Nyitni kell a kortárs irodalom felé is

| június 13, 2022 |

„Az iskolának is nyitnia kell a kisebb osztályokban az élvezeti olvasás, a szabadidős olvasás felé, hogy magának az olvasásnak a folyamata olyan természetes legyen, mint amikor a biciklit hajtjuk” — vallja Balázs Imre József Kolozsváron élő költő, irodalomkritikus, szerkesztő, irodalomtörténész, akivel Szatmárnémetiben beszélgettem.

— Számtalan kísérlet történt, történik az irodalomoktatás megreformálására, az olvasás megszerettetésére, látható eredményről mindmáig nem beszélhetünk. Neked milyen elképzeléseid, meglátásaid vannak ezen a téren?

— Ahhoz képest, ami évtizedekkel korábban volt, a gyerekek olvasásigényében és főleg a gyakorlottságuk tekintetében látok egy különbséget, erre mindenképpen reagálnia kell az iskolának. Nyilván az én saját generációm és az előttem járók olvasták Winnetout, Tom Sawyert, illetve a korabeli kalandregényirodalmat, de akkor ezekről az iskolában nem esett szó, noha ott volt háttérként-alapként. Az új helyzetben, azt gondolom, épp ezzel a háttérrel kezdenek bajok lenni, ezért az iskolának is nyitnia kell a kisebb osztályokban az élvezeti olvasás, a szabadidős olvasás felé, hogy magának az olvasásnak a folyamata olyan természetes legyen, mint amikor a biciklit hajtjuk.

— A pedagógusok a tanügyminisztériumra hárítják a feladatot, a tanügyminisztérium az iskolákat teszi felelőssé, hogy nem jól alkalmazzák a jogszabályokat. Folyamatos az egymásra mutogatás, közben láthatóan romlik a helyzet. Meddig mehet ez így?

— Differenciálni kell életkorok szerint. Ahhoz, hogy a gyerekek eljuthassanak oda, ahova remélhetően eljutnak — Jókai Mór, Eötvös József, Zrínyi Miklós stb. — oda, ahova szeretnénk, a kisebb osztályokban nyitni kell a kortárs irodalom felé is. Az újabb tankönyvekben látszik, hogy ez részben megtörtént, bátran kell haladni ebbe az irányba. A cél ugyanaz mint régen: hogy amire a diák eljut az érettségihez, Jókait, Mikszáthot, Adyt értő módon olvasson.

— Vannak, akik az irodalmit hobbinak, vannak, akik művészetnek tekintik. Neked mi erről a véleményed?

— Ez nem vagy-vagy, hanem is-is. Az irodalom és az olvasás hobbi is, igen. Azt pedig, hogy művészet is, akkor tudjuk igazán megérezni — és itt van egy vitahelyzet —, ha elgondoljuk, hogy a régi iskolákban Janus Pannoniusig visszamenőleg az irodalmat művészetnek tekintették, gyakorlatilag a gyerekeket is arra késztették, hogy írjanak és művészeti alkotásokat hozzanak létre. Abból, hogy a rajzórán rajzolnak, az énekórán énekelnek a gyerekek, az következik, hogy irodalomórán írhatnának is. Ez is része lehetne az oktatásnak. Nyilván azt is tudjuk, hogy az irodalomnak van egy olyan szerepe, hogy a közös kulturális örökségünk és kincsünk, és az az érzésem, hogy nem fér be minden ebbe az óraszámba, hogy a kulturális örökség is, a művészet is, a hobbi is jelen legyen. Vigyázni kell tehát az egyensúly megteremtésére. Szerintem a hobbi részt nyolcadik osztályig nem kéne elfeledni — az azonosuló olvasásnak és az ezt kísérő beszélgetéseknek megvan a szerepe, és utána könnyebb lenne felépíteni a többi részét: az irodalmat mint művészetet, az irodalmat mint kulturális örökséget, mint erkölcsi problémák, viselkedésminták megvitatásának kiindulópontját…

— Túl sokan tartják magukat napjainkban művésznek, és túl sokan igyekeznek a hobbijukat ráerőltetni másokra. Ezt hogy látod?

— Én nem tartom rossznak, nyilván kell egy utólagos szűrő, de az ember a saját kedvtelésére, a saját önkifejezésére törekszik, és ezzel nyitottabbá lehet az, aki ezzel foglalkozik, arra, hogy értékelje a remekműveket. Ez nem jelenti azt, hogy egy utólagos szelekciónak nem kell működnie, az önkeresés, önkifejezés viszont nagyon fontos dolog.

— Hogyan tudjuk a fiatalokkal megszerettetni az irodalmat?

— Ha azt érzik, hogy róluk szól, akkor elolvassák. Ezért fontos, hogy kerüljenek a kezükbe kortárs alkotások is, hogy az ő világukban játszódjon, az ő nyelvükön legyen megírva egy-egy regény. Ha már van egy ilyen alap, akkor onnantól észreveszik, hogy az Egri csillagok valamelyik szereplőjével is lehet azonosulni. Ha a diákoknak nincs az a kezdeti érzésük, hogy az irodalom róluk is szól, akkor elveszítjük őket.

Fotó: pexels.com