A történelemoktatás nem csupán évszámok és események megtanulását jelenti, hanem sokkal inkább az emberi társadalom működésének megértését és a diákok tudatos, felelős állampolgárrá nevelését szolgálja. Bár a tantervek egyre inkább a készségfejlesztésre helyezik a hangsúlyt, az alapos tárgyi tudás továbbra is elengedhetetlen alapot biztosít ehhez. A kritikai gondolkodás fejlesztése, a múlt és jelen közötti összefüggések felismerése, valamint a digitális eszközök bevonása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történelemórák élővé és relevánssá váljanak a diákok számára. A pedagógus szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a tananyag ne csupán kötelező tudásként, hanem értelmezhető és alkalmazható tapasztalatként jelenjen meg a tanulók életében. Sütő Zsoltot, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium történelemtanárát kérdeztem.

Szerinted mi a történelemoktatás legfontosabb célja?

Hozzásegíteni a diákokat az emberi társadalom megértéséhez, és felkészíteni őket a társadalomba való beilleszkedésre.

Inkább ismeretátadásnak vagy készségfejlesztésnek tartod?

A tanterv a hangsúlyt a készségfejlesztésre helyezi. Természetesen a kompetenciafejlesztés hatásosságát nagyban befolyásolja a diákok tárgyi tudása is, ezért az ismeretátadásnak is fontos szerepe van.

Mennyire fontos a kritikai gondolkodás fejlesztése az órákon?

Elengedhetetlen. És nem csak a történelem, hanem bármely tantárgy esetén a „Merj gondolkodni!” elv elsődleges kell legyen. Ezt órán leggyakrabban szövegelemzéssel, ok-okozati viszonyok felismerésével, illetve adott szöveg alapján történő véleményalkotással szoktuk gyakorolni.

Használsz az órákon digitális eszközöket? Ha igen, milyeneket?

Mi voltunk az utolsó generáció a Kölcseyben, amelyik még gépírást tanult. Micsoda hangzavar volt az osztályteremben, mikor nekiálltunk kopácsolni a írógépeken. Most is hallom, ahogyan a tanárnő a katedráról vezényli: asdf, köz, jklé, köz! Szóval elmondhatom, hogy valódi digitális bevándorló vagyok. Sem a középiskolában, sem az egyetemen nem tanítottak nekünk számítástechnikai alapismereteket. Ettől függetlenül tanári munkám első percétől kezdve az óráimon alkalmazom a digitális technikát, és azóta is autodidakta módon, illetve különböző képzéseken részt véve igyekszem lépést tartani a technika fejlődésével. Az okostábla ma már minden osztály alapfelszereltségéhez tartozik. Általában a leckékhez PowerPoint prezentációt készítek, és a tanítás, illetve ismeretellenőrzés során gyakran használok különböző oktatási platformokat (Kahoot!, Genially, Mentimeter, LearningApps, Canva stb.)

Mennyire lehet a diákokat aktívan bevonni a történelemórákon?

Sajnos a diákok túlterheltek. Tanárként hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a gyerekeknek az iskola mellett még magánéletük is van, és gyakran azt részesítik előnyben. Ugyanakkor nem tartom elfogadhatónak, hogy valaki töriórán pihenje ki az előző nap fáradalmait, vagy pótolja be a matek leckét, járjon bármilyen szakirányú osztályba is. Viszont a tanítási-tanulási folyamat megfelelő szervezésével, a játékosítás (gamifikáció) alkalmazásával tapasztalataim szerint a diákok könnyen aktivizálhatóak.

Mennyire érdeklődnek a diákok a történelem iránt?

Diákja válogatja. Van, aki eleve úgy érkezik, hogy a „génjeiben hordozza” a társadalomtudományok iránti érdeklődést, míg másokat a hideg kiráz tőle. Hogy ez utóbbiak érdeklődését is sikerüljön felkelteni, fontos szerep hárul a tanárra. Sokszor nem is a tananyagon, hanem a tanár személyén múlik, hogyan viszonyulunk az illető tantárgyhoz, és mit jegyzünk meg belőle. Nekem sem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé a román irodalom annak idején, de Nagy Iván és Cziprisz Imre tanár urak olyan érdekfeszítő órákat tartottak, hogy a mai napig emlékszem az ott elhangzottakra, és szívesen idézem fel azokat.

Mi motiválja őket leginkább?

A legtöbb tanulót a jegy motiválja. Egyesek ösztöndíjat szeretnének kapni, másoktól rossz jegy esetén a szülők elveszik a telefonjukat, vagy csökkentik a játékidejüket. De olyan diákjaim is voltak, akik azért tanultak, mert minden egyes jó jegy után otthon egy meghatározott pénzösszeg ütötte a markukat. És persze van egy szűk réteg, akiket a megismerés vágya hajt.

Mit gondolsz a jelenlegi tantervről?

A jelenlegi tanterv – ahogy már említettem – a hangsúlyt a készségfejlesztésre helyezi, ugyanakkor hatalmas mennyiségű tananyag leadását teszi kötelezővé. Reál tagozaton például IX–X. osztályban heti egy órában túl kell esni az egész világtörténelmen, ami a képtelenség határát súrolja. A vokacionális osztályokban (pedagógia, művészeti, teológia és sport szakirányok) a helyzet még ennél is rosszabb, mivel az oda járó diákok szintén heti egy órában tanulják a történelmet, viszont érettségizniük kell belőle. Az érettségi követelményrendszer ugyanakkor egységes mindenki számára, tehát nem veszi figyelembe, hogy a diák heti egy vagy három órában tanulta-e a történelmet, a vizsgán mindenki ugyanazt a tételt kapja. Az ősztől életbe lépő új kerettanterv előírásai szerint a vokacionális osztályokba járóknak már nem kell történelemből érettségizniük.

Mennyire jelenik meg a jelenkor a történelemórákon?

Kronologikusan tárgyalva a történelmi fejlődés korszakait az egyetemes jelenkor a 7. osztályos tananyag gerincét alkotja, illetve a 10. osztályos tananyagban kapott jelentős helyet. A 11. osztály teljesen a jelenkorról szól, a tanterv 20. századi témák szintézisét kínálja a diákoknak, előzetes ismereteikre alapozva. A 11. osztályok számára nemrég bevezették a zsidóság történelmét. A holokauszt tantárgyhangsúlyosan jelenkori beágyazottságú, nemkülönben a 12. osztályos A romániai kommunizmus története nevet viselő tantárgy is. De legyen szó akár ókori, akár középkori történésekről, gyakran keresünk párhuzamokat jelenkori eseményekkel, miközben kiemeljük az adott kor sajátos viszonyait is.

Fontosnak tartod, hogy a diákok párhuzamokat lássanak múlt és jelen között?

A történelemoktatás egyik célja pont ez. Azt viszont igyekszem tudatosítani a diákjaimban, hogy az egyes eseményeket mindig az adott kor szemüvegén keresztül, az akkor érvényben levő normák alapján ítéljék meg. Például nem kell kiskorúak megrontójaként tekinteni Mátyás királyra, amiért első felesége, Podjebrád Katalin 14 évesen belehalt a szülést követő gyermekágyi lázba, hiszen az egyházi törvények a középkorban a lányoknak már 12 éves kortól engedélyezték a férjhezmenetelt. Vagy értelmetlen nemzetiségi elnyomásról beszélni a középkori Erdélyben, mivel a mai értelemben vett nemzetfogalom a 19. században alakult ki.

Mik a legnagyobb kihívások a történelemoktatásban ma?

A legnagyobb kihívás – és nem csak a történelemoktatás számára – ma az, hogy legyen kit és legyen hol tanítani. A tanárok kötelező heti óraszámának a megemelése, a történelemórák számának a csökkentése a demográfiai fogyással karöltve oda vezetett, hogy osztályokat vágnak le, iskolákat zárnak be vagy vonnak össze. Nagyon sok történelemtanár arra kényszerül, hogy két vagy három iskolából szedje össze a katedráját. Különösen nehéz a pályakezdő tanárok helyzete. Míg ezelőtt húsz éve, mikor én befejeztem az egyetemet, Szatmár megyében magyar tagozaton válogatni lehetett a címzetesen elfoglalható történelemtanári állásokban, addig ma nagy ritkán, pár évente akad egy-egy szabad hely.

Mennyire befolyásolja a politika vagy a tantervi szabályozás a tanítást?

Nagy mértékben. Az ősztől bevezetésre kerülő új kerettanterv teljesen átszervezi az oktatást. A politikum által kezdeményezett megszorító intézkedések (az osztálylétszámok növelése, a tanárok kötelező heti óraszámának a megemelése, fizetéscsökkentések) kihatással vannak az oktatás minőségére. A tanügyi rendszer egyre kiszámíthatatlanabb, a diákok és a tanárok egyaránt túlterheltek. Ezt tetézi, hogy a pedagógusi hivatás talán soha nem volt ennyire kevéssé megbecsült. Ezért rengeteg tehetséges diáknak meg sem fordul a fejében, hogy a tanári pályát válassza, és a jó tanárok közül is sokan néznek más munkahely után.

Hogyan kezeled a vitatott történelmi témákat?

Tudatosan és kiegyensúlyozottan. Lényegesnek tartom, hogy a diákok megértsék, nem csak egyfajta nézőpont létezik. A történelmet források alapján írják, amelyekhez minden esetben kritikus módon kell közelíteni, meg kell vizsgálni, hogy azok mennyire megbízhatóak, milyen személyek és érdekek befolyásolhatták azokat. Figyelek arra is, hogy érzékeny témák esetén biztonságos, elfogadó légkört teremtsek, ahol mindenki elmondhatja a véleményét, de közben tiszteletben tartjuk egymást és a történelmi tényeket.

Mit változtatnál a történelemoktatásban, ha lehetőséged lenne rá?

Növelném a történelemórák számát. Szellősebbé tenném a tananyagot. Több időt hagynék játékosításra, ismétlésre, elmélyítésre.

Milyen irányba kellene fejlődnie a tantárgynak?

Nagyobb szerepet kellene kapjanak a projektmunkák, az interdiszciplináris és transzdiszciplináris megközelítések. Az új kerettantervet elvileg ilyen megfontolások mentén alakították ki. A diákjaimmal idén már másodjára vettünk részt az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket transzdiszciplináris csapatversenyben, és valami egészen elképesztő volt megtapasztalni, mennyi kreatív energiát szabadított fel, és milyen nagy mértékben fejlesztette a tanulók készségeit anélkül, hogy ők ezt megerőltetőnek érezték volna.

Mit szeretsz legjobban a tanításban?

Azt, hogy fiatalokkal foglalkozom, akik rendkívül kreatívak és inspirálólag hatnak rám. Docendo discimus – állította ifjabb Seneca, vagyis tanítva tanulunk. Talán ez az egyik legnagyszerűbb dolog a pedagógusi hivatásban.