„Amikor egy világrend összeomlik, a világ a rendből a káoszba süllyed”
Robert C. Castel (születési neve: Kohn Róbert, Arad, 1970. február 14.) izraeli biztonságpolitikai szakértő, aki gyerekkorában a családjával Izraelbe vándorolt ki. A Haifai Egyetem Herzl Intézetének tudományos munkatársaként kutatási területe az aszimmetrikus hadviselés, a terrorizmus és a katonai innováció. Az izraeli hadsereg megbízása alapján ejtőernyős és katonai hírszerzési kapitány lett, kitüntetéses harci veterán, Libanonban és számos más hadműveleti területen szolgált. Vezető rendészeti tisztviselő volt rendőrműveleti múlttal, utána a vadon élő állatokkal kapcsolatos bűnözés elleni küzdelemmel foglalkozott. A biztonságpolitikai szakértő Szatmárnémetiben tartott előadást a szatmárnémeti Szent István Kör és a Mathias Corvinus Collegium (MCC) meghívására, az alábbiakban őt kérdezem.
— Ön Aradon született és ott nevelkedett tizenhét éves koráig. Hogyan emlékezik vissza ezekre az évekre?
— Én nagyon hálás vagyok azokért az évekért, amiket Aradon töltöttem, nagyon hálás vagyok az osztálytársaimnak, a barátaimnak, a tanáraimnak. Amit elértem, gyakorlatilag az ő vállukon értem el, még akkor is, ha ezek nem voltak könnyű évek. Emlékszünk az 1980-as évek Romániájában nem volt könnyű az élet. Ugyanakkor egy tartalmas, szép gyerekkorom volt.
— Az aradi Csíky Gergely Főgimnáziumban kezdte a tanulmányait magyar környezetben. Milyen kapcsolatai voltak az aradi magyarokkal, mennyire sikerült megőrizni ezeket a kapcsolatokat, és hogyan alakultak ki a magyarországi kapcsolatai?
— Abban az időben Aradon nem volt zsidó közösség. Az anyanyelvemből és a magyar közösségben való élet miatt szinte magyarként éltem. Magyar iskolába jártam, magyar nyelven tanultam, magyar nyelvű olimpiákon vettem részt, ezeken különböző helyezéseket értem el. Számomra a mai nap is nagyon fontos a magyar nyelv és a magyar kultúra.
— Mi volt az oka annak, hogy kivándoroltak Izraelbe?
— A családunk nagyobb része már az 1930–40-es évektől Izraelben él, élt. Identitásilag számomra teljesen egyértelmű volt, hogy hova tartozom. Meggyőződtem arról, hogy nekem ott kell élnem. Én azt hiszem, hogy a világ problémáinak a jelentős része megoldódna, ha az emberek ott élnének, ahova tartoznak. Nekem is egy kicsit helyre tette az életemet az Izraelbe történő áttelepülés. A magyar nyelvvel és a magyar kultúrával való kapcsolatom mindmáig megmaradt és meg fog maradni örökre.
— Biztonságpolitikai szakértőként gyakran szerepel a magyarországi médiában. Miért fontos az ön számára a kapcsolattartás ezzel a régióval?
— Számomra nagyon fontos a két népnek, a két nemzetnek (Izraelnek és Magyarországnak) a kapcsolata. Bizonyos szempontból mind a két nemzet egy kicsit egyedül maradt a világban. Úgy a magyarok Európában, mint a zsidók Ázsiának azon a részén, ahol élünk. Szigetek vagyunk, egyedül vagyunk. Magyarországnak sincsenek testvérnépei. Nem olyan mint a szláv nemzetek vagy a latin és germán nyelveket beszélő nemzetek, hogy van belőlük sok. A magyarság egyfajta zárvány Európa testében. Ugyanez áll Izraelre is. Politikailag is magára maradt mind a két ország. Nagyon fontos az, hogy lássuk mi történik mind a két országban. Nagyon fontos, hogy tanuljunk és hitet merítsünk egymástól.
— Nehéz lenne felsorolni, hogy milyen tanulmányokat végzett, és milyen tisztségeket töltött be. Mi ösztönözte erre, és miért választotta ezt a hivatást?
— Ha végignézzük az életutamat, akkor voltam hat évig katona, utána rendőr, majd a természetvédelmi hatóságnak vagyok a biztonsági igazgatója. Ezek mellett hobbiként végzek kutatásokat.
— A szatmárnémeti előadásának egyik témája a világrendváltás. Mit kell érteni világrendváltás alatt, és mikor következik be mindez?
— Amikor a jelenlegi szabályokhoz alakuló világrendről van szó, mindig elhagyunk egy szót a kifejezésből: ez az amerikai szabályokra alapuló világrend. Ez egy világrend, amiben nincs semmi különleges. Lehet, hogy jobb, lehet, hogy rosszabb az eddigieknél, ez nézőpont kérdése. Egyértelmű, hogy egy bizonyos hatalomnak az érdekeit, a meglátásait, a világnézetét tükrözi. Ebben nincs semmi új, nincs semmi erkölcstelen. Most kialakulóban van egy világrendváltás. Nem ez az első a történelemben. Ha visszatekintünk az utóbbi ötszáz évre, az első ilyen világrendváltás 1648-ban a vesztfáliai béke. Ekkor egy új világrend alakult ki, melynek lényege, hogy háborút csak nemzetállamok viselhetnek, nincsenek többé magánhadseregek, nem vívunk vallásháborúkat stb. Ez a világrend az 1878-as francia forradalomig működött. Ekkor teljesen más szabályrendszert határoztak meg. A franciák voltak az elsők, akik képesek voltak egy egész nemzetet a háború szolgálatába állítani. Korábban a háború a királyok sportja volt, ezentúl a háború a nemzetek sportja lett. Ez a világrend az első világháborúig tartotta magát. Ekkor újra egy káosz időszakába lépett a világ, ez a káosz a második világháború végéig tartott. Ekkor kialakult egy kétpólúsú világrend (szovjetek és amerikaiak). A szovjetek egyértelmű ideológiai fenyegetést jelentettek a nyugati világ számára. Az Amerikai Egyesült Államoknak jött egy zseniális ötlete, hogyan építi fel az amerikai birodalmat. Megengedte, hogy körülbelül negyven ország kereskedelmi célokkal hajózhasson, egyetlen elvárása volt, hogy ezek az országok sorakozzanak fel a Szovjetunió ellen. Létrehoztak egy sor nemzetközi intézményt, melyek kedvező gazdasági segítséget ajánlottak a tagországoknak. Amikor 1991-ben összeomlott a Szovjetunió, akkor jött létre a totális amerikai világrend egy egypólusú világban, ezzel az amerikaiak uralták az egész világot. Levették az asztalról a nagy biztonságpolitikai kérdéseket, azt gondolva, hogy nem lesz több háború, fő cél a kereskedelem megerősítése. Ez a világrend alig húsz évet tartott, ugyanis elkezdett szétfoszlani az amerikai hegemónia. Ezt befolyásolták az iraki, az iráni háború költségei. Amerika lelkileg elfáradt, saját magát verte ki a hatalomból a saját kultúrháborújával, a saját belső kételyeivel, a saját belső meghasonlásaival. Elveszítették a különlegességnek és a kiválóságnak azt a tudatát, ami hajtotta az amerikai motort. Nem azért vesztették el a világhatalmi erejüket, mert gyengék voltak, hanem elvesztették a belső kohéziót. Amikor egy világrend összeomlik, a világ a rendből a káoszba süllyed. Ennek a káosznak van egy sor jellemzője. Háborúk törnek ki, konfliktusok alakulnak ki. Most van egy káosz, melynek a végén újra rend szerveződik.
— Térjünk rá az orosz-ukrán háborúra: melyek az okai, hova tart és meddig juthat el?
— Egy egész sor magyarázat van arra, hogy mi okozta a háborút. A legbanálisabb és legnevetségesebb elmélet, amit hallunk, hogy 2022. február 24-én reggel hat órakor Putyin megijedt a demokráciától és elindított egy háborút. A másik magyarázat, hogy Oroszország ki akarja rabolni Ukrajna erőforrásait. Nekem ennél van egy sokkal általánosabb magyarázatom. Én azt látom, hogy volt egy semleges terület a NATO és Oroszország között. A NATO-nál korábban, az oroszoknál sokkal később elkezdődött egy folyamat ennek a semleges területnek a bekebelezésére. A Szovjetunió összeomlott, a NATO tett egy sor lépést előre, csatlakoztatott több országot. 2008-ban George W. Bush amerikai elnök Bukarestben kijelentette, hogy a jövőben Ukrajna és Georgia NATO-tag lesz. Ekkor Oroszország már nem a gyenge, elesett, önbizalmát vesztett ország volt, hanem megerősödött. Mivel demográfiailag hanyatlott, tudta azt, hogy ha nem oldja meg a létező problémákat, a következő generáció már nem fogja tudni megoldani. Az orosz történelem arról szól, hogy van egy kis királyság a végtelen észak-európai pusztán, ennek a királyságnak nincsen egy természetes határa. Biztonságot kell keresni a távolságban, minél távolabbra kitolni a határokat és lehetőleg elérni olyan földrajzi határokat, melyeket meg lehet védeni. Ukrajna bizonyos szempontból a legrosszabbat kapta. Az amerikaiak provokálták, hogy beveszik a NATO-ba, viszont ezért nem tettek semmit. Ha Bukarestben Bush-elnök nem tett volna 2008-ban ilyen ígéretet, akkor lehet nem lett volna háború. Ukrajna két szék között a földre esett.
— Az erőviszonyok ismeretében mire lehet számítani, mikor lesz vége, és ki nyeri meg az orosz-ukrán háborút?
— Az orosz gazdaság átállt hadi gazdálkodásra, az egész országot a háború szolgálatába állították. Én nem látom, hogy az egész nyugati gazdaságot átállították volna háború szolgálatra. Őket nem érdekli, hogy mi történik Ukrajnában. Befektettek egy bizonyos összeget, ezzel úgy érzik megtették a dolgukat. Hogyan fog befejeződni a háború? Úgy szoktam fogalmazni, hogy a háború a szenvedések olimpiája. Amelyik fél több szenvedést tud okozni a másik félnek, az fogja megnyerni a háborút. Most azt látjuk, hogy az ukránok még nem szenvedtek annyit, hogy hajlandóak legyenek egy kompromisszumra. Ukrajnának meg kell érnie arra, hogy felismerje, ezt a háborút elvesztette, még akkor is, ha Oroszország gyengébbnek tűnik, mint amilyennek képzeltük. Ismeretes az a közmondás, hogy „Oroszország soha nem olyan erős, mint amilyennek látszik. Oroszország soha nem olyan gyenge, mint amilyennek látszik.”
Megfigyelhető egyfajta visszalépés, Ukrajna már nem beszél arról, hogy az ő béketerveik szerint kell lezáruljon a háború. Oroszország viszont nem fog megállni, amíg két dolgot nem lát: az egyik, hogy Ukrajna ne legyen NATO-tag, a másik, hogy Ukrajna legyen demilitarizálva.
Fotók: Princz Csaba