyógyászat a beteget kezeli.

– Balint Kati már régóta dolgozik önnel, és ő volt a rendezvény szervezője. A közös munkájuk során hogyan segítette jelenléte az együttműködés előmozdítását? Mit jelent önnek Egyiptom képviselete itt? Terveznek további eseményeket?

Semmi sem történik véletlenül. Az események bölcsen és céltudatosan bontakoznak ki.

Nagy örömmel beszélek a Bálint Katival való kapcsolatomról, akinek az első szikrája akkor keletkezett, amikor Penthu ókori egyiptomi orvosról beszéltem. Azok közé tartozom, akik hiszik, hogy az emberi tudás elmélete körkörös, felfelé irányuló spirális formát ölt – nem pedig lapos, vízszintes lineárisat. Egyszerűen fogalmazva, az emberi tudás új formákban megújul, és a mai emberek nem felsőbbrendűek az előttük lévőknél. Bizonyítékom erre számos, őseink által hátrahagyott emlékműben rejlik – mint például a gízai piramisok és sok más –, amelyeket a modern emberek a tudományos és technológiai fejlődésről szóló állításaik ellenére sem tudnak teljes mértékben megmagyarázni.

Mindenesetre először intellektuálisan találkoztam Katival, mielőtt személyesen is találkoztam volna vele.

Ezután a következőképpen folytatódtak a találkozóink:

• 2024 nyarán Safagában, ahol meglátogatott a Környezetterápiás Központban, és négy eset kezelésében segédkezett.
• Aztán 2025 nyarán, ismét Safagában, ahol meglátogattuk Wadi Al-Nakheelt, a Hatsepszut királynő által alapított ősi Tömjénút egyik állomását.
• És végül a legutóbbi találkozónk itt, Szatmárnémetiben, novemberben.

E találkozók között folyamatos kommunikációban és konzultációban álltunk a Safagában gyakorolt környezetterápia – amit én is gyakorlok – és a narratív terápia – amelyben Katit világszínvonalú szakértőnek tartanak – kombinálásáról. Sok tervünk és sok munka áll előttünk.

Ami az országom képviseletét illeti, valóban nagy felelősség. Egy olyan terápiás iskolát képviselek, amelynek gyökerei mélyen az ókori egyiptomi civilizáció történetébe nyúlnak vissza.

A jövőt illetően számos együttműködési tervünk van, többek között:

1. Közös tudományos programok Safaga és Európa között a környezetterápiás módszertanok bemutatására és magyarázatára.
2. Közös kutatási projekt.
3. Rendszeres, váltakozó találkozók, előadások, workshopok sorozatának indítása Egyiptom, Románia és Magyarország között egy fenntartható tudományos hálózat kiépítése érdekében az integratív gyógyászat és az egészségturizmus területén.
4. Közös médiatartalmak (vizuális- és hanganyag, írott anyag) készítése, amelyek bemutatják közös jövőképünket az együttműködés jövőjéről.

Meggyőződésem, hogy ezek nem pusztán ötletek, hanem egy gyakorlati ütemterv, amely mellett elkötelezettek vagyunk – amely globális modellé válhat, integrálva az emberiséget, a tudományt és a természetet.

– Mit üzenne Szatmárnémeti lakosainak? Van olyan gondolata, amelyet közvetlenül hozzájuk szeretne intézni?

Hálás vagyok a közöttetek töltött csodálatos napokért. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy ez a kisváros nagy szellemet hordoz – olyat, amely a kedvességetekben, a nyitottságotokban és az emberi lények iránti mindenek feletti tiszteletetekben tükröződik. A veletek töltött időben megtanultam, hogy a hagyomány kéz a kézben járhat a modernitással, és hogy egy közösség erejét nem a mérete, hanem az általa képviselt értékek mérik. Bennetek láttam az emberi kapcsolatok és a kifinomult egyszerűség modelljét – olyan tulajdonságokat, amelyeket sajnos a világ számos városa kezd elveszíteni. Őrizzétek meg ezt az életmódot, mert ez nem pusztán egy életstílus, hanem egy üzenet, amelyet a világnak közvetítettek. Szatmár igazi ereje nem az épületeiben vagy az utcáiban rejlik, hanem az ott élő csodálatos emberek szívében és abban a ritka egyensúlyban, amelyet a nyugalom, a kemény munka és az identitás között fenntartottatok. Figyelemre méltóak vagytok, és különleges helyet foglaltok el a szívemben.

– Hozott-e a szatmári tartózkodása bármilyen megújulást vagy belső változást, amit meg szeretne osztani velünk?

Minél nagyobb az élmény, annál mélyebb és jelentősebb a hatása. A szatmári tartózkodásom nem pusztán egy szakmai út volt, hanem egy egyedülálló emberi és spirituális utazás. Van egy régi arab mondásunk: „A lélek olyan, mint az édesvíz – áramlani kell, különben megreked és megromlik.” Valóban, lelkem és szellemem áramlott e csodálatos város népe között, figyelemre méltó lakosainak szívével kísérve. Még biztosabb lettem abban, hogy bárhol is legyen az ember, ugyanazt az igényt kelti a nyugalomra, a hovatartozásra és az őszinteségre a kapcsolatokban – olyan tulajdonságokat, amelyeket Szatmáron is megtapasztaltam.

Az élet ott egyszerű, mégis mély, modern, mégis hiteles. A világban még mindig vannak olyan helyek, amelyek megőrzik hitelességüket anélkül, hogy elveszítenék a fejlődés képességét.

Amit ezen az úton éreztem, az egy csendes bölcsesség – egyfajta megértés, amelyet nem lehet pusztán tapasztalat útján megszerezni.

Szakmailag ez az utazás arra inspirált, hogy megújult látásmóddal tekintsek a safagai projektemre, és elmélyítette azt az érzésemet, hogy az üzenetnek az egész emberiségnek kell szólnia, nemtől, bőrszíntől, faji vagy vallási különbségektől függetlenül.

Köszönöm, Szatmárnémeti!