A magyar kultúra napjára készülve több személynek tettem fel ugyanazokat a kérdéseket. Az alábbiakban Lakatos-Fleisz Katalin író, magyartanár válaszol.

– Mit jelent számodra a magyar kultúra napja?
Számomra büszkeség és jóérzés, hogy épp Kölcsey Himnuszától vezetett út a magyar kultúra napjához.

– Szerinted miért fontos, hogy külön napot szenteljünk a magyar kultúrának?
Szükséges, hogy a magyar kultúrát legalább egy napra az ünnep rangjára emeljük, de mint minden ünnep, a magyar kultúra napja is csak addig él ünnepként, amíg a hétköznapokban is van jelentősége.

– Hogyan ünnepled (vagy ünnepelnéd) a magyar kultúra napját?
Ugyanúgy, ahogy minden más napot ünneplek: igyekszem mindennap olvasni, Bachot hallgatni és figyelni, jelen lenni ott, ahol épp vagyok.

– Van olyan magyar kulturális érték (irodalmi mű, zene, népszokás), amely különösen közel áll hozzád? Miért?
Nem tudnék külön-külön kulturális értékeket kiemelni. Számomra irodalmi művek összetartozó sora, sok-sok zene és a megélt élet folyamatszerűsége hordozza azt a közeget, amit jobb híján magyar kultúrának nevezünk. Amire viszont nap mint nap rácsodálkozom, az a magyar nyelv.

– Melyik magyar alkotó volt rád a legnagyobb hatással?
Nagyon sok magyar író volt rám hatással, mikor melyiket olvasom, épp akkor hat. Viszont, akihez mindig visszatérek és kitörölhetetlen nyomot hagyott, az Krúdy Gyula, akit a magyar irodalom egyik legjelentősebb írójának tartok.

– Hogyan jelenik meg a magyar kultúra a mindennapjaidban?
Mivel tanítok, azt lehet mondani, a magyar kultúra egyszerre a munkaeszközöm és a tárgy is, amit igyekszem közel hozni mindenkihez. A nyelv talán a legfontosabb, a magyar a természeténél fogva költőien árnyalt megnyilatkozásmódja.

– Mit gondolsz a magyar nyelv különlegességéről?
Az biztos, hogy a magyar nyelv egyedi az európai nyelvek sorában, ezt kár lenne tagadni. Viszont számomra a nyelvhez egy személyes viszony is fűz, és talán ez a fontosabb.
– Van kedvenc magyar versed vagy íród? Miért éppen ő?
Nincs kedvenc, mert nagyon sok kedvenc van. Talán a már említett Krúdy, de teljesen más jellegű alkotókat is közel érzek magamhoz.

– Szerinted a fiatalok mennyire érdeklődnek ma a magyar irodalom iránt?
Az a jó a magyar irodalomban, hogy nem egy van belőle, mindenki megtalálhatja a számára kedves, helyette beszélő alkotóját. Csak sokan még nem találták meg, ez a baj.

– Hogyan lehet a hagyományos magyar kultúrát közelebb hozni a fiatalabb generációkhoz?
Úgy, hogy ha mi lelkesedünk érte, és ezt a lelkesedést más is megérzi.

– Összeegyeztethető-e szerinted a hagyományőrzés és a modern kultúra?
Szerintem nem kell elválasztani, ami összetartozik. A múlt a jelenben is itt van, önkéntelenül folyik tovább. Amit viszont már őrizni, megőrizni kell, azt már leválasztottuk a folyamatról, és a múlt dobozában tartogatjuk.

– Milyen szerepet játszik a zene vagy a film a magyar kultúra megőrzésében?
A zene és a film, vagy akár minden művészeti alkotás az élet áramlását egy időre megállítja, kiemel, arcot ad, egyedivé tesz valamit. Mivel visszanézhetővé, újra és újra meghallgathatóvá tesz valami egyedit, megőrzést ad az időben.

– Milyen állapotban látod ma a magyar kultúrát?
Nem túl jó állapotban. A globalizáció elmossa az árnyalatokat, amiből a kultúra él, és nem kedvez az ideálok megtartásának.

– Mit tartasz a legnagyobb kihívásnak a magyar kulturális értékek megőrzésében?
A globalizáció kihívását, ami mindent egy alaktalan masszává, sártengerré változtat.

– Mit üzensz azoknak, akik szerint a kultúra „nem elég fontos” téma?
Nem üzenek semmit, mert akik ezt gondolják, azok a magyar kultúra üzenete számára nem rendelkeznek hallással.

– Ha egyetlen dolgot kellene kiemelned, amire a magyar kultúrából a legbüszkébb vagy, mi lenne az?
Az emberre. Hogy egy ember kiteljesedhet azáltal, hogy a magyar kultúrában él.