A Sályi kerámia a kiváló ízléssel, Szatmárnémetiben készített kerámiatárgyak védjegye, a minőségi termékek nem csak a Szatmár megyeiek körében keresettek, de országos viszonylatban is, sőt a határokon túl is. Sályi Panna és Róbert főként használati tárgyak, bögrék, tálak, kancsók készítésével foglalkoznak, ezeket különböző kézműves vásárokon értékesítik. A népi fazekasság mesterségét Nádudvaron tanulták meg, motívumtárukban megjelennek a Nagybánya környéki minták, amelyeket sajátosan igyekeznek felhasználni. Szerencsésnek tartják magukat, hogy megismerhették a fazekasság mesterségének szépségét, ami a megélhetésüket biztosítja.

Sályi Róbert és felesége, Panna hobbiból kezdett a kézművességgel foglalkozni. Az alkotás örömét megtapasztalva vált később hivatásukká a fazekasság, és kezdték el a kézügyességüket és a kreativitásukat is folyamatosan fejleszteni. Ma már az alkotóműhelyükben töltik idejük legnagyobb részét, itt „születnek” meg az aprólékos kidolgozással készülő kerámia termékek és használati tárgyak. Ebben az alkotótérben fogadott a Sályi házaspár, itt meséltek arról, hogyan ismerkedtek meg ezzel a népi mesterséggel, hol tanulták meg a fazekasságot, és milyen küzdelmek, sikerek vezettek oda, hogy a hobbiból főállás lett. 

Róbert: 1995-ben agyaghoz jutottunk és játékként elkezdtünk modellezni, kerámiázni. Készítettünk ékszereket, teljesen hobbiszinten. Akkor még Hiripi Zsuzsa ebben a műhelyben dolgozott – mi még nem ismertük –, egy ismerősünk nála égette ki az ékszereket, és meggyőztek, hogy menjünk el Szebenbe, ahol van egy fazekasvásár. Addigra összegyűlt elég sok ékszer, így aztán elmentünk, azt gondoltuk, hogy kalandnak jó lesz. Meglepetésünkre mindent eladtunk.

Panna: Ekkor mind a kettőnknek volt munkahelyünk. Nem voltunk felkészülve arra, hogy megteremtsük a vásári körülményeket. Sörösládákat letakartunk papírral és arra helyeztük el az eladásra szánt dolgokat. Délben már körbeálltak a német turisták és mások, mindent elkapkodtak. Ekkor kaptunk bátorítást a folytatásra. Elkezdtünk dolgozni, eljártunk vásárokra, és hasonló sikerélményekkel tértünk haza. 

Róbert: Az ékszerkészítést autodidakta módon csináltuk. Inspirációk vannak, ne mondja nekem egyetlen alkotó se, hogy nem kap valahonnan inspirációt és abból jön ki valami. Sokszor láttunk egy motívumot és akkor vettük észre, hogy a mienk is hasonló. Valami ösztönből jönnek a motívumok.

Panna: Egy idő után elkezdtünk keresni, kutatni, kifejleszteni az ízlésvilágunkat. Nagyon sok erdélyi kézműves fiatallal ismerkedtünk meg, később együtt mentünk vásárokba és más rendezvényekre. Amikor úgy éreztük, hogy meg tudunk élni ebből a tevékenységből, feladtuk a munkahelyünket és megmaradtunk az agyagnál. Akkor már fel kellett építeni a vállalkozást, hogy a megélhetést biztosítsa. Amikor az ember önállóan próbál tevékenykedni egy bizonyos területen, ott van a lehetősége a bukásnak. Itt nem úgy van, hogy megkapjuk a havi fizetést, hanem mindenért meg kell küzdeni. Ha megbetegszünk, vagy bármi közbejön, nem csinálja meg helyettünk senki a munkát. Ha kettőnk közül az egyik kiesik, az már érződik. 

Róbert: Nagy feladat volt a stratégia kiépítése, hogy meg tudjunk élni ebből a tevékenységből. Az elején, amikor csak ékszerekkel foglalkoztunk, ki kellett tapasztalnunk, hogy hány medált csináljunk, hány fülbevalót, gyűrűt stb. Egy idő után lehetett látni, mire van nagyobb igény, és minek az elkészítéséhez van jobb hangulatunk, mert ahhoz, hogy valami szép legyen, bele kell vigyük önmagunkat. Aki valamit kényszerből csinál, meglátszik minden darabon. A fazekasságnál, ha az alkotó nincs ráhangolódva, akár egy bögrét is elronthat. Az alkotó bele kell hogy tegye a lelkét a munkába. 

Azt tudni kell, hogy a vásárokra nem lehet könnyen bejutni. Fontos, hogy legyen egy kiépített kapcsolat, de minőséget is kell szállítani. Miután több városban is jól szerepeltünk, egy idő után már minket hívtak meg. Minden szervező arra épít, hogy értékes legyen a rendezvénye, mindig a legjobbakat hívják meg. 

Az első szakvéleményeket múzeumi vásárokban kaptuk. Ha ezeken valaki nem megfelelő áruval jelenik meg, hazaküldik. Az első pozitív véleményt – amire ma is büszkék vagyunk – Hiripi Zsuzsától kaptuk. Sokat segített a kezdetekkor, sok technikai elemet – égetés, díszítés – tanultunk meg tőle.

Panna: Mi utólag léptünk be a fazekasságba, de azelőtt ismertük Les Gábort, aki nagy név ebben a szakmában, ő bátorított, hogy ne hagyjuk abba. Előbb hajlított tárgyakat készítettünk – nem korongon –, majd elkezdtünk korongozni. A fazekasság egy régi álmunk volt. A vásárokon mindig voltak a szakmában nagy tekintélynek számító fazekasok, mi is ki akartuk ezt próbálni. Az erdélyiek ingyenes fazekasképzésben részesülhettek Nádudvaron. Két éves intenzív oktatáson vettünk részt, kéthetenként utaztunk el hétvégére tanulni. Fazekas Ferenc mesterünkkel ott kezdtük el komolyan a népi fazekasságot. Szeptemberben kezdtük a tanulást és karácsonykor már ott voltak a munkáink a vásárban. Vannak olyan vásárlóink, akik büszkék arra, hogy nekik vannak bögréik, vagy valami más tárgyuk az első darabokból. Lehet, hogy nem a legtökéletesebbek, de az első darabok. A korongozás elsajátításához nagyon fontos a kézügyesség, ami az ékszerkészítéskor fejlődött ki, hiszen az egy nagyon aprólékos, precíz munka. Nagyon sok technikai elemet vittünk át az ékszerkészítésből a fazekasságba. Ha egyből a fazekassággal kezdtük volna, nehezebb lett volna az indulás mint az ékszerkészítéssel szerzett tapasztalattal. Sokat segített a Hiripi Zsuzsától szerzett ismeret, sajnos ő már nem érte meg, amikor fazekasok lettünk.

Róbert: Rájöttünk, hogy a fazekasság nem könnyű mesterség, foglalkozás… Nagyon sokan, ha elkészítik az első hengert, azt hiszik, hogy mindent tudnak. Nincs olyan, hogy valaki mindent tud. Mindig tanulni kell. Meg kell tanulni uralni az agyagot. Nagyon sok gyakorlatra van szükség, hogy valaki fazekas legyen. Sok év kell ahhoz, hogy a fazekas egységes darabokat alakítson ki. Minden darabot külön formálunk meg, ez nem szériamunka. 

A régi fazekasok elmentek agyagot ásni, azt az agyaggyúróval begyúrták, a tömörítővel betömörítették. A mai fazekasok már megvásárolják az agyagot. Mi a keresztúri gyárból hozzuk a kidolgozott agyagot. Amíg működött a karcagi gyár, onnan hoztuk a vörös agyagot és azt kevertük a palaszürkével. A kevert agyaggal könnyebb dolgozni. Elég hosszú folyamat az anyagismeret megszerzése, a színezés, a szárítás stb. Az oktatók mindig elmondták a receptet és hozzáfűzték, hogy majd mindent kitapasztalunk. Ebbe a munkába nem működik a recept. Ha többször elkövetjük ugyanazt a hibát, rájövünk magunktól, hogy hol hibázunk. Fazekas Ferenc, a Népművészet Mestere volt a mesterünk, akitől sokat lehet tanulni. A képzés után kezdett kialakulni a saját stílusunk, ami még mindig folyamatban van. A mester mindig mondta, hogy mindig valami egyénit kell vinni a vásárba, hogy ha arra valaki ránéz, tudja, hogy az Sályi kerámia. A hagyományos értékekből kiindulva egyéni stílust és formát kell kialakítani. Nagyon nehéz megszabni azt a határt, hogy ne másoljuk azt, ami már létezik, de ne menjünk el a giccs irányába.

Panna: Mi népi fazekasságot tanultunk és megvannak a határok, hogy meddig mehetünk el a jó ízlés határán belül. Fontos, hogy úgy legyen valami modern, hogy megmaradjanak a népi jellegek. A határt az alkotó ízlése szabja meg. 

Róbert: Pannira nagy hatással vannak a vámfalui színek. Ugyancsak nagy hatással volt Les Gábor erdélyi kerámiája. Neki köszönhetjük, hogy bekerültünk Erdély legrangosabb fazekasai közé. Utána részt vettünk fazekastalálkozókon, ismerkedtünk, beszélgettünk, bővítettük az ismereteinket. Nagy igazság az, hogy a mesterséget el kell lopni. Fontos az, amit a mesterek mondanak, de a megfigyelés, az egyéni ötletek is fontosak. 

Rendszeres résztvevői vagyunk a szebeni fazekastalálkozónak, ebben az a jó, hogy minden évben kapunk egy témát, aminek alapján kell a következő évre a tárgyakat elkészíteni. Többnyire egy erdélyi tájegység a téma. Tavaly a nemesvölgyi kerámia volt napirenden. Ilyen esetekben új kihívásokkal találkozunk: kérdés, hogy milyen mázat használtak, milyen festés legyen. Meg kell keresni a megoldásokat ezekre a kérdésekre, ezekből a kihívásokból újra tanulunk. Nagyon sok alázat kell ehhez a munkához, ha ez nincs meg bennünk, nem tudunk továbblépni. Sok a buktató, sokszor nem sikerül, újra kell gyúrni. A mély vízben a nagyok között jó érzés a felszínen maradni.

Panna: A fazekastalálkozói elismerésünk onnan jött, hogy díjakat kaptunk. Az elmúlt évben kezdeményezett Fazekas Ferenc egy körkiállítást, melyen azok vesznek részt, akiket ő tanított és gyakorolják a fazekasságot. Öten vagyunk, az első kiállítás a magyar kultúra napján volt, azt követte a kisújszállási, a nagyrábéi és ismét a magyar kultúra napján lesz egy újabb kiállítás. 

Rendszeresen részt veszünk úgy Erdély, mint az ország nagy fazekastalálkozóin és vásárain, például az Erdélyi Mesterségek Ünnepén, Szebenben az Astra Múzeum fazekastalálkozóján, Jászvásáron a fazekasvásáron és természetesen itthon, Szatmárnémetiben is a helyi vásárokon, így az idei Szatmárnémeti Karácsonyi Vásáron is. Továbbá kézműves foglalkozásokat tartunk, gyerek- és felnőttképzéseket különböző táborokban: Válaszúton a családi tábor fazekasműhelyét mi vezetjük, Nagybányán a Teleki Magyar Házban fazekasképzést tartunk gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, Nagyváradon a Kézműves Házban és Nagykárolyban a Rekettye Kulturális Egyesületnél is tartunk képzéseket.