Szatmárnémeti bombázásának 80. évfordulóján a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanárai – Nagy Tünde és Csorján Árpád József – és diákjai – Szakács Ábel, Tolmács András, Tepfenhart Bettina, Gádoros Kata és Loga Szilárd Áron – egy kerekasztal-beszélgetésen mondták el véleményüket a múlt megismerésének fontosságáról, illetve a történelmi ismeretek megszerzésének lehetőségeiről.

A történelem tanítása mindig fontos kérdése volt az oktatáspolitikának, mint ahogy az is, hogyan tanítsák a történelmet. A tanórákon ez legtöbbször úgy történik, hogy a tanár bemutat egy száraz és óriási mennyiségű adathalmazt, a diák pedig azt, vagy a tankönyvben található szöveget megtanulja, majd hamar elfelejti, hiszen a száraz adatok, a helyszínek és a dátumok, a nevek és az események nem maradnak meg az emlékezetében. Pedig a múlt megismerése az alapja annak, hogy értsük a jelenünket és tiszta jövőképet tudjunk kialakítani.

Csorján Árpád József: Van maga az objektív tény és az objektív valóság. Azt, hogy ennek milyen ferdítése van, az attól függ, hogy milyen fókuszon vagy lencsén keresztül nézik. A kommunizmus idején például próbálták megtalálni azokat a felületeket, amelyen keresztül azt az ideológiát próbálták terjeszteni. A legjobb az lenne, ha az objektív valóságot tudnánk alkalmazni. Egy történelmi esemény után hosszabb időnek kell eltelnie, hogy arról objektíven tudjunk beszélni. Az idő mindig letisztázza a történteket: ha már nincs érintett, aki befolyásolja az események megítélését, akkor nincs értelme a történelemhamisításnak.

Tolmács András: A diák személyiségétől is függ, hogy mennyire vonzódik a történelem iránt. Egy előadás élményeket tud adni, segít felkelteni az érdeklődést. A Csorján tanár úr színdarabja a túlélők vallomásai alapján íródott, ha van valami kisebb fantázia benne a dramatizálás miatt, az belefér egy ilyen történetbe. Regényekben és filmekben is van ilyen, a lényeg az, hogy a történet minél jobban tükrözze a valóságot.

Csorján Árpád József: Nagyon sokszor az élményszerűség a lényeg egy irodalmi mű megírásakor, vagy egy történelmi előadáskor. Fontos az érdeklődés felkeltése, ha ez sikeres, akkor a diák utánaolvas. A megemlékezéseknek is az a céljuk, hogy hozzuk vissza a köztudatba a bombázást, keltsük fel az érdeklődést a téma iránt.

Gádoros Kata: Szerintem egy ilyen előadás sokkal jobban felkelti a diákok érdeklődését, mert egy kicsit elmossa a határt a jelen és a múlt között. Egy kicsit belehelyezhetjük magunkat azoknak az embereknek a nézőpontjába, akik ezt átélték. Szerintem érzelmileg is jobban hat, mintha egy előadáson mondaná el valaki a történetet.

Nagy Tünde: Engem tanárként az fogott meg a színdarab vetítésén, hogy nagy volt a csend. Ha csend van egy előadás során, akkor a nézők figyelnek. Nem volt mocorgás, nem volt az az általános zaj, mint ami szokott lenni más megemlékezéseken. Szerintem a színielőadás nagyon jó lehetőség az érzések átadására. Ha olyan személy meséli el a történetet, aki azt megélte, közelebb hozza a történetet a ma élőkhöz.

Tepfenhart Bettina: Szerintem is sokkal nagyobb értéke van annak, ha felkelti a diáknak az érdeklődését, sokkal többet ér egy színielőadáson eljátszott történelmi esemény, mint ha azt a tanár szárazon mondaná el az órán, vagy egy történész egy előadáson. A száraz szöveg megjegyzése sem könnyű, annak megértése is nehézkes. A szereplők – akik valós személyeket alakítanak – azt mondták el, amit megéltek a bombázás idején.

Nagy Tünde: A történelemtanárok próbálják színesebbé tenni az órákat, bizonyos keretek között. Jó lenne, ha a diákok bekapcsolódhatnának a helytörténeti kutatásokba, mert Szatmár megyében nagyon sok újat lehet még feltárni.

Loga Szilárd Áron: Szerintem az a meghatározó, hogy a diákot érdekeli-e a téma. Minden előadást kapcsolni kellene valamilyen helytörténeti anyaggal, ami közelebb tudja hozni a diákhoz a témát. Akár egy film is sokat tud segíteni, ha az a valóságot mutatja be. Azok a filmek, melyek azzal a céllal készülnek, hogy mozisikerek legyenek, nem segítik a fiatalok történelmi ismereteinek a gazdagítását.

Tolmács András: Engem a történelem a teljes egészében érdekel. Minden népnek szeretem a történetét. Nem csak a magyar nép története után érdeklődöm, hiszen a magyar nép egy a sok közül. A nagyvilágot szeretném felfedezni, amibe a magyar nép is beletartozik.

Csorján Árpád József: Nagyon fontos, hogy legyünk lokálpatrióták, szatmáriként tekintsünk a helytörténeti kérdésekre. Ha megismerjük annak a térségnek a történelmét, ahol élünk, a világtörténelmet is jobban meg fogjuk érteni. Szatmár érzelmileg közelebb áll hozzánk mint a világ más tájai.

Szakács Ábel: Szerintem nagyon érdekes különböző tudományágaknak a története. Mindennek van egy történelme, nagyon érdekes, hogy ezekbe beleássuk magunkat. Én nem tartozom azok közé, akik nagyon szeretik a történelmet vagy a történelemórákat, de beleástam magam a pszichológia történetébe, azt roppant érdekesnek találtam. Ha engem nem érdekel az első világháború, nem kényszeríthet rá senki, hogy megtanuljam.

Csorján Árpád József: Nem kényszeríthet rá senki – bár vannak kötelezettségek –, mint például a hazaszeretetre sem, azt az ember vagy érzi vagy nem. Vagy olyan közegben nőtt fel, hogy ott átvehette mint modell, vagy nem. Nincs ezzel semmi gond. Téged a pszichológia vonz, arra fektetsz több időt és energiát, az nagyon jó.

Tolmács András: Én szeretek elmenni a történelmi megemlékezésekre. A történelem iránt azok nem érdeklődnek, akiknek a tanáraik úgy adják elő a témát, hogy az nem válik érdekessé. Mások számára unalmasak ezek az alkalmak. Számomra azok az események a vonzóak, ahol nem előadásokat kell hallgatni, hanem be lehet valamilyen módon kapcsolódni. Voltam egyszer egy hagyományőrző táborban, ahol voltak bemutatók, de a diákok is megfoghatták a fegyvereket, a páncél védőeszközöket, a kesztyűket stb. Az ilyen aktív történelemóra nem csak maradandó élményt jelent, de az új ismeretanyag is garantáltan rögzül.

Nagy Tünde: Lehet, hogy most unalmasak a diákok számára a történelmi megemlékezések, de amikor majd ők is szülők lesznek, ők fogják majd vinni a gyerekeiket, hogy ismerjék meg a nemzetünk történetét. Azért fontos, hogy most megismerjék az értékeinket, hogy majd ők is tudják továbbadni a gyerekeiknek.

Gádoros Kata: Nagyon fontos gazdagítani a helytörténeti ismereteinket, főként akkor, ha itt akarunk élni. Annyi információ van, amit ha nem rögzítünk és nem adjuk tovább, akkor azok a feledésbe merülnek.