A kripli – érdemes saját lelkünk tükrében értelmezni és újraírni

| április 15, 2024 |

A nyomasztó hétköznapok sodrásában néha nehéz megtalálni azt a kis szikrát, ami újra és újra fellobbantja a belső tüzünket, további küzdésre sarkallva minket. Pedig csupán az Ács Alajos stúdióterem székein kell helyet foglalni, a letisztult, de egy egész látható és láthatatlan világot teremtő díszlet előtt, majd végigkövetni a külsőre törékenynek tűnő, de valójában nagyon is erős Kripli történetét, amely nem csak egy álmodozó reményteli terveit mutatja be. Az előadás frappáns humora mögött ugyanis örök érvényű igazságok bujkálnak, amelyek a stúdióterem különleges hangulata, valamint a néha felszabadultságot, néha pedig feszültséget keltő zene miatt talán még jobban megszólítják a lelkünket. A színészek tökéletesen öltik magukra a kis sziget lakóinak jellemvonásait, akik bizony már korántsem tökéletesek, de mindegyikük olyan érzéseket, álmokat és titkokat rejteget, amelyeknek köszönhetően látszólagos karakterbeli különbségeik ellenére mind ugyanolyan sebezhetőek, emberiek. A különc Billy személyisége számomra nemcsak végtelenül szerethető, hanem motiváló is volt egyben. Látni, hogy a hátrányai, valamint a rá zúduló gúnyolódások kereszttüzében sem mondott le a terveiről, hanem bátran belevágott az ismeretlenbe, engem is arra ösztönöz, hogy kövessem a példáját, és beszállva a saját motorcsónakomba, elinduljak a saját álmaim felé.

A kripli olyan maradandó élmény, amelyet jó a szeretteinkkel átélni, megosztani, de igazán érdemes saját lelkünk tükrében értelmezni és újraírni.

 

Rus Lilla