A jó bor az, amelyikben van harmónia
Szatmár megyében évszázados hagyománya van a szőlőtermesztésnek, a borkészítésnek. A rendszerváltás után a legtöbb faluban szőlőt telepítettek az emberek, s házi felhasználásra bort is készítettek, jobbat vagy kevésbé jót, de büszkén kínálták vendégeiket, hogy ez az én borom, az én kezem munkája. Napjainkra az idősebb generáció már nem tudja megdolgozni a szőlőst, a fiatalok közül pedig sokan már nem mutatnak érdeklődést ezen tevékenység iránt. Ennek eredményeként kezdenek szakemberek foglalkozni megyeszerte a szőlőtermesztéssel, és a termésből már minőségi borok készülnek, melyek a hazai és a nemzetközi megmérettetéseken is helyt állnak. Szinte minden térségben fellelhetőek komolyabb borászok, akiknek borai nemzetközileg is elismertek. Azt is tapasztalhatjuk, hogy a borkultúra jelentős változáson esett át az elmúlt évtizedben. Erről a változásról, a jelenlegi borfogyasztási kultúráról beszélgettünk Reizer Gergő borásszal, aki bebizonyította, megfelelő alázattal és tudással lehet és kell is minőségi bort előállítani. Ennek elismeréseként lett a térségünkben 2023-ban Az Év Borásza a Partiumi Falugazdász Hálózat szerint. Ugyancsak a fiatal borász szakértelmét támasztja alá az is, hogy nemrég a XVII. Csávossy György Kárpát-medencei Borversenyen a Cabernet Sauvignon&Merlot házasítása (2021, vörös, félszáraz) és a Sauvignon Blanc&Rajnai Riesling házasítása (2022, fehér, félszáraz) aranyérmet hozott, illetve másik két borát ezüstéremmel díjazták.
– Honnan jött az indíttatás, hogy szőlőtermesztéssel, bor előállítással foglalkozzon?
– A líceumi tanulmányaim befejeztével Budapesten szakácsnak tanultam, majd Nagyváradon turisztika szakra jártam, aztán hazajöttem Szatmárnémetibe. Tanácstalan voltam, hogy mihez is kezdjek. Ekkor jött édesapám ajánlata, hogy legyünk feles társak a család szőlészetében, borászatában, s mivel sok más opcióm nem volt, amibe belefogjak, így azt mondtam, legyen. Másik része pedig az volt, hogy mindezt nagyon óvatosan, lassan adagolta nekem: — Gyere fiam, felmegyünk a hegyre, körülnézünk, sütünk egy szalonnát és esetleg dolgozunk is egy kicsit. És ez többször így is volt, hogy kirándulni mentünk fel a szőlősbe, kevés munkával, mindig igazodott hozzám. Persze azért voltak keményebb napok már az elejétől fogva. Óvatos volt, de látta rajtam, hogy szeretem a természetet, s emiatt is próbálta kicsit erőltetni, hogy társuljak vele. Ez már 12 éve történt. Azelőtt is bedolgozgattam a szőlősbe, hisz 2006-ban volt az első ültetésünk, édesapám, Reizer György akkor ültette az első 50 árat, aztán 2011-ig évente ültetett néhány árat, míg lett belőle 2 hektár, és aztán 2011-ben úgy alakult, hogy megdupláztuk a kettőt, rögtön lett 4 hektár. Akkor elég jól boldogultunk, voltak könnyebb éveink is, adott volt a lehetőség, hogy bővítsünk európai uniós pályázattal, így most már bő 6 hektárt dolgozunk. Az első 50 ár szőlőst leszámítva a többit pályázatok révén telepítettük. Van mit dolgoznunk, de mindketten szívesen megyünk, az egyik legkedveltebb tevékenység a szőlészkedés. Én nagyon szeretem a borkészítést is, nagyon bele tudom élni magam. Az eladást is kedvelem, érintkezem emberekkel, kapok rengeteg sok visszajelzést. Hála Istennek „könnyedén” tudunk minőségi bort előállítani, mert olyan adottságokkal van felruházva a túrterebesi hegy. Nagy előnyünk a termőhelyünk, a vulkanikus kőzet, amely a legjobbak közé tartozik bortermelés szempontjából, hisz minőséget és komplexitást kölcsönöz a boroknak. Itt az történik, hogy felmelegszik a kőzet a nyári napon, és éjszaka is megtartja a meleget, ezt pedig nagyon szereti a szőlő, ugyanakkor tápanyagban is gazdag a termőtalaj.
– Hogyan sajátította el a szőlészkedés, borkészítés rejtelmeit?
– Amikor az egész elkezdődött, édesapámat tanácsokkal halmozták el a borász kollégák, illetve szakkönyveket vásárolt és azokból tanult. Amikor én csatlakoztam hozzá, nem értettem a borászathoz, szőlészethez, így édesapámtól sokat tanultam, aki jó alapokat fektetett le, amin elindultam, és innentől kezdve valahogy mindig olyan emberekkel sikerült megismerkedni, akik segítettek. A legelső időszakban egy román srác látott el tanácsokkal, aki Olaszországban egy híres, nagy pincészetnél dolgozik. Anélkül, hogy személyesen ismertük volna egymást, csak a telefonszámát kaptam meg, úgy segített nekem, mintha régi jó barátom lenne. Meghívott a pincészetükhöz, és úgy látott vendégül mint a régi ismerősöket. Ő nagyon közel áll hozzám, s bár nincs iskolája borászatból, olyan szaktekintélyekkel dolgozik együtt évek óta, akiktől sokat tanult. Én rengeteg kérdést tettem fel neki, nagyon sokat segített, mai napig hálás vagyok neki. Ezek után pedig sikerült olyan szakembereket megismerni, akik elismertek a szakmában és ők is többnyire segítőkészek voltak. 2019-ben megjelent egy velem egyidős srác Szatmáron, aki kimondottan érti a modern borok stílusát. Én rögtön megismerkedésünk után kértem, hogy tanítson, így 3–4 éven keresztül konzultáltam vele főleg a szüret időszakban. A szőlősben sok a munka. A minőség két dologtól függ: először a szőlősben kezdődik, mégpedig fontos, hogy milyen szőlőt szüretelünk le, mennyire egészséges a gyümölcs, illetve mennyi a tőketerhelés, azaz hogy hány kg szőlőt szüretelünk egy tőről. Tavasztól folyamatosan figyeljük a szőlőtőkéinket, igyekszünk a legjobban gondoskodni róluk. A szüretet követően pedig következik a borász feladata, sok precíziót és odafigyelést igényel, éjjel-nappali munkát, amit nem is munkának tekintünk.
– Az elmúlt években külső szemlélőként úgy tűnik, sokat fejlődött a szőlőtermesztés technikája, a borkészítés folyamata. Ezt gyakorló borászként is tapasztalja?
– Túrterebes környékéről tudom elmondani a tapasztalataimat e tekintetben, s úgy látom jó néhány borosgazda van, illetve egyre többen vagyunk, akik egyre nagyobb területeket művelünk meg, ez azt idézte elő, hogy minőségi és minőségibb borokat állítsunk elő, mert ha nem, könnyedén kieshetünk a versenyből. Ennek eredményeként a bortermelők borai eljutottak a fogyasztókhoz, akik minőségi borokat kezdtek el inni, és a kisgazdák sok esetben háttérbe szorulnak, mivel ők hobbiból nem biztos hogy olyan minőséget tudnak előállítani mint mi. Ez nyilván a minőségi borok fogyasztásának növekedését is eredményezi.
– Úgy látom, hogy egyre többen fogyasztanak ismét bort, ám most már odafigyelnek annak minőségére is. Ön is úgy látja, kezd kialakulni egy borfogyasztási kultúra megyénkben?
– A mi célunk már a kezdetektől az volt, hogy minőségi borokat készítsünk, eljussunk minél magasabb szintre, de a versenytársak megjelenésével ez csak fokozódott. Én úgy gondolom, mindannyiunknak az a célja, hogy minőségibb borokat készítsünk, emiatt úgy tűnik, hogy az emberek is elkezdték felismerni mi az, ami minőség, sőt megtanultak minőséget keresni, találni, emiatt már csak minőségre vágynak.
– Kik azok, akik jobban odafigyelnek arra, hogy minőségi nedű kerüljön a poharába?
– A vásárlói körünk legnagyobb része 40 és 60 év közötti korosztály, de vannak fiatalabb és idősebb vásárlóink is. Kicsivel több a férfi, mint a hölgy, de nem számottevő. A palackozott bor piaca azonban más képet fest. S bár nekünk is vannak palackozott boraink, ez még gyerekcipőben jár. Forgalmunk alig 10 százalékát jelentik a palackozott borok.
– Beszélhetünk-e már borturizmusról Szatmárban, vagy ahhoz sok még a teendő, hogy valóban ilyen irányba is fejlődni lehessen?
– Úgy tudom, hogy ez ügyben a Szatmár Megyei Tanács vezetősége tesz lassan lépéseket. A megyei borászok szövetségével együttműködve dolgoznak a projekten, ami minden tagra kiterjed majd. A szatmári borászok szövetsége több mint tíz éve működik már, melynek sok megyénkbeli borász a tagja. Itt van némi szervezettség, de a borturizmus még gyerekcipőben jár, a borászok és a vezetőség igyekszik valamit közösen kidolgozni, de nem könnyű velünk, mert nehezen tudunk összehozni találkozókat. Persze amikor összejön, akkor az mindig eredményes, ezért is próbáljuk erősíteni a kapcsolattartást.
– Mi szükséges ahhoz, hogy a borturizmus fejlődjön, hogy a szatmári borok ne csak a termelői vásárokon kapjanak helyet, hanem esetleg bevásárlóközpontok polcain is találkozhassunk velük?
– Elsősorban találkozókat kell tudjunk szervezni, ami elegendő ahhoz, hogy elkezdjünk beszélgetni és dolgozni ez ügyben. Ezen a téren nagyon sokat dolgozik szívvel-lélekkel a szatmári borászokért Balázs Attila barátom. A másik kérdésben pedig azt kell tudni, a bevásárlóközpontok képviselői részéről nagyon nagyok az elvárások, ők csak úgy állnak szóba egy termelővel, ha nagy mennyiséget tudunk biztosítani. Mi, kistermelők ezt nem tudjuk garantálni, így valamilyen más megoldásra próbálunk ráállni. Elindult a Szatmári Termék kezdeményezés, melynek mi még nem vagyunk tagjai, de tervünk ebbe belépni vagy egy hasonló hálózatot kiépíteni, ahol egyre többen és többen benne tudunk lenni. Itt szükség van a borászok részéről a komoly hozzáállásra, mert oda garantált minőséget kell előállítani, illetve stabilan ott kell lenni.
– Ön mit tapasztal, melyek a leginkább kedvelt borok a szatmáriak körében?
– A száraz bor még mindig nagyobb mértékben kel el. A mi boraink esetében kb. 60–70 százalék a száraz borok iránti kereslet, és ez az jelentős részére érvényes. Ünnepekkor azonban több olyan ember is fogyaszt bort, aki máskor nem, s ilyenkor átbillen a mérleg, 45 százalék a száraz, s 55% az édes, félédes borok irányába. Kínálatunkban jelenleg 60% a száraz bor, 40% az édesebb. Mi világfajtákkal foglalkozunk elsősorban, Sauvignon Blanc, Rajnai rizling, Traminer, Királyleányka, Muskotály, míg a vörösek közül a Pinot Noir, Merlot, Cabarnet Sauvignon. Mikor mi ültettük a szőlőket, édesapám a béltekiekkel állt jó barátságban, tőlük kapta el a „boros vírust” is, és tanácsokkal is ők látták el, ők javasolták, hogy milyen fajtákat ültessünk. S ebben nagyrészt igazuk volt, mert ezek a fajták úgy lettek kifejlesztve, hogy a sokféle éghajlatnak és problémának, betegségnek ellenálljon, s nem mellesleg a boraik is aromásabbak. Most azt gondolom, akkor lehetnénk erősebbek, hogyha honos fajtáink lennénk. Egyre keresettebbek a honos fajták, pl. a Fekete Leányka, a Királyleányka, a Neagra de Drăgășani, stb.
– A szőlők házasítása izgalmas lehet, hogy megtalálják a harmóniát ízben, zamatban, illatban a szőlők között, annak érdekében, hogy az így előállított bor jó legyen. Úgy tűnik, önnek jó érzéke van hozzá, hiszen házasításai nemzetközi elismerést kaptak. Honnan ered ez a kísérletezési vágy?
– Itt próbálok bevinni hozzáértést most már. Ami azt jelenti, odafigyelek arra, hogyan egészíti ki két fajta egymást, pl. egyik fajtába kevesebb a sav, több az aroma, másik fajtába nagyon kiemelkedik a sav, viszont nem igazán van több jellege a bornak. A bor gerince a sav, ezután jön az alkohol, az aroma. Én ezt próbálom összehozni, illetve azt, hogy milyen aromák passzolnak. Például vannak olyan fajták, melyeknek gyümölcsös jellegűk van, mások pedig virágos jellegűek, de olyan is van, melynek állat jellege van. Hogyha házasítunk, akkor megpróbáljuk a gyümölcsöt a gyümölccsel, vagy a virágot a virággal összepasszintani, mert ha nem jó a párosítás, akkor keletkezhet egy valamilyen szintű diszharmónia. A jó bor pedig az, amelyikben van harmónia, illetve amelyiket úgy tudjuk lenyelni, mint egy gyümölcslét, amikor lenyeljük, könnyedén leér, abszolút semmilyen zavaró tényezőt nem tapasztalunk, jön is a késztetés, hogy igyuk a következő kortyot, legyen szó akár száraz, akár édes borról.
– A kezdetekben az ömlesztett borok voltak elterjedtebbek, ma már önöknél is megjelent a palackozott bor. Van arra igény, hogy palackozott bort is áruljanak? Annak nyilván magasabb az előállítási költsége is…
– A palackozott bor forgalmi ára nyilván magasabb, hiszen itt pluszpénzbe kerül a címke és az üveg. Az a tapasztalatom, hogy szeretünk szép dolgokat megvásárolni, szeretjük, ha az a palack és az a címke szép, harmonizál. Szeretik az emberek ezt a „fancységet” megvenni, ez kerül pluszpénzbe. Emellett pedig az, hogy ha már palackba tesszük a bort, akkor igyekszünk több helyen bemutatni, hogy többen ismerjék meg, itt meg már egy marketingköltség is bejön, ami szintén a palack árára fog tevődni. A mi címkéinket egy kedves dizájner barátunk alkotta meg, ami véleményünk szerint bevált. Nem egy komplikált címke, de rajta van minden, ami kell.
– Mit javasol a szatmáriaknak, mi alapján vásároljanak bort? Mit tartsanak feltétlenül szem előtt?
– Borkóstoláskor azt kell figyelni, hogy milyen utóíze van a bornak. Legtöbbször, amikor megkóstolunk egy bort, az első benyomás az többnyire a bornak a jó oldala, ám miután lenyeltük és még a szánkban marad az utóíze, ott jelennek meg leginkább a problémák. Borkóstolásnál a talpas és az íves poharak az elengedhetetlen kellékek, a borospoharak azok, amiket kellene használjunk és abból igyunk bort. Ott kezdődik valahol az egész borivás, a pohárnál.
– Végezetül arra lennék kíváncsi, mik a tervei? Mire a legbüszkébb eddigi munkássága alatt?
– A hosszabb távú terv az lenne, hogy építsünk egy modernebb pincészetet, talán európai uniós pályázattal. Amennyiben ezt sikerülne összehozni, akkor a minőséget könnyebben meg tudjuk majd tartani, illetve több mint valószínű, növelni is tudnánk. Néhány éve boraink 10–20 százaléka volt versenyképes, most jelenleg olyan 50–60 százaléka a borainknak az, melyeket könnyen elküldhetek versenyre. Ezek a borok az asztalon vannak, forgalomban. A 10–20 százalékot korábban vagy eladtuk palackozott formában, drágábban vagy kevesebb mennyiség volt belőle és elkelt. Most már sikerült eljussunk oda, hogy a minőség a kezünkben legyen. Bátran mondom azt, hogy az elmúlt pár évben a jelenlegi borpalettáról, ami ömlesztve van kint a piacon, bármelyik borral ki merek állni akár egy versenyre is, vagy bemutatni vásárlóknak. Szerencsére sikerült kiküszöbölni, hogy kevésbé jó borok készüljenek, persze mindig vannak hibák, illetve komplikációk, s nem sikerül előállítani azt, amit szeretnénk, de ez egyre stabilabban működik. Jelenleg borainkat Szatmárnémetiben a helyi termelők vásárában, a faházikóknál lehet megtalálni, de online is elérhetőek vagyunk, ezáltal kiszállítással is foglalkozunk, bizonyos mennyiség fölött, ezt a koronavírus-járvány idején találtuk ki, s azóta is működik. Ezenkívül otthonról és a pincéből is kiszolgáljuk a vásárlókat, ehhez azonban előzetes egyeztetés szükséges. Talán azt még érdemes tudni, hogy legnagyobb mennyiségben Sauvignon Blanc-ot és Rajnai Rizlinget termelünk, s ezekkel szemben van a legnagyobb elvárásom is, és az eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a fehér boraink közül ezekkel sikerül eredményesen szerepelni a versenyeken, illetve a vörösek közül a Merlot és a Cabarnet Sauvingon említhető meg. Évjárat szempontjából vörösborok tekintetében sikerült eljutni oda, hogy 2–3 éves boraink vannak a kínálatunkban, szóval érlelt borok.
Sógor Beáta