Az erdődi református templomban mutatták be Kovács-Széles Andrea: Vasremény című prózakötetét. A kötet a Szatmár Megyei Tanács támogatásával, a Szatmár Megyei Forrásközpont gondozásában, a Szamos-könyvek sorozatban jelent meg. A könyvbemutatót a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont és az Erdődi Petőfi Kör szervezte.

A rendezvény áhítattal kezdődött, Kaszaniczki Csongor házigazda lelkipásztor a tálentumokról szóló példázatot választotta alapigéül. Elmondta, hogy az Úristen minden embernek adott legalább egy tálentumot, amit kamatoztatni kell az életünkben. Fontos kérdés, hogy az ember mire használja fel a tehetségét: Isten dicsőségére, vagy az egyén felmagasztalására, hangsúlyozta az igehirdető, rámutatva arra, hogy Kovács-Széles Andrea is kapott egy tálentumot az Úristentől, amit jól használ fel, sőt a szerző azt is fontosnak tartotta, hogy a könyvbemutató egy áhítattal vegye kezdetét, mert ily módon is meg akarta köszönni a kapott tehetséget.

Elek György, a kötet szerkesztője elismerően szólt az Erdődi Petőfi Kör helytörténeti és hagyományőrző tevékenységéről, melyben részt vesz Kovács-Széles Andrea is. Az 1990-es években Gúzs Imre figyelt fel Kovács-Széles Andrea tehetségére. Abban az időben voltak közlési lehetőségek, de nem volt egyszerű kapcsolatot teremteni olyan személyekkel és intézményekkel, akik nem csak felismerték, de támogatást is tudtak biztosítani a tehetségeknek. Andrea jó példa arra, hogy egy elszigetelt településen is lehet kiemelkedő színvonalon, maradandót alkotni. Olyan témákat dolgoz fel, melyek megtörténtek, megtörténhetnek, bárki magára ismerhet a szereplőkben.

Kovács-Széles Andrea megköszönte a Szatmár Megyei Forrásközpontnak a könyv megjelenéséhez nyújtott támogatását, illetve az Erdődi Református Egyházközségnek, hogy helyet adtak a rendezvénynek, az Erdődi Petőfi Körnek pedig a rendezést. Kovács-Széles Andrea felhívta a figyelmet, hogy a kötet előszavából meg lehet tudni, az elbeszélések szereplői egyszerű, hétköznapi emberek, akikben ott van a hit, az erő és az a konokság, ami szükséges a kereszthordozáshoz, a túléléshez, a szülőföldön való megmaradáshoz, magához az élethez. Kovács-Széles Andreának három tényezőre van szüksége, hogy írni tudjon: csendre, időre és ihletre. A Vasremény című kötetben huszonöt elbeszélés található, köztük van olyan is, amit tizenöt évvel korábban írt, és olyan is, ami két hónapja. Kovács-Széles Andrea hisz abban, hogy a lelkéből kiinduló gondolatok, érzések, hangulatok otthonra találnak az olvasók lelkében.

A magyargéresi Bors Hajnalka, a Szatmárnémeti Református Gimnázium tizenegyedikes osztályos tanulója egy elbeszélést olvasott fel a kötetből, a továbbiakban pedig a résztvevők kérdéseket tettek fel a szerzőnek és a kötet szerkesztőjének. Elmondták, valamennyien örömmel olvassák Andrea elbeszéléseit a Szamos folyóiratban, és nagy örömmel fogják olvasni a kötetet is.

Nagy Attila, magyargéresi református lelkipásztor elmondta, a hála és az öröm érzése kavarog benne, hálás azért, hogy az egyházközségnek van egy olyan tollforgatója, akinek minden írásában ott cseng egy-egy üzenet abból, amit Isten vele megértet, amit megél a közösségében. A lelkipásztor emlékeztetett arra is, hogy Andrea életében voltak olyan időszakok, amikor elkeseredett, amikor folyamatos akadályokba ütköztek a közlési lehetőségei, de mindig biztatták, tartották benne a reményt, nem hiába, hiszen egyre gyakrabban közöl a Szamos folyóiratban és a kötete is megjelent. Andrea sorstörténeteket ír, melyekben fel lehet ismerni bizonyos embertípusokat, sok mindent megéltünk, megélünk abból, ami az elbeszélésekben fellelhető. Az elbeszélések olvasása segít abban, hogy az élet nehéz dolgai közepette is felemelt fővel, töretlen hittel, mélységes szeretettel tudjuk megélni a mindennapokat — fogalmazott a lelkipásztor

A hosszan tartó beszélgetés után az alkalom dedikálással ért véget.