Olvasni jó — beszélgetés az olvasásról
„Olvasni jó” címmel idén nyáron első alkalommal indított olvasást népszerűsítő kihívást gyerekek számára Kürti Emese pszichológus, a verseny záróünnepségének a sándorhomoki Kováts-kúria biztosított helyszínt, annak keretében szervezték meg az olvasásról szóló kerekasztal-beszélgetést is, melynek meghívott vendége volt: Veres Erzsébet könyvtáros, Illyés-Gulácsi Andrea könyvtáros, Vas Edith magyartanár, Tarr Anita gyógypedagógus, logopédus és Lengyel Anikó magyartanár, könyvtáros. A beszélgetést moderálta: Elek György.
Tarr Anita úgy látja, hiába buzdítjuk szóban arra a gyerekeket, hogy könyveket nézegessen, olvasson, ha mi a viselkedésünkkel azt közvetítjük, hogy a telefonozás, a sorozatnézés adja meg az elégedettségérzetet.
Logopédusként egész kicsi gyerekek beszédindításával is foglalkozom, sokszor tapasztalom a könyvek jótékony hatását már egész kicsi gyerekeknél is. Nem kell megvárnunk, hogy a gyerek olvasni tudjon, ugyanis már a babák is profitálni tudnak a könyvek kínálta lehetőségekből. Sőt, ma már tudjuk, hogy az anyaméhben töltött időszak alatt is jó, ha a kismama olvas a babájának. Az azonban nem mindegy, hogy mikor milyen könyvet adunk a gyerek kezébe, és hogyan használjuk azokat. Egy éves kor alatt különösen dominál az érzékelés útján történő felfedezés és tanulás, ezért ekkor a legfontosabb a szerepe a taktilis ingereket nyújtó, textilből készült, jól tapogatható, akár zörgő hangot adó könyveknek. Ezek a könyvek általában méretre kicsik, egy oldalon egy képet ábrázolnak, ami fontos, ugyanis a gyermek ezt pontosan át tudja fogni a látásával. A sok képet tartalmazó oldalak túl zavarosak és nehezen értelmezhetőek még számukra. Ebben az életkorban indokolatlan színek nevét, számokat gyakorolni, ugyanis ezek annyira elvont fogalmak, hogy a baba még nem érti őket, bár sok könyv és játék tartalmaz ilyen jellegű anyagot, amelyek ennek a korosztálynak készültek. Ilyenkor az állatos, járműves könyvek hasznosabbak, mivel sok hangutánzó gyakorlására nyílik lehetőségünk a nézegetésük közben. Cselekvéseket tartalmazó, eseményképeket ábrázoló könyvek ekkor még nem feltétlen ajánlottak, ugyanis a beszédfejlődés folyamatában elsőként a főnevek jelennek meg, ezeknek a megjelenését pedig az egyszerű ábrázolásmódban készült képek, sőt a fotós könyvek sokkal inkább támogatják. Mindenképpen lényeges, hogy a könyv fizikailag jelen legyen, ne próbáljuk elektronikai kütyükkel helyettesíteni, akkor sem, ha adott esetben sokkal jobban leköti a gyerek figyelmét az igen erős ingeráradat, mint az állókép. Az első életévekben a mozgásfejlődésben hatalmas változásokat, előrelépéseket vehetünk észre, amely a gondolkodásuk fejlődésére is kihat. Hasznosak lehetnek azok a könyvek, ahol az ujjacskákkal manipulálni lehet, ablakot, ajtót kinyitni, ujjakat bedugni. Ilyenek az anyukák számára valószínűleg ismert „Kukucs Könyvek”. Teremtsünk lehetőséget arra, hogy a gyerek minél több típusú könyvvel találkozzon, foghassa meg őket, tapogassa, érezze a súlyát, a lapok vastagságát, tapintását, illatát. Az első szavak megjelenésével a beszéd lesz az, ami a gondolkodásfejlődésben domináns szerepet játszik. Megnevezhetjük a képeket a könyvben és kérhetjük a gyereket, hogy rámutatással válassza ki az általunk kért képet. Két éves kortól van haszna a komplexebb képeket ábrázoló könyveknek, megnevezhetünk egyszerű cselekvéseket, mondhatunk egyszerű mondatokat a képekről, elkezdhetjük felhívni a figyelmüket a színekre. Egyszerű cselekményű, rövid történetet akkor képesek átlátni, megérteni, amikor már legalább tőmondatokban beszélni tudnak. Terápiás szempontból a nagyobb gyerekeknél is fontos az, hogy kézzel fogható legyen a könyv, tudja betenni a könyvjelzőt, tudjon visszalapozni, aláhúzni, kiemelni részeket, jegyzetelni mellé. Bár ezt az e-könyv olvasókon is megteheti, de mégsem adják azt az élményt, mint a nyomtatott könyvek. A fejlesztések során azt tapasztalom, hogy sokkal hatékonyabb a nyomtatott könyvekből történő olvasás, szemben azzal, ha a gyerek képernyőről olvas. Itt megemlíteném, hogy nagyon sok tanulmány van a képernyőhasználat káros hatásairól. Míg a mese olvasása serkenti, beindítja a képzelőerőt és a fantáziát, gazdagítja a szókincset, színesebbé, változatosabbá teszi az aktív beszédet, addig a képernyő előtt ülő gyerek testérzékelése megszűnik, nem mozog, alig pislog, a fantáziája pedig egyáltalán nem kapcsol be… Láthatjuk, hogy a gyerek úgy marad mozdulatlanul, és nem érdekli, ha a körülötte lévő játékokkal próbáljuk felkelteni a figyelmét, ugyanis ennek az ingernek az erőssége nem haladja meg, sőt el sem éri a képernyő adta inger erősségét. Jelenleg a WHO azt javasolja, hogy egy két éves kor alatti gyermek semmiképp se használjon kütyüket. Két éves kor után maximum egy órát, szülői ellenőrzés alatt, és lehetőség szerint ne egyhuzamban. Beszédfejlődés szempontjából semmiképp sem ajánlott háttérzajként televíziót, mesét kapcsolni. Bár látszólag ártalmatlannak tűnhet, az úgynevezett beszédészlelés (egy szóban szereplő hangok helyes sorrendben történő észlelése) fejlődése nehezítetté válik ilyen körülmények között. Ahhoz, hogy ne jelentsen problémát egy szónak a helyes elismétlése (ne cseréljen fel hangokat, szótagokat benne), nagyon sok beszédet kell hallania csendes környezetben, zavaró ingerek nélkül. Meg kell tanulnia figyelni a beszédet. Ez nem feltétlen egy tudatosan irányított figyelem, legalábbis addig nem, amíg nem terápiás céllal kezdjük el fejleszteni. Iskolába kerüléskor az osztálytársak mindig fognak egy alapzajt generálni, ahol egy gyenge beszédészlelésű gyerek sok kudarcot tud megélni úgy az instrukciók megértésénél, mint például a tollbamondások során. Az olvasott mese hallgatása, szavak elismétlése, nehéz szavak jelentésének megbeszélése sokat segíthet e képesség fejlődésében. Fejlesztéssel bizonyos esetekben behozhatóak az esetleges lemaradások. Ugyanakkor, ahogy az életünk legtöbb területén, ebben is inkább a prevenció fontos szerepét emelném ki. A 0–6 éves kor egy úgynevezett szenzitív periódus. A gyerekek kis szivacsként szívják magukba az információkat, az ingereket. Rajtunk áll, hogy milyen minőségű ingert biztosítunk számukra. Ahhoz, hogy a gyerek szívesen hallgasson, olvasson mesét, szükséges, hogy megfelelő mintát lásson. Ha olvasó gyereket szeretnénk nevelni, látnia kell minket is az olvasó szerepben, ugyanis egy kisgyereknek elsősorban a szülei jelentik a példaképet. Hiába buzdítjuk szóban arra a gyerekeket, hogy könyveket nézegessen, olvasson, ha mi a viselkedésünkkel azt közvetítjük, hogy a telefonozás, a sorozatnézés adja meg az elégedettségérzetet. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a kütyük nem csak mumusként szerepelhetnek az életünkben, hanem hasznos erőforrásként is működhetnek. Ma már szinte minden szülő ott van az Instagramon — még ha nem is aktívan, de szemlélőként mindenképp. Itt nem csak vicces videókat, vagy a legújabb trendeket láthatjuk az élet különféle területeiről, hanem hasznos tartalmakat is találhatunk. Sok profilon juthatunk hozzá hiteles információkhoz a gyermekek fejlődéséről és annak mérföldköveiről, életkori szükségleteiről, és természetesen vannak olyan oldalak is, amelyek bemutatják, hogy milyen könyveket érdemes aktuálisan egy adott életkorban olvasgatni a gyerekekkel. Sok szakember van jelen a közösségi médiában, akik teljesen ingyen osztják meg a tudásukat, ami a megelőzésben gondolkodó szülőknek nagyon sokat segíthetnek.
Vas Edith szerint az olvasóvá nevelés esetében az eredményes út szülőnek-pedagógusnak egyaránt az egyén ismerete. Ennek függvényében érdemes olvasmányt választani, ajánlani.
Nem a formai különbségek határozzák meg az olvasás mennyiségét, ebben a tekintetben sokkal fontosabb a korosztály és a kornak megfelelően kiválasztott olvasmány. Az 5–8. osztályos olvasó ebben a tekintetben gyakorlott olvasónak számít, vannak azok a típusok, akik szeretnek és tudnak is online módon olvasni — itt gondolok e-bookokra, blogokra, pdf-formátumú könyvekre, folyóiratokra stb. —, illetve vannak azok a típusok, akik előnyben részesítik a hagyományos, nyomtatott könyveket. A legfontosabb itt is, hogy a választott, kapott könyv élményt nyújtson, pozitív benyomást, relaxációt, feltöltődést, valami olyat jelentsen, melynek hiánya arra ösztönözi majd, hogy folytassa a folyamatot, keresse az alkalmat, az olvasás nyújtotta érzést. Vannak, akik előnyben részesítik a kortárs szövegeket, vannak, akik a klasszikus olvasmányokat preferálják. Az olvasóvá nevelés esetében az eredményes út szülőnek-pedagógusnak egyaránt az egyén ismerete. Ennek függvényében érdemes olvasmányt választani, ajánlani. Tanácsos előre elolvasni azokat a könyveket, amit a gyereknek ajánlunk, hiszen megtörténhet az is, hogy nyelvezete, témája nem annak a korosztálynak szól, vagy éppen a mi erkölcsi normánknak nem megfelelő. Kutatások bizonyítják, hogy az olvasó, vagy mesét hallgató egyén szókincse 2–2,5 évvel fejlettebb a kortársaival szemben, azokkal szemben, akik nem olvasnak, akiknek nem olvasnak. A szókincs fejlődése mellett az olvasás kihat a helyesírás minőségére is. Ez sem elhanyagolható tény. Mesét hallgató kisgyerekeknél a szókincs fejlődése a korábbihoz viszonyítva legalább két-két és fél év előnyt jelent azokhoz a gyerekekhez képest, akik nem olvasnak, nem hallanak mesét. Itt is fontos, hogy példákat állítsunk a gyerek elé. Nagyon nagy ereje van annak, amikor a gyerek látja, hogy ott van egy író és elmondja, hogy ő milyen problémákkal küzdött meg. Nagyon sikeres tud lenni az, ha interaktívvá tudjuk tenni a foglalkozásokat. A kortárs szerzőkkel való találkozás azért sikeres, mert leülnek a gyerekek közé, ott olvasnak fel és válaszolnak a kérdésekre. Én azt látom, hogy a kézzel fogható könyv, az élő találkozások lehetőség leköti a gyerekeket. Nagy szükség van egyfajta együttműködésre a szülőkkel, az iskolával, a könyvtárakkal. Meg kell teremteni azt a közösséget, ami egy interakciót fog jelenteni. Nekem is az a tapasztalatom, hogy ezek a közösségi rendezvények nagyon sikeresek tudnak lenni. Biztosan sokan hallottak a Könyvfaló olvasó kihívásról. Ez Kolozsváron zajlik, egyszer részt vettem én is egy csapattal, nagyon nagy élmény a gyerekeknek. Ez visszakanyarít minket, pedagógusokat arra, hogy ne mindig az legyen a cél, hogy versenyeket nyerjenek és díjakat kapjanak a gyerekek, hanem hogy megtapasztaljanak dolgokat, találkozzanak másokkal, beszélgessenek, személyes tapasztalatokat és élményeket szerezzenek. Nagyon fontos, hogy ott legyen a példa a gyerek előtt. Ha én nem vagyok jártas a kortárs irodalomban, akkor nem tudok a gyerekeimnek ajánlani olyan kortárs szerzők műveit, melyekre odafigyelnek. Annak a korosztálynak az irodalmát kell behatároljam és ismerjem, akiket én tanítok. Gyakorlatilag olyat is csinálok, hogy elolvasom a szöveget és ajánlom a diákjaimnak. Amikor azt mondom, hogy: „Én elolvastam, szerintem neked is tetszene”, az a gyerekben megelőlegezi a bizalmat. Nagyon oda kell figyelni, hogy melyik korosztálynak, milyen olvasmányokat ajánlunk. Gyakran tanácsolom szülőknek, hogy mielőtt a gyerek kezébe adnak egy könyvet, előbb olvassák el ők. Egy pedagógusnak a kulcs a kezében az, hogy ismeri a diákját, tudja nagyjából a személyiségjegyeit, azt, hogy milyen stílusú könyv felel meg az ő egyéniségének. Amiért megváltozott a nyelvezet, nem azt jelenti, hogy a klasszikus szövegekről le kell mondanunk, hanem meg kell magyarázni a szavak értelmét. A házi olvasmány mindig egy mumus téma volt. Itt figyelembe kell venni, hogy az ajánlott olvasmányok mennyire beszerezhetők. A hangsúly mindig a kötelezőn van. Én alkalmazkodom a környezetemhez. Az óvári iskolának van egy könyvtára, annak anyaga fel van újítva, igyekszünk beszerezni minél több klasszikus és kortárs szerző könyvét. Én csak azokat a könyveket ajánlhatom házi olvasmánynak, amelyekből van kötet a könyvtárban. Ha a gyerek úgy tekint a házi olvasmányra, mint iskolai tananyagra, amit számonkérnek, akkor visszataszító lesz. Nagyon sok szakember elmondta már, hogy az olvasás megszerettetése nem kell kötelező módon történjen. Az egy olyan szabadon választott dolog kell legyen a gyerek életében, ami egy belső indíttatás, sikerélményt alakít ki.
Lengyel Anikó azt tapasztalja, hogy meg kell találni a megfelelő könyvet, szerzőt, aki magával ragadja, beindítja a belső képzelőerőt, és további olvasásra sarkall…
22 éves magyartanári pályafutásom során folyamatosan a klasszikus irodalom gyöngyszemeivel foglalkoztam. Az elmúlt időszak robbanásszerű digitális fejlődése évről évre jobban érezteti hatását a diákok gondolkodásán, szóbeli szövegalkotásán, figyelmén, összpontosításán. Sokkal kevesebb ideig köti le őket a klasszikus szöveg, nem értik a szavakat, kifejezéseket, ezért a legújabb kutatási eredmények tükrében innovatív módszerek bevezetését kerestem. Hat éve vettem át az iskolai könyvtárat. Azzal kezdtem, hogy kortárs irodalommal láttam el a könyvtárat. Selejteztem a már meglévő könyvállományt, feltöltöttem kortárs gyerekirodalommal, író-olvasó találkozókat szervezek és projektversenyeket rendezek. Pl. élő szabadulószobát a magyar népmese napján, hétpróbás feladatokkal, ahol a jutalom: a könyvtár, azaz szabadulásunk kulcsa. Az olvasóvá nevelésnek számtalan titka van. Sajátos nevelésű gyerekekkel foglalkozom, nagy részük vagy különlegesen tehetséges, vagy hátrányos helyzetű, vagy hallássérült, vagy most már egyre több az autista gyerek, akiknek pont az a legnagyobb problémájuk, hogy nem kapnak feltétlen támogatást, figyelmet, szakmai segítséget fejlesztések formájában. Helyette — legtöbb esetben — telefont néznek korlátlan mennyiségben. Az olvasóvá nevelés a lelkes, lelkiismeretes, problémafelismerő és megoldásokat kereső felnőtteken múlik. Szülőkön, tanárokon, könyvtárosokon, olvasni szerető felnőtteken. Tíz éve folyamatosan azt tapasztalom, hogy a leghalmozottabb hátrányos helyzetű gyereket is le lehet kötni. Rengeteg író-olvasó találkozót tartunk, nagyon sok kortárs szerző eljön. Olyanok is, akik a magyar népmesét úgy elevenítik meg, hogy szinte minden résztvevőt bevonnak és életre keltik a jelen lévő gyerekekre osztva karaktereket (Görömbő Kompánia lelkes csapata). Minden gyereknél azt tapasztalom, hogy a hallott szöveg jobban leköti őket. A könyvtárban úgy tudok heti szinten legalább ötven gyereket bent tartani, hogy folyamatosan foglalkoztatom őket. Mindenkinek van feladata. Van, aki nagyon jól rajzol. Őt le lehet ültetni rajzolni. Van, aki nagyon jól olvas, ő bejön az udvarról olvasni. Nagyon sok olyan gyerek jár a foglalkozásokra, akiknél otthon nincs egyetlen könyv se. Miután a diákok találkoztak egy kortárs íróval — Pl. Dóka Péter vagy Víg Balázs előadásai után —, egyre többen tértek be könyvet kölcsönözni, vagy ők is elkezdtek kitalálni történeteket. Az olvasás lelke mi, felnőttek vagyunk. Meg kell találnunk a módját, a kulcsot az olvasás megszerettetéséhez. Még soha nem rendelkeztünk ilyen gazdag gyerek- és ifjúsági irodalommal, mint napjainkban. Vannak kollégák, akik folyamatosan csak a magolást sulykolják. Olyan szinten utáltatják meg a gyerekkel az olvasást, hogy ember legyen a talpán, aki később meg tudja szerettetni az irodalmat bármilyen módon. Hogyan lehet megszerettetni a diákokkal a kortárs irodalmat, és hogyan válogassunk a gazdag kínálat közül? Új utak keresgélésével, alkalmazkodva az új kihívásokhoz. A Toldit úgy tanítom, hogy például a hórihorgas gémről hozom a képet, mert a falusi gyerekek sem tudják, hogy mi a hórihorgas gém. De Kányádi Sándor Nagyanyó kenyere című versénél is elmesélem: még a tekenőig se értem, mikor nagymamám mellett állva tanultam dagasztani a kenyeret, segítettem befűteni a kemencét. Hallgattam: akkor lesz jó a tészta, ha csöpög a plafon. Nincsenek hétköznapi, családi emlékeik, amelyeket segítségül hívhatunk. A mai beszédben már nincsenek benne azok a kifejezések, melyek a klasszikus irodalomban szerepelnek. A mai generációval nagyon azt tapasztalom, hogy ezerszer jobban érdekli őket a kortárs gyerek- vagy ifjúsági irodalom, mint a klasszikus. A lányok sorba állnak Leiner Laura, Berg Judit vagy Bosnyák Viktória könyveiért. A fiúk a vicces Ropi naplója sorozatért vagy az Abszolút Könyvek időutazó, történelmi korokban, rejtélyek után kutató kamasz főszereplőivel tudnak azonosulni. Szabó Borbála János vitéz-kódját szülők, kollégák élvezettel olvasták. Ráadásul kimutatható a szövegértési eredményekkel, hogy magasabb pontszámot érnek el olyan szövegekkel, amelyek lekötik a figyelmüket, szeretik a szereplőket, értik a szavakat, kifejezéseket, netalán otthon a szülőkkel együtt olvassák, át- és megbeszélik. Mi a megoldás? Megtalálni a megfelelő könyvet, szerzőt, aki magával ragadja, beindítja a belső képzelőerőt, és további olvasásra sarkallja… A fő, hogy olvassanak! Dragomán György kortárs írót idézve: „Nem lehet olyan nap, hogy ne legyen egy óránk olvasni!”
Veres Erzsébet pozitív elmozdulásnak tekinti, hogy az utóbbi időszakban jelentősen megnőtt a könyvtárlátogatók száma, egyre több könyvet kölcsönöznek mind a diákok, mind az egyetemisták, mind a felnőttek. Ugyancsak megnőtt azoknak a diákoknak a száma is, akik a könyvtárban szervezett foglalkozásokra eljárnak.
Miután a Szatmár Megyei Könyvtár átköltözött a jelenlegi helyére, elkezdtünk olyan feltételeket teremteni, melyek vonzóbbá teszik a könyvtárat az olvasók számára. Vitathatatlan, hogy megváltoztak az olvasói igények, ehhez a könyvtárnak is alkalmazkodni kell. Készült egy felmérés, hogy melyek a legnépszerűbb írók és könyvek, a könyvtár ezeket igyekezett beszerezni, ez történik folyamatosan. Az utóbbi időszakban jelentősen megnőtt a könyvtárlátogatók száma, egyre több könyvet kölcsönöznek mind a diákok, mind az egyetemisták, mind a felnőttek. Ugyancsak megnőtt azoknak a diákoknak a száma is, akik a könyvtárban szervezett foglalkozásokra is eljárnak. A kisgyerekek szüleikkel jönnek, részt vesznek felolvasásokon, közös játékokban, közben kiválasztják azokat a könyveket, melyek felkeltik az érdeklődésüket és kikölcsönzik, hazaviszik, hogy elolvassák. Lehetőség van arra is, hogy amíg a felnőttek az olvasóteremben töltenek időt, addig a gyerekek játszhassanak. A kölcsönzéskor vannak, akik konkrét könyveket keresnek, vannak, akik örülnek annak, ha ajánlunk számukra olvasmányokat. Ilyenkor egy rövid beszélgetés után ajánlunk címeket. Én Lackfi Jánost szoktam ajánlani. Nagyon szeretik a gyerekek, mert egy kicsit humoros is. A nagyobbak Leiner Laurát kedvelik.