Petőfi-emlékév: főhajtás és koszorúzás Szatmárnémetiben
Szatmárnémetiben 2022. december 30-án, az István-téren álló Petőfi-szobornál és a közelében lévő görögkatolikus templomban szervezték meg a Petőfi 200 nyitórendezvényét.
200 éve, január 1-jén született Petőfi Sándor, a legismertebb magyar költő, aki nem csak a magyarlakta területeken kedvelt, hanem az egész világon. A költő születésének bicentenáriuma alkalmából a 2023-as évet Petőfi-emlékévvé nyilvánították. A Szamos folyóirat mellett működő Szamos Diákirodalmi Kör, a LiterArt Magyartanárok Egyesülete, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont és a G. M. Zamfirescu Művelődési Ház támogatásával szervezte meg a Petőfi Emlékév nyitórendezvényét, ezzel elindítva azt a eseménysorozatot, melynek rendezvényei azokon a Szatmár megyei településeken lesznek megszervezve, melyeken Petőfi-emlékhelyek találhatók.
Erdődön, Nagykárolyban és Szatmárnémetiben már az 1800-as évek második felében helyeztek el emléktáblákat és állítottak szobrokat emlékére, elismerve ezzel Petőfi nagyságát és halhatatlan életművét. Ma már Szamoskóródon, Börvelyben, Nagypeleskén, Lázáriban, Sárközújlakon, Szatmárudvariban és Berenden is szobrok és emléktáblák jelzik, a költő közöttünk él. Kevés olyan magyar ember van, aki nem hallott Petőfi Sándorról, aki nem tudna felsorolni néhány verscímet, ne tudna elmondani néhány Petőfi-verssort. Hisszük, így lesz ez a jövőben is — mert mindig lesz szerelem, amihez jó támpont egy-egy Petőfi-vers —, mindig megmarad az emberekben a szabadság iránti igény, aminek megerősítéséhez hozzásegítenek a Petőfi-verssorok. A költő számtalan helyen megfordult, de az itteni időszak történései hagyták a legmélyebb nyomokat benne (a házasságkötése és az azt megelőző év).
„Követendő példa ő a mai fiatalok számára is”
A pénteki nyitórendezvényen Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere mondott ünnepi beszédet.
„2023 Petőfi-emlékév lesz, amely során számos rendezvényen emlékezünk meg a magyar irodalom talán legnagyobb költőjéről. A 200 éves születési évfordulóján mi néhány nappal megelőzzük a következő évet és annak eseményeit, és már ma tisztelettel adózunk Petőfi Sándor emléke előtt. És ezen az ünnepi eseményen rendkívül örülök annak, hogy ennyi fiatal van jelen, hiszen ki lehetne nagyobb példakép az ifjaink számára mint Petőfi Sándor? Mert igazi követendő példa ő a mai fiatalok számára is: a divatos szakállával, a zsinóros mentéjével, a magyar tájak, a magyar virtus, a szerelem és szabadság érzésének a megéneklésével. Petőfi Sándornak csak 26 év adatott, de az az alig több mint negyed évszázad micsoda 26 év volt. Ismerte nevét az alföldi betyár, a bécsi császár, a nyugati irodalmár, a muszka császár. Mert egyszerre volt ő költő, szerelmes ifjonc közben pedig igazi hazafi és szabadságharcos. Ahogy Berényi Anna írja róla „Petőfi Sándor regényes életrajza” című könyvében, „hol gátlásos volt, hol pökhendi, hol visszafogott, hol feltűnősködő, hol repült a boldogságtól, hol mély elkeseredettség ülte meg lelkét. Egyszerre volt hű és hűtlen barát, aki képes volt mindenét odaadni valakinek, majd egy pillanat múlva múlhatatlan harag gerjedt a szívében. Végletes zseni, hol istenített, hol letaszított óriás. Érzelmei örökösen pattanásig feszültek: rajongva szeretett és hevesen, hangosan gyűlölt. Ám örök szerelme igazából talán csak egy volt: imádta választott nemzetét, a magyarságot. Ahhoz mindig foggal-körömmel ragaszkodott.” Mi, szatmáriak külön büszkék lehetünk arra, hogy e táj, amely nekünk az otthonunk, rendkívül közel került a költő szívéhez. Ami érthető is, hiszen itt találta meg a szerelmet, itt esküdött örök hűséget, és itt írta költeményeinek egy jelentős részét. A 24. életévében járó költő számára az e tájon töltött mintegy fél esztendőt felölelő időszak „a mulandó ifjúság s a múlhatatlan szerelem” kora volt. Ahogy ő nevezte „az ígéret földje”, ahová a barátság legönzetlenebb szeretete és a szerelem kötötte, valamint alkotásainak egész sora kapcsolta. Összes verseinek több mint egy tizedrészét, 105 költeményét írta a megyében. 1846-ban csaknem két és fél hónap alatt 34 verse született itt. 1847-ben három és fél hónap alatt 64 költeménye íródott Szatmárban, és ahogy ő is állította, „ezek a magyar költészet legszebb gyöngyei közé sorolhatók”. 1848-ban kétszer is megfordult Erdődön és Szatmárban. Az ekkor írt 105 költemény közül 44 Szatmár városában Pap Endre házában, 30 Koltón Teleki Sándor kastélyában, 12 Erdődön, 7 Nagykárolyban, egy-egy költemény pedig Nagymajtényban és Nagypeleskén született. A Szatmár megyében töltött idő alatt sok megyei kedves barátot ismert meg, élete legboldogabb s legzavartalanabb szakasza telt itt el. Itt ismerte meg Nagykárolyban Szendrey Júliát és esküdött vele örök hűséget Erdődön.
Kedves ünneplők! Mint azt a korábbiakban is mondtam, Petőfi Sándornak csak 26 év adatott. De az micsoda 26 év volt… Kívánom, hogy élete és munkássága napjainkban is legyen a példa a fiataljaink előtt, hiszen az ő eszméi 200 év után is aktuálisak és követendőek.
Kereskényi Gábor polgármester a nagy számú érdeklődő előtt jelentette be hivatalosan, hogy a bicentenáriumi évben az István-téri Petőfi Sándor mellszobrot egy egész alakos szoborra cserélik, amit szintén Deák Árpád nagyváradi szobrászművész formáz meg.
A továbbiakban közös versmondással folytatódott a rendezvény. Keresztes Ágnes és Nagy Csongor Zsolt, a Harag György Társulat színművészeinek közreműködésével a résztvevők elmondták Petőfi Sándor: Jövendölés című versét.

A rendezvény szabadtéri része koszorúzással zárult, harminckét intézmény és magánszemély helyezte el a megemlékezés koszorúit és virágait. Koszorúzott: Kereskényi Gábor polgármester és Szejke Otilia főtanfelügyelő-helyettes; a görögkatolikus egyházközség nevében Pallai Béla parókus és a gondnok, Kallós Zoltán tanügyi államtitkár; Gál Gyöngyi, a LiterArt Magyartanárok Egyesület elnöke és a magyartanárok egy csoportja; a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója, aligazgatója, tanári karának és diákjainak küldöttsége; a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Kar szatmárnémeti kihelyezett tagozatának képviseletében Szabó-Thalmeiner Noémi egyetemi adjunktus, a tagozat igazgatója, Lakatos-Fleisz Katalin magyartanár, egyetemi oktató és Mészáros Orsolya diákképviselő; a Halmi Általános Iskola tanárai és diákjai; a sárközújlaki Petőfi Sándor Általános Iskola tanárai és diákjai; az Erdődi Technológia Líceum tanárai és diákjai; az Erdődi Petőfi Kör; az Óvári Általános Iskola tanárai és diákjai; az Aurel Popp Művészeti Iskola tanárai és diákjai; a szatmárnémeti Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanárai és diákjai; a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum tanárai és diákjai; Béres Antal és Bálint Katalin, az RMDSZ lázári szervezetének képviseletében; Nagy Szabolcs, az RMDSZ parlamenti csoportja képviseletében; a Nagykárolyi Elméleti Líceum tanárai és diákjai; Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója, illetve az iskola tanárai és diákjai; az egri Csűry Bálint Általános Iskola tanárai és diákjai; a Bălcescu-Petőfi Általános Iskola tanárai és diákjai; az Avram Iancu Általános Iskola tanárai és diákjai; az Ady Endre Társaság; a Szent István Kör; a Szamos Diákirodalmi Kör; Traian Dragan, a Magyar Nemzeti Múzeum képviseletében; a mikolai Gellért Sándor Általános Iskola tanárai és diákjai; a lázári Petőfi Sándor Általános Iskola tanárai és diákjai; Jager-Péter Mónika magyartanár, illetve a Ion Creangă Általános Iskola tanárai és diákjai; a Harag György Társulat igazgatósága és a társulat művészei; Bu Julianna; a Mircea Eliade Általános Iskola tanárai és diákjai; az Eliza Zamfirescu és a George Emil Palade szakközépiskolák tanárai és diákjai.



























„Nem pusztán költő, hanem a magyarságnak egyfajta erkölcsi mércéje is”
A második rész az István téri görögkatolikus templomban folytatódott, ahol Gál Gyöngyi magyartanár, a LiterArt Magyartanárok Egyesületének elnöke mondott beszédet.

„Petőfi közöttünk él — ezt a címet választottam a Petőfi 200 emlékév Szatmár megyei nyitórendezvényére. És kell-e más bizonyíték, mint az itt és most megjelentek népes serege kicsitől nagyig konkrét és átvitt értelemben?! Örömmel tölt el, hogy Szatmárban ilyen eleven a Petőfi-kultusz! És ez nem véletlen. Petőfi elvitathatatlan szálakkal kötődik a mi vidékünkhöz annak tudatában, hogy születésének és halálának a helyét is sokan vitatták és vitatják mai napig. Kötődik a barátság, a szerelem, az emberi élet két meghatározó érzése által. Magunk is meglepődünk, ha számba vesszük, hogy rövid élete során mennyi helyszínen megfordult, mennyi baráti kötelékre talált Szatmárban! És mi hálásak is vagyunk ezért! Íme a szatmárnémeti Szent István téren a Petőfi-szobor, mely számunkra jelenti a szabadság eszméjét, a március 15-ei nemzeti ünnep közösségi élményét, Erdőd központjában találjuk a szobrát Júliával, Nagykárolyban, Sárközön, Lázáriban szintén szobrot állítottak, iskoláink viselik a nevét, emléktáblák hirdetik a helyet, amerre járt, megalakult a Petőfi Kör, és sorolhatnám tovább. Szerettem volna egy kicsit kisajátítani a mindenki Petőfijét, legalább erre az alkalomra, hiszen nemcsak a Kárpát-medencében, hanem szerte a világon bekapcsolódnak a 2022–2023-as Petőfi bicentenárium rendezvényeibe. Petőfi verseit, gondolatait számos nyelvre lefordították, szobrot állítottak neki még Kínában is! Miért is fontos számunkra Petőfi költészete? És nemcsak a költészete, hanem egész egyénisége? Mert nála szó és tett egységet alkotott. Ettől hiteles a lírája. Verseiben nyomon követhetjük gondolatai, érzelmei alakulását, ettől nyílt és őszinte a lírája. Ő az első irodalmunkban, aki a Kazinczy-féle fentebb stíl helyett a nép nyelvén szólal meg, ettől közérthető a lírája. A népköltészet talaján állva nem csak a versnyelvet újította meg, hanem új műfajokat hozott létre, innen ismertek a Petőfi-dalok, melyeket sokáig népdalokként énekeltek és most is énekelünk (Befordultam a konyhára, A virágnak megtiltani nem lehet, Távolból). Ettől népszerű a lírája. Valamennyien kedveljük János vitézt az ő Iluskájával, vagy a Bolond Istók, A helység kalapácsa elbeszélő költeményeket, komikus eposzt. Akár most is idézni tudunk néhány sort valamelyik műből. Olyan témákat hódít meg az irodalomnak, melyeket előtte nem verseltek meg, gondolok itt a családi lírájára (Borozó, Egy estém otthon, Füstbe ment terv), a tájköltészetében megénekelt pusztára, az Alföld tájegységének poetizálására. Ettől újszerű a lírája. Romantikus, szertelen fantáziája és bölcselkedő hajlama által gondolati verseiben foglalkozik az élet és a mulandóság gondolatával, a halál misztériumával, a test és lélek viszonyával, a boldogság fogalmával (A világ és én, Az őrült, Az ember, Világosságot, Úti jegyzetek). Ars poeticájában pedig megfogalmazza, mit is jelent számára a költészet, új költői utakon indul el (A természet vadvirága, Pacsirtaszót hallok megint, A XIX. század költői — csak hogy néhány címet említsek) ettől eredeti és utánozhatatlan a lírája. Szerelmi költészetében megteremti a hitvesi lírát, melynek darabjai nemcsak a magyar, hanem az egyetemes költészet legszebb versei (Szeptember végén, Beszél a fákkal a bús őszi szél, Minek nevezzelek). Forradalmi költészetéből ki ne ismerné a Nemzeti dalt, a Föltámadott a tenger allegorikus költeményt, vagy látomásos versét, Egy gondolat bánt engemet…?! Legismertebb verseként pedig a Szabadság, szerelem című rövid kis epigrammáját idézik.
Szabadság, szerelem,
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.
Petőfi neve összeforrott a magyar nemzet fogalmával, a szabadság, a világszabadság gondolatával. Hozzátartozik a magyarság identitásához. Ha csak egyetlen nevet lehetne említeni a magyar költészet nagyjai közül, bárhol járunk is Európában, vagy akár a nagyvilágban, először Petőfi neve hangzana el. Születése után kétszáz évvel is egyik legmeghatározóbb költője irodalmunknak. Utána nem lehetett megszólalni, a Nyugat megjelenéséig meghatározó volt a hangja. Sokan példaképüknek tekintették, nehéz volt hatása alól kivonni magukat. Nyomdokain járnak a hitvesi lírában Tóth Árpád, Radnóti Miklós, hatott Adyra, József Attilára, Kányádi Sándorra, hogy csak a legnagyobbakat említsük. És ne feledkezzünk meg társáról, a világirodalom legszebb szerelmes verseinek múzsájáról, Szendrey Júliáról, a mi Júliánkról sem! Épp a tegnap ünnepelhette volna születésnapját, hiszen 1828. december 29-én született. Petőfinek nem él egyenes ági leszármazottja. Fiának, Petőfi Zoltánnak korai haláláig az életfáját nagyon messzire vezetik vissza, népes az oldalági leszármazottak sora. Közülük Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajztudóst, az Antall-kormány egykori művelődési és közoktatási miniszterét kérdezték meg: milyen érzés a legnagyobb magyar költő rokonának lenni, hogyan ápolják az emlékét? Erre azt felelte, hogy „nemcsak nagy költőnek tartottuk, hanem bátor embernek is, aki mindig kimondta az igazat, és ebben hasonlítani szeretnék hozzá”. (https://www.petofi200.hu/component/content/article/84-hirek/108-hasonlitsunk-petofire?Itemid=437). És ebben rejlik Petőfi időszerűsége, mert ha költészete utolérhetetlen és megismételhetetlen kulturális teljesítmény, a bátorsága, következetessége, elszántsága, igazmondása nem egyszeri jelenség, hanem az élő, valódi örökség. Petőfi nem pusztán költő, hanem a magyarságnak egyfajta erkölcsi mércéje is, a nevét hallván nem csak a személyére vagy a verseire gondolunk, hanem a szabadságra, a hazaszeretetre, a gerincességre, a küzdelemre, a madáchi „küzdj és bízva bízzál” axiómára, amelynek ő az egyik megtestesítője. Petőfi mindezek szinonimája. A hétköznapi nyelvünk részévé vált mondatai, szavai ugyanúgy nemzeti identitásunk alkotóelemei, mint a családunk, a szülővárosunk. Többek között az köti össze a magyart a magyarral, hogy egyre gondolunk, ha azt halljuk, hogy szeptember végén, föltámadott a tenger, szabadság, szerelem, vagy tudjuk, hogy milyen gondolat bánt minket. A magyarok kissé Petőfiül is beszélnek. De hogy ez a jövőben is így legyen, azért tenni kell. Remélem, hogy az emlékév jó alkalom lesz arra, hogy minél jobban hasonlítsunk Petőfihez!”
Ünnepi műsorral készültek a Szatmárnémeti Református Gimnázium és az Aurel Popp Művészeti Líceum diákjai. A refisek Gyöngyszem kórusa (Debrenti Katalin, Kánya Jázmin, Versényi Eszter, Molnár Zsófia, Elek Barna, Debreceni Dorottya, Anderko Anna és Sárándi Boglárka, zongorán közreműködött Higyed János Bence) Higyed Gyöngyi karnagy irányításával megzenésített Petőfi-verseket énekeltek.
A művészeti diákjai operaáriákat adtak elő: Szabó Abigél Michal Lorenc: Ave Mariáját, Nagy Barbara pedig Pierre Monsigny: A dezertőr című operájából az Adieu drága párom című áriát adta elő, orgonán Mészáros Gergely, hegedűn Magyari Thomas kísérte őket.
Erre az alkalomra válogatott Petőfivel kapcsolatos régi és mai fotókból Muhi Sándor, ennek egy része volt kiállítva a templomban. Muhi Sándor röviden ismertette a képeken levő személyek és épületek történetét.

Pallai Béla, a Szent Miklós görögkatolikus templom plébánosa elmondta, nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy a Petőfi 200 emlékév szatmárnémeti nyitórendezvényének biztosíthattak helyszínt, áldást mondott a résztvevőkre és arra kérte a Jóistent, hogy a 2023-as év áldott legyen, és hozzon békét, amely megteremti a családok és a nemzetek közötti békés együttélés feltételeit.