122 éve nyílt meg a Pannónia szálló
Szatmárnémeti egyik legfontosabb és legismertebb szecessziós épülete, az egykori Pannónia szálló megnyitásáról a Szamos 1902. május 4-i számában az alábbi beszámoló jelent meg:
A „Pannonia” szálló
Május elsején volt a Pannonia szálló megnyitása. Közönségünk legnagyobb része csak ekkor vette közelebbről szemügyre ezen most már teljesen készen álló épületet, belső berendezésével együtt. Méltán beszéltek róla a meglepetés, a megelégedés hangján, mert bátran kimondhatjuk, hogy ez a műépítmény így konczepcziójánál, mint kivitelénél fogva szinte egyedül uralkodik az összes vidéki városok szállói felett. Nagyobbat, költségesebbet találhatunk másutt is, de az egységes, kifejező stilszerűség és a modern berendezkedés szempontjából sikerültebbet aligha.
Ez a szálló a sablonos tömbépítkezések felett első pillanatra is magasan kiemelkedik. Az aeszthetika szempontjából nagyon fontos kellék az, hogy az anyag, a tárgy külsőképpen is kifejezze azt a czélt, a mit elérni akar, külső benyomásával is éreztesse azt a hangulatot, mit fölébreszteni akar. A Pannonia építményében nincs semmi vaskosság, semmi nehézkesség; a szemlélőre gyakorolt hatása nem az arányok nagyságára s nem a massziv erő symbolumára támaszkodik. Nincs agyonstilizálva az ornamentika sokféle sablonos diszitményével; a felületesebb izlésre számitó hatásvadászat jeleivel sem találkozunk. Ellenkezőleg könnyedségével derült nyiltságával vonzó, barátságos benyomást tesz a szemlélőre. Egy szóval előttünk áll az előkelő vigadni szerető könnyű vérlejtésű ember és a nyilt barátságos házigazda joviális temperamentuma. Más szóval: a vigadó és szálló.
A tervezők ezt a finoman átérzett czélt a külső diszités ornamentikájában is jó érzékkel tudták kifejezésre juttatni. A fönnebb emlitett konczepcziót esztétikailag is következetesen tudták kiképezni. A renaissance stil módjára a részleteket a klasszikus épitészetből kölcsönözték, de ezeket szabadon alakitották át, ugy hogy az egyéniség ön állóságát is megőrizték. Az általános stilkeret megőrzése mellett a seczessióból mellőztek a tulzásokat s csak annyi motivumot használtak fel, a mennyi a divathoz elkerülhetetlenül szükséges s úgy a külső, mint belső képzésben egészen határozottan vonul végig az a tendenczia, hogy a magyar motivumaink is, a mennyire lehetséges, méltó helyet találjanak. S mily jól esik ez a magyar szemnek! Az egyszerű, barátságos tulipándiszités, az épitmény homlokán majolikából, a belső diszitésnél különböző megfelelő anyagból, mind kellemesen sejtetik velünk azt az eljövendő időt, mikor a magyar művészlélek meg fogja találni a maga geniéjét, hogy a magyar műépitészeti stilt megteremtse.
Az épület külsején észrevehető könnyed finom izlés jeleivel találkozunk a belső diszités motivumaiban is. A belső helyiségek is úgy elhelyezésükkel, mint diszitményeikkel épen ugy kifejezik rendeltetésük czélját mint a milyen kifogástalanul felelnek meg a hygiénikus követelményeknek. Mind világosak, jól szellőztethetők s a központi fűtés rendszerével hőmérsékletük tetszés szerint szabályozható.
Rendeltetéséhez képest természetesen legimpozánsabb hatással emelkedik ki a tánczterem, a maga szépen konczipiált oszlopdiszitményeivel s az ezekhez művésziesen simuló karzatépítményeivel. Stiljében a Vigszinház könnyed bájára emlékeztet, melyben az ember már első belépéskor otthonosan, jól érzi magát. Itt sincs semmi erőltetett, semmi tulzott s ezzel a művészet komolysága is kellemesen vegyül bele a diszitő hatásba. Más szóval ez az, a mit igazi elegancziának szoktunk nevezni. Az épület e jellemvonásainak teljesen megfelel a belső butorzat is, melylyel Márkusz Márton bérlő az egyes helyiségeket jó izléssel s nagy áldozattal látta el.
Ugy egészben, mint részleteiben méltán bír e müépitmény a látványosság jellegével s már eszthetikai szempontból se mulaszsza el senki, hogy közelről szemügyre vegye.
Az épitmény szép sikere bizonyára megnyugvással töltheti el azokat, kik annak idején elvben az épitkezés ellenére voltak s hinni tudjuk, hogy azok az aggodalmak, melyek városunk pénzügyi szempontjából támadtak, az épitkezés eme kiváló sikerében s így a hozzá joggal köthető várakozásokban elenyészni fognak.
Az épület tervét Jámbor és Bálint budapesti müépitészek tervezték, kivitelében pedig Grünwald és Schiffer budapesti nagy vállalkozó czég tett eleget a kivitel feltételeinek, míg a helyszínén a tényleges épitkezést magát Dittler Ferencz helyi épitészmérnök vezette, mint föpallér pedig Hoffer épitész tettek kiváló szakértelmükről elismerésre méltó bizonyságot.
Legyen áldás e müven, az épitökön és azokon, kik városunkat diszében e monumentális épitménynyel is oly szép sikerrel emelték. Kisérje szerencse a bérlőt is, ki nagy vállalkozásának sikerét városunk közönségétől méltán remélheti.
Fotók: https://www.szecessziosmagazin.com