Sokan panaszkodnak manapság, főleg az idősebbek, hogy kevés a papír alapú olvasnivaló, helyi kiadvány. Ezt is pótlandó jelent meg a Szatmár Megyei Tanács és a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont támogatásával immár ötödik alkalommal az Elek György által szerkesztett Szatmári Kalendárium Telegdy Evelyn grafikai szerkesztésével. A kiadványt Elek Anikó lektorálta. Az archív fotók és szövegek felkutatásában segített: Codra István, Fazekas Lóránd, Csirák Csaba, Muhi Sándor, Fetykó Amália Erika és Végh Balázs.

Az elegáns, szép, százhatvan oldalas kötet elsősorban a Petőfi-emlékév jegyében készült, tehát ezzel kapcsolatos anyagokat tartalmaz, de akadnak más tartalmú írások is benne. Az elmaradhatatlan naptár rész fotói a fiatalok, diákok irodalmi tevékenységét, illetve megemlékezéseit idézi, bevezetőjében a szerkesztő, Elek György a költő szatmári kötődéseiről ír.

A továbbiakban régi kiadványok ilyen témakörű cikkei olvashatóak, de szó esik a kilencvenes évek elején felrobbantott erdődi emlékkőről (Sík József) is. Ezt követi Poór János Petőfi-ünnepély városunkban (Nagykároly) írása, amely egy 1899-es ünnepélyre emlékezik.

Csirák Csaba átfogó, gazdagon illusztrált, több költeményt idéző, közel húszoldalas tanulmányában a költő vándorszínész múltjáról ír, arról a sokak által szinte ismeretlen életszakaszról, amelyről a tankönyvek, jó, ha egy-két sornyi információt közölnek.

Ő a szerzője a Petőfi Sándor a szomszédunk című írásnak, amelyben a költő szatmári kapcsolatairól is értekezik és nagy valószínűség szerint ő írta A szatmárnémeti hivatásos színtársulatok megemlékezései Petőfi Sándorról című cikket is, bár a szerző neve se itt, se a tartalomjegyzékben nincs feltüntetve.

Ez után Petőfi és Erdőd címen régi emlékezések részletei olvashatóak, valamint egy írás Fazekas Lórándtól, aki arról a Petőfit ábrázoló mellszoborról közöl adatokat, amely jelenleg a Németi egyházközség gyülekezeti termében tekinthető meg.

Muhi Sándor Petőfi Sándor köztéri mellszobráról, valamint emléktáblájáról közöl írást, és ezt követően Petőfi emlékezetéről a megyében — Nagykárolyban, Nagypeleskén, Lázáriban, Szamoskóródon, Sárközújlakon, Szatmárudvariban, Berenden, Börvelyben — olvashatunk érdekes, eddig kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert adatokat, információkat.

Elek György és Gál Gyöngyi Petőfi szerelmi líráját, érzésvilágát, hozza közelebb az olvasóhoz, dr. Zagyva Miklós Morzsák Petőfi asztaláról című írása jelzi, hogy a nagy költő életútja nemcsak írók, irodalmárok, irodalomtörténészek számára fontos.

Lapozgatom a kalendáriumot, olvasgatom az írásokat és kicsit optimistább a hangulatrom a jövőt illetően, hiszen úgy tűnik egy-egy ilyen kiadvány sok és sokféle képzettségű embert ösztönöz kutató munkára, írásra, adatgyűjtésre, kár, hogy ezek döntő többsége az idősebb generációhoz tartozik. A legutóbbi megbeszélésünk alkalmával a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpontban az átlagos életkor közelebb volt a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez.

Említettem az elején, hogy más témájú írások is színesítik a kalendáriumot, amelynek régies neve megtévesztő, hiszen nem feltétlenül csak visszaemlékezések, múltbeli kalandozások olvashatóak itt. A kiadvány utolsó ötven oldalán több aktuális, közérdeklődésre számot tartó írás is van Muhi Sándortól, Serdült Benke Évától, Sógor Beátától, Jáger-Péter Mónikától, Bálint Katalintól, dr. Király Lajostól.

Feltétlenül szeretnék itt említést tenni arról a kalendáriummal egyidőben napvilágot látott ízléses, egyedi asztali naptárról is, amelynek a képanyagát Mitroi Timea válogatta, és amelyik a hónapok sorrendjében a következő szatmári képzőművészek alkotásainak a reprodukcióit tartalmazza: Muhi Sándor, Király Gabriella, Leonte Gabriella, Lepedus Ildikó, Révész Csaba, Tivadar Andrea, Varga Diána, Bokor Sixtine, Nyiri Zoltán, Gáspár Szilárd, Mitroi Timea, Bellecciu Lola.

Tudom, a kommunikáció módja alapvetően megváltozott az utóbbi néhány évtizedben, de ha csak két-háromszáz Szatmár megyei magyar ember teszi le néhány hétre, napra ezt a kiadványt a fotele közelébe, hogy időnként olvasgassa, már nem volt hiábavaló erőfeszítés a szerkesztése, gondozása, kiadása. Ennek folytatásához kívánok jó egészséget szerkesztőnek, szerzőnek, mindenkinek, akinek szívügye volt és maradt a szatmári magyar kultúra.

Ennek az őrzését, ápolását sohasem nyilatkozatok, szónoklatok, hanem tettek — mint ez a mostani — igazolják.

Muhi Sándor