„Véleményem szerint a pedagógusi hivatáshoz szükséges legtöbb készség és kompetencia tanítható és tanulható. A módszertani tudás, a kommunikációs készség, a pszichológiai és pedagógiai ismeretek elsajátíthatók, ezekhez kapcsolódó képességek pedig fejleszthetők” – állítja Farkas Tünde, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanára.

– Mi az ön szakterülete az iskolán belül?

– Gazdasági és pszichológiai jellegű tantárgyakat tanítok, valamint pedagógiai gyakorlat vezetőként is tevékenykedem az iskolában. Négy évvel ezelőtt indítottuk el az első pedagógia osztályunkat, jelenleg már négy ilyen osztály működik kilencedik évfolyamtól a tizenkettedikig. Ezekben az osztályokban óvodapedagógusokat, tanítókat és bölcsődei kisgyermeknevelőket képzünk. Két szakosítás közül választhatnak a diákok.

– Mit jelent ma a nevelés?

– A nevelés átfogóbb és komplexebb tevékenység, mint az oktatás. Itt már nem csupán tudást adunk át, hanem személyiséget formálunk, jellemet alakítunk, értékeket közvetítünk – például a tiszteletet, a felelősségvállalást. Sokszor célunk a gyermekek lelki életének pozitív irányú befolyásolása is. Az oktatás ebben az értelemben eszköz a nevelés szolgálatában: segít a készségek, képességek, ismeretek átadásában, ugyanakkor lehetőséget teremt a nevelési célok megvalósítására.

– Tanítható-e a nevelés?

– Határozottan igen. Véleményem szerint a pedagógusi hivatáshoz szükséges legtöbb készség és kompetencia tanítható és tanulható. A módszertani tudás, a kommunikációs készség, a pszichológiai és pedagógiai ismeretek elsajátíthatók, ezekhez kapcsolódó képességek pedig fejleszthetők. Érdemes abból kiindulni, hogy milyennek kellene lennie egy ideális tanárnak napjainkban. Fontos a kreativitás, a jó kommunikációs készség, az együttműködés képessége, a szervezőkészség, a vezetői attitűd, a lényeglátás, valamint az információk rendszerezésének képessége. Ezek nagy része fejleszthető, bár vannak olyan személyiségjegyek – mint az empátia, a türelem, a rugalmasság –, amelyek fejleszthetősége korlátozottabb, de nem lehetetlen.Ha egy pedagógus magas szintű önismerettel és önreflexióval rendelkezik, ezek a személyes tulajdonságok is jól alakíthatók.Ugyanakkor nagy előny, ha a pályára készülő diákokban már eleve jelen vannak ezek az adottságok. Mi külön figyelmet fordítunk arra, hogy ehhez kapcsolódó iskolán kívüli tevékenységekbe is bevonjuk a tanulókat – például a tavalyi tanévben önismereti képzésre kísértükel a pedagógia szakos tanulóinkat.

– Miért fontos a pedagógiai és pszichológiai ismeretek megléte?

– A modern pedagógia szerint anevelés nem lehet pusztán spontán tevékenység, hanem egy tudományos alapokon nyugvó, tudatosan tervezhető és fejleszthető folyamat. Egy jól megtervezett tanóra pszichológiai törvényszerűségekre és pedagógiai elvekre épül. Például alkalmazzuk a megerősítés elvét: ha dicsérettel jutalmazzuk a kívánt viselkedést, az növeli a gyermek motivációját és elősegíti a kívánt viselkedés megerősödését.Fontos a folyamatos visszacsatolás is. Ha rendszeresen és konstruktívan adunk visszajelzést a tanítási gyakorlatról, az nemcsak szakmai fejlődést, hanem önismereti fejlődést is eredményez. A diák a visszajelzésekből tanul, és a következő alkalommal már tudatosan építi be a tapasztaltakat a munkájába.

– Szükség van-e a példaképekre?

– A legtöbbünk életében volt legalább egy-két olyan tanár, aki meghatározó szerepet töltött be. A kiemelkedő tanárok tulajdonságaiból 3 dolgot emelnék ki:magas szintű tudással, jó kommunikációs készséggel, valamintgyakran karizmatikus fellépéssel rendelkeznek, utóbbi különösen a felsőbb évfolyamokon nagyobb jelentőségű. Kisebb évfolyamok esetében inkább az empátia és a türelem a meghatározóbb. A karizmatikus tanárgyakran automatikusan kivált egy tanulási vágyat és könnyen válik példaképpé, mert a diákok ösztönösen szeretnék követni őt. A karizma sajnos csak részben fejleszthető tulajdonság.

Véleményem szerint a példaképek sok esetben megkönnyítik adiákok fejlődését, mert mondhatni konkrét stratégiákkal segítik a tanulást és a problémamegoldástszakmai téren, és nem csak.

– Fejleszthető-e a nevelés?

– Tapasztalataim szerint igen. A pedagógia szakos diákok eleinte csak megfigyelőként vesznek részt az óvodapedagógusok, tanítók, kisgyermeknevelők munkájában, majd idővel maguk is tanítani kezdenek. A fejlődésük látványos: összehasonlítva a 11. évfolyam eleji és év végi tanításukat, hatalmas különbségek figyelhetők meg.Ebben kulcsszerepet játszanak a mentortanárok és a módszertanos tanárok, akik gondosan előkészítik a gyakorlatokat, és részletes visszajelzéseket adnak. A diákok az év végére már sokkal önállóbbak, és sokan közülük szinte főiskolai szintű tanítási színvonalat képviselnek.

– Mi történik, ha egy pedagógus jól felkészült, de a tanügyi rendszer nehezíti a munkáját?

– Ez természetesen demotiváló lehet. Ennek ellenére sok pedagógus a hivatástudatánál fogva túllép a nehézségeken, továbbra is odaadással és alázattal végzi munkáját, és nem hanyagolja el a továbbképzéseket sem. Ugyanakkor vannak, akiket sajnos elveszítünk a rendszerből – ez is a valóság része.

– Mi a különbség egy „általános” diák és egy pedagógus-jelölt tanítása között?

– A pedagógus-jelöltek esetében nagyobb hangsúlyt helyezünk a pszichológiai és pedagógiai készségek, módszertani ismeretek fejlesztésére. Azt tapasztaltuk, hogy azok a diákok, akik önismereti képzéseken is részt vesznek, sokkal nyitottabbak és könnyebben boldogulnak az ilyen jellegű kihívásokkal. A pedagógus-jelölteket még tudatosabban érzékenyítjük a gyermekek egyéni különbségeire, hogy legyenek képesek ezeket elfogadni és figyelembe venni a pedagógiai döntéseikben. Azzal, hogy a gyakorlati órákon kísérleteznek a tanári szereppel, elkezdjük építeni a tanári identitásukat.

– Hogyan fejleszthetjük a tehetséges diákokat?

– Közgazdaságtan tanár mivoltomból fakadóan rendszeresen veszek részt gazdasági versenyeken a diákjaimmal, erről tudok több tapasztalatot megosztani. Ezek főleg csapatversenyek és a regionális és országos szinteken már nem középiskolai szintű a kihívás – itt sokszor első- vagy másodéves egyetemisták szintjén kell teljesíteni. A diákok valós vállalati helyzeteket oldanak meg, ezért nagyon fontos a szakmai tudás mellett a kommunikációs készség is. Gyakran szerepelnek az osztály előtt, ahol prezentálnak, válaszolnak a kérdésekre – a kellő szakmai tudás adja meg számukra a magabiztosságot a felmerülő kérdések megválaszolásához. Az ilyen jellegű versenyek (pl. a Pénzmágus) nehézségét az adja, hogy gyakran 15–20 féle kompetenciát, tudástis értékelnek egyszerre, pl. a kreativitást, a kommunikációs és prezentációs készséget, analitikus készségeket, stratégiai gondolkodást, döntéshozatali képességet, pénzügyi elemzést, azt, hogy mennyire jó csapatjátékosok a tagok, esztétikai érzéket, stresszkezelést, stb. A tehetséggondozás során projektmódszert is alkalmazunk. Vállalkozási órákon szimulált helyzeteket oldanak meg, így megtapasztalhatják, hogyan viselkednének egy céges környezetben. Ez élményszerűvé teszi az órákat.

– Tisztában vannak-e a fiatal pedagógusok a hivatás komplexitásával?

– Tisztában vannak a pedagógusok és a pedagógus jelöltek is, hiszen ők kéthetente kell tanítsanak. Ez azt feltételezi, hogy lecketervet kell készítsenek minden órára, didaktikai eszközöket kell elkészítsenek határidőre, ami eléggé megterhelő. Ők már belelátnak a pedagógusi munkába. Ahhoz, hogy egy pedagógus egy igazán jó órát tudjon tartani, nagyon sok felkészülésre van szüksége.