A Szatmárnémeti Társaskör szerepe a város irodalmi életében és más területeken
Kölcsey Ferenc 1834-ben, az országgyűlésről való hazaérkezése után belépett a Kaszinó Társaságba. A főtáblabíró, főjegyző, költő 1835. augusztus 18-án már nem csak egyszerű tag volt, elvállalta a Kaszinó Társaság elnökségét. Elnökként a könyvtár állományának pontos jegyzékét kérte. Felhívta a figyelmet arra, hogy az olvasók lelkiismeretesen bánjanak a kikölcsönzött könyvekkel. Felszólította kötelességük teljesítésére azokat, akik nem hozták vissza a kikölcsönzött könyveket. Utasítást adott a hiányzó kötetek sürgős pótlására. Erélyes, következetes, gyakorlatias és igazságos fellépése nagyot lendített a Társaság könyvtárának felértékelődésében. Rendtartó ember volt ebben a tekintetben is. Rövid elnöksége alatt kiemelt figyelmet szentelt a könyvek védelmére, a könyvtár ellenőrizhető működtetésére. Elnökként fontosnak tartotta, hogy a tagság tisztában legyen a kör szabályaival, és elvárta azok betartását, ezért kifüggesztette az alapszabályokat. Mindezt az emberek gondolkodásmódjának nevelésért, az anyanyelv védelméért tette.
Kölcsey Ferenc 1836 májusában, országos ügyekben való elfoglaltságai miatt lemondott az elnökségről. Elnökségének gondoskodó, vigyázó szellemiségét tovább vitték azok az utódok, akikre a könyvtárosi feladatokat bízták. A lelkiismeretes könyvtárosok sorából kiemelkedik Nagy Béla tanár, aki tudományos szintre emelte a könyvtár szakszerű működtetését.
Hiteles tanúvallomást, és megbízható archimédeszi pontot a Társaskör könyvtárának társadalmi és művelődési jelentőségéről Antal Dánieltől kapunk. Az ő visszaemlékezéséből képet alkothatunk a könyvtár szerepéről, jelentőségéről az ifjúság szellemi-lelki növekedésében. Idézet következik Antal Dánieltől:
„Egyhangú életemet a nagyapámmal tett séták, apám felolvasásai tették változatossá. Egy ízben nagyapám elvitt a Szatmárnémeti Társaskörbe, a Kaszinóba, melynek harmincöt éven át volt alelnöke. Általában esténként szokott odamenni, de vacsoraidőre már otthon volt.
A Társaskörhöz gyermekkorom jelentős élményei fűződnek, ugyanis az irodalom ismeretét a könyvtár könyveinek elolvasásával sajátítottam el. Hetenként egyszer jelentem meg a kölcsönkönyvtárban, és újabb meg újabb köteteket vettem ki onnan. Hálás szívvel emlékszem vissza a Társaskör könyvtárosaira, Hatvani Péter óvó bácsira, valamint utódjára és fiára, Hatvani Béla gimnáziumi tanárra, majd Nagy Béla gimnáziumi tanárra, akik nagy szeretettel és megértéssel segítettek olvasmányaim kiválogatásában és abban, hogy azokat megérthessem. Azt hiszem, nem volt könyv, amit én el ne olvastam volna. Sok szép órát szereztek nekem.”
Antal Dániel hálával emlékszik a Társaskörre és könyvtárára, egy fél évszázaddal később Szatmári Ágnes díszlet- és jelmeztervező, festőművész hasonlóan szól az olvasásról, a könyvről és a könyvtárról: „Engem nem kellett meggyőzni az olvasás szépségéről és fontosságáról. Látástól vakulásig olvastam. A mi házunkban csak irodalom volt, tinglitanglit nem tartottak a szüleim, akik szintén olvasó emberek voltak.(…) Nehogy, azt képzelje valaki, hogy a velem egyívásúak között én voltam az egyetlen olvasó ember! Az iskolatársaim többsége olvasott. Ennek a nyoma ma is meglátszik azon a korosztályon.”
A két példa arra bizonyíték, hogy ha értéket adunk a diák kezébe, akkor ő értéket hagyományoz a következő nemzedék számára. Közhelyként hathat ez a mondat, de igaz.
Amikor a Társaskör irodalmi tevékenységéről szándékozunk beszélni a könyvtáron, a folyóirat- és újsággyűjteményen kívül csak a március 15-re készült ünnepi előadásokra kell gondolni, mert azok valóban inkább irodalmi jellegű megnyilvánulások voltak. A Himnusz mellett elmondták a Nemzeti dalt, elhangzott egy hol sikerült, hol kevésbé sikerült ünnepi beszéd, aztán néhány vers, legtöbb esetben Petőfitől.
Könyvtár
Már a Kaszinó létrehozásakor elkezdődött a könyvtár alapjainak lerakása. Kősziklára valóban érdemes volt és lehetett építeni. Kőszikla pedig volt. Ebben az esetben az Olvasó Társaság volt a kőszikla, amiből alakult a Kaszinó Társaság maga. A könyvtár fontosságát a Kaszinó életében azzal is jól lehet érzékeltetni, hogy új vezetőség választásakor a jegyzőkönyvekbe beírták az új vagy a régi könyvtáros nevét, annak időszerű feladatait, megtárgyalták és döntöttek a beszerzendő új könyvekről, anyagi hátteret biztosítottak a könyvtár gyarapítására, gondoskodtak a megkopott könyvek felújításáról. A könyvtár sorsa úgy a Kaszinó Társaság, mint a Szatmárnémeti Társaskör tevékenységében központi helyet foglalt el.
A tagságnak is és a városnak is szívügye volt a könyvtár. Alapításkor Eötvös János birtokos magyar, német, francia, angol, olasz nyelvű könyveket adott a Kaszinó Társaságnak. Hartmann Imre gyógyszerész a Lant és zsebtükör című könyvet, Welsberg Eugenius főhadnagy az Erdélyország mappája c. könyvet, Jósika Miklós báró 3 értékes könyvet adományozott. Elmondhatjuk, hogy a könyvtár léte és éltetése közügy volt.
A Társaskör első könyvtárosa Fáy Imre, aki 120 váltó forint tiszteletdíj ellenében teljesítette a „levéltári” és könyvtárosi teendőket 1833 és 1835 között. 1836-ban Wallon Jakab lett a levél- és könyvtárosa. Kölcsey Ferenc elnöksége egy-egy szakaszt ölelt fel a Fáy és a Wallon korszakból.
1842-ben társulati döntéssel sürgették a könyvtár további gyarapítását. 1843-ban 100 forintért vásároltak új könyveket. 1847-ben Nagy Vince tanító a könyvtáros — évi 30 ezüstforint tiszteletdíjért. Ugyanekkor a könyvek számára nagy üveges szekrényt vásároltak. 1848 és 1880 között Vajay Károly ügyvéd a könyvtáros.
1880-ban a Szatmárnémeti Társaskör könyvtárában 701 magyar nyelvű kötet, 109 német és 1 francia nyelvű művet, összesen 811 kötet jegyeztek fel. Ezenkívül rendelkezésre állt 277 darab folyóirat, bekötve. A könyvtár 27 lapot járatott (köztük németet is). 1880-ban a Társaskörnek 309 tagja volt, köztük 263 rendes tag, 17 féldíjas, 3 vidéki, 26 ideiglenes, tudjuk meg a Szatmár című lap 1880. november 15. számából.
A könyvtár szokásos, évenkénti 100 forint értékű könyvállomány gyarapítása, az 1893-as esztendőben megháromszorozódott. A rendszeres 100 forintos könyvvásárlás mellett még 200 forintot költöttek Jókai Mór összes műveinek beszerzésére.
1896-ban Boros Bálit a Társaskör elnöke, ő 353 kötetet hagyományozott a könyvtárára.
Egy 1900-ban készült kimutatás szerint a Társaskörnek 421 tagja volt. A könyvtár állománya 2280 kötet. 5797 alkalommal kölcsönöztek könyvet, és a megrendelt folyóiratok száma: 52. Ha minden tag kölcsönözött volna könyvet, akkor 5,4 könyv jutott volna évente egy-egy tagra. Nem így történt. A tagságból sokkal szűkebb kör igényelte a könyveket.
„A választmány elhatározta, hogy a Társaskör könyvtár-bizottságát is összehívja, hogy a könyvtár hiányzó könyveinek pótlása iránt intézkedjék. Egyben elhatározták azt is, hogy az olvasóközönség érdekében a szokásos könyvtári órákon kívül a kör könyvtárnoka minden szombaton délután 3–4 óra között hivatalos órát tart, amikor is rendelkezésére áll az olvasóközönségnek” — írta Szatmári Hírlap 1903. május elsejei száma.
1903-ban 239 kötettel gyarapították a könyvtárat, azaz 2519 könyvre rúgott az állomány, a kölcsönzés 7644-re emelkedett. Az olvasók száma azonban nem olyan kedvező, csupán 141 személy kölcsönzött könyveket. A választmány kérte, hogy a vezetőség terjessze elő a megvásárolandó könyvek listáját, amit alaposan megtárgyaltak. Könyvtáros: Hatvani Péter (1900-1910 között).
A Szatmárnémeti Társaskör könyvtárában először 1901-ben, aztán 1905-ben volt a használhatatlan könyvek kiselejtezés. A kiselejtezésen kívül 264 kötetet és 57 füzetet a tulajdonjog fenntartása mellett a Kölcsey Körnek adományoztak. Mindezek mellett a könyvtár további gyarapítását a Társaskör elsődleges feladatának tartotta.
1906 júliusában Veréczy Antal elnök felkérte Hatvani Péter könyvtárost, hogy a nyári hónapok alatt a könyvtárat rendezze s az egész állományról egységes katalógust készítsen. Szigorú intézkedést is hozott a választmány: akik nem hozták be a kikölcsönzött könyveket, azok számítsanak a Társaskör ügyészének közbelépésére. Az ügyész feladata volt, hogy jogi úton behajtsa a feledékeny olvasótól a vissza nem hozott könyvet vagy annak az árát.
1909-ben megvalósult a régi álom: a könyvtár új, tágasabb helyiséget kapott, az 1881 májusában felavatott új épületben, amit ma Miorițának nevezünk. 1910-ben Uray Gáspár ügyvéd a könyvtár gyarapítására 200 koronát adományozott, Hatvani Péter könyvtáros évi tiszteletdíját 300 koronáról 480 koronára emelték.
Követve a Társaskör könyvtárának történetét egy korabeli kimutatásból kiderül, hogy évente emelkedett az olvasók száma, nőtt a lakosság gondolkodásmódjának önnevelési igénye. Számszerűen 1910-ben csökkent először az olvasók által igényelt kötetek száma. Míg 1900-ban 5797 alkalommal vették idénybe a könyvtár könyveit, addig 1910-ben már csak 3830 igénylés volt. Figyelmet érdemel ez a rossz irányú változás, hiszen 1967 alkalommal vettek ki kevesebbszer könyvet, azaz csökkent az olvasási igény. Ezzel szemben a könyvtár állománya 2280-ról 2852-re nőtt, vagyis 572 kötettel nőtt a könyvválaszték. Az előfizetett lapok és folyóiratok száma a tíz évvel ezelőttihez képest 52-ről 42-re csökkent. Lehet, hogy az 1910-es esztendő negatív irányú fordulatot hozott a város olvasási kultúrájában?
A könyvtárosi tisztséget 1912-ig még mindig Hatvani Péter töltötte be. Az ő halála után fiára, Hatvani Bélára, a Református Főgimnázium tanárára bízták ezt a feladatot. A vezetőség (1912-ben) 200 koronát szavazott meg a könyvtár gyarapítására. Hatvani Béla fiatalon hunyt el, őt Veres Lajos református kántor követte a könyvtárosi tisztségben. 1915-ben a gazdasági visszaesés miatt korlátozták az olvasóterem fűtését és 42-ről 32-re csökkentették a lapelőfizetéseket. Új könyvek vásárlására már nem jutott pénz és a megviselt könyvek bekötésére sem. A háborús években a társasköri élet megszűnt, csak az olvasóteremben volt némi mozgás és a könyvkölcsönzés működött. 1919-ben a román megszállás után az előfizetett lapok már nem érkeztek, helyesebben nem érkezhettek Magyarországról. Így aztán csak a könyvkölcsönzésre lehetett igény, az olvasóterem alig működött. 1920-ban az elmaradt budapesti lapokat erdélyiekkel helyettesítették. A könyvtárban ekkor 3072 kötet volt, a lapok és folyóiratok száma 14-re csökkent.
Veszélyben a magyar kultúra
Az első világháború utáni politikai helyzetben a szatmárnémeti magyarok társadalmi, társasági és kulturális életének fennmaradása veszélybe került. Korlátozások, tiltások, pénzmegvonások, különleges adóterhek sújtották a szatmárnémeti magyar kulturális életet. A Társaskör sem maradhatott ki abból a negatív megkülönböztetésből.
1921-től Nagy Béla, a Református Főgimnázium tanára lett a könyvtáros. A lelkiismeretes szakember gondoskodott a könyvek rendszerben való tárolásáról, tisztázta a kölcsönzéssel kapcsolatos szabályokat, a neve a könyvtárosi szakmában fogalommá vált.
A Társaskör világháború utáni életének egyik legjelentősebb eseménye az 1922 szilveszterén rendezett Petőfi-ünnepség, melynek megvalósításában dr. Pruzsinszky Zoltán orvos-költő és Deák Kálmán játszott főszerepet.
Az anyagi gondokkal küszködő könyvtár gyarapítása azonban a nemzeti elnyomás ellenére nem marad el. A tagok saját zsebből járultak a közös vagyon gyarapításához. Dr. Fried Lipót orvos 400 lejt adományozott könyvekre, a választmány 8000 lejjel megvásárolta dr. Pruzsinszky Zoltán 209 kötetből álló könyvtárát. Így a könyvtár állománya 1923-ban 3187 kötetből állt. A pénzhiány miatt az olvasótermet kiadták bérbe a helyi orvosszövetségnek és más alkalmakra (pl. a román görögkatolikus egyháznak). Nehéz három esztendő után 1926-ban végre felszabadították az olvasótermet, és egy nagy cserépkályhával tették alkalmasabbá a téli időkre. Ezzel szemben a könyvtáros tiszteletdíját visszavonták.
Az 1928. évi titkári jelentésből kiderült, hogy a nyomorúságos körülmények ellenére a Társaskör könyvtára Szatmárnémeti legnagyobb és legkorszerűbb, legrendezettebb ilyen intézménye, ami Nagy Béla könyvtáros szakszerű munkájának is köszönhető.
Újabb adatunk az 1932. esztendőről van. A könyvtárban a könyvek száma 5864 kötetre emelkedett, melyek értéke 300 000 lej. Ebben az évben 19 lap- és folyóirat-előfizetésére futotta, ezek a következők: Az Est, Az Újság, Brassói Lapok, Egyházi Híradó, Ellenzék, Erdélyi Lapok, Hétfői Friss Újság, Hildegárda, Keleti Újság, Magyar Hírlap, Magyar Kisebbség, Nagyvárad, Növényvédelem és kertészet, Pásztortűz, Pesti Napló, Szamos, Szatmári Újság, Tolnai Világlapja, Új Idők.
A politikai változások, a háborús évek, a deportálások, a kommunizmus hatalomra jutása nem kedvezett a közösségi életnek, de a könyveknek sem. A bombázás, a személyes gondok, a tragédiák, a fájdalmak szétzilálták a közösségi életet. 1948 novemberében, az államosítással megszűnt a Szatmárnémeti Társaskör. Könyvtárát már a háborús időkben elkezdték széthordani, a megmaradtak állami tulajdonba kerültek.
A Társaskör tagsága
Ma, amikor a bűvös „demokrácia” szóval a szánkon védekezünk és támadunk, amikor tetteket, kijelentéseket, állásfoglalásokat teszünk a demokrácia nevében, jó lenne, ha tanulnánk saját múltunkból. A Társaskörben nem használták a demokrácia szót, de visszanézve az eseményeket, azt kell mondanunk, hogy az eszményi demokrácia ott megvalósult. A tagok között voltak kiválóságok, mint Kölcsey Ferenc és más művészember, mint Gaál József, zenészek, színészek, mint Szabadkay József színigazgató, Figus Albert újságíró, Neubauer Elemér, Sarkadi Nagy Mihály főjegyző, országgyűlési követ, helytörténész, Jenei György (1843–1912) tanácsos, táblabíró, író, Pruzsinszky Zoltán orvos költő és a többi, már fent említett személyek. Rajtuk kívül állatorvosok, állomásfőnökök, bankigazgatók, cipészek, építőmesterek, erdőmérnökök, fényképészek, földbirtokosok, gyárosok, gyógyszerészek, jegyzők, kántorok, katonák, kereskedők, kertészek, kocsigyártók, lakatosok, lelkészek, magánzók, malomtulajdonosok, mérnökök, orvosok, papok (magas rangúak is!), polgármesterek, postafőnökök, rendőrök, szabók, szobafestők, tanárok, tanfelügyelők, tanítók, tisztek, tisztviselők, ügyvédek, vállalkozók, vendéglősök, vízvezeték-szerelők ugyanazon társaság tagjai voltak.
Ez a társaság békésen együtt dolgozott. Munkálkodásuknak csak a politika, az ideológiák, a fasizmus, a tíz parancsolat betartását visszautasítók vetettek véget.
A Társaskör egyéb tevékenységeiből
A Szatmárnémeti Társaskör tagjai szilveszterkor monológokat, szavalatokat, humoros felolvasásokat, jeleneteket, 1–2 felvonásos vígjátékokat és bohózatokat tanultak meg, és azokkal szórakoztatták magukat. A színre kerülő szerzők sorában találtuk Mátray Lajost, Szabados Edét, a Református Főgimnázium tanárait, Kaffka Margitot stb. Törekvés volt arra nézve, hogy helyi szellemi munkákkal álljanak a közösségük és a közönségük elé. Általánosítható, hogy a műsor után a város legjobb zenészei, mint Bunkó Vince, Oláh Feri, Fehér Jancsi stb. szórakoztatták a társaságot.
Szokatlan vállalkozásba kezdett a Társaskör 1908-ban, a ’48-as forradalom 60. évfordulója alkalmából. Gyűjtést indítottak a még élő öreg 48-as honvédek egyenruhával való felöltöztetésére. Sikerült annyi pénzt összegyűjteni, hogy a megfelelő textíliát megvásárolták, az egyenruhákat pedig Inglik József szabómester kiváló ízléssel elkészítette. Emelkedett pillanat volt, amikor a ruhákat kiosztották az öreg honvédek között, hát még, amikor mindannyian felöltötték és felvonultak a hagyományos egyenruhában az ünnep alkalmával.
1930 októberében a Társaskör politikai jellegű eseményt is fölvállalt. Kulturestély Szatmáron a Magyar Párt nagygyűlésének napján címmel a helyi sajtóban megjelent cikkből idézünk: „A szatmári országos Magyar párti nagygyűlés napjaira lázas készülődés folyik Szatmáron. A szatmári magyarságnak emlékezetes ünnepnapjai ezek. (…) Vasárnap este fényes kulturestély lesz a városi színházban, fél 8 órai kezdettel. Ugyanaznap este 10 órai kezdettel pedig táncestély lesz a város nagy báltermében, a Pannóniában és a Polgári Társaskör helyiségeiben.”
A színházban sorra került rendezvényen a kulturális műsor csak keret volt. Ezen az estén hangzott el dr. Jakabffy Elemér (Lugos, 1881 –Szatmárnémeti, 1963) előadása a magyarokat fenyegető asszimilációról és Gulácsi Irén (1894–1945) író, költő nemzeterősítő előadására. Íme, a részletes műsor:
Báró Eötvös–Sztára J. Végrendelet, P. Gulácsi Irén előadása, Magyar dalok, Egy elbeszélés, Szabolcska–Poggachnig Dal a dalról, dr. Jakabffy Elemér politikus előadása Asszimilált nagyok és kicsinyek címmel, Magyar dalok, Magyar pásztor-idill tánc-pantomim. Közreműködők voltak: Aszódi Irén, Balogh Imre és zenekara, Christoph Maca, Gyallay Domokos, Hoffmann Ferenc karnagy, Inczédy Jocksman Ödön, szatmári összesített férfikar, Szatmári Társaskör dalárdája.
1881. május 1-től, amikor a Társaskör új székházába költözött (ma Miorița) a színházi előadások után a közönség egy része ott vacsorázott. Ez a szokás hagyományos volt előtte is, és kiterjedt a Viktória kávéházra, valamint a Pannónia étteremre. Az 1960-as években, aztán későbben is, a színházi előadások a Társaskörben értek véget. Nézők, színészek, színházi emberek — általában a nagyvonalú nézők meghívására — a Társaskörben együtt vacsoráztak, táncoltak, szórakoztak és megbeszélték az esti előadást.
Képzőművészeti munkák a Társaskörben
A Szatmárnémeti Társaskör derekasan hozzájárult képzőművészeti munkák megszületéséhez. Ez a törekvés már az elődök fejében megszületett. A Kaszinó Társaság székházában 1842-ben képekkel díszítették a Kaszinó falait, tudjuk meg visszaemlékezők soraiból. Kik lehettek azok a festőművészek? Pontos választ nem tudunk adni. Feltételezhető, hogy Bajusz Ferenc, Berky Ferenc, Gaál Ignác, Jakobey Károly, Kelemen József, Kelemen Pál, Ligeti Antal, Mezey József vagy mára már elfelejtett más festőművész képei nevelték a szatmáriak ízlését.
Vannak pontosabb adataink is a társasköri képzőművészeti eseményeket illetően. 1882-ben a Társaskör olvasótermében leplezték le Bartók Lajos festőművész Széchenyi István gróf arcképét. A felavatáskor Jandrisics János apátplébános mondott beszédet. Ugyancsak 1882-ben a Társaskör olvasótermében, de ezúttal Tabajdy Lajos református lelkész avatta fel Bartók Lajos másik munkáját, Kossuth Lajos arcképét. A két kép költségeinek előteremtésére Hofbauer Ignác főtisztelendő és Balu Gyula Európát járó hegedűművész nagy sikerű hangversenyt adott. Ennek a hangversenynek a bevételéből és dr. Lehoczy János orvos támogatásából fizettek 30 forintot Bartók Lajos festőművésznek.
Bartók Lajos: a Mulató betyár című képét 1885-ben felújította, a Társaskör pedig megvásárolta. Ez a mű is a Társaskör olvasótermének falát díszítette (A Mulató betyárról Munkácsi Mihály is nagy elismeréssel beszélt). 1896-ban megvásárolta a Társaskör Bartók Lajos a Faluháza előtt című olajfestményét, 130 forintért.
Ugyancsak 1896-ban — szeptember 27-én — leplezték le ünnepélyes körülmények között Majoros Károlynak, a Királyi Katolikus Főgimnázium tanárának két festményét: Boros Bálint elnökről és Antal Dániel alelnökről készült arcképeket.
A Társaskör megrendelésére készült és 1908-ban leplezték le Góth Mór: Méder Mihály zeneszerző-karnagy arcképet.
Amint láttuk, Bartók Lajos, Majoros Károly, Góth Mór képei lógtak a Társaskör szobáinak falain. A képek többsége magyar történelmi és helyi személyiségeket ábrázolt: Széchenyi Istvánt, Kossuth Lajost, Boros Bálintot, Antal Dánielt, Méder Mihályt. Más festmények által ízelítőt kapott a Társaskör tagja a korabeli népszínművekben népszerűsített népiesnek tekintett életmódról az olyan képekkel, mint a Mulató betyár, a Faluháza előtt.
Vegyük észre azt is, hogy egyetlen arckép leleplezése milyen jelentős eseménynek számított a közösség életében. Egy-egy kép leleplezését megnyitóbeszédek előzték meg, majd kisebb nagyobb társas összejövetel következett, legtöbbször tánccal, énekléssel, zenével. Nem a „sietek, mert sok dolgom van”, nem a „sietek, mert fontos vagyok”, hanem a maradok, mert jó veletek lenni közgondolkodás érvényesült — akkor.
Az államosítás alkalmával eltulajdonították a Szatmárnémeti Társaskör vagyonát, a bútorokat, a játékterem eszközeit és felszerelését, a könyvtárat és a falakat díszítő festményeket. A Művészeti Múzeumban 2023. szeptember 18-án, a fentebb felsorolt Bartók Lajos-, Majoros Károly- és Góth Mór-képekből egy sem található. Szívélyes felvilágosítást kaptunk az igazgatónő részéről és megtudtuk, hogy Bartók Lajostól csak a Református Gimnáziumnak kölcsönben adott Kölcsey Ferenc-képe van, Góth Mórictól pedig egy Sisi-, egy Hérman Mihály, egy Böszörményi Károly és egy Losonczy Józsefet ábrázoló kép van. Mindenki tudja és ismeri a Református Főgimnázium tanári szobáját ékesítő Bartók Lajos falfestménysorozatot, amelyek többek között a reformáció nagy alakjait (Luther Mártont, Kálvin Jánost, Károli Gáspárt) és eseményeit (szatmári zsinat) örökítik meg.
És ezzel eljutottunk ahhoz a következtetéshez, hogy a Társaskör legfőbb célkitűzése a közösségi magyar élet szervezése, nem karrier, nem pénz, nem tekintély, nem az egyéni érvényesülés útjainak kidöngölése. Ez a munka a hősiesség szintjéig emelkedett a két világháború közötti években, amikor a román hatalom elsősorban arra összpontosított, hogy a magyarok ne élhessék meg saját történelmüket, ne élhessék meg teljesen önazonosságukat, fáradjanak bele abba, hogy magyarként akarnak élni a szülőföldjükön és olvadjanak be a hatalombirtokló nemzetbe. A szellemi javak aziluma volt a Társaskör, önzetlen közösségi munka helyszíne, a közösségért. Ma kalapot emelve emlékezhetünk rá.