Az elmúlt húsz-huszonöt év alatt nagyon sokat változott az oktatás, csakhogy mire a tanügy felzárkózik, a társadalom már tovább is lép — ismeri el Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője, aki szerint ezzel együtt sem egy reményvesztett helyzet a tanügyé. A Kölcseyben alkalmazott újgenerációs oktatási módszerek is ezt igazolják.

— Az új tanévben mi a legnagyobb kihívás?

— Nagyon fontos, hogy képes legyen megújulni az oktatás. Ennek nagyon sok vetülete és sok forrása van. Én azt gondolom, az oktatáshoz mindig hozzátartozott az új keresése. Az új generációkat, a fiatalokat minden korban csak úgy lehetett lekötni, hogyha számukra érdekes és hasznos információkat kaptak. Ez az utóbbi időben nagyon megérződött, nagyon sokáig szinkronban volt a tudás és a tanítás, az utolsó évtizedekben hatalmasat lépett a tudomány, az oktatásnak ezzel lépést kell tartania. Itt nem csak a digitalizációról van szó — nyilván arról is —, de azzal, hogy megjelent a digitális világ és megjelent nagyon sok olyan tényező, ami a diákok szabadidejének a felhasználása szempontjából fontos, ezzel az is változik, hogyan lehet oktatni, hogyan lehet otthoni készülésre rávenni a gyereket.

Ma már arról beszélünk, hogy a tudásalapú társadalomnak az alapja a kompetenciafejlesztés. Azokat a kompetenciákat fejlesztjük ki, amelyek felhasználásával a diák képes megtalálni a helyét a világban. Az oktatás képes elmozdulni arról a pontról, hogy ne bemagolt tartalmat, hanem olyan készséget alakít ki, amivel a diák megtalálja, hogy honnan szerezze be az információt, és azt hogyan használja fel. Nyilván ehhez kell egy bizonyos szintű alaptudás, és kell tudjon utánanézni a forrásoknak, hogy azt kreatív módon használja. Ilyenképpen változott az oktatás is, ehhez próbál igazodni az iskola.

— Hogyan történik ez a gyakorlatban?

— A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban ezt többféle módon próbáljuk alkalmazni. Ilyen például a pedagógusképzés, ami nem elsősorban az iskola feladata, de az iskola támogatja. Ez egy országos program, amihez a tanárok folyamatosan kapcsolódnak. Az Erasmus-pályázatok kapcsán, olyan kutatásokba kapcsolódott be az iskola tanári karának egy része, amivel azt próbáljuk megvizsgálni, és olyan eszközöket próbálunk kialakítani, melyekkel könnyebben tudjuk kialakítani ezeket a készségeket, hogy vonzóbbá tudjuk tenni akár a tanulást, akár az iskolai tanítást, akár az otthoni tanítást.

— Milyen pályázati lehetőségek vannak ebben az időszakban?

— Nagyon sok lehetőség van, a Kölcseyben jelenleg három pályázat fut most párhuzamosan. Az első már a vége felé közelít, ez ami a dráma eszközeivel próbálta a diákokat bevonni, hogy az önkifejezés eszközeivel próbálják megtalálni a válaszokat azokra a kérdésekre, ami őket foglalkoztatja. Ezzel párhuzamosan olyan tevékenységeket próbáltunk nekik szervezni, amivel a digitalizációból eredő veszélyek felismerése, azok tudatos szűrése lehet eredmény. Ez a STAGE-projekt, amit egy szlovákiai és két magyarországi szervezettel együtt dolgoztunk ki, és ami lassan a vége felé közeledik. A diákok ennek során összeállítottak a maguk országában egy-egy színdarabot valamilyen témára. A kölcseysek témája az emberi kapcsolatok megváltozása volt. A darabot eddig kétszer adták elő, lesz egy harmadik előadás is. Ennek kapcsán beszélgettek a szülőkkel, a tanárokkal, meghívtak szakértőket, akik arról is beszéltek, hogy milyen veszélyei vannak az internetnek, és hogyan tudnak a fiatalok az internet tudatos felhasználóivá válni. Képeztünk mentorokat is, akik a fiatal társaikkal együtt dolgoznak magyarországi pszichológusok együttműködésével.

— Melyik a másik pályázat?

— A másik pályázat most van körülbelül a közepénél, most fog elkezdődni a pályázat gyakorlati megvalósítása, ez spanyol, francia, belga iskolákkal és szervezetekkel együtt történik. Témája: a házi feladat játékosítása. A címe is — EDU GRAL — utal arra, hogy az oktatás megoldásait keresi, egy olyan utat vagy megoldást, ami gyermekbarát, ugyanakkor vonzóvá teheti a házi feladatot, ami nem jó, ha kimarad a gyerekek életéből. A kérdés: hogyan lehet ezt úgy elvégezni, hogy a gyerek játéknak érezze és közben tanuljon. Ennek alapján kidolgoztunk, javasoltunk bizonyos témaköröket, mindegyik ország a maga házi feladataihoz vagy a tantárgyaihoz. Ennek alapján a belga és francia csapat kidolgozott különböző leckevázlatokat, egy hosszabb kalandjáték során különböző tantárgyaknak a tudását: földrajzot, fizikát stb. építettek be a feladatokba. Ezek angolul vannak, ezután következik ezeknek a tananyagoknak a lefordítása, majd a tanárok kipróbálják ötödik és hatodik osztályban úgy, hogy egy-egy ilyen történetet feldolgoznak. Ebből nagyon alap, de nagyon fontos információkat gyakorolnak be különböző tantárgyakból — fizika, kémia, természettudomány, szövegértés — a diákok. Ennek alapján a tanárok is fognak tudni majd olyan kalandjátékokat tervezni, amelyekbe beépíthetőek ezek a feladatok, játékosabbá válik a házi feladatok elkészítése.

— És van egy harmadik pályázat. Erről mit kell tudni?

— A harmadik pályázat is egy Erasmus-pályázat. Ez két törökországi iskolával, illetve egy magyarországi szlovák tannyelvű, egy bécsi iskolával és egy magyarországi oktatási szervezettel együttműködve történik. Ennek a neve RIDEX. Ez azt kutatja, hogyan lehet szövegértést és nyelvi készségeket fejleszteni tanulási robotok felhasználásával. Itt a mi szerepünk az, hogy például a román nyelv oktatása könnyebbé válhatna úgy, hogy robotokat használunk. Ahhoz, hogy a gyerek a mesét fel tudja dolgozni és el tudja játszani robotokkal, ahhoz meg kell építeni a robotot és a környezetét, előtte viszont meg kell ismerni a mesét. A cél nem csak a robot felépítése, hanem a szövegben való mélyebb elmélyülés. Kerestünk meséket, ezeket fogjuk robotosítani. A legfontosabb, hogy a diákok előbb a szövegekben mélyüljenek el.

— Milyen programokat szerveznek még az iskolában?

— Nagyon sok dolog kezd újra történni. Volt gólyatábor, a kilencedikesekkel elindult a tanítóképzős osztály, akik heti gyakorlatra járnak az óvodánkba és az elemi osztályokba, elkezdtünk készülni a versenyekre, megtartotta az első szerkesztőségi ülését a Tintaszósz, újraalakul az iskola zenekara, KÖFEDISZ-elnök-választások lesznek, a kicsiknél megszervezték a magyar népmese hetét… Lesz anyanyelv napja, készülünk a diákszínjátszó fesztiválra, a magyar kultúra napja alkalmából megrendezésre kerülő szavalóversenyre, a tantárgyversenyekre… A tizenegyedik osztályosokkal megyünk a budapesti zarándoklatra, ami egy hagyományos évfolyamprogram. A mindenkori tizenegyedikeseket elvisszük Budapestre, ahol történelmi és kulturális nevezetességekkel ismerkedhetnek. Voltunk a nyíregyházi testvériskolában, ahol részt vettünk a szavalóversenyen. Az idei tanévben készülünk a budapesti Ady Endre Líceummal egy diákcsereprogrammal.

— Harminc éve beszélnek az oktatás megújulásáról, vannak már látható eredmények?

— Az elmúlt húsz-huszonöt év alatt nagyon sokat változott az oktatás. Ez nem jelenti azt, hogy ma másképp tanít mindenki. Az viszont tény, hogy ma már ott van a tanórákon a számítógép, használjuk az internetet. Húsz éve még a technikai feltételei sem voltak meg ezeknek a lehetőségeknek. Ez egy olyan rendszer, ami folytonos megújulást igényel. Amire a tanügy felzárkózik, a társadalom már tovább lép, mert egy kicsit nehézkesen mozog a rendszer, de nem egy reményvesztett helyzet a tanügyé, mert vannak törekvések, hogy megváltozzon. Ami nagyobb probléma, az az, hogy kevés a fiatal pedagógus. Persze azt is tudni kell, hogy jobb eredményeket kisebb létszámú osztályokban lehetne elérni.

Fotó: Magánarchívum

(Pataki Enikő a nyíregyházi testvériskolában tartott szavalóversenyen részt vevő kölcseys diákok körében)