Lélekről, lelki egészségről

| november 22, 2023 |

Sokan azt hiszik, a sikernek, a dolgoknak ára van, pedig nem. Inkább értéke. Az értékesség attól függ, én magam mit és mennyit fektetek egy-egy cél elérésébe — hívja fel a figyelmet Magyari Sára nyelvész, újságíró, a Partiumi Keresztény Egyetem docense.

— A magyar nyelv értelmező szótára szerint az egyik jelentése a lélek szónak, (lélektan) „az érzékelés, emlékezés, képzelet, gondolkodás, értelem, akarat stb. jelenségeinek és folyamatainak összefüggő egésze, amely a központi idegrendszer bonyolult folyamatain alapul.” A pszichológiában, a filozófiában, a Bibliában számtalan értelmezése van a lélek szónak. Ha megkérdezik a fiatalok, hogy mi a lélek, mit válaszolunk?

— Szerintem mindenki azt válaszolja, amit a lélekről gondol. A szótári jelentésen túl én azt mondanám, hogy valami kézzel foghatatlan, de mégis érzékelhető része az embernek, de talán az állatoknak is. Még azt is mondanám, hogy a lélek valamilyen tartályszerűség, amelyben a pozitív érzelmek és gondolatok, az emberségünk egy része lakik. Szándékosan használok itt képeket, mert ezek segítik a megértést. Azért mondanám, hogy a pozitív érzelmek és gondolatok tárhelye, mert a lelketlen szavunk valami olyat jelent, hogy negatív érzelmek működtetője valaki vagy valami, például gonosz, ártani akaró lény.

— A lelki egészség alakulása a családban és az iskolában kezdődik. A gyerekkor nagyon fontos szakasza a lélekalakulásnak, mit kell tegyen a szülő és a pedagógus, hogy jó irányt szabjon ennek a folyamatnak?

— Azért ennél kicsit bonyolultabb a dolog. A lelki egészség nagymértékben alakítható a családban, az iskolában, de örökletes tényezőktől is függ, sőt egyéb (pl. környezeti) hatásoktól is. Sokszor külső tényezők hatására (pl. valamilyen sokkhatás) változhat szinte egyik pillanatról a másikra. Egy ember lelkülete nem kizárólagosan a családján és az iskolán múlik. Ahhoz, hogy válaszolhassak a fenti kérdésre, előbb tisztáznám, hogy úgy általában véve mit is értünk lelki egészségen. Egészséges gondolkodásmódot. Vagy azt is mondhatnám, hogy a józan paraszti gondolkodást. Esetleg azt, hogy az életigenlő fókuszcserét. Azaz nem hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk a negatív érzések, és nem engedjük, hogy ezek hatására cselekedjünk. Hangsúlyozom a nem hagyom és nem engedem igék jelenlétét. Ez tudatos emberi működési lehetőség, ami azt is jelenti, hogy meg kell érteni és el kell fogadni, hogy az a természetes, ha az életünkben vannak rossz dolgok is: konfliktusok, betegségek, sértések, átverések, bántalmazások, kudarcélmények. Szóval mindenféle becstelenség. De tőlünk sokban függ, hogy ezekkel a történésekkel mit kezdünk: beleragadunk egy fájdalmas élménybe, nyalogatjuk a sebeinket, panaszkodunk, vagy adunk magunknak időt, hogy kifájhassa magát az a rossz élmény, megéljük a fájdalmat, majd átirányítjuk a figyelmünket. Nagyon egyszerű példa erre: gyakran találkozunk problémákkal. Ez így van jól. Az az ember, aki egy problémából még több gondot tud generálni, az nem jó stratégiát használ. Inkább arra kell törekedni, milyen megoldási lehetőségeink vannak. A lelki egészség megtartásának vannak szempontjai, amelyekre érdemes odafigyelni: (a) tudom-e, mi nyugtat engem meg, hogyan kezeljem a stresszhelyzeteket; (b) képes vagyok-e a tisztánlátásra; (c) együttérző, elfogadó vagyok-e; (d) tudok-e koncentrálni és (e) bátor vagyok-e. Ebben az összefüggésben tud tenni a család és az iskola. Azaz fontos, mit lát otthon, az iskolában a gyerek. A szülők stresszkezelési módja mintaértékű. Ha otthon kerülték a konfliktushelyzeteket, akkor a csemete általában maga is konfliktuskerülő lesz, vagy túlságosan konfrontatív. Az iskolában számtalan olyan példa van, amely segítheti a diák lelki egészségének fejlesztését. Az irodalomórák ilyenek. Ha az irodalmat úgy kezeljük mint életmodellt, akkor ott sok mindenről lehet és kell is beszélni.

— Nagyon fontos a test és a lélek kapcsolata. Gyakran halljuk: ép lélek csak ép testben létezik. Hogyan lehet egyensúlyban tartani a testet és a lelket?

— Akarattal. Tudással és belső motivációval. Tudom, hogy ezek divatja múlt szavaknak tűnnek, de a valóságban nincs más módunk. Érdemes beleolvasni a Tractatus de liberorum educatione című oktatókönyvbe, amelyet V. László magyar és cseh király számára írtak a 15. században. Ennek alappillérei: a testi és erkölcsi nevelés fontossága, a játék — tanulás — pihenés arányossága, a latin nyelv tökéletes elsajátításának követelménye, az uralkodónak nemcsak a latin nyelvet kell ismernie, hanem alattvalói nyelvét is. A test-lélek együttműködésben nagyon fontosnak tartom a mértékletességet. Mindenben: étkezésben, italozásban, szexuális kapcsolatokban, a magamra és másokra fordított időben, a munka és pihenés arányában stb. Azt tapasztalom, pont ez a mértéktartás hiányzik napjainkból. A nyáron a román tengerparton nyaraltam, és az általános kép az alábbi volt: délre a férfiak már részegek voltak, a nők már házsártosak. A családok nagy része túlsúlyos. És egyfolytában ettek a parton. Rossz volt látni.

— Hogyan alakul napjainkban a mentálhigiéné?

— Szerintem nem jól. Sőt, egyre rosszabbul. A kutatások azt mutatják, hogy nagyon sok a depressziós ember. A fiatalok körében egyre elterjedtebb a tudatmódosító szerek használata. A tavasszal olvastam egy szegedi kutató tollából a rohamivásról. Az adatok azt mutatják, hogy a kamasz fiúkra 50% felett, a lányokra 20% körül jellemző a rohamivás. Külön szólni kell a kiégés jelenségéről. Én azt látom, nagy a baj, de nem visszafordíthatatlan.

— Mit tehetünk a lelki egészség megőrzéséért?

— Véleményem szerint érdemes lenne a hagyományos nevelési és oktatási elvek jó részét visszaállítani, illetve a nagyszüleink életvezetési modelljeit figyelembe venni. A fegyelem, az önfegyelem, a szabályok betartatása nagyon fontos lenne. Például a családi étkezések során az vezet jóra, ha a családtagok naponta legalább egyszer együtt étkeznek. Az asztal körül pedig nem viselkednek akárhogyan, vagyis nem kezdenek el enni addig, amíg mindenki le nem ült, mindenki nem szedett magának. Nem állnak fel az asztaltól addig, amíg mindenki be nem fejezte az étkezést. Ajánlott két étkezés közben nem nassolni. A mai ember szinte egész nap eszik, gyakran rágcsálunk valamit. Érdemes lenne odafigyelni például a megfelelő szórakozásra. Nagyszerű stresszkezelés például a közös táncolás, éneklés, az élőzene. Jó lenne többet járni bálokba, mulatságokra. Ehhez tartozik az is, hogy szükséges a monoton idő megtörése, de nem akárhogyan. Az, hogy ünneplőbe öltözöm, hogy ünnepi étkeket fogyasztok, hogy együtt vagyunk, nevetgélünk, sokat segítene a lelki egészségünkön. Gyakran javaslom főként nőknek, hívjanak vacsoravendégeket. Ilyenkor kicsit kiszépítjük a lakást, kitakarítunk. Elegánsabban terítjük meg az asztalt, mi magunk készítjük el az ennivalókat. Szépen megterítünk. És örömünk telik abban, hogy eljönnek hozzánk, együtt eszünk, beszélgetünk. De meg kell adni a módját. A fast food kaja mellett tréningnadrágban nem fogunk feltöltődni. Igazából ilyen „apóságok” sokat javíthatnának az életminőségünkön.

— Nagyon sokszor okoz lelki betegséget az, ha az ember hiába küzd, nem éri el a céljait. Mit lehet tenni ez ellen?

— Nem tudom, hogy valóban ez okozza-e a lelki betegséget. Azt viszont gyakran tapasztalom, hogy sokan nem megfelelő célokat tűznek ki maguk elé, illetve nem tűznek ki célokat, csak álmodoznak. Azaz elmarad a megvalósítási tettrendszer. Ugyanakkor érdemes időnként újragondolni a célokat. Ha valami nagyon nehéz valóban, akkor lehet, hogy az nem járható út. Inkább úgy látom, vannak célok, amelyek tévutak, s ha ilyenkor nem adjuk fel, hanem fókuszcserét működtetünk, akkor rátalálhatunk a nekünk megfelelő irányra. A nem megfelelő célválasztás gyakran önismereti hiányt mutat: nem tudom, mire vagyok képes és mire nem. Illetve a kudarctűrésem nem elég érett. Az a természetes, ha nem sikerül minden egyből. Ha meg kell küzdenünk dolgokért. És itt ma nagy gondot látok: a legtöbben azonnal akarnak mindent, és ez nem így működik. Sokan azt hiszik, a sikernek, a dolgoknak ára van, pedig nem. Inkább értéke. Az értékesség attól függ, én magam mit és mennyit fektetek egy-egy cél elérésébe.

— A lelki egészség megőrzéséhez, alakulásához jelentősen hozzájárul az együtt töltött minőségi idő, erre viszont egyre kevesebb időt fordítanak a családtagok, inkább a digitális eszközökkel foglalkoznak. Hogyan lehet ezen változtatni?

— Ismét azt mondom, amit fent: akarattal. Tudatos döntésekkel, választásokkal. Én pont ezt a tudatosságot nem látom ma. Inkább azt tapasztalom, az emberek sodródnak. Irányítja őket az internet, az okostelefon, a média stb. Pedig ezek kikapcsolhatóak. Mértékkel használhatóak. S itt az a lényeg: a hasznukat kellene keresni, látni. Például sokat beszélünk arról, hogy egy gyereknek 10–12 éves kora előtt ne vegyenek okostelefont. Akkor is korlátozzák annak a használatát. De pont a szülők azok, akik ezt másként gondolják. Majd később jön a nyiff-nyaff, hogy a gyerek ilyen, olyan meg amolyan. A gyerek olyan, amilyenné neveljük. És itt ismét képbe kerül a klasszikus nevelés, amelytől időnként eltérünk, mert azt gondoljuk, hogy felfedeztük a spanyolviaszt, majd visszakényszerülünk, mert ez működik. Ez nevel a gyerekből kiegyensúlyozott felnőttet, aki képes boldog lenni és boldogulni a mindennapokban. Számomra az az érdekes, hogy nincs új a Nap alatt. Szinte mindent tudunk az ember működéséről. Úgy látom, ilyen jól még nem nagyon élt az emberiség a világnak ezen a táján. És mégsem vagyunk ma jól. Szerintem az a gond, hogy túl sok ideológia van, amely nem a valóságból, a természetesből indul ki. Ez pedig inkább ellenünk hat. Pedig megoldás van, és sok a jó gyakorlat is.