Nagykárolyban szobrot avatnak Ligeti Antal festőművész emlékére

| december 27, 2022 |

Mold Marius nagykárolyi műgyűjtő évek óta foglalkozik a Nagykároly és környékén élt és kiemelkedő tevékenységet kifejtett művészek és közéleti személyiségek felkutatásával, azok megismertetésével és emlékük ápolásával. Ez alkalommal a Ligeti Antal festőművész emlékére állíttat mellszobrot a kastélykertben, amit Deák Árpád formázott meg. A szoboravatás január 10-én, Ligeti Antal születésnapján, 15.30 órától lesz.

(Ligeti Antal — NAGYKÁROLY, 1823–1890, BUDAPEST)

A nagykárolyi származású Ligeti Antal festőművész, a budapesti Nemzeti Múzeum képtárának 1868-ban kinevezett őre 1823-ban született, vagyis egyidőben Petőfi Sándorral, Mezei Józseffel. Ahhoz, hogy közelebbről megismerjük, megszeressük művészetét, ismerni kell azt a kort, amelyben élt, tevékenykedett.

A reformkorban kevés esélye volt egy tehetséges fiatalnak arra, hogy Magyarországon művésszé váljon, és abból tartsa fenn magát. A közvetlen elődök, id. Markó Károly jórészt Itáliában élt, Broczky Károly Angliában vált ismert festővé.

Az Első Magyar Festészeti Akadémia létrehozója (1846) az olasz, velencei származású Marstoni Jakab, aki előbb Bécsben, majd Budapesten dolgozott, nála tanul egy évig Mezei József is. Sokan támogatják Magyarországon ezt az intézményt, köztük József nádor is. A tanítás meglehetősen konzervatív, abban állt, hogy kilenc teremben több tucat fiatal mintarajzokat másolt a kitaposott középszerűség szigorú korlátai közt. Lelkes ünnepség keretében nyílt meg az iskola, Marastonit országszerte ünnepelték, mert szegény magyar ifjakat ingyen vett fel iskolájába s ezért Pest városa diszpolgárrá avatta.

Ligeti nem itt tanult, őt már egészen fiatalon vonzza a festői pálya, 1845-ben részt vett egy itáliai tanulmányúton, Nápolyban, Firenzében jár, ahol nagy hatással van rá id. Markó Károly festészete. Ligeti elsősorban tájképfestő volt, a festői tájak szerelmese, olyan témák keltették fel az érdeklődését, amelyek romantikus hangulatot árasztottak és ugyanakkor kultúrtörténeti vonatkozásik is voltak. Ilyen volt a kor ízlésvilága, ilyenek voltak az elvárások akkoriban a festészettel szemben.

Ligeti 1848 tért haza itáliai útjáról. Részt vett az 1848-as szabadságharcban, majd bujdosásra kényszerült. Sopronban Hekler Antal néven festett arcképeket, egészen addig, amíg Károlyi István gróf befogadta a fóti kastélyába és támogatta művészi kiteljesedését. Neki köszönheti, hogy bejárja Keletet (Egyiptom, Palesztina, Ciprus, Libanon), jár Máltán, Szicíliában és rengeteg vázlattal tér vissza a fóti kastélyba, ahol ezek alapján egymás után készülnek a kiváló festmények.

Neve ismertté válik, anyagiakban sem szenved hiányt. 1861-ben Pestre költözik, ahol 1968-ban kinevezték a Nemzeti Múzeum képtára őrének. Ebben a minőségében hozzájárul a magyar képzőművészeti élet kiteljesedéséhez, olyan pályakezdő, induló művészeket támogat, mint Munkácsy Mihály, Mészöly Géza.

1890-ben halt meg, ebben az évben rendeztek a Műcsarnokban gyűjteményes kiállítást a munkáiból, mellszobrát Zala György készítette, a Kerepesi temetőben álló síremléke Dónáth Gyula munkája.

Az első igazi képzőművészeti egyetem, az ún. mintarajziskola Magyarországon 1971-ben nyílt meg Budapesten Keleti Gusztáv irányításával, ettől az időponttól lehet igényes, korszerű művészképzésről beszélni Magyarországon, ez ad hatalmas lendületet a magyarországi képzőművészet fejlődésének. Ez olyan előfutárok nélkül, mint Ligeti és kortársai aligha valósulhatott volna meg. Vagyis bátran kijelenthetjük, hogy a támogatott és támogató Ligeti Antalra joggal büszke lehet nemcsak Nagykároly, hanem az egész térség, az ország.

Muhi Sándor

Nyitókép: Ligeti Antal – 1877 – Naplemente