A történelmi regény reneszánszát éljük

| január 19, 2024 |

Fábián Janka (eredeti neve Mezei Johanna) 1973-ban született Vácon. Őrbottyánban nőtt fel, de gyermekként sok időt töltött Kisnémediben is, ahol az egyik nagymamája született. Az érettségi vizsgát követően a Miskolci Egyetem angol–történelem szakát végezte el, majd pár évvel később az Eötvös Loránd Tudományegyetem francia szakán szerzett oklevelet. Az írás mellett angol–francia nyelvtanárként munkálkodik. Munkája elvesztése után régen dédelgetett regényterveit kezdte el megvalósítani. Kezdetben saját maga és családja finanszírozta a könyvei megjelenését. Írói álnevét egyik nagymamája iránti tiszteletből vette fel, akit Fábián Johannának (Jankának) hívtak. A történelmi regények írásához a régészet iránti korai érdeklődése és Gárdonyi Géza művei iránti szeretete adott inspirációt. A Történelmiregény-írók Társaság tagja. Januárban a magyar kultúra hete alkalmából érkezik Szatmárnémetibe egy író-olvasó találkozóra. Az alábbiakban vele beszélgetek.

– Különös módon indult írói pályád: munkanélküli lettél, könyveid megjelenését egy ideig a családod finanszírozta. Kérlek mesélj erről az időszakról!

– 2009-ben jelent meg az első könyvem, de a történet jó egy évvel azelőtt indult. Az elkészült kéziratommal sok kiadónál házaltam, de abban az időben egyáltalán nem voltak nyitottak erre a műfajra, és az új, ismeretlen szerzőkre sem. Ráadásul akkoriban is gazdasági válság volt. Végül a Hungarovox kiadónál, és valóban, családi finanszírozásban jelentek meg az első köteteim az elkövetkező két évben.

– Mikor érezted úgy, hogy magadra találtál? Valóban íróként folytatod az életed?

– Több nehézséggel is szembesültem az elmúlt tizenöt évben. Nem volt egyszerű kiadót találnom, majd amikor átkerültem egy nagyobb kiadóhoz, az Ulpius-házhoz, egy darabig úgy éreztem, hogy révbe értem. Ám pár év múlva sajnos elkezdődtek a problémák, és 2015-ben csődbe ment a kiadó. Ez lelkileg és anyagilag is megviselt, de szerencsére nem adtam fel a másik hivatásomat, ezért nyelvtanárként lábra tudtam állni, átvészelni az elkövetkező időszakot, ami az írói pályafutásomban az egyik mélypont volt. Az új kiadómnál, a Librinél szépen lassan – négy év alatt – újra megjelentek a régebbi könyveim is, gyönyörű új borítókkal, és új történetek is születtek. A Covid időszaka sem volt könnyű (ahogyan senkinek sem…), de ekkor döntöttem úgy, hogy felhagyok a tanítással, és csak az írással foglalkozom.

– Mikor szeretted meg a történelmet, miért tartod fontosnak, hogy női szemmel szemléld a múltat és a jelent?

– Kisiskolás koromban, elsősorban a tanáraimnak és Gárdonyi Gézának köszönhetően. Ezért is végeztem el a történelem szakot is, bár csak papíron vagyok történelemtanár. Nem is tudnám másképp látni a múltat és a jelent mint női szemmel, hiszen nő vagyok. De azért férfi olvasóim is vannak, és nekik is szívből ajánlom a köteteimet – hiszen a történelem mindenkinek érdekes lehet, és mivel egy író minden szereplője bőrébe belebújik, mindig igyekszem több szempontot felsorakoztatni,

– Hogyan választod ki a regényhőseidet, és milyen témák foglalkoztatnak?

– A hőseim nagyrészt fiktív alakok, és ez persze több teret enged az írói fantáziának, ami közelebb áll hozzám. Vannak valódi, egykor élt szereplőim is, ők általában mellékszerepekben jelennek meg, de sokat hozzátesznek a történet hihetőségéhez. Ami velük történik, nyilván annak is egy része fikció, de ez minden történelmi regényben így van.
Egészen változatos témák érdekelnek, inkább azt mondanám, hogy kedvenc korszakaim vannak, ez pedig nagy vonalakban az újkor, legújabb kor, vagyis körülbelül a XVIII. század elejétől a XX. század végéig.

– A huszonegyedik század olvasója mit vár el a történelmi regénytől: a múlt hiteles megismertetését vagy történelmi köntösbe öltöztetett sztorit?

– Nem szeretem a „hiteles” kifejezést, mivel ebbe nagyon könnyű belekötni, Még egy tudományos történelmi munka sem feltétlenül „hiteles”, hiszen forrásokra támaszkodik, és ki tudja, az adott forrás mennyire hiteles, vagy elfogult. Inkább azt szeretem, ha a könyveim hihetők, abban az értelemben, hogy képesek szinte visszarepíteni az olvasót a múltba, és ezáltal közelebb érezheti magához az egykor élt embereket, beleképzelheti magát a helyzetükbe, akár tanulságokat vonhat le a jelenre vagy a jövőre nézve. Szerintem ez a történelmi regények igazi varázsa és hivatása is.

– A történelmi regény hozzájárul a történelem iránti érdeklődés felkeltéséhez? Érdemes a diákoknak kortárs történelmi regényt olvasni?

– Feltétlenül, a fentebb leírtak miatt is. Sok olyan visszajelzést kapok tanároktól, de akár diákoktól is, hogy egy-egy könyvem segítségével érdekesebbé, emberközelibbé tették a sokszor sajnos száraz és unalmas tananyagot.

– Lehet párhuzamot vonni egy történelmi regényben a nők régebbi és a mai társadalmi helyzetéről?

– Egyáltalán nem szabad ezt szájbarágósan csinálni, de ha jól van megírva egy történet, az olvasó magától is rájön, és rácsodálkozik a különbségekre. Mai társadalmi kérdéseket és problémákat azonban nem szabad a múltba vetíteni – akkor nagyon kilóg a lóláb, hogy a történelmet és a régen élt embereket a saját céljainkra akarjuk felhasználni. Ez nem tisztességes, és akár kegyeletsértő is lehet.

– Aki történelmi regényt ír, nagyon sokat kell foglalkozzon a történelem megismerésével. Te milyen forrásokat használsz tanulmányaid és kutatásaid során?

– Szerencsére sok remek történész van, akik már sok mindent kikutattak, és én ezeket a munkákat fel is használom. Forrásokat is, elsősorban korabeli újságokat, levelezéseket, naplókat. De a modernebb korokból vizuális forrásokat is: fényképeket, filmeket, videókat. Nem az a célom, hogy történelemkönyvet írjak, tehát elsősorban arra törekszem, hogy minél jobban visszaadjam egy kor hangulatát, de úgy, hogy még olvasmányos, gördülékeny, a mai olvasók számára is élvezetes maradjon a szöveg. Ehhez nagy segítséget nyújtanak a források, de egy író nem kutató, nem az a cél, hogy minden új információt beletegyünk a könyvbe.

– Mennyire keresett napjainkban a történelmi regény, és melyik korosztály érdeklődik jobban?

– Napjainkban a történelmi regény reneszánszát éljük, ami nagyon örvendetes. Az jól látszik, hogy az olvasók ki is voltak éhezve a színvonalas kortárs történelmi regényekre, ezért ezeknek óriási rajongótábora van. A korosztályt sem lehet behatárolni – szerencsére elmondható, hogy kamaszkortól felfelé szinte mindenki szívesen olvassa ezeket.