Szatmár lassan a matematikai súlyán túl teljesít a kultúra területén

| november 19, 2024 |

Interjú Pataki Csabával, a Szatmár Megyei Tanács elnökével

 

Az elmúlt négy évet véve alapul hogyan változott a kultúra/kulturális szféra helyzete? Milyen fejlesztések, beruházások történtek a megyében? 

– A világjárvány idején elrendelt korlátozások jelentősen megváltoztatták a kultúrafogyasztói szokásokat is. Az országban és az egész világon négy éve még mindenki maszkban járt. Szatmár megyében akkor is megpróbáltunk alternatív módszerekkel eljutni az emberekhez. A filharmonikusok kimozdultak az épület falai közül, elmentek szabadtéri koncerteket adni, és más helyszínekre is. De más intézményekben is folyt a munka, elvittük a kultúrát az emberekhez. 

A megyében jelentős hangsúlyt helyeztünk a kulturális infrastruktúra fejlesztésére. Végleges otthonába költözött a megyei könyvtár, ahol reményeink szerint egy pezsgő kulturális központ alapjait tettük le. Teljesen megújult a megyei múzeum. A filharmónia eszköztára bővült, ami szintén jelentősen fejlődésnek számít. Büszkén állíthatom, hogy nálunk van az ország egyik legjobb koncertzongorája, ami 175 ezer eurós beruházást jelentett. Gyakorlatilag megduplázódott a koncertek száma, már ott tartunk, hogy sok esetben nem lehet jegyet kapni a koncertekre. Az előadói ágazatot tekintve nagyon nagy lépést tettünk előre. 

Van két magyar nyelvű kulturális folyóiratunk – a Szamos és a Sugárút –, ezek nem csak a kulturális értékek közlésével, megismertetésével és megőrzésével foglalkoznak, hanem kulturális rendezvényeket is szerveznek, és ami nagyon lényeges, többnyire fiatalok bevonásával. Ez köszönhető néhány civil szervezetnek és a pedagógusok hozzáállásának. A legnagyobb eredmény az lenne, ha a fiatalok körében elindulna egy önszerveződési folyamat. Ha ez megtörténik, az azt jelenti, hogy nagyon jó irányba léptünk. 

Az elmúlt négy-öt évben a Szamos-könyvek sorozatban több mint harminc magyar nyelvű könyv és kiadvány jelent meg. Én úgy érzem, hogy a mélypontról sikerül fölfelé ívelni, és ha vannak minőségi kezdeményezések, igyekszünk megtalálni a megvalósításhoz szükséges forrásokat is. 

De az előadó-művészet mindenféle ágazata is pezseg: a világzenétől az utcazene fesztiválig. Idén másodjára kerül megrendezésre Szatmárnémetiben az Interetnikai Színházi Fesztivál. Szatmár lassan a matematikai súlyán túl teljesít a kultúra területén. Megpróbálunk hidat képezni a nemzetiségek között. Nagyon sok sváb és ukrán rendezvény van a megyében, de a romáknál is elindult egy felzárkózási folyamat. Nem hagyunk senkit leszakadni, mert ha valaki úgy nő fel, hogy eljut egy bizonyos kulturális szintre, akkor a társadalom értékes tagja lesz. 

 

A mindenkori kormányok a kultúrán spórolnánk, ilyen körülmények között a megyei önkormányzat milyen módon tudja támogatni az ágazatot? Milyen támogatások, programok vannak, amelyek a helyi közösségek megerősítését és a kulturális élet élénkítését szolgálják? 

– A támogatási forma nálunk pályázati rendszeren keresztül megy, a 350-es törvény értelmében. Az anyagi forrás mindig attól függ, hogy indul az év, milyen a költségvetés. Az RMDSZ kezdeményezésére az országosan befolyó jövedelemadó két százaléka a kulturális intézmények fenntartására van előirányozva, ezt mindig tiszteletben tartottuk, így lesz ezentúl is. Nagyon sok megyében a kultúrára szánt összeget átcsoportosítják más kategóriákba, Szatmár megyében ez nem történik meg, reméljük, hogy ez a törvény nem változik negatív irányba. Egyes gazdasági szakemberek szerint jövőre megszorítások lesznek, mert több mint nyolc százalék lesz az államháztartási hiány. Nagyon remélem, hogy nem a kultúrától kell majd elvonni forrásokat, hiszen kultúra nélkül mélypontra jutunk. A politikai viták, a közéleti viták olyan mélypontra süllyedtek, hogy egyes politikusok nyilatkozataiból látszik, hogy tőlük a kultúra nem várhat semmi jót. Ezért is fontos, hogy a következő négy évben is olyan politikusok kerüljenek döntéshozó szerepbe, akik számára fontos a kultúra. 

Mi várható a következő négy évben ezen a téren?

– Mi igyekszünk bemutatni a kulturális értékeinket, elviszünk fellépőket a külföldi testvérmegyékbe is, próbáljuk magunkat megmutatni a világban. A néptáncosok is rendszeresen fellépnek több országban. Ezt az irányt szeretnénk tartani, amivel ezt meg tudjuk sokszorozni, hogy alakuljon ki egy állandó párbeszéd az intézmények között, szervezzenek közös rendezvényeket, próbáljuk meg kihasználni azokat a nagyon szép épített helyszíneket, amivel rendelkezünk. A Vécsey-ház udvarát át lehet alakítani egy kulturális udvarrá. Minél több embert, minél több fiatalt próbálunk bevonni a kulturális életbe. Az is cél, hogy építsünk ki turistaútvonalakat vidéken is úgy, hogy egy-két tájházat, egy-két épített örökséget is vonjunk be a kulturális programokba. Több nyertes pályázata van a Szatmár Megyei Tanácsnak és az Önkormányzatok Szövetségének, ennek hozadékaként például a sárközi kastélynak az udvara lesz rendbe téve. Az épület felújítására még nem tudtunk forrást találni, de a környezet rendbe lesz téve. Folytatjuk az épített örökség megvédését. Végre rendbe szedjük azt a nagykárolyi műemlék épületet, melynek beszakadt a teteje. Ez egy régi orvosi rendelő, de egy nagyon szép helyen lévő ingatlan. Hadad község is benne van egy európai pályázatban, ami a kis közös kultúrák európai szintű népszerűsítését célozza. Sikerült felújítani az emlékművet a majtényi síkon is. Lett Széchenyi-szobor, lett Petőfi-szobor Szatmárnémetiben, ezeket civil és önkormányzati összefogással sikerült felállítani. Van Kölcsey-szobor Nagykárolyban. Olyan emlékhelyek jöttek létre, amelyek példátlanok az elmúlt évtizedekben. Támogatjuk a többségi nemzet kezdeményezéseit is.

A kultúra fogalma ma eléggé vitatott, nagyon sokan nagyon sokféleképpen értelmezik. Mi az, ami megyei szinten értéknek számít és megérdemli a támogatást?

– A kultúra nem beteg, azt fejleszteni kell és haladni kell a korral. Aki ebben az ágazatban látja a jövőjét, az úgy kell az információkat tálalja, ahogy éppen a jelenlegi közösség igényt tart rá. Nagyon fontos, hogy maradjanak kordokumentumok – ezért van szükség a nyomtatott lapokra és könyvekre –, ugyanakkor próbáljuk lefordítani a mostani generáció szintjére, mert csak így tudjuk őket bevonni. A papír alapú kiadványokra nagy szükség van, de azoknak létre kell hozni a digitális változatát is. A könyvek és a lapok nem fognak eltűnni soha. Más érzés az, ha egy könyvet veszünk a kezünkbe, mint azt elektronikus eszközökkel olvasni, vagy Uram bocsá’ azt hangoskönyv formájában meghallgatni. A digitális eszközök sohasem fogják úgy átmozgatni az agyat, mint egy könyv vagy egy újság. Nagyon sok helyen a világon, ahol a tanítást is digitálissá tették, rájöttek, hogy a gyerekek agya nem úgy fejlődik, mint ahogy kellene. Ma már egy csomó műemléket és emlékhelyet meg lehet nézni virtuálisan is, de teljesen más érzés az, amikor az ember ott van a helyszínen és pluszként részesül a virtuális élményben.